Délmagyarország, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-07 / 30. szám

Háború és „rózsartemesités" Herceg Ferenc legutóbb nyilatkozott mostanában szinrekerülő vigjálésaroL, a >Fecske és denevér«-ről s ogyebek közt ezeket is mondotta: — Lehet, hogv akadnak bírálóim kőzött, akik rossz néven veszik majd, hogy komoly időkben komolytalan komédiával lépek a nyilvánosság elé. De nekem más a véleményem. Több izbcn megírtam már, hogy rózsát nemesíteni a háborúban is kel!. Ebben a hitemben megerősítenek azok x levelek, amelyeket mint egy elterjedt szépirodalmi lap szerkesztője a Harctérről kaDok, » 'A világhirü magyar író ezzel a néhány mondatával olyan kérdésre tereli B figyelmet, amely nem is egy szempontból érdekes és főképp időszerű. Itt van mindjárt >a nagy időkhöz tnéltó*. általában >a komoly időkhöz Hlő* viselkedés kérdése nemcsak irodalmi vonatkozásban. Nem egyszer olvassuk ezt mint szigorúan összevont szemöldökkel, patetikus hangon elszavalt követelményt rendszerint olyavok részéről, akik semmiféle különösebb áldozatossággal, semmiféle >zaróndoki komolyság*-gal nem érvényesitik önmagukra, a maguk egyéni életére nézve. Nem ügyvédeskedünk ezzel a megállapítással olyanok mellett, akik nemzetünk és az egész müveit világ Mai megpróbáltatása idején is változatlanul a léha életfelfogásnak hódolnának s akikre mintha a nap huszonnégv óráján belül tiz-husz percre sem hatna mindaz a sok tragédia, .szenvedés, veszteség. nélkülözés, nmellvel a világ népeinek ez az óriási összeütközése egvütt jár. De ugvanakkor nem tudnánk egyetérteni azokkal sem. akik az élet félreértéséből vagy bizonyos indulatok politikai kihasználása végett mindjárt teljes lelki szakítást, szembenállást szeretnének költeni abból, hogy a frontok még vem egészen háborús az élet képe és hogy az emberi lélek a maffa változatosságra. a nagy gondokhói való időleges kikapcsolódás természetes igényéből nem enged. A háború mai alakjában éppen eléggé ránehezedik a polgári életre, hatása alól a legeldugottabb falucska sem vonhatja ki magát. — s ba városok és falvak mindennapi életéről nem lehet okvetlenül és mindig a pusztulásnak, a halálnak" ugyanolyan pillanatfelvételeit fényképezni, mint a frontokon, ha az emberek nem akarják, mert nem is tudják figyelmüket esztendőkön át minden pillanatban szakadatlann) a háborúra, annak problémáira rögziteni, abból meg nem lehet 'léhaságra, komolytalanságra. tiszteletlenségre, a nagy időkhöz való méltatlanságra következtetni. Ebben a tekintetben — nemcsak irodalmi vonatkozásokban! — legjobb és legilletékesebb dokumentum a harctéri katonák leveleinek egyező alaphangja. Nem. a kalória sem akar mindig és mindig háborút látni, hol valóságban. hol képben, hol versben, hol regényben, vagy újságcikkben. Éppen eleget lát a valóságban — s ha igyekszik arra való időben lehetőleg eífor dúlni a háborútól, attól még nem 1e«z gyáva, attól még nem dezertál lelkileg sem a maga kötelességének teljesítése alól. Sőt: a maga lelki felfrissülésének. lelki kikapcsolódásának szorgalmazásával hadászati érdeket is szolgál A legerősebb emberi lélek sem oirja a folytonos, egyoldalú megterhelést s ha- derűs, könnyed, szórakoztató olvasmányokkal ismét ruganyossabbá teszi magát, akkor katonailag emberi idegrendszer alkata 'bíró képessége alapjában vén minden égtáj van ez a velünk fedezékeiben is. Éppen azért kissé meglepett az úgynevezett »ponyva regények * ezentúl követendő irányvonalaira nézve a huszonöt Íróból összeállított hivatalos lektorátus kiadványa, amelyet a budapesti sajtó ismertetett. Annyi mindent felsorol ez a tájékoztató arról: mi m-m lehet benne egy engedélyezendő regényben, mi mindenről nem szólhat, hogy jóformán semmi sem • marad, ami benne lehet, amiről szólhat, még pedig ugy, hogy a ma fokozottan lelki fürdőre, szórakozásra vágyó katonák és polgárok szívesen fogadják. Ha valaki cl-elmélyed korunk legkomolyabb problémáiba, -az e sorok ivója. T'e aszkéta! komolyság dolgában nem látott éfetében valakit annál a Vrohászka Ottokárnál, akinek saslelkc *« teher- annyiszor szárnyalt >* magasságok ságliarc véres fáklyája lobbant az ugyanaz lé-jfelét, do aki tudott időt szakitani a*égre. Petőfi Sándor szabadságéit égő alatt, nyilván igy I szinte gyermekded tréfálkozásra is s'lelke parancsain belevetette magát » ellenséges kaionák;aki mélységesen el tudott gyönyörköd- harcba s a lladak Ltjára sodorta cl ni a különösen tragikus emberi élet (a verőfényes történelmi vihar lorgószele. semmiségein, bohóságain j S az orvosi rendelőben halkan sziis. Igen: háború alatt is kell rózsákat . tált Neuman Károly unokájának mul nemesíteni, szóval olyasmivel foglal-1lat idéző szava: kőzni, ami nem tartozik szorosan véve a háborúhoz. — mi pedig éppen jhare azért, bogy minél jobban elbírjuk a szagba, háború nehézségeit s kár volna holmi 'a, névtelen hamis komolykodás rímén gáncsolni az iApdalmat, ha az egyébként becsű Amikor nagyatyám a szabadságután visszaérkezett Magyaror. Petőfi már ott aludta álmát hősük tömegsírjában a segesvári -csatamezőn. Többé nem tal.iljkoztak, de a szép barátság emlékeként letes-eszközökkel igvekszik a jókedv,' megmaradt családunkban a szórakozás rózsáit varázsolni lelkekbe és arcokra. Természetesen mi is minél nemesebb rózsákra gondolunk átvitt értelemben, de a legnemesebb rózsa semmit sem veszít értékéből csak azért, mert levelei lehelletkönvnyiiek. nem ólomsulyuák s mert nem a vér és ha.'ál illata árad belőlük. LÉNDVA1 ISTVÁN 'három Pea legértékeHárom Petőfi relikvia a vértanuk városában (A Délmagyarroszág munkatársi- ték cl a diákélet legszebb éveit, cgyüti, töl) Fehér orvosi rendelő tudományos" tanultak, együtt álmodoztak a jövőről könyvekkel zsúfolt könyvtárában akadtam rá Petőfi összes költeményeinek első kiadására. Ugy bujt meg ott a komoly szakkönyvek és tudományos iratok közölt, mint a hajnal első, szelid sugara a sziklabércek tövében... Kíváncsian forgattam az elsárgult, zizegő lapokat, amelyek a dicső múltról meséltek. Csak a régi kiadás nyomdatechnikája érdekelt s ekkor bukkantam rá a cimlap alján szerényen meghúzódó dedikációra: »Károly barátjának Petőfi Sándor*. A tinta, amellyel az aláírást Írták rég elfakult, a múltba halkult, de j tűkkel: minden kirívó színnél elevenebb ha lást váltott ki lelkemből ennek a j ta. négy szónak jellegzetes . írása... Ili- ; szen ezeket a szavakat az a kéz irta az elsárgult papírra, melynek balk súrlódása nyomán születtek a leglelkesítőbb költemények, a magyar költészet legdrágább ékkövei! a fiatal Petrovics Sándor és nagyapám: Neuman Károly. Nagyapám' Selmecről a csöndes teológia pályára; ment, Petrovics Sándor pedig elindult életének változatos s a halhatatlanságba ívelő útján ... Barátságuk a/onban mindv égig v áltozatlanul fennállott, amelynek maradandó jele a családunkban ereklyeként őrzött három Petőfi-relikvia... Mintha csak tegnap tartottam volna kezemben azt a könyvet, úgy gvog ma is lelki szemeim előtt.. első lapján, amely megelőzte a apot. ez állolt világos, nagv rímbes lükkel: »PETŐFI SÁNDOR ' ÖSSZES | KÖLTEMÉNYEI*. A cimlap is tiszEsy érdekes Petőfi-relikvia Tíz esztendővel ezeKítt tartottam kezeinben azt a költeményes-köíetet, tíz éve annak, hogy először pillantottam meg a magyar szabadság lánglelkfi dalnokának kezeírását, de azt a pillanatot azóta, sem tudtam elfeledni. A román megszállás legkeményebb idejét éltiik akkor Erdélyben és a magyar szabadság kikeletet hirdető madara csak csöndben, a szívünk mélyén dalolta, a jövendő dalát. Százszorosán, ezerszeresen kedves volt, íer hát nekünk a Petőfi Sándorra vaio emlékezés s kimondhatatlan boldogságot jelentett, amikor áldott keze írását láthattam . Az Orvos, aki valószínűleg most is ott él, ahol tilos a magyar szó —ezért nevével ezúttal adós maradok —, tíz esztendővel ezelőtt ott, a ragyogóan fehér rendelőszobában lyogva nézte meghatottság amellyel az elfakult relikviát 1 éltem s mesélni kezdett arrój, • töfi Sándorról, aki aszódi kisdf rában az anyai dédapjánál volt tos diák ... Petőfi Sándor aszódi diáRKp ban anyai ágon felmenő dédsziileTinnél, a Poroszországból ide származott Neumann-családnál volt kosztosdiák. Dédanyám nagyon szerette a nielégÍS használhatóbbá teszi magát uj har- szívű, okos, kissé rakoncátlan Sándor cckra, mert idegroncsokból"csak rossz fiút, aki nálunk igazi, meleg otthon•mboranyng telne ki Nem véletlen te-ria talált. Különösen bensőséges szerecát, hogv a magyar katonák éppúgy let fejlődött ki Sándorka és a nála • minél kevésbé /háborús* irodalmat' két évvel idősebb nagyatyám: Neuígénylik leveleikben, mint ahogyan man Károly közölt. Amikor az aszónémrég a német irodalom irányitói (di gimnázium padjaiból kinőttek, s a német frontkatonák hasonló ige-; együtt mentek Selmccre, az ottani rendezett és ízléses, őszintén meglepett a szedés gondossága és a nyomdatechnika akkori fejlett foka. A címlapon fent, nagv kerek címbetükkcl: > PETŐFI*. majd alatta: >ÖSSZES KÖLTEMÉNYEI* s ismét Üejjebib: 'EGY KÖTETBEN*. A cím alatt tolla! átszúrt hárfa rajza látszott, amelyet fehér rózsakoszorú övezett. Ez alatt volt Petőfi sajátkezű ajánlása és legalul a kiadatás helye: »Pest« volt látható. A következő lapon a kiadó szerepelt: »Enimieh Gusztáv sajátja* és a nvomtatás éve: 1847. Apró belükkel, de tisztán szedve olvastam a mottót a következő lapon: "SZABADSÁG, SZERELEM E kettő kell nekem! Szerelmemért Feláldozom az élelef, Szabadságért Feláldozom szerelmemet!* Tisztelet és szeretet jeléül Vörösmartynak ajánlva a SZERZŐ által*. tőfi-rclikvia. Az egyiket, sebbet nagyatyám felajánlotta a Nemzeti Muzeumnak még 188ö-ben. Ezt tartogattam utoljára, mert ennek az írásnak felbecsülhetetlen értéke van. Uj adatokat sz.olgaltatolt Petőfi ifjúk o rá na k te rlén etéhez. Ma sva r nevet- vesz fel Petrovics Ő-ndor Miután az Orvos ennyire felcsigázta érdeklődésemet, íróasztalának íiók'juból egy szürke tokot húzol! elő. •amely apró, elsárgult lapokkal volt tele. Az elsárgult lapok között mind járt legfelül megpillantottam a s/.óbanforgó Petőfi-emlékírás másolatát, amelynek eredetije akkor elérhetetlen messzeségben, u budapesti Petöfi-niu zoumban volt látható... A papírlap nem volt nagyobb egy kártyalapnál jés öreges belükkel, elfakult tintával •ez állott rajta: j 'A Múzeum számára átvette, eredi tiből szó szerint lemásolta dr. Tőrök Aurél egy. tanár s a Petőfi-bizottság alelnöke. Arad, 1885. szep; tember 23.* | A papírlapon Petőfi ismert cm lékjversét olvashattam, ezt a verssza' kaszt, amely többnyire ilyen cím (alatt látott napvilágot a Petőfi-kiadáAz sokban: »N. N. emlékkönyvébe*,vagy Clm" La régebbiekben így: » Neuman Károly barátom emlékkönyvébe*. •Szeretlek, mint a hold a csendes \ ÉJÉT, ^ Miként a léget a szabad madár. Szeretlek, oh barátom, míg az élet Köréből a halál a sírba zaí*. •Selmecz, Ápr. 17.1841*. Az aláírás pedig >SóLYOM SÁNDOR*. Ez az, ami meglepő, hiszen a 18 éves Petrovics Sándor ír"a ezt a zsenge költeményt, talán közvetlenül az érettségi előtt legjobb barátja és diákpajtása: Neuman Károly emlékkönyvébe, — Sólyom Sán.lor álnév alatt! A fiatal Petőfi lelkében taláír akkor bontott szárnyat az az elhatározás, hogy — költő lesz. De magyar -I talan nevét nem érezte méltónak s elég hangzatosnak erre 3 uieső pályára... Büszke, szabadságszei etet re valló, dacos ifjúi lángolás tükröző nett választott, amikor Sólyom Sándorra keresztelte magát. A két barát kettéválnak utjai Ezután szép sorjában következtek a, halhatatlan költemények, Petőfi löáf lel kének ifjú virágai, amelyek a •nau felé tárják kelyhüket... Az utol, só ..oldal felirata markáns, jellegzetes. Uciyyiből áll: »Vége nz lSIÜ-ik evtttek*. A könyvet Reim élnél nyomtak', Petőfi összes költeményeinek elsőikiadása volt, amelynek ezt a deJnRált példányát maga a halhatatlan költő tartotta kezében, amikor csakrem száz évvel- ezelőtt Aszódon, egy kis családi otthonban átnyújtotta legjobb barátjának. A barát unokája pedig, a kitűnő magyar orvos tovább meséit nekem nagyapjáról. Midőn a két hü barát útja kettévált, Neuman Károly a jéPetőfi és a névujitási láz... — Nagyapámat is rá akarta venni, hogy változtassa meg a nevét, — mesélte az Orvos, aki tíz évvel ezelőtt ezt az érdekes riportanyagot adta nekem. — "Meg kell magyarosítanod » nevedet, másként nem lehel®/, jó mngyar!» — mondta a családi hagyomány szerint nagyapámnak. S a költeményeinek első kiadásából még egy példányt dedikált számára, de ebbe már ezt irta be ajánlásként: <UJ KAROLY BAEATOMNAK PETŐFI SÁNDOR*. Ez volt a három Petőfi relikvia története. Tiz esztendő táv'.alábo' azért emlékszem most vissza rá. mert számon kell tartanunk magyar művelődéstörténeti kincseinkéit, amelyek hinem is idegen földön, de mégis — idegenben vannak... Nem tudom, hogv az Orvos, akinek tiszta vonása magyar arcát még ma is magam elő • látóin, él-e vájjon az á-nyékban m i radt földön s őrzi-e még szent kegyejájeit közöltek, * ucwü, kokkal* Aí lsé ^aiükua íleciutfük nal teológiára került a seltneci gim-jlettel a Petőfi-relikviát, nmelybe könéziurn padjaiból.• Olt, a távoli- német ízei száz esztendővel ezelőtt írta bele földön áldozott » tudománynak, mi- a nevét iPetrovie«-Pctöíi-Sólyom S'á«tt-Oitöl* 1 aL.AU, ÜtlilJ . jL (DÓIT*.*® X5IANYI RIROSEA-T