Délmagyarország, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-23 / 43. szám

DE LM A G Y A ROB S Z AG KEDD, 1948 február 23 Gandhi Nemcsak luuiai. uaueni az angol szigiüoi szag közvéleményét is lokozu oó mórlékben nyugtaiaai'ja Gandhi legújabb böjtje, amelyet akár éhség sztrájknak is nevezhetünk. A Mabat ina ugyanis olyan magas korban van, amely mellett az ullala elbaiarozott 21 napos böjt a legyengült szervezel re elviselhetetlen megterhelést jelent, ugy, hugy bármikor beállhat a ka tasztróla. Ennek pedig beláthatatlan kövtkezinényei lehetnének Indiában. Emlékezhetünk rá, bogy amidőn fel­évvel ezelőtt Gandhit hires kongiesz­szusi határozati javaslata miati, amely­ben távozásra szólította fel az ango­lokat Indiából, letartóztatták, egész Indiában nyugtalanság támadt, sok helyen zendülesek törtek ki és napi renden voltak a merényletek, főleg a vasutak ellen. A nyugtalanság taifun­ja akkor söpört végig Indián, amidőn a japánok India elleni támadása kü­szöbön állt és amikor Wavell indiai hadserege még meglehetősen felkészü­letlenül és a távolkeleti brit veresé­gek következtéiben nyomott és uefelis­ta hangulatban várta, mikor támadnak a japánok. Igaz, hogy a brit hatóságok, illet­ve az indiai kormány ugy bánt Gan­dhival az egész fogsága idején, mint a hímes tojással és maga vigyázott legjobban, hogy a Mahatinának baja­szála se görböljön meg, mert semmi sem lehetne kellemetlenebb az indiai kormánynak és az angioknak, mint az, ha Gandhival a fogsága alatt valami baj történnék, mert ezért Gandhi sok­millió tisztelője az angolokat tenné fe­lelőssé és ujahh nagy angolellenes tüntetésekre, sőt Altalános lázadásra adna okot. Ezért Gandhi kényszertar­tózkodási helyét Aga kánnak, a leg gazdagabb indiai mohamedán fejede­lemnek palotájában jelölték kí. Meg­engedték feleségének, hogy elkísérje férjét a fogságba. Ezt az engedményt azonban Gandhi nem vette igénybe. Természetesen szabadon olvashat, Ír­hat, csak cikkeket nem, de annál in­kább leveleket Lord Linlithgow indiai alkirályhoz, az indiai kormány tagjai­hoz és pártjának, az indiai kongresz­•zusnak vezetőihez. A legérdekesebb és az indiai na­cionalista vezér egyéniségére és poli­tikájára a legjellemzőbbe* azok a le­velek, amelyeket Gandhi m indiai al­királyhoz Irt. Több ilyen levelet inté­zett az angol korona indiai képviselő­jéhez, amelyeket most adtak ki. Gandhi e leveleiben változatlanul a »No violatioiw, az erőszak elleni po­litika mellett tesz hitvallást. Elitélte t az erőszakosságokat, amelye­ket párthivei követtek el. Változatla­nul hangsúlyozza azonban, hogy to­vább is kitart India felszabadítására irányuló harcában és már most köve­teli India számára azt a függetlensé­get, amelyet az angolok csak a hábo­rú után hajlandók megadni. Ezekről a levelekről hallgattak ed­dig az angolok, mert nem akarták Gandhi megnyilatkozásaival az indiai közvéleményt tovább izgatni. Most azonban, tiogy Gandhi elhatározta, hogy 21 napig böjtölni fog és amikor az orvosok egyre sötétebb jelentése­det adnak ki Gandhi egészségi állapo­táról, az esetleges katasztrófa miatt nyugtalankodó indiai kormány szüksé­gét látta Gandhi leveleinek közreadá­( sát. Gandhi éhségsztrájkjáért az indiai kormány egyes tagjai nem mertek fe­lelősséget vállalni és ezért három in­diai rniniszteT lemondott. Az angol sajtó a háborús események közepette is bőséges helyet biztosit a Gandhi ál­lapotáról érkező hiteknek és egyönte­tűen azon a véleményen van, hogy Gandhi böjtje és az ezzel járható ve­szélyek ismét komoly helyzetet terem­tették Indiában Az Olvasó irja Vasutas mü és ivócsarnok Az utóbbi időben napilapjaink ter­jedelmes cikkekben foglalkoztak a vasutas emlékmű felállítása körül fel­vetődött különböző elgondolásokkal. A szegedi üzletvezetőség vasutasainak eléggé nem dicsérhető hazafias felbuz­dulásából impozáns és művészi bocsü hősi emlékművel lesz gazdagabb Sze­gen városa. Ma, midőn nincsen nap, hogy magyar, köztük magyar vasutas is életét ne adná oda a haza védelmé­ben, a hősi emlékmű felállítását el­odázni nem lehet. Mint ismeretes, az elhelyezés a gyógyforrás környékén lenne. Ott áll szegedi üzletvezelőség előtt, a meleg azonban a forrás ivócsarnoka. A véle­mények ekörül oszlanak meg. A 'für­dőváros* jelleget féltők ellene vannak, hogy onnan az ivócsarnokot eltüntes­sék, más oldalon viszont azt hangoz­tatják, hogy az emlékműnek ez az egyetlen megfelelő és méltó felállítási helye. Tárgyilagos szemszögből szeretnék hozzászólni e kérdéshez, annyival is inkább, mert az újságok közlést sze­rint az egyetem orvostudományi kara is beadvánnyal fordult a város ható­ságához, melyben reámutat a hőfor­rásnak mint gyógytényezőnek a fontos voltára. Ugy íátom, hogy sok tekin­tetben a közvélemény tájékoztatása nem felesleges, mert ugyanabban a kérdésben homlokegyenest ellenkező véleményeket olvashat az ember. Ismeretes az, hogy a világháború előtti években szóba került a gyógy­szálló megépitése. A Tisza partjára, az Erzsébet-ligetnek a Hungária-szálló melletti részére volt tervbevéve a ha­talmas méretű objektum felépítése. Ez az építmény egyesítve volna a hőfor­rással kapcsolatos összes gyógyténye­zöket (fürdők, ivókúrák, stb.). Azóta a háború magával sodort bennünket, közben a Hungária gazdát cserélt (.szó volt ugyanis az azzal való együttmű­ködésről is), e terv lassan feledésbe ment. A város a melegforrást ivókú­rák és a viz palackozása céljából bér­beadta. A forrásbérlő olyan szerződést kötött a várossal, mely szerint a hő­forrás felett ivócsarnokot létesit és ez 25 év multával a város tulajdonába megy át. Ebből a 25 évből már el is tett 7 esztendő. Az ivócsaruok eltávo­lítása elsősorban magánjogi szerző­désbe ütköznék és amely ellen a jelen­legi bérlő anyagi kártérítés igényévei léphetne fel. Ez a kérdés, mely a leg nehezebbnek látszott — mert merev elzárkózás esetén a terv elháríthatat­lan akadályba ütközött volna —, úgy­szólván önként kikapcsolódott. A bér­lő, ki világháborút járt és több hadi és vitézségi érmes katona, elállott anyagi követelésektől. Amit kér, az oly csekélység (bérielének 5 évvel való meghosszabbítása), hogy azt fel­tétlenül teljesíteni is kell. A fürdőjel­leget féltök az ivócsarnok mint gyógy­tényezőnek az eltűnésébe megnyugodni nem tudnak és a város iránti szerete­tükből eredő ezen aggályuknak érthető magyarázatát is meg tudják adni. Er­ről szó sem lehet. Az ivókurának mint gyógytényezőnek meg kell maj-adni. De nézzük csak, mire alapítják azok az okfejtésüket, akik azt állítják, hogy nem kár, ha az ivócsarnok a jelenlegi formájában megszűnik. Nem tartom szerencsés gondolatnak annak az em­legetését, hogy ez a »gyufásdoboz­épitmény* szerencsétlen műalkotás, mert ha az volna, nem is kerülhetett volna a mai helyére. Arról, hogy stí­lusosan illeszkedik-e be a környezeté­be, lehetne beszélni. Más azonban a hiba. Maga az építmény kezd rohamo­san pusztulni, tönkremenni Tizenhét év multával kerülne a város birtoká­ba. Nagy kérdés az, hogy vájjon en­nek az objektumnak van-e annyi élet­tartama? Falai repedezettek. Hátsó falán a tetőtői a talajig átrepedt füst­csövénél a rozsdás körömié iemosha­tatianui elcsúfította a íalát. Vasbeton épitmény, melyben ha súlyos szétvala sok, repedések képződnek, nem is ja­vítható. Számolni kell tehát azzal, hogy ez az epület még egypár fagyos, kemény léi és nyári forró napuizes után javíthatatlanul tönkremegy. Mi­után vasbetonepitmény, igy ahogyan van, át sem telepíthető más helyre, lvócsarnok pedig szükséges. Elgondolásom szerint e probléma könnyen athidalható. A »Szeged fürdő­város* felé való törekvésünkben igye­keznünk kell, bogy a bőiorrás gyngy­tényezőit minél intenzivebben kidom­borítsuk és ezeket egy helyen koncen­tráljuk. Ez a törekves jutott érvényre a tervezett gyógyszálló megépítésénél. Igen kézeufekvő tehát, ha az uj ivó­csarnokot a mai városi gyógyfürdővel kapcsolatosan helyeznék el. A városi gyógyfürdőnek van egy meglehetős tágas kórkörös, fásitott udvari Ennek a közepén stílusosan el lehetne he­lyezni a télikertszerü üveg ivócsarno­kot, melynek közepén buzogna fel a hőforrás vize. Azt sem lehet mondani, hogy e beiyen eldugott ienne az ivó­csarnok, mert a gyogylürdőt látogaló nagyszámú fürdőközönség bizonyára jobban kihasználná az ivókurát, mint ahogyan az a jelenlegi helyén volt Hallottam arról is, hogy az ivócsarno­kot a Fodor-utca és Tisza Lajos-kör­ut találkozásánál levő háromszögleles kis térre helyezuék. Ez már kissé ki­esnék a centrumból. Sokkal megfele­lőbbnek tartom a gyógyfütdő udvarát. Az uj ivócsarnok építésének költsége természetesen a városra hárulna, de az épitmény a város tulajdona is ma­radna. A gyógyszálló építésének kér­dése a háború m'att sokáig nem lesz még időszerű s igv annak szerepéi a jelenlegi gyógyfürdőnek sell betölteni. Arról is szó ese.t, hogy az emlékmű hátsó falán kutkifolyókat létesítenek. Ebbe aligha menne beie a forrás bér­lője. Ivókúrára használható víznek ö az egyedüli tulajdonosa. Erről a jogá­ról ő aligha mondhat le. Különben sem volna célszerű ennek a kegyelet emlék­műnek a környékén tejeskannamosó helyeket rendszeresíteni. ^Emlékezzünk csak vissza régi kifolyók idejéreI) A tervezett müemiék a hőforrás vi­zével szerves kapcsolatba kerülne. Víz­medencéje fekete és arany mozaikkal lenne kirakva, abba a hőforrás vize sugarakban ömlene. Az is tervbe van véve, hogy a hátsó falon elhelyezett tábla utalna a hőforrásra. Az egyetemi és az orvosi karaara tudoraásom szerint nem annyira az ott elhelyezett ivócsarnokot félti, mint in­kább magát a gyógytényezőt és arra fekteti a hangsúlyt, hogy az épilendö müemiék a forrás csővezetékét, stb. tönkre ne tegye, miáltal természetesen magát az ivókurát is mint gyógyténye­zőt veszély fenyegetné. Az elkészített terv a legnagyobb körültekintéssel építené fel a hősök emlékmüvét Te­kintettel van esetleges kuttisztitásra, a lefektetett és lefektetendő csőhálózat­ra, stb. A hősi emlékmű elhelyezésének a kérdése a legközelebbi kisgyűlés elé kerül. A város hatósága az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács állás­pontját fogja valószínűleg magáévá tenni. A tanács a közeljövőben Szege­den vizsgálja felül az előkerült kérdé­seket és minden részletre messze ki­terjedő figyelemmel fogja meghozni döntéséi Nem kétséges, hogy a kis­gyűlés ha'á-özatbozatalánál az Orszá­gos Irodalmi és Művészeti (iiAcsnak az állásfoglalása döntő befő vással lesz. Dr. Bereizk Péter törvényhatósági bizottsági tag Legmagasauu árat hretünk aranyért, ezüstért és brilliánsért Reicfa ékszerész. Ke emen u. 11. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Nyolchónapi börtönt kapott, mert bicikligumi Kopási dijat számított a tej árához (A Délmagyarország munkatársá­tól) A szegedi törvényszék árdrági­tási ügyekben ítélkező egyesbirája előtt az utóbbi napokban több olyan tejdrágitási bűneset került tárgya­lásra, amelyeknél a tejszállitó ugy játszotta ki a maximális árra vo­natkozó érvényes rendelkezéseket, hogy szállítási dij cimén hozzácsa­pott a tej árához bizonyos összeget Az ármaximálásnak oz a kijátszá­sa szintén árdrágításnak minősül, sőt amennyiben nem szórványos eestről van szó, hanem rendszeres szállító követi el a drágitást, ngy cselekményénél a bíróság minden egyes esetben megállapítja a üzlet­szerűséget is, ennélfogva a drágí­tás az értékre való tekintet nélkül bűntettnek minősül és legkisebb bünetése 6 hónapi börtön. Az elmúlt héten a Tisza-szálló tejszállitóját és egy algyői földmü­vesasszonyt itélt el dr. Újvári Ist­ván egyesbiró az üzletszerűség megállapítása következtében bűn­tettnek minősülő tejdrágitásért 6—6 havi börtönre. Hétfőn a Szeged vá­rosi gőzfürdő személyzete részére tejet szállító Zombori József 23 éves. Domaszék 570. szám alatt lakó gazdálkodót állította a kir. ügyész­ség üzletszerű árdrágítás bűntetté­nek vádjával a biró elé. A bizonyí­tási eljárás során kétségtelenül be­igazolódott, hogy Zombori a mult óv októbere óta rendszeresen szál­lított tejet, a városi gőzfürdő alkal­mazottainak a megál 1 aidlott n ál jó­val magasabb áron. Az is bizonyí­tást nyert, hogy Zombori a tanyai gazdáktól összevásárolt tejet a ter­melők részére előirt árnál drágáb­ban — 34 fillérért — vette és a für­dő személyzetének literenként 42 fillérért mérte, de minden liter tej árához hozzászámított 18 fillért, a kerékpárgitmi kopása címén. A tárgyaláson Zombori azzal vé­; dekezett, hogy a 18 filléreket nem ' ő kérte, hanem azt a megrendelők: ! önként ajánlották fel, Dr. Újvári biró megállapította, hogyha e> az állítás megfelel a tényeknek, a vád­lottat akkor sem mentesiti a bün­| tetőjogi következmények alól, mert a vonatkozó rendelet kimondja, hogy nemcsak az követ el árdrágí­tást, aki a megállapítottnál maga­sabb árat köt ki, de az is, aki ilyen magasabb árat elfogad. Zombori Józsefet bűnösnek mon­dotta ki a törvényszék üzletszerű árdrágitó visszaélés bűntettében a 18 filléres pótdi.i elfogadása miatt, részben pedig azért, mert felerész­ben fölözött tehát silányabb minő -égü tejet mért el, teljes értékű tej gyanánt. A biró büntetésül 8 hó­napi börtönt szabott ki Zombor' Józsefre, aki az ítéletben megnyer godott. iHyaíwaniPöZáajeiBiöftiu, Bérkelfetés! Március 1-től keltessen csirkét, ka­csát, vegyen napos csibét a Hangy a hűtőházánál. Felvilágosítással a vezetőség szol­gál. Tefefnor T1-I9 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom