Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-04 / 76. szám

„A szegedi rikkancsdiktátor furcsa harca a lapok és lapárusitók ellen" Körülbelül egy esztendővel ezelőtt a Délmagyarország foglalkozott azokkal az anomáliákkal, amelyeket Szeits Ferencnek, egyes fővárosi újságok szegedi bizományosának az újságosbódé tulajdonosokkal szembeni fellépése idézett elő. Most hasonló panaszok merültek fel a szegedi ujságárus fronton. A fővárosi sajtó egyik legelőkelőbb orgánuma, a kormánypárt déli félhivatalosa, a Pest terjedelmes cikkben foglalkozik az üggyel. Cikkét, amelynek »A szegedi rikkancsdiktátor furcsa harca a lapok ég a lapárusitók ellen* a cime, teljes terjedelemben itt közötjük: Szeged a tanyaközpontok hazája. Külön-külön kis falvak már ezek, csak abban egyek, hogy elismerik közös paranesolójnknak ezt a nagy várost a Tisza két partján. Talán azért, mert nagyon olyan a v\ü8, akárcsak ők. Idebent is Csomókba futott össze az élet. Fővárosias, szép és gondozott tereken lüktet minden, ami szegedi. A közigazgatásnak, a kereskedelemnek, a kultúrának, egyszóval az egész városiasságnak ezek a terek a központjai. Ha kivonnák a terek környékének élét, nem maradna más a tiszaparti metropolisból, csak élettelen és értelmetlen Csonkok halmaza A szegedi kultura legfőbb mozgatójának és segítőjének. nagyobb barátjának és hirdetőjének, a magyar sajtónak most azt a lealázó sorsot szánták Szegeden, hogy távozzon a terekről, bénuljon meg és némuljon e! a magyar vidék fővárosában, vagy pedig fogadjon el olyan feltételeket, amelyek az üzleti erkölccsel nem férnek össze, a lapok versenyét lehetetlenné teszik és a lapterjesztésből élő kisemberek jelentékeny részének anyagi megsemmisülését jelentik. A fővárosi lapok n3gyrésze Szegeden most abban a helyzetben van, hogy választania keil: erkölcsi és szociális elvolt adja-e fel, vagy szegedi piacát. Mert ez történt Szegeden! „Alkalmazott" les* a szabad árus Az volt az évtizedes gyakorlat, hogy az élet központjait jelentő tereken kisemberek njs'ágám=bódéi állottak, amelyekben minden lapot szabadon árusítottak. Másfél évvel ezelőtt egy messzi vidékről ideköltözött és érdekes nton-módon városatyává lett szegedi lakos, az akkoriban nyilaskeresztespárti Szeitz Ferenc ajánlatot tett a városnak, hogy az önálló kisemberek fabódéi helyett csinos kőpavillonokat épit — hadd szépüljön a városi — és ezeket átadja használatra a fabóHés újságárusoknak. Tetszetős volt as ajánlat, a város belement, megadta Szeitznek a köztérhasználati jogot — olcsóbban a gazdag városatyának, mint azelőtt a szegény újságárusoknak —, mire a fabódék hamarosan el is tűntek a közterekrőL A feőpavillonok felépítése ntán azonban furcsa dolgok következtek. Szeitz Ferenc csakugyan beültette a pavillonokba az addig önálló, füg getlen magyar újságárusokat, ennek fejében azonban nyilatkozatot iratot alá velük, amelyben kijelentik, hogy ők — Szeitz Ferenc alkalmazottai. Volt, aki vonakodott ezt aálirni, hiszen Szeitz semmiféle fizetést nem ajánlott fel „alkalmazottainak", csupán a jogot adta meg az ujságárusitásra. amit ezek az emberek addig is végeztek csak éppen a maguk gazdáiként. Volt ezért, aki vonakodott aláírni a nyilatkozatot. Nem kapott kőpavillont. De a saját fabódéját sem tarthatta meg tovább. Hamarosan ujabb fejlemény következett. Szeitz Ferenc érintkezésbe lépett a fővárosi lapok kiadóhivatalaival és közölte, hogy Szegeden a köztéri lapárusitás most már az ő pavillonjaiban történik, ilyenformán az lesz a legokosabb, ha minden lap őt teszi meg szegedi bizományosává, vagyis ha minden vállalat neki fizet ezentúl az eladott példányok után a lapok árának szokásos 25 százalékát. Ez a kívánság egyértelmű volt azzal, hogy a lapok minden ok nélkül vonják vissza megbízásukat az esetleg már évtizedek óta kitűnően működő szegedi njságbizományosoktól — a Szeitz Ferencnél sokkal szegényebb, ősszegedi magyar kisemberektől — és őket ezzel egyik napról a másikra taszítsák az anyagi pusztulásba. A szociális gondolkodású fővárosi lapok nagy része nem volt hajlandó erre a lépésre és Szeitz különös kívánságát kereken visszautasította, U i mólum, lapkitiltás, rendőrség és a magánrazziák Ennek lett aztán következménye a harmadik fordulat Szeiitz Ferenc a diktatúra útjára lépett Szegeden és ultimá umot intézett az önállóságuktól minden ellenszolgáltatás nélkül megfosztott magyar kisemberekhez: a paviltonkban ezentúl csak azokat a lapokat szabad árusítani, amelyeknek a Szeitz-féle nemzeti sajtóvállalat a szegedi bizományosa. Az ultimátum óriási megdöbbenést keltett az újságárusok között. Semmi más jövedelmük nem volt, csupán az eladott lapok után esedékes százalék, igy tehát az ultimátum teljesitése azt jelentette volna számukra, hgv az addigi 4—4.50 pengő napi keresetükből min'egy 250 pengőt vagyis több mint 60 százalékot elveszítenek Megbeszélést tartottak tehát és itt elhatároz ák hogy továbbra is minden lapot árusj tanak, hiszen különben a mai viszo nyok között családostul éhenvesznek Szeitz erre a rendőrséghez fordul' Tiltott gyűlés és szabotázs elmén Teljelentette a magyar újságárusokat, ugyanakkor pedig uj árusokat kezdeti toborozni és ezek részére a halóságtól működési engedélyt kért. A tönkre ételtől megrémült régi niságárusok erre megadták magukat sorsuknak és elfogadták Szeitz követelését Néhánvan titokban mégis árusítottak olyan lapokat is. amelyeiket Szeitz kitiltott Szegedről. mert másként nem tudtak volna megélni. Vesz'ükre tették. Szeitz emberei megkezdték a razziákat az újságárusoknál és akinél 'indexre tett* lapot találtak, az Szeítztől többé semmiféle lapot sem kapott árusításra. E-zek a Szeitz-féle razziák és házkutatások az árusok szerint azóta is napi renden vannak Szeitz "Renőrző közegei éjszakánkint felnyitják a pavillonokat és jaj annak az árusnak, akinél akárcsak egyetlen példány tilalmas lapot is találnak. Az ügy pikantériájához tartozik, hogy Szeitz a nyilaskeresztes párt délutáni lapjanak és egy azzal ellentétes világnézeti lapnak az árusítását egyszerre tiltotta meg Szegeden. Ekkor indult meg a nyilas Szeitz és a szegedi nyilaskeresztes pártszervezet között az a háborúság, amely végül is teljes szakításra vezetett közö lük. Az időközben Szépfalusyra magyarosított Szeitz Ferenc diktatúrája lassankint a legtöbb lapot megadásra kényszeritette. A Pest és testvérlapjai az ellenálló kevesek közé tartoznak. Mi is több izben megkaptuk már Szépfalusy ul imátumát, hogy vagy őt teszszük meg szegedi bizományosunknak, vagy pedig megtiltja lapjaink árusításét a pavillonokban. Ezt a követelést mindannyiszor visszautasítottuk, mert jog'alannak és a jó erkölcsbe ütközőnek tartjuk. Jogtalannak azért, mert Szeged szabad királyi város kisgyülése a köztérhasználat engedélyezésekor nem adott — és nem is adhatott! _ jogot Szépfalusynak. Mi is jó erkölcsbe ütközőnek tartjuk azért mert azt a családos lapjaink bizományosa, a mi felfogásunk kisembert. Kátai Jánost, aki Szegeden lapjaink bizományosa, a mi felfogásunk szerint a dúsgazdag Szépfalusy Ferenc anyagi érdekei miatt nem lehet a kenyerétől megfosztani és koldusbotra juttatni. Mit mond ja főügyész? Mit felei a rikkancsdiktátor ? A legutóbbi ultimátum vétele után felkerestük Pálfy József szegedi polgármes'ert. Előadtuk a helyzetet és a következőt kértük: vagy kötelezze Szeged városa Szépfalusvt az újságárusok évtizedes jogának, a szabad ujságárusitásnak tiszteletbentartására, vagy pedig éljen jogával a város és az önkényeskedés miatt vonja vissza tőle a köztérhasználati engedélyt. Pálfy polgármester erre azonnal hívatta a város főügyészét és ügyészét, akiktől álláspontunkra nézve jogi véleményt kért. A város két első jogá szának egybehangzó véleménye az volt, hosrv álláspontunk indokolt. Szépfalusy Ferencet kö'elezheti a város arra, hogy a szegedi közönség, az egyetemes magyar sajtó és az újságárusok közös érdének megfelelőén engedélyezze a szabad ujsáaárusitást és ha ezt nem teljesiti, a köztérhasználati jog annál is inkább megvonha'ó tőle, mert a város az ilyen jogmegvonást egyáltalán nem tartozik megindokolni. Pálfy polgármester erre a magyar saj'ónak elégtételként gyors intézkedést igért. Közöltük ezt Szépfalusy Ferenccel. Ezt válaszolta: Hölaveim! Eoyszerre 130 kötősű rttTW.tlíWVffr1 A XX SK&Md »reii«áoiój»! Munkája kéilmunkft. Minden minta küthetó. Nátiíny ór» alatt köthet tilorert blnit no rcbát. Keieléee cfryaierü. A re 62.10 P. „RAPID" 98 tűvel) 4ra: 8.30 P nKário 19. ismertetet. ARUFOKGALM1 KIT. Badeneet. IV.. SütC-atce 2. félemelet 3. Telefon; 183-366 >EI MAGYAR OK SZAG VASÁRNAP, 1943 április 4. Amíg Vh a/szik • Dermot dolgost*. Nyugsdfc elviéit sem zavarja. mégée meghout reggelre az enyhe és fijdatmatlan riürüléat K*l!»me« kaehaflO: VI életének forgalmi központjaiban minden lap kapható legyen es Szeged népe azt olvashassa, amit akar, az —> magánérdek. A közérdek az, hogy Szépfalusy Ferenc válogathassa össze ezokat a lapokat, amelyekhez a magyar vidék fővárosában a közönség hozzájuthat. Vagyis végeredményben: nem 150.000 szegedi magyar ember és valamennyi magyar lap közös érdeke a közérdek, hanem Szépfalusy Ferenc ur és az általa kedvelt bizonyos lapok érdeke, — ez a közérdek! „Senkinek sincs jog a lapo«at kitiltani !" A be nem hódolt fővárosi lapok egyikének árusítását Szépfalusy éppen a minap tiltotta meg Szegeden. Ezzel kapcsolatban felkerestük a szabadságon levő Pálfy polgármester állandó helyettesét, dr. Tóth Bélát és a beszélgetés során elébe tártuk a fentebb idézett átiratot. — Helytelen az indokolás — mondotta a helyettes polgármester —^ mert valóban az a közérdek, hogy minden lapot szabadon árusíthassanak Szegeden. Sajnos, én nem tudom megváltoztatni a mai állapotot, mert Szépfalusy kisgyülési határozat alapján működik. — Megengedhetőnek tartja-e helyettes polgármester ur, hogy egy városatya jogot kapjon a várostól helybeli kisemberek tönkretételére? — A kisgyűlés nem látta előre, hogy üzleti és magánérdeket szolgál a határozatával. Senkinek sincs joga lapokat tiltani ki Szegedről Ilyesmihez csak hatóságnak lenne joga. — Ezzel szemben áil a tény.., írásbeli beadványt kérünk, mintegy fellebbezést, hogy a kisgyűlés tegye ujabb megfontolás tárgyává * határozatát. E pillanatban tehát itt tart a szegedi diktátor — a >közérdok« — és sí magyar sajtó — a 'magánérdek* — harca. A végső fejleményeket feszült érdeklődéssel várja a fővárosi lapok nagy részétől elrekesztett szegedi közönség, de érthetően még nagyobb érdeklődéssel várják azok az ujságárusi'ásból élő magyar kisemberek, akik' régi függetlenségükért és önállóságukért nem kapnak cserébe semmi mást, csak ultimátumokat, súlyos anyagi megnyomoritást, alaptalan feljelentéseket és a magánlaksértéssel jogilag teljesen megegyező razziáknak és ház_ Tudom, hogv kötelezhetnek. De kutatásoknak a magyar Szegeden Szépajd intézkedem ... • falusy Ferenc által meghonosodott, emmajd És ez év február 5-én, 64.977—1942 II. sz. iktatói számmal ellátva, a szegedi városháza illetékes osztályának vezetőjétől, dr Katona tanácsnok'ól a magyar sajtó megkapta az »elégtétel' és intézkedést* A város hivatalos átirata ugvnnis többek között a kővetke zőke' mondja: >Értesitem. hogy azon kérésének teljesitése. mely szerint a Nemzeti Sajtóvállalat a köztérhaszná'ati engedélyben arra köteleztessék, ezért, hogy a hirlapárusitó pavillonjaiban az általa alkalmazott árusok nemcsak nevezet bizományi lapjait, hanem minden mác kiadónak vagy bizományosnak a lapjait árusítani kötelesek legyenek — nem teljesíthető, mert ilyen kikötés magánérdek védelmét szolgálná, viszont köztérhasznála'i engedélyben csak közérdeket biztosi'ó feltételek köthetők ki. Éppen ezért kérelmük ügyében nem kívánok a törvényhatósági kisgyűlés elé lavaslatot 'enni * Ez az átirat tehát más szavakkal a következőket mondja- Az egész magyar sajtó érdekének együttes vé,delme — magánérdek Hoiif bertelen rendszerét. Sima Ferenc. Férf éc női kabátját és rukált eolicbbea festi és flsstltja kelmefestő és eeeyttas* tltö Bsem. Üzlet: Mérey-utca 6b. Telefon: 30-őX l'rem: Cssba-utta 46. ROYAL ^LfegeV vfí'AeMatí _ tekintet rélkűl a lanyhaságra magas ároB veszek. BÉLYEGKERESKEDÉS, fogadalmi templom téren -Tel. 39-03, Jói jar on is« he a »PILLE« gyékény fonatu cipőben J&rjj Pehelykönnyű, színes, tartós és psó! Kérje cipőkereskedőjétől. .Vigyázzon a védjegyre! óvakodjék a* (utánzatoktól! Kizárólagos készítője: Háziipar' Vállalat Ssfiged, Szeged í Bqpökai-utca, (Ti.