Délmagyarország, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-14 / 36. szám

a OBf.M AGY ARIIBÜ? AG ** VABARNAP, 1043 február 14. h'es tóii sapkát ós cgv kékszínű, szőrmével Devont, villám/uras muffot, ebben egy sötétkékselvem. ugyancsak villámzára* kispénztárfát. A pénztárcában mindössze cgv huszfillércs és bárom kétfilléres pénzdarab volt, meg egy zöldosszinü r isalaku nöi zsebkendő. A kaj bátzsebbw egv pár fekete színű bé 'lelt bőrkesztyű és egy védővel ellátott grafitceruzát találtak. A rendőrség felhívja a közönséget, hogy aki a talált holmik alapján valami tájékoztatással tud szolgálni. 'elentkezzék vasárnap a rendőrség központi ügyeletén, mert információival jelentékenyen megkönnvilheti a személvazonosság megállapítására megindított nyomozási. Szent-Györgyi Albert nagysikerű előadása az istanbuli egyetemeit Istaubul, február 13. Az istanbuli egyetem meghívására a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert szegedi egyetemi tanár pénteken délután az egyetem előadótermében „Az élet kémiáin" cimmel előadást tartott. Az előadás rendkívül nagy érdeklődést keltett és valósággal lebilincselte a hallgatóságot. Bár még félévi szünet van az egyetemen, valamenyn.t/f fakultás hallgatói, sőt a katonai főiskola sok hallgatója és az egyetemi tanárok összessége megjelent. úgyhogy az ötszáz hallgatóra berendezett teremben ezernél többen zsúfolódtak össze. Az egyetem rektora meleghangú bevezető szaval után Szent-Györgyi Albert ötnegyedórás előadásában foglalkozott kutatásaival, a C-vitamin rendeltetésével és hatásával. A hallgatóság nagy érdeklődéssel kisérte az értekezést, amelynek súlyos. tudományos tartalmát kiegyensúlyozta a könnyed előadásmód. Befejezésül a rektor megköszönte a magyar tudós értékes előadását. amely a magyar—török kulturális kapcsolatok egy.ik jelentős láncszeme. (MTI) Az ezüstflotta parancsnoka megtette a kötelességét..• (A Déluiagyarorsaég niuukutársá- sor, hogy »jól vagyok, nincs semmi iói) A kies fekvésű, hegy koszorúzta,' sos tengerszemmel ékes erdélyi iürdölielyen egy fiatal, szép szőke asszony meséit nekem az uráról... Forró nyár volt a tikkadt csönd zárta ölébe a korábbi években oly forgalmas erdélyi fürdőhelyet, ahol többnyire magányos nők keresték a pihenést, vagy gyógyulást. Napközben' fürdőkura, séta, esetleg kirándulás, az elsötétítés fátylába burkolt, hosszú, nyári estéken pedig meghitt beszélgetés, ez volt a napi programunk. S asszonyok, ha maganyos, nyári estéken összejönnek, kiről beszelhetnek? A férjükről, gyermekükről, arról, aki számukra a legkedvesebb... Így beszélt a csöndes, szép nyári estéken bájos, szőke barátnőni az uráról, aki repülőtiszt volt s akkor indult el a dicsőség távoli földiére, a keleti frontra. Érdekes, hogy gyakran sokkal jobban megismerünk olyan embereket, akiket sohase láttunk, sohasem beszéltünk velük, mint sokszor olyan jó ismerősünket, barátunkat, akivel igen gyakran találkozunk s mégsem tudunk róla többet, mint amit a külszín mutat. Így ismertem én meg négy bét iJatt (elesége szavain keresztül zeényi Csukás halmán akkori repüőőrnagyot, néhai kormányzóhelyétte>iink parancsnokát... Sohasem találkozhattam vele, mégis eleven alakot Mtött képzeletemben. Feleségének élénk elbeszélő képessége s az a szín-1 te regényes érzés, ami a szép, szőke asszonyt férjéhez fűzte, élő alakot formált lelkünkben zetényi Csukás Kálmánról. ilárman voltunk együtt, fiatal aszszouyok, hárman beszélgettünk esténbaj és sokat gondolok Kád!. Az ezüstfiotta parancsnoka ... Asszonyok mindig hajlamosak a romantikára. Mi, akik esténként c-szszeültünk egy kis beszélgetésre, lassanként regényes álmok légköuében , éltünk. Gabi barátnőnk elbeszélése nyomán kialakult képzeletünkben a modern regényhős: a vakmerően bátor, nagyszerű pilótatiszt, aki ezüstszárnyú repülőraja élén szállt a felkelő nap felé, a dicsőség és hősiesség örök szivárványa felé... <5 volt regényes álmainkban az •ezüstflotta parancsnoka., hiszen annak a repülöalakulatnak vezetője volt, amelyben Kormányzó urunk nagyszerű fia, mint főhadnagy teljesített szolgálatot. S a szőke hitvessel együtt aggódtunk az •rziistflotta. sorsáért, a vezérkari őrnagy-parancsnokkal együtt a szeretett Fiú, mindannyiunk Édesatyja fiának életéért... Érdekes ember volt zetényi C s u k á s Kálmán. Amikor a hosszú nyári estéken igv megismertem, mindig arra gondoltam: ilyen emberekből lesznek a hösökf Magánélete nem volt, a feleségét valósácgal csodáltuk, hogy olyan nyugodt, szinte hősi lélekkel végzi asszonyi misszióját mellette Pár éve voltak csak házasok s ezek az évek a szüntelen kötelességteljesítés jegyében folytak le. Amikor megházasodtak. már vöröslőtt az ég alján a nagy háború világtflzének fénye s ez a tüz egyre közelebb iött és a repülőőrnagyot. a legkiválóbb magyar pilóták egyikét egyre több feladatvállalásra szoritotta. — Gyakran hetekig nem látom — ként a villa erkélyén, vagy valame-'mesélte az asszonyka —, aztán meglyikünk szobájában, ha az idő hűvös- érkezik repülőgépén s a repülőtérről szony becsülettel elviselje. Magyar asszonyi lélek... És Gabi barátnőm mindemellett kedves, vidám volt Sok mulatságos dolgot eszelt ki, hogy üdülésünk szürke óráit megaranyozza. Ugy éltünk ott, mint egy leányintézetben, olyan gyermekes, aranyos csínyekben vettünk részt Gabi vezetése melleit s néha olyan gondtalanoknak Látszottunk, mint Isten madárkái, akik tudják, hogy az ö kinyújtott tenyerén járva semmi baj nem érhet bennünket.., E°y ezüstmadár lehull... De egyszer megmutatta aggódó, remegő asszonyi aicát is erősielkü, vidám barátnőm. Sohasem felejtem el azt a délutánt! Fürdőben voltunk, s mikor a villába visszatértünk, jelentették, hogy Gabi táviratot kapott. A l postás természetesen visszavitte a táviratot, miután a címzettet nem találta otthon. Vihar készült, a fürdőhelyet koszorúzó magas hegyek szürke ködbe burkolóztak. Mit törődtünk a vésztjósló fellegekkel? Mind a hárman, ugy, ahogy voltunk, fürdőruhásan, pizsamásén lerohantunk a póstára a táviratért. Gabi szegény remegett, mint a vihart jelző szélben kavargó száraz I levél az erdei ut avarján ... Nem kér- j deztünk tőle semmit, mindnyájan ugyanarra gondoltunk: az urával történhetett valami... Végtelenül hoszszunak tűnt a negyedórás ut az erdőn keresztül s még hosszabbnak az az idő, amig a táviratkihordót megtaláltuk és Gabi megkaphatta a táviratot. A sürgöny — Gabi nővérétől jött s az édesanyjáról szólt, aki beteg volt.., Szomorú hír volt ez is, de mégis bizonyos megkönnyebbülést jelentett, hiszen a messzi viharban száguldó czüstflottáva! nem történt semmi! Mire hazaértünk, csuromvizesre áztunk, de hamar átöltöztünk és Gabinél gyülekeztünk, aki — mesélt az uráról... Tudtuk, hogy középtermetű, igen fiatalos megjelenésű ember őrnagy létére, de hiszen csak 30 éves volti Kiváló képességei miatt haladt gyorsan előre a ranglistán és Gabi büszkén reménykedett ujabb előléptetéséhen Tudtuk, hogy nem dohányzik, hogy milyen ételeket szeret, azt is tudtuk, hogy hány civilruhája van s hogy hányféle reipülö-uinformist csináltatott már. amióta házasok ... Ismertük összes repülőbravurjait. amelyeket ugyan nem az ő elbeszélése, inkább a bajtársak magasztalása nvomán tudott nekünk elmondani a felesége. Mondom, jobban ismertem ezt az érdekes, nagyszerű embert, mint sok rokonomat, vagy barátomat, akikről tulajdonképpen semmit sem tudok hős bajtársának utolsó üdvözletéi .. — Tudod, Kálmán annyira rnegvál tozott! Nem tudom mi az, amit válto zásnak nevezek nála, de sokkal gyengédebb és > emberibb* lelt. nem az as elérhetetlen magasságban s csak ké telességének élő férfi, kicsit többet foglalkozik velem és arról beszél, hogy ha majd visszatér, milyen boldogok leszünk mi ketten ... Nagyon megviselte ez a tragédia ... És valóban, sok kedves, uj epizódol hallottunk róla. Hogy száz tojást hozott valahonnan vidékről a feleségének — repülőgépen, hogy kávét, teát hozott Oroszországból, hogy az egyik sötét civilruháját az asszonykának adta, csináltasson belőle tavassza! kosztümöt magának, mert olyan finoo Szövetet most ugy sem kaphat... S amikor már annyira meggyó gyúlt lábsérülése, hogy bot nélkül tudott járni, kihallgatáson volt a kormányzói párnál és a fiatal özvegynél, a Várban. Aztáu eljött a kötelességteljesítés folytatásának napja, ax •ezüstflotta parancsnoka* visszatért • harcok földjére, hogy vakmerően bátor repüléseit az ellenség fölött folytassa. zetenvi Csukás Kálmán hősi halála Azután már csak levelek utján kaptam híreket róla. Büszke örömtől áradó levél tudatta, hogy »»z uramal alezredessé nevezték ki és megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét a kardokkal*, és a kedvesen boldog dicsekvés: »lehet, hogy tavasszal ezredesné leszek!* Majd egy aggódó, fájón kérdező levél: »Azt dondjdk, az. uram ismét megsebesült. Semmi bizonyosat nem tudok. Lehetséges, hogy... lezuhant? Nem, ez lehetetlen, vissza kell térnie hozzám*. És végül pár kusza sornyi irás »A» uram hősi halált halt. Mindig attól remegtem, hogy lezuhanhat... Kéaitusában esett el, az Isten utjai kifürkészhetetlenek Ugy halt meg, min' igaz magyar ember, legyen meg a* Isten akarata...« Ugy halt meg, mint hős, mint igaz magyar ember, összesen 40 éves volt és repülő vezérkari alezredes. Szegedé* az egyetemi ifjúság jól ismerte és szerette zetényi Csukás Kálmán. A múlt évben ő adta elő a korszerű honvédéi met a szegedi egyetemen. Repülőgépen jött le hetenként kétszer, hogy előadását megtarthassa. Tzzig-vérig katona volt, a magyar kafonaeszmény megtestesítője, akárcsak pár hónappal korábban elhunyt hős bajtársa, A sirja ott van valahol a Don melllett, egy országút oldalán. Nemzett így telt el a nyári rihenés bónap- , lobogónk volt a szemfedője s talán na ja. utaink egy időre szétváltak, .Gabi j» kispárna a vánkosa. amit oly nagy és Nusi, a másik kedves kis pesti asz- .szeretettel adott neki legutóbbi it honlétekor a felesége, aki mindig haza várta CBANYT PIROSRA szonv a fővárosba utaztak haza. én pedig visszajöttem alföldi metropóli-' sunkba * egv napon íájón, felejthetetlenül megrázóan belénkhatolt a hir: .»-••«» • rm mindnyájunk szeretett, édes Testvére. j.r t , n „ . , . Kormányzó Urunk hős fia megtéri - j VaSta£h VVOrgy KeSZltl €1 hadakutján őseihez... Egy ezüstma- I dár elszállt a dicsőség napja felé. egv ezüstmadár elszált örökre... A fájdaí mas hír még eigrv aggódással riasztott. Gabi barátnőmre gondoltam. aző| aggodalma szállt a szivembe, mint | ^ és Szolnok városa szobrot álott, a szépséges erdélyi hegyek kőzött m a hősi haláu halt vitéz nagybányai Horthy István k ormán yóa kormái zóhe-yettes szolnoki szobrát Szolnok, február 13. Szoldokmaazon a viharos délutánon, amikor távirat érkezett re fordult, ami az erdélyi hegyek között még kánikula idején sem váratlan A szót többnyire Gabi barátnőnk vitte, a repülőőrnagy szőke felesége, akinek férjéért együtt aggódtunk s akinek zöldszinü tábori lapjai képezték a legnagyobb szenzációt számunkra n csöndes erdélyi fürdőhelyen Katonásan szűkszavú lapok voliak azok, néha csak nagvsebtiben egy-egy tábo*f oostaszám sötétlett rajtuk, néha pár hazatelefonál, hogv pár órája van számomra ... Néha 2—3 napot is eltölthettünk együtt, néha csak órákat, vagy csupán a repülőtéren egv-egy félórát. Ha már nagyon akartam látni őt. akkor vonatra ültem és felkerestem állomáshelvén. Hát ilveo volt a Katona-feleség élete. Csupa lemondás, csupa őnfegvelem, csupa megértés. Erős lélek kellett hozzá, hoerv egy szén. fiatal aszA kormányrúd haxatór Amint tehettem, felutaztam Budapestre. Barátnőmet nyugodt hangulatban találtam. Elmondta, hogy férje is megsebesült s pár hétig kórházban volt, azután hazajött néhánynapos szabadságra. Két bottal járt s lábsérülését még mindig kezelték. De repü lőgépeo jött és hozott macával egy ereklyét, amit két bánatosszivü, sokat szenvedett szülő és egy fiatal hitves helyettesnek. A szobor költségeire 120.000 pengő gyűlt össze társadalmi utón. Országos pályázatot hir dettek. ezen a szoborbizottság Vaa tagh György müvét jutalmazta az első dijjaL A pályaműn káka egyébként vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó ia megtekintette döntés előtt. Vastagh György díjnyertes pályaműve díszruhában ábrázolja a kormán yzőhelyetteed. amint térképet tart a kezében Ós számára hozott el a messzi orosz föld-1 maí?afJ)a A talapzat alján béről. A lezuhant ezfistmadár testénekjnatosarcT1 idős magyar paraszt a egy darabja volt az, a ™pWp **r- ma«yar népet jelképezve koszornt mányrudia, amelvet a hős pilótafőbad-j, " •> / ,„ , nagy keze utolsó pilanatában is szo-| helyez eL A szobrot előreláthatóan roogatott,.^..A narancsnok elhovu niár a nyáron felalhtnak. (MTI)