Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-30 / 96. szám

Áz újvidéki és zombori árutőzsde szerepe a volt Jugoszlávia tőzsdei életében Jelentette tegnap a Délmagyurwszág, hogy a kormány rendeletet adott ki a zombori volt jugoszláv terménytőzsde vagyonának leiszá molására és a felszámolással a szegedi kereskedelmi és iparkamarát bízta meg. Ebből az alkalomból nem tartjuk érdektelennek ismertetni a volt Jugoszlávia bácskai terménytőzsdéinek, igy a most felszámolásra kerülő zombori tőzsdének működését. Erről szól az alábbi cikkünk: (STUD) A volt Jugoszláviában hat tőzsde működött, ezek közül egy sem volt igazán jelentős, kettő pedig éppen csak helyi jelentőségű. A volt joguszláv állam minden tartományának megvolt a maga tőzsdéje, mert a fővároson, Belgrádon kivül, a horvát Zágrábban, a szlavón Ljubljanában, az ószerbiai Skopljebcn és ami a mi szempontunkból legfontosabb, a bácskai Újvidéken és Zomborban volt tőzsde. A most visszatért Délvidéken tehát nagyobb volt a tőzsdei mozgalom, mint a jugoszláv anyaországban. A hat 'őzsde közül bárom kizárólag terményüzletekkel foglalkozott, igy a két bácskai tőzsde is. A tőzsdék forgalmának összehasonlítására az 1962. és 1938 évi adatok állanak rendelkezésre. A közbeeső hat év alatt a tőzsdei életben erős fejlődés volt tapasztalható, ami az 1932. évi 1.5 milliárd dináros összforgalomnak 1938-ra 5 milliárdra való emelkedésében mutatkozik. Ebből a 3.5 milliárdos gyarapodásból az oroszlánrész Belgrádnak jutott, melynek tőzsdéje 1932-ben még erősen második volt a zágrábi mögött, 1938-ra viszont már messze elébe került annak. A két délvidéki tőzsde közül az njvidékj játszott csak jelentősebb szerepet, a zombori tőzsde forgalma, nyilván éppen «z újvidékinek tul közeli volta miatt elér csekély volt mind 1932-ben, mind 1938-ban. Az újvidéki tőzsde 1932. évben 148.? millió dinár forgalmat bonyolított le, ami a tőzsdék teljes forgalmának 11 százalékánál valamivel több. Zomborban ugyanezen évbeli 60.7 millió dináros forgalma pedie nem egészen 5 százalékos hányadot jelenten Ezek az aránvok különösen aziért jók, mert ez a kél lőzsde, ngyszintén a skopljel is csak terménvüzleleket bonyolított le, a többi három viszont devizával, valutával és értékpapírokkal is foglalkozott. Hat évvel később már egészen más volt • helyzet. A főváros tőzsdéjének forgalma hatszorosra, a zágrábié majdnem háromszorosra növekedett, amivel legkevésbé sem volt arányban Újvidék alig több. mint felével megszaporodott üzleteredménye. Zombor forgalma 20 százalékkal, Skoplje-é pedig a felére esett vissza. Ez a két kis'őzsde tehát már 1938-ban szemmel láthatólag halálra volt ítélve. Hogy Újvidék nem tudott lépési tartani a fejlődésben Belgráddal és Zágrábbal, annak sok oka volt és lehetett, az egyik legfontosabb nyilván a jelleg különböző volta. Belgrád a forgalom negyedrészéi bonyolította csak le áruban, Zágráb pedig összes forgalmának csak 15 százalékát. Újvidék viszont kizárólag ezzel foglalkozott. A tertnényüzletben Újvidék jelentős szerepet játszott s egyes cikkekben nemcsak relatív, hanem abszolút fölényt is tudót elérni. A gahonanemüeknek 1932-ben Újvidék volt a legnagyobb tőzsdei piaca, a 239 millió dináros forgalom fele esett Újvidékre. Ha év múlva már a második helyre szorult Belgrád mögött, harmadrészannyi gabona eladásával, de az öszszes forgalomban még akkor is egy negvedrésszel részesedett. A liszt 'özsdei forgalmában Újvidék 1932-ben 70 százalékkal részesedett és még nagvobb jelentőségű, hogy vezetőszerepét 193S-ban is szilárdan tartotta, éppen kétszeresét bonyolította le hat év előt'i lisztforgalmának. Korpa tekintetében 1932-ben Zombor tőzsdéje volt a legerősebb, a forgalom felét bonyolította le, azonban hat év múlva már itt is a két nagyvárosé, Belgrádé és Zágrábé a vezetöszerep. A bab forgalma tekintetében Újvidék 1932 évi,, elég jelenszázaléfc. A fővárosra csak 9 százai ők, Zágrábra pedig 16 százalék jutott, 1938-ban a helyzet akként változott meg, hogy 1013 millió dinár áruüzleti forgalomból Újvidéknek alig több, mint 26 százalék, Zombornak pedig meg 5 százalék részesedés sem jutott Belgrád már majdnem kdfharmadrészét bonyolította le az áruüzleteknek Jugoszlávia terméséből 1932-ben a búzának 3.6, árpának 1.6. zabnak 2.5. tengerinek 3.2 százaléka került tőzsdei forgalomba. Hat év alatt az árutőzsdék szerepe igen megnőtt. A volt jugoszláv állam 1938. évi terméséből a búzánál 8.6. az árpánál 0.9, a zabnál tős forgalma"'MTv alatt ^em^J teljesen megszűnt. A burgonya forgalma egészen jelentéktelen. A tőzsdék áruforgalmának össze ge 1932ben 300.8 millió dinár volt. ebből 148.7 millió esett Újvidékre és 60.7 millió Zomborra, vagyis 48, illetve 20 •őzsdei arányt találunk Az árpa kivétolével tehát a forgalom mindenütt növekedett a terméshez vlszonvitvn különösen erősen a búzánál, kétszeresére és a tengerinél majdnem a báromszorosára. (K. B.) feketén vfóíro'l Minist etetlek a vendegekkel e<?u elsőrendűnek minősített szegedi étkezdében (A Déhnagyarország munkatársától) Szokatlan árdrágitási és csalási bűnügyben nyomoz szerda óta a szegedi rendőrség bűnügyi osztálya. Bizalmas uton értesítették a rendőrséget, hogy özvegy Hov anyecz Györgyné. akinek a Mars-tót 17. szám alatt van a legutóbbi ka tegorizáláson elsőrendűnek thlnősi tett étkezdéje. as étlapon feltüntetett marha-, borjú- és sertéssült he lyett lóhúst adott a vendégeimfc. A megindított nyomozás csakbs.mar kiderítette, hogy özvegy Ho"anyeczné a napokban 30 kiló tónust vett Szabó Zoltán Farkas-utea 0. szám alatti lóhus mészárostól jegy nélkül a maximális árnál jóval Jr,í gábban. Megállapítást nyert az is, hogy Bovanyeczné nem tüntette fel az étlapon, hogy sültjeit tónusból készíti. Ezáltal az árdrágításon kivül csalást is elkövetett, mert vendégeit tudatosan megtévesztette. Az étkezde tölajdonosnőjét beidézték a rendőrségre, ahol kihallgatása során töredelmesen beismerte a lóhusvásárlás tényét, azt azonban tagadta, hogy máskor is köve tett volna el hasonló cselekményt. Kihallgatása után özvegy Hova nyecza£t elengedték a rendőrségről az eljárás azonban folyik ellene. OELMAÜYAB Olt SZAG c PÉNTEK, 1943 április 30 ö »Az igazi népi zenére kell alapozni az ifjúság zenei nevelését« Fricsay Ferenc erdekes eiőadasa a zeneetetünK problémairól az Egyetembarátok Egyesületeben (A Délmagyarország munkatársától) A muzsika bivei zsúfolásig megtöltötték az egyetemi aulát csütörtökön este, hogy meghallgassák a szegedi zenei élet kitűnő vezetőjének; Fricsay Ferenc karnagynak nagy érdeklődéssel vári szabadegyetemi előadását. Az emelvényen Fricsay Ferenc képzett, ér ékes összetételű zenekara: a honvédzenekar fogiait helyet, hogy illusztrációkkal szolgáljon ahhoz a rendkivül érdekesen öss«callitott előadáshoz, amellyel a uépszerii karnagy »liangverseny és közönség* cim alatt világitolta meg zenei életünk legégetőbb problémáit. Az előadást Ba' ízfalvy János professzor vezette be és bevezető szavaiban felemiitette, hogy Fricsay Ferenc előadása a Horthy Miklós-tudományegyetem Barátai Egyesületének éppen hatvanadik szabadegyetemi előadása Érdekes kis statisztikával szolgált az eddigi előadások témakörére ós céljára vonatkozóan. Fricsay Ferencet lelkes taps fogadta, amikor az előadói emelvényre lépett. Azzal kezdte előadását, hogy három szemszögből óhajtja a témá' kifejteni: a közönség, az előadók és az általános zenekultúra kívánalmainak szemszögéből. Hangsúlyozta, hogy •idegen nyelven* beszél, mert az ő formanyelve a muzsika, amely sokkal jobban fejezi ki a nagy és szép gondola okat, mint bármely müveit nyelv. Majd rátért a zenekultura fogalmának meghatározására s ennri során kifejtette, hogy más a zene gyakorlása és más a zenekultura kérdése. Az, hogy valamely nép, vagy nemzcl gyakorolja és szereti a zenei, meg nem jelenti azt, hogy valóban kulturált is a zeneművészet terén. U alt a négerekre, akik unos-untalan •muzsikálnak*. mág bántóan hat kulturált fülekre a zenéjük kiemelkedő része. Az európai zenekultura fejlüdesét méltatta ezuLán az előadó, majd nagy lendülettel és bő ismeretekkel beszel az európai zenekultúra úhitatos bölcsőjéről, az egyházi zenéről, a mai polifon zene elindítójáról; majd az domborította ki, bogy a széiesebbkörü zenekultura elterjedésének elindítója és ápolója a polgári rend volt. Ennek kialakulasa után léptek fel a ze nemüvésze legnagyobb alkotó géniuszai is Európában. Felsorakoztatta a zeneileg müveit országokat és kiemel te, hogy a feudális és erősen agrárjellegű társadalomban vagy egyáltalán nincsen zenekultura, vagy nagyon fejletlen. Kiválik azért is az ilyen társadalomból is egy-egy zenei tehetség, de ezek kénytelenek érvényesülésüket, vagy gyakran csak a kulturális megértést másutt keresni. Erre példaként felemiitette az orosz Csajkovszkyt, a román Enescnf és — mint mondotta _ sajnos, a mi Kodályunk és Bartókunk is előbb talált megértést a zenej műveltség magas fokán álló nyugaton, mint idehaza ... A leginkább közérthe ö zenéről, az úgynevezett »könnvü zenéről* szólva, Fricsay Ferenc arra az álláspontra helyezkedett, bogy fáradt agvai és zeneileg nem elég müveit emberek szá mára mindig kell. hogy legyen ilyan közérthető, könnvü muzsika. Ennek » zenei műfajnak is vannak azonban értékes művelői, a »Wein, Weib, Gesang* apostolai, Strauss, M i 1 löcker és mások, akik ebben »• könnyű muzsikában is megmutatták az élvezetese'-, a szépet. Hogy mi a •nehéz*, vagy »köniiyü« zene, annak meghatározása relativ. Fricsay karnagy ezek helyett a relativ fogalmak helyett komoly, vaigy igényes és nemes zene, valamint igénytelen, vagy szórakoztató zene fogalmi megjelöléseket ajánlotta. Utalt ezu án a jazz amerikai eredetére és hangsúlyozta, hogy a jazz primitív zene, amennyiben nent más. mint a ritmus túlzott kibangsu yozása és az európai zene eredményeinek groteszk kigunyolása. Az Ilyen •művészeti törekvés* mindig barbárjellegü és káros hatású a kulturáltabb néprétegekre is. Ezzel kapcsola ban felvetette a tömegnevelés kérdését, hangoztatva, hogy az uj kor, amely a tömegek nevelését, életszínvonalának emelését tűzte ki feladatául, nagy hivatás előtt áll, mert uj tehetségek felszínre hozatala és állami zeneintéz ményeinek megteremtése is egyik programpontja kell, hogy legyen. A magyar zenei élet viharsarkának nevezte az előadó a népdalt. Ennek égető és leglontosabb problémájukén* felvetette, hogy a magyar ifjúság lelkét még mindig szabadon mételyezi a hamisított, vagy ál-ningyarnóta! Itt a felelős tényezők felvilágosító akciót kell, hogy kezdjenek és kimélettt.n kézzel kell hozzányulniok az ál-magyarnótához. Utalt dr. Szögi Endre elmúlt évi szabadegyetemi előadására, amelyben már ezeket a problémákat a kitűnő zeneprofesszor kifejtette s a maga részéről hozzáfűzte azt. bogy a népdal a művészi alkotás ősi, elavulliatatlan formáját hordja magában s in int ilyen, zenekultúránk fejiödesének legbizlosáabb alappillére. Az ál-u»gyarnótu betegség, népzenénk lrun»vyobb ellensége. Ez| a betegséget a tt(lányzenekarok terjesztik és az »fjnság lelkét álszentimentálizmisnkkaj ejtik meg. A magyar zene az, amelyben Kodály kcsergöje szólal meg és nem a »Kerek a káposzta, csipkés a levele* cimü »reniekmü*.. — Az igazi népi zenére kell nla-pcai az ifjúság zenei nevelését — moudoj.ta az előadó lelkes taps közepette. — Végül a karmester munkáját világiotla meg igen élvezetesen és kedves élmények elbeszélésétől tark"va Végigkísérte a karmester munkáját attól a pillanattól kezdve, midőn egy ismeretlen miivel először kézbe vesz, egészen addig, amig a hangversenyen el vezényli Utána előadásának ezt a részét a honvédzerekar válogatod tagjainak játékával illusztrálta 'Á közönség hálás tapsokkal jutalmazta a mindvégig érdekes és lebilincselő előadást, amely ntán Fricsay karnagyot és zenekarát őszinte ünneplésben részesítette. HADITUDÓSÍTÓ KIÁLLÍTÁS A PESTI VICADÓBAN ftéi tvt HÁJUS i-ti-ts • KttTW: 9-101 rt Mft