Délmagyarország, 1943. március (19. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-14 / 60. szám

Régi szegedi holmi I

mondtak neki, nem tágított, belekő- DÉL MAGYARORSZÁG nyökAlt az emberbe, ölébe rakta a j VASÁRNAP, 1913 március 14. piszkos kosarát. A nevét se tudták, mmmmommmmmmummmmmmmmmmm azért különféle ótestamentumi névvel A illették A virágjait egyébként mintha ott a szemétdombról szedte volna fel. IV. (A Délmagyarország munka- Férfiember, ha benne volt • társától) A rég} Krajnában fekszik Ikozlásban, .szardíniára játszott. •z egykori Gottschee nevü kerü-'skatulyát nyomban felbontották, _ , ... leli kapitányság, először grófság, Ifogyasztották el helyben, alapot sze- ~ Ez maganak nem szép rózsa, majd hercegség, Gottschee a székbe-' rezve további borszálíttmántfoknak. — méltatlankodott Ive is, egyszerű, néhány ezer leiket-Tett, hát szó sincs róla, tett a férfi- Rendezgette a mocskos szirmait, számláló falucska. S 'vén nyelven társaségbeh cukorkára, narancsra ts, m,rt azok végelgyengülésben hullani Kooevje-nek hívják. A lakosai általá-,de inkább csak hogv vigyen valamit Keitek az enyészet felé ban földmivelő parasztok, bár egy haza engesztelésül, vagy kárpótlásul - mér. t»do"1' u8rott . . t tták , {el részük a fazekas mesterséget is foly- a szabálytalan kimaradásért: Mert megtámadott fél, hogy k. lop- ha swgoru rajzzal tatta, va,gy a faiparban jeleskedett, hogy az "asszonynép nyomban szájal Ía el a virágokat a családi sírunkról! amihez hozzásegítette őket a közeli a hajnalt megérkezésekkor. A kucsé-' Tetszett a nőnek a tréfa, kedélyeLaibach Tavasszal és nváron a föld berek, meg a is<>n oldalba bökte az elkövetőjet. {Amíg aztán rájöttünk az elriasztóötVtriaos asszonyok ,et™ Mit „(n41 ^hon nytmkor a oly hetykén ült niqg a teli kosai', akárcsak divatos dámák lejen a felfordított virágcsct ép-aljhoz hasonló kalapszerüség. (Több bennem a szemérmetcsseg, semhogy kalapnak te'vezzem.) Este megjelentek a tetthelyeken, de együtt sosem mutatkoztak, mintrabjai voltak, mikor azonban beköszöntöttek a hűvösebb idők s a féld pihenni tért, kitört belőlük a vadmaláilvenkor navesznek semdár természete. Megszedték magukat jelentették az összekötő kapcsot az.nya? Magára meri éjszaka hagyni? déligyümölccsel, cukorkával én ko-| yeniiéglők, kávéházak között.! A csúf varangy, ^ akinek csinos, álaarat aggatva a nyakukba nekivágtak ' ' * I a naigyvilágnak Akkor aztán nevet kapott a foglalkozásuk ts, még pedig származási helyük után és a nyelv titokzatos átalakulási törvényei szerint ők tettek a kucséberek ff agyarul és németül egyaránt, mert ezt a recsegő szót könnyebb volt kimondani a Gottschénál Legelőször Bécset lepték el, anpak szórakozni szerető kedélyes éjszakai közönségének kedveskedtek a nyalánkságokkal, de eljutottak mes2szebb vidékekre is. Ha az áru elfogyott, ott szerezték be a pótlást, ahol éppen tartózkodtak. Látszólag mellékesen szerencsejátékkal is foglalkoza várost, hogy ki milyen rendszerbe/ ragaszkodjék. Az egyetlen diszkrét, kifogástalan viselkedésű virágos néni mégis az Örzse néni volt, aki számtalanszor nekiindult a nyugalomnak, de elérkezni hozzá képtelenül rabja maradt a/ éjszakának szinte haláláig. Pedig volt ugy nyolcvan körül, mikor bevégezte. Nem az üzlet, a kereset vonzotta, hiszen a családja ellátta mindennel, — kellett neki az a másik világ, amit egy pszihoiógus kutató szemével kutatott végig. Viszont kóborlásban találták fel legélénkebb tok, a 38 számú táblán megkísérelték örömüket, szinte társadalmi életet él* népek a nyerést, alapjában véve mégis ez volt a keresetük vezéreága. Mint uj divat aztán utánzókra talált és felfedezve benne a hasznot hajtó vállalatot, Európának csaknem valamennyi országában felvirágzott a kueséberi intézmény. Többnyire olyan emberek vetették rá magukat, akik valami más foglalkozásból már kikoptak, vagv rossz alvók lévén, éjfél eKStt hiába feküdtek le, csak hánykolódtak az ágyban. Azért találtak napközben is valami elfoglaltságot, lehetőleg egysreritböet, kisebb mértékben fárasztót, mégis az éjszaka volt az igazi elemük, ahhoz vonzódtak, alapjában véve maguk is bohémek lévén. Fatokokba zárt 38 számot csörgettek a zacskóinkban, tessék megkísérteni a szerencsét Szórakozó férfiak többnyire nőkkel szeretnek szórakozni és ilvenkor adiák a gavallért. — Húzzon a kisasszony, melyik sorra tesz? A harmadikat szerették a legjobban. mert abban benne van a 18-as szám és melyik lány ne mondaná magát szívesen tizennvolc érvesnek? A sors csak akkor kontrázta meg a tétet, mikor a 19-est húzták ki, már pedig ez már a negyedik sorba esett — Látod, Manci, súgta oda a kebelbarátnő, mért csaltál? Ha bevallód az igazat, most nyersz. Kedvenc változat volt a páros, •agy páratlan számra való tét, tovább bá a szánon alnli. Ebben az esetben három számot hnntak, azok összege volt az iránvt adó Végeredményben azonban annyit tettek és hurtak, ök adták hirül, hányan vannak a modozó szemű hajadon lánya volt, áttöbbi lokálban, kifejlődött alkalmaz- litólag azon kivül is nagy családja, kodási képességgel 8—10-re becsülve azokért vergődött, — nz unatkozó lézengők számát akkor is, gyon dühös lett! ha rendőrnek kellett visszaszorítani — Eh, eh.. úgyse a tömeget. De igy esett ez jól az ép- mit. pen esedékes kocsmárosnak Rohant másfelé, csak magában — Menjen a Söntésbe és méressen mormogott valamit, amit sosem kömagának egy spriccert! — adtak meg- zö,t velünk érthetően A szája mozgáelégedésüknek nyíltan is kifejezést. sábóí> a visszavetett gyűlölködő szaká))a mindenütt felmerült az ejA virágos asszonyok is hervadtak tekintetéből gvanitani lehetett, hogy szakiiban. A kis öreg csak köszöntötvoltak. vakmerő azonosítási mániá- ncm hízeleg. Észrevétlenül tűnt el jukban távolról sem hasonlóak nagv- í-wfiénv lelkek a város életéből is azvárosok sugárzó ifjusápu szerencse- za' próbásaihoz Átestek mindenen, amin * télen-nyáron agyonbn-rvoegy nő áteshetik s mivel többé-kevés- Iá!b mamnsrhan járó öreeaszfté számosabb közük volt az éjszakai | sZonnya? együtt, elfoglaltsághoz, mint a nappalihoz, a aki kenetteljesen lépdelt alig hallható halkan és finoman ejtette ki a szavakat, virága körülbelül nem volt semmi, mégis tisztelgett az asztaloknál. — Szabad? — kérdezte a tekintete némán. — Mérjenek a néninek egy spric- számvetést nem tanulta meg, mert cert, mondta ilyenkor a jószándéku többet hallgatott a szivére. testi sértés válfajait értve Mikor az vendég, amúgy is benne lévén a köl- Mit mondjak többet annál, hogy ifjú ember ott suttogott a kávéház- te kezesben. Eggyel több, vagy keve- odajártak vendéglőiébe a bohémek, ban töredék szavakat ideáljának, hogy sej>b már nem számit. akik kaeagva sirtak és sírva nevetmegneértsea mama és azon aprob- A nó„j egy-hajtáBra kiürítette a tek, amint azt a kor holdog levegője lémán ünődoK hogy mi lesz vele hol- három decis poharat, lassan törölget- eléírta. Közelebbről meghatározva az tc utána a szája szélét, hogv ne mul- az MŐ járta, amikor nálunk bontogatjuk el olv&n hamar a zamata, a sön- la szárnyait Pethes Imre, akivel tés-pultnal állva, köszönetképpen, fi- a* akkori szinfigyi bizottság ném volt nomnt bókolt, aztán másik asztalhoz megelégedve, továbbá betüszérükön lépett. robotolt az Irodalom megszámlálha— Szabad? kérdezte ott is a né- tat'"" későbbi jelese, ina leventeuő Hogy miken ment tönkre RelntnVolt ezeknek a virágos néniknek fier? teszem azt nagy lármára tesz hasznos szolgálatiételük i«. Kávéház- egyszer figyelmes, igyekszik a* ászban, kocsmában megesett néha, (ma tálhoz. különféle társadalmi osztályok soraiban. Nem mondom egy szóval sem, hogy nem bujtogatták fel néha az embert büntetőtörvénykönyvben meghatározott cselekedetre, már mint a a legérdekesebb kuoséher mégis csak az öreg Rcininger volt. Borz-szerű maroknyi arca, ritkás te az embereket, nem kínálkozott, azok közül hivta magához leginkább az idősebb évjáratú még akkor is, ha nem dult benne a szerencsejáték szenvedélye. Próbáljuk meg, öregem. ö se készült erre a pályára, mint ahogy általában a pályák többnyire csak utolérik az embert, készülni rájuk képtelenség, •— a mult század utolsó évtizedeiben finom vendéglője volt a Feketcsas-utcában Reiningernek, aki sok mindenhez értett, csak a nap. ha ma elkölti vagyonát. mi az egész forintnyi Krokodil néni mint a cseresznyefán kúszó hernyó pihent meg az asztaluk elfitt: paran-_ Ebből a szép rózsából Csoljon kedves kisasszony. Aranyifjú mélyen elmerült Ilyenkor a fejtegetésre gyorsan felkapott témában, szokása ellenére hangosab ncm tudom a szokást, mert egyikbe se ban is beszélt, hogy más szókat cl- járok), mondom, megesett: hogy1 nyomjon, azért ügyesen rejtett moz- 'különféle helyeken ülő »egyedek* ér-' dulattat mégis bokán rugta Krokodil déklödni kezdtek egymás iránt Hogy} az nénit, diszkréten igy jelezve, hogy el- értelmesen fejezzem ki magam, tűnhet. " |egyik egyed férfi volt, a másik — Ml történt urak? — Fogadtunk. — Mibe? — Három üveg peasgőba — Hozom már Is, lelkesedik »» Am a nenő bokája kemény volt. Az ilyesmi ugy történt, hogv előbb akárcsak a gránit, kapott ő már kii- jótt a szemmel való bemutatkozás, lönb rúgásokat is az élettől, miért is egymás felmérése, utána futó mosoly hirtelen elhelvezte az asztalon a ró- s ha visszhangja támadt, akkor ivás zsákat. Nem is egyet, hanem hármat, közben odaintés a pohárral, hogy a ujj öreg, de hamar elfogják. — Csakhogy nem tudjuk, ki fizeti? — A vesztes, ez természetes. — Azt se tudjuk meg még ma. Bizonytalan idő kell hozzá Reininger mégis szállította a pézsKetttó a bokasérelem tárgyában, kedves egészségére. Mikor pedig ez fi8', s8t udvariasságból meg is kérUgyanakkor felcsapta az árukat egy is viszonozödott. közbelépett az éles pengőre. Aki nem esett ál ilyesmin, az nem tudja, mi a véres verejték Pláne ha hiányzott a forint is, csupán a feketekávéra szőritkozván a valutakészlet. Ritka volt a bátor lélek, hogyngy hogy elment Jó néhány Torinl azért i mondjam a hrnnor szárnyain, a doboz cukorkáért, amit a kneséber| _ Ma 38—40 fillérért vásárolt meg. De a. szerencse volt a fődolog, amit makacsul kikényszerítőitek. Ilyenkor mellékes az érte fizetett ár. Pláne mikor a Mancikák nyomban hozzáláttak a cukorkák elszortoffatásához ( • ( OSZTÁLY SORSJEGYET rendel |on AB ismert szsronosóa SUGHTOR BftIIKHtZ-n*' Budapest, Ullól-ut I, sz. J* XUvIn-ttrAJl) NAGV Mám-választék f NAGY nyerési esély! KlC>Jk*ny lebonyAlitM : Aconnall nyertmínyílertAii ) • ) Magam is virág vagyok! — fuvolázta az eigyik megkinált aranyifjú. A másrk müharaggal fordufl Krokodil néni ellen. — Nem megmondtam már. hogy sose kínáljon virágot, ha nők társaságában vagvok ? Nem csak hogy megtndta usznl a veszedelmet, de mulattak is rajta. — Jó pofa maga tst — Csak nem vesszük meg ezt a szemetet! Hozok én magának holnap olyan rózsákat, hogy festve se látott szebbet. (Ámbár mi lett azokból a virágokból, mire műkedvelőink lefestették 1 Istenem, mi lett belőlük 1) A rekordot tolakodásban, vak morőségben egv csúnya, veres ayanüs tiszt asástu asszony tartotta. Akármit megfigvelésü virágos néni. — Ne Vigyek neki virágot? — Ismeri* — Maid megtudom, hogy kicsoda. — Persze hogy vigyen, de ezzel a cédulával egvütt. — Aztán mi a fogadás tárgya? — Elég érdekes. Ila ugyanis ledől a városháza tornya, a Széchenyitérre zuhan-e, vagy a Feketesas-ulcába? A pezsgő árát mátfi sem fizette Az idill ©Ívkor verekedésbe tor-, *enki mivelhogy a torony még kotlott, mert a leány mellett ülő Ipa- mindig ép és sértetlen Ez pedig minroskeblü iffu szintén éles szémü vett s felburfánzott benne a féltékenység Azért . hát igen. azért a világ forgott tovább a maga levében. Ismeretlen törvérvek nek engedelmeskedve. denféle teklntelben érdekes, sőt azt is mondhatnám, hogv különös. A városházán ugyanis hosszú évtizedek óta annyi, de annyi hajmeresztő, vakmerő szó hangzott el, hogy torony le_, . . .... . gyen a talpán, amelv mindezt kibírta Rég eltűnt « » méreteiben .s jSsszeomláa nélkül. Mindenesetre teImpozán. pár, jkinietbe kell venni a bizalmat is, amelyik közül a férfiú kucséber volt, amely a világhírű Leehner és Pártos a nő virághurcoló Nappal csak az céget fonta vakon kórfii Amit ők egy' asszonyt lehetett itt-ott látni, ő vásá- szer megterveztek, megépítettek, a* rolia be az anyagot, a férfi aludl és csak klasszikus lehet, páratlan bő pocakját ápolta, amelyen KRŐNUvAR •Él DAM E"-k a I a p^szalo n Ití©f$©fi8$<8llctg$jcii Ulri kirakatai megtekintését. AiakitasoK mode lek után. Tulajdonos: Juhisz Marcié Kárasi-utca 14. — i ekton tó— I*.