Délmagyarország, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-13 / 35. szám

Pókai Elek halála Nyolcvankilenc éves korában Dóit a i Leksá bácsi fs megtért örök pibe nőre, bár régóta a megbékélt bölcsek mindene* felülemelkedő mosolyával nézte az emberi tülekedéseket, kicsiny dolgokból nagyot faragókat. Szórakozásaiból nem maradt meg más, csak a szegedi kaszinó, ahová jó időbe® rossz időben naponta felsétált kétszer ifl, hogy este fél nyolckor keressen valakit, akivel együtt indulhat haza Főleg nyáron szerette az árnyékos, fás udvart, nyugdíjas öreg urak tartózkodási helyét s gyermekesen mosolygott a tiszta szeme, ami hallgatta a körülötte zsongó elágazó beszedeket. Negyvennyolc teljes évét áldozta az igazságszolgáitatásnak, ebből két esztendőt kivéve mindet Szegeden, tizennyolc éve annak is, hogy nyugalomba vonnit, ezt a nyugalmat aztán olyan alaposan kiélvezte, hogy tudni «e akart a múltról. — Lekszi bácsi, meséljen valamit arról a hatalmas időkomplexumról, ami mögötte maradt, kérleltem néha, felhasználva azt a megtisztelő szeretetet, amiben mindenkor részesített. De osak nevetve tiltakozott. — Nem mondok én semmit, nem is todnék mit. Én rólam oe Írjatok. Magyaráztam, hogy az úgysem lehetséges. Aki annyira hozzá tartozott a város életéhez, mint büntetőtanácsi elnök ismerte az emberek lelkét, szokását, a legtitkosabb veserezdülését, amellett lehetetlen észrevétlenül elhaladni Kezében volt az emberek élete, volt statáriális elnök is, baszontala nokat felhuzatott, hát lehetetlen, bogy u* legyen emiékel — Nem csináltam feljegyzéseket, nem emlékszem Tárgyaltam." amikor kellett, ennyi az egész Ne bánts már — Halálos ítélet... ? — Mit tudom én már azt? Sok úgy fordult meg a kezem alatt. Elmenj már! Rentretec anekdota, jóízű mese maradt fel róla, java részük nem is közölhető igy a nagy nyilvánosság előtt, _ de fel vannak jegyezve az Utókornak, mert különbek minden néprajzi tudománynál és nyelvészeti szempontból sem utolsók. Már P®di« begy értelmük, sőt értékük legye® csupán azószerint örökithetők meg. Kimondta a szót magyarosan a főtárgyaláson is, sokkal közelebb férkőzve igy vádlotthoz, tanúhoz, dc a múltról nem akart beszélni, azt ugy szedi össze most sok fáradtsággal a riporter. Szerény ember volt egész életében, habár napjainkban bajos elképzelni, hogy valamikor bálrendező volt és órákig járta a csárdást, oda Urtoaott Mikszáth szűkebb körébe® azután is minden derüforráshoz, de általában nyilvános szereplésre nem vágyakozott, egyedül a hivatásának élt, azt azonban a legmagasabb nivót illetően betöltötte. Igényei sem voltak, régebben mint a Kass-beli hires kerekasztal tagja inkább csak hallgatólag vett részt az évődésekbe® aztán elmaradt a kávéháztól is. Aki nem ismerte közelebbről, azt ülhette, hogy haragos, mogorva öreg ur, zsörtölődő és elégedetlen. Voltaképpen a legmelegebb szív dobogott benne, életeleme a csend, nem szerette, ha megzavartak benne. Aktív korában is inkább a bajszerző ügyvédeket tartotta távol magától a duruzsolássai, elég lárma volt ugy is a tárgyal áso® mikor egymásba akaszkodott a tanyai verekedés számtalan momentum® a vádlottak vannak vagy tize® haláleset is történt, az esküdtek nek pedig vagy harminchat kérdést kell megrágniok. Mikor tehát a fifikus ügyvéd, olöro nem látható ravaszgodásból azt kérdezte valakitől, hogy az első pofon a csárdás előtt, vagy az után csattant-e el, Pókai is feltett egy ravasz kérdést — Meff tudná-c mondani, hogv 1907 február huszadikán reggel a jobb, vagy a hallábával kelt fel? — Nem é® "felelte elbámulva a tanu. — Na hát! — szólt az elnök, igy jellemezve a kérdés fontosságát. Menjünk tovább. Beleszalajtottad a bicskát? Bele Mért? Ezért, vagy azért. Etrayi a lényég. A tanyai magyarság félt töie, de rendkívül Lisztelte is. "Nagyon tudott a nyelvükön beszélni, a legbonyolultabb ügy szövedékébe is belelátott, bokszot egyedül ő maga ismerte a bűnügy anyagai, mindig a legsúlyosabb eseteket kapta, de aztán pergette is oryai: biztonsággá!, mint a filmet — Nem ugy van az lelkem, ahogy maga el akarja hitetni, szóit rá csendesen a vádlottra. Nem használja ki a helyzetet hogy itt csak magának szabad büntetlenül hazudni. Van írás arról, hogy beszélt már másféleképpen is. Az okos ügyvéd, mikor rájött, hogy hiábavaló a tagadás, mert a tanuk igen kellemetlenek, azt ajánlotta a védencének, hogy ne rendezzen mesedélutánt, hanem valljon be mindent, nc mérgesítsék a méltóságos urat Valóban, Pókai bácsi gyönyörködött beni ne, hogy ma nem lesz szükség harapófogóra. keresztkérdésekre. Ilyenkor nyilatkozott meg aztán a jóságos szive, a minimumot aikalmazv® ha látta a töredolmességet a jó szándékot. Elvégre az urak is ott maradnak néha a párbaj színhelyén, tanyai véreink | pedig nem Clair Vilmos kódexében j alkalmazkodnak Ennyi lényegileg a különbség. Jelen voltam egyszer, mi'kor a tábla Ítéletét hirdette ki egy legénynek. _ A törvényszék hat hónapra itélte magát az ítélőtábla felemelte a büntetését egy évre Mit szól hozzá? Megnyugszik, vagy fellebbez? — Megnyugszom. — Hogy lebet ebben megnyugodni? Én fellebbezné® I — Mindegy az nekem, aztán hátha többek kapok! — Azt sose (ehet tudni. Ahogy az egyik bíróság megváltoztatja az itcletett, épp ugy megváltoztathatja a harmadik is. Látszott rajt® bogy sokallja az esztendőt bele akarja kergetni a legényt a perorvoslatba. — Nem kerül pénzébe, aztán időt is nyer, hát ugye hogy nem nyugszik bele. Jól van, fellebbez, most pedig elmehet . Hol volt ebben a pillatnatban az a félelmetes Pókai Elek, akitől csak az rettegett aki nem érezte ki belőle az emberi jóságot? Mert hirtelen haragos is tudott lenni? Hát teszem azt mondja az egyik tanu-aszszony, bogy látta, mikor a vádlott puskát fogott az áldozatra. _ Hogy látta? — Kimentem a lármát hallva az udvarra, tiz lépésnyire lehettek tőlem, mert sütött a hold. — A hold nem süt, hanem világit! — igazítja helyre Pókai. — Érli? — Igen Is, kézit csókolom, értem — Akkor mondja tovább, mit látott? — A vádlott ráfogta a puskát és lőtt — Megismerné itt a bűnjelek közt a fegyvert? Ez volt talán? — Ez, cz. — Hogv állithatja Ilyen határozottan? — Mcgűsmerem a rőrött sgvánil. — Annyira megnézte? — Mondom, hogy sütött a hold! Pókai megrándul ültében, valamivel (rangosabban mondja. — Figyelmeztettem már. hogy a hold nem sül, csak világit Megjegyezhetné. ha itt iára az esze. — Igenis, kézit csókolom. — Akkor végezzünk végre. Látta, mikor az áldozat összeesett? — Olyan világos volt az éccaka, mintha nappal lett volna, luszen sütött a hold! I Pókai mai nein birta tovább, lel ugrott, megragadta a bűnjeles fegyvert és ncküranyitotta a szülének. — A mindenit magának, ostoba vén szipirtyó, mingyárt agyonlövöm kendet, ba még egyszer azt meri mondani, hogy a hold süt. Hát attól kezdve vigyázott a nyelvire a néne. Sosem szerette, ha dicsérőt mondtak rola. — Nem igaz, nem igy volt. — Látod, Lckszikém, le is tudsz tagadni. Pedig mennyit mérgelődtél, mikor a vádlottaid tették! — mondta öreg évjáratbelije. — ligy mondja a dolgokat, mintha ő is ott lett volna! — álmélkodott ei akárhányszor a vádlott. Ugy beszel, a karosa k a komám. Hires esete, hogyan bán! el az ötvenéves csúnya parasztasszonnyal, aki bepanaszolt nála erőszakoskodás cimén egy húszéves legényt. Nem hagyta kendet békén? — Nem hagyott. — Máskor se? — Máskor se. DELM AGYABOR SZAK SZOMBAT, 1943 február 13. — Ejnye a mindenit takarodjék et , innen, de nagyon sebesen, mielőtt méregbe jönnék. Hiszen maga nem panaszkodik, hanem dicsekszik! Adjon hálát az Istennek, hogy olyan marha volt az a legény, de nc hozza bajba ? Vele tőrtént meg az is, hogy általános kérdések feltevésénél, belehajol az irataiba, ugy mormolja a sablónos ( kérdéseket. — Hogy hívják, hol született, hánv éves, volt-e katona ... Asszony a tanu, felel mindre, csak . az utolsónál akad meg. — Hát ha meg kell mondani, fiatalkoromban volt de most egy tüzojtó- • val élek. Siket voit a másik néne, 70 éves, az a vád ellene, bogy tulajdonjogfenntartással vásárolt egy varrógépet aztán eladta, mielőtt kifizette volua •* utolsó részletet. Szegény tudatlan pa rasztasszony. mit értett ő a dolgok hoz? — Jól szedje össze niagat, szülém, intette Pókai. mondja cl ainit megtud, súlyos a vád. a királyi ügyész ur azi mondja, hogy sikkasztott. t A világtól elmaradt banya felüti a fejét. — Ki mondja? A királyi ügyész, ur. Arra kitör belőle a méltatlankodás — Oh a szemtelen! . . Vége-hosszai a rola szolo jeles történeteknek, alkaiouiadluu sorra is vesszük Őket, «aog\ megmentsük az utókor szamár® bar ezzel Lekszt bácsit már uern tarthat juk meg az ideálra való részen. Nagy darab mult szállt el vele, nem volt a város szülött® mégis másoknál jobban ide tartozott, sőt hozzátartozott a mindennapi életünkhöz. Ritka nagy időt ért meg, elérve azt, hogy a becsülettel és ritka bírói lelkiismeretes séggel teljesíteti munka után állnia nos szeretettől övezve fejezte be az életét. Jóformán beteg sem volt nincs egy hete sem, hogy gyengének éreztr magát és ezért nem járt ki a szeszélyes időjárásban, derűsen nem hallgatta kedves kaszinójának — amelynek legidősebb tagja volt — esc ménytmegtárgyaló eseménveit, nem gibiceit a tarokkistáknak. ugy aludt e csendesen, mint az eddiginél is különk pihenésre vágyik. Csak tisztelője, barátja volt. még csak neheztelőjc sem nemhogy ellensége. Lekszi bácsi valóságos műemléknek maradt meg s múltból, amelynek alig van már elfogyasztani való emberanyaga. Az a rit ka egyéniség maradt, akinek elmúlás? mindenkinek fáj. mert igazi veszteség 0W Hol áififföh fel a vármegyei földművelésügyi Igaiöalóságof ? Szeged VOŐH Szenfes lesz az tgazgoióság szeKhelue (A Délmagyar ország munkatársától) Mint ismeretes, az ország minden vármegyéjében felállítják a vármegyei földmüvelésügyi igazgatóságot. melynek az a rendeletése, hogy magában egyesítsen minden, a földművelésügyi kormányzat hatáskörébe tartozó közigazgatási teendő ellátását, amelyek ma különböző szervezetek kezeiben vannak. Az igazgatóság felállításánál felmerül a kérdés, hol állitsák fel a hivatalt Amint értesülünk, ebben a kérdésben még nem történt döntés. Ugy tudjuk, hogy az igazgatóság felállításánál Szegedet és Szentest vették számításba. Szentes már be is jelentelte igényét a hivatalra, amint a Szentesi Napló cikkéből kitűnik. „Szükségesnek látjuk hangsúlyozni — irja a lap —, hogy ennek az újonnan szervezendő intézménynek Szentesen való elhelyezését nemcsak reméljük, hanem kívánatosnak is tartjuk. Csongrád vármegyének és Szentes városának közös sérelme sz, hogy az állami intézményeket a vármegye közönségének a legnagyobb hátrányára, a vármegye zömétől félreeső Szegeden(?) Helyezik el. aminek az a következménye, hogy Csongrád vármegye lakosságának háromnegyed része, amely Szentesen és Szentes közelében lakik, ügyes-bajos dolgai elintézésére Szegedre kénytelen utazni, ami tekintettel a nagy távolságra és a hihetetlen rosszul megállapított vasúti menetrendekre, nagyon költséges és fáradságos. Ez az intézmény különben is elsősorban a Földmüveléssel foglalkozó lakosság részére létesül, már pedig a vármegye földműves népe. amely a lakosság 9(1 százalékát teszi ki, a vármegyének ezt a részét lakja." Az egyoldalú beállítás bizonyára nem fogja befolyásolni azokat a földmüvelésügyi minisztériumi kiküldötteket, akik pénteken érkeztek Szentesre, hogy tárgyalásokat folytassanak a vármegye vezetőségével az igazgatóság felállitása erdőkében. Meghalt nagybányai Horthy Béla festőművész Budapest, február 12. Nagyba nyai Horthy Béla festőművész, volt országgyűlési képviselő, a Johannita lovagrend tagja ás több bel- é,külföldi kitüntetés tulajdonosa, február 10-én 75 éves korában meg halt. Temetése február 13-án, szóin batou délután lesz a Farkasréti temető halottasházából. (MTD