Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-10 / 7. szám

Vasárnap Ara 20 fillér 1943. lonnár 10. XIX evl. 7 sz. naTonta 3 20. ncguedttrre 9 20, i> KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP TolnamcüQCi honvédek visszaverték a bolsevisták ezrederefü támadását Közzétették az elmúlt négy hónap magyar veszteséaeit — A fokozódó téli idó ellenére tovább tartanak a keleti {ront sulyos horcai — Yelikiie Luki védőserege hősiesen ellen­áll — A kínai nemzeti kormány hadatüzent az angolszászoknak Bukarestben cáfolták a romániai zavargások blrét Berlini jól tájékozott helyen mérleget készítettek a mostani hu­dihelyzetről — jelenti a 8 Órai Új­ság tudósítója a német fővárosból. Ennek eorán megállapították, hogy a mérleg teljesen megnyugtató és kielégítő, annak ellenére, bogy a németek és szövetségeseik tovább­ra is sulyos elhárító harcokban állanak és az ellenséges nyomás a Don és a Volga térségben még sem­mit sem engedett. Azt Ls hangsú­lyozzák, hogy német részről az ak­tivitás lényegesen emelkedett. A hét elején a német hadvezetőség tnóg csak azt, jelentette, hogy a csapatok nehéz elhárító küzdelmet folytatnak. Az utolsó jelentések azonban már ngy szólnak, hogy ezek az elhárító harcok sikeresek. A haditudósító századok tagjai be­Bzámoinak arról, hogy végig az pgósz keleti arevonalon nagy har­cikeduet cs támadó készséget ta­pasztaltak. amelyek a jövő had­műveletekben még jelentékeny sze­repet fognak játszani. Az egyszerű gyalogos is, aki most a Don mel­lett a védelmi árokban fekszik, tisztában van azzal, hogy a szov­jet embertömegek bevetése már nem larthnt soká, hogy a szovjet hadsereg ezen a télen sem birja szusszal és a tengelyerók talán már „lul vannak a nehezén." A* llmen-tó lásait, ugy, hogy ezeket az ütege­ket el is hallgattatták. Január első napjaiban már lényegesen csök­kentek a szovjet támadások, január ('. án pedig ellenoffenzivára indul­tak a németek. Az ellenségnek amaz osztagait, amelyeket az ellenlökések során nera sommisitettek meg, bekeritet­ték ésa német nehéztüzérség állan­dó tüz alá vette a bckatlanozott szovjet, seregrészt.. Már másnap a moszkvai hadvezetőség tehermen­tesítő offenzívát kezdett, de ennek sem volt semmi sikere. Volikijo luki A harcok' második gyujtópoutja még mindig Velikije Luki körül van. A Wilhelmstrasse katonai szó­vivője legutóbb is határozottan kijelentette, hogy valótlan az el­lenséges propagandának az a hí­resztelése, mintha a város orosz kézen volna. Ez az állítás — mon­dotta — messzebb áll a valóságtól, u.int' valaha és még az sem igaz, hogy a németeket ott bekatlauoz­ták volna. Az igazság az, hogy Ve­likije Lukiban a németeknek már nincs is „sündisznó-állásuk", mert az ottani állásuk hozzátartozik a középső frontszakaszon szilárdan birtokukban levő védelmi vona­la khozt , fcszakafrika A' kelet! front legérdekesebb ese­ményét az ilmentavi szakaszról je­lentik. A tótól délkeletre támadó fzovjet zászlóaljak katlanba kerül­tek, ahol részben már megsemmi­sültek, részben pedig pusztulás vagy fogságbaesés vár reájuk. Ez a téli hadjárat második katlana, az első Toropecnél alakult volt és ott is ugyanolyan sors érte a be­kerített szovjetosztagokat, mint amilyent az ílmen-tónál bekerített ellenséges csapatokról most a had­szintérről jelentenek. Emlékezetes, bogy december 27-én kezdődött a szovjet tánxadáNa ezen a fontos arcvonalszakaszon, amelynek ala­kulásától függ a balti tartományok sorsa. A uagy erőkkel megindított támadások visszaverésénél nem le­hetett elkerülni, hogy a szovjet páucóloskötelékei el ne foglaljanak néhány helyiséget. Az állandó har­isokban azonban a támadók elvé­reztek, a németek 100 szovjet pán­isélost lőttek széjjel, zuhanóbom­bázók pedig erőteljesen bombázták ta» eüénsé? nehé® tüzérségének il­Az afrikai hadszíntérről érkezett jelentések szerint a libiai hadjárat uj fejezethez érkezett. Kairói táv­iratok arról számolnak be. hogy Kömmel hadserege Buerattól nyu­gatra a Misuratra védelmi vonalban erős állásokat foglaltak el, ame­lyek előtt széles aknamezők húzód­nak. Montgomery most sietve erős tüzérséget vont előre. A legújabb jelentések szerint a tüzérségi har­cok az „uj vonal előtt már megkez­dődtek) és számolni kell a gyalogos és páncélos harcok megindulásá­val is. A bázeli „National Zeitung" lendoni értesülése szerint az Afri­kából Londonba érkező valamennyi hiij rámutat arra. hogy a tengely Tuniszban levő haderői jelentős megerősítést kaptak, különösen fegyverekben és gépesített páncé­los háború szakembereiben. A tuni­szi arcvonal december 3. óta meg­állapodottnak tekinthető. A ten­gelycsapatok megerősítették állá­saikat Mostani helyzetük még fo­kozottabb ellenőrzést biztosit a Földközi-tengeren. A Daily Express harctéri tudó­sítója szerint a németek nem ter­veznek halogató harcokat, hanem Tuniszt főarcvonalaiknak tekintik. Ezért elkerülhetetlen a nagy össze­csapás Tuniszban. Londonban egyébként rámutatnak arra, hogy a politikai helyzet Északafrikában továbbra is kellemetlenül zavaros. A honvédvezérkar főnökének heti jelentése A Magyar Távirati Iroda jelenti: A bonvéuvezérkar főnöke közli: Az ellenség jauuár 2-án tüzérségi előkészítés után e/redcr('jii támadást intézett védőoltásunk elleti. A támadást toliiamegyei csapataink tüzérségünk kiváló támogatása mellett — az ellen­ségnek sulyos veszteséget okozva _ elhárították. A magyar hadsereg arcvonalán kü­lönben — kisebb ellenséges felderítő tevékenységtől eltekintve — nyugalom volt. Saját csapataink több kisebb-na­gyobb erővel végrehajtott eredményes felderítő vállalkozást hajtottak végre. A bolsevizmus ellen küzdő magyar hadsereg 1942 augusztus 20-tól decem­ber 31-ig a következő vcsztcgégeket szenvedte: Hősi halott 109 tiszt, 2117 legény­ségi, összesen 2256 fő; sebesült 305 tiszt, 8712 legénység, öss/.csen 9071 fő; el­tűnt 46 tiszt, 2013 legénység, összesen 2059 fő. Tehát veszteségünkangusztag 20. őta összesen 13.332 fő. Kiegészítés a magyar hadije'entés' ez Budapest, január 9. A honvédvezér­kar főnöke szombaton kiadott 37. szá­mú hadijelentéséhez katonai körökben még a következő kiegészítéseket fűz­ték: A Don mentén harcoló hadsere­günk arcvonalán — mint a hadijelen­tésböl látható — az elmúlt héten is vi­szonylagos nyugalom volL A január 3-1, ezredcrövel végrehaj­tott ellsnságss támadást csapataink íö­lénvse bí:tcnsáa*al hárították Ezen­kívül csak a mindkét részről megnyil­vánuló kisebb vállalkozások és a sza­kadatlan felderítő tevékenység jellem­zik a helyzetet. Egyik ilyen vállalkozás során kü­lönösen kitüntette magát Vasad i Ferenc szakaszvezető és Szabó Fe­renc honvéd, akik a Don folyón átkel­ve, egy ellenseges földerodöt annak őr­ségével együtt megsemmisítettek és 9 íoioUyaL 5 zsákmányolt aeccisziclv­Tyá! és gyalogsági fegyverrel sértetlen nül tértek vissza állásainkba. A hadijclentésben közzétett időszaki összefoglaló vcszteségkimutatás — amely szerint a Don mentén küzdő honvédsereg vesztesége a legutóbbi) összefoglaló veszteségjelentés óta, vagyis 1942 augusztus közepétől az esz­tendő végéig 13.332 főt tett ki — rend­kívül érdekes összehasonlításokra ud alkalmat, szembeállítva, az első világ­háború veszteségeivel. Erre nézve il­letékes katonai körökben a következd tényekre utalnak: Á most kiadott veszteségkimutatás a keleti harctéren küzdő honvéd had­sereg olyan négy és fé.Jhónnpos idő­szakáról szól, amelyet ez a hadsereg védelemben nyári, őszi és téli hóna­pokban töltött cl és amelynek kereté­ben azonban néhány héten át nagyobb elhárító, illetve ellentámadó harcot vivott. ÖSSZEHASONLÍTÁS Az 1915-ÖS HÚSVÉTI CSATÁVAL febből a szempontból a világháború két mozzanata nyújthat az összehason­lításra alkalmas példát. Az egyik: a három hétig tacló, kárpáti 1915. évi húsvéti csata, Böbm-Hrmolli lovassá* gi tábornok vezetése alatt, a másik pe­dig: a Keletgaliciában és Bukoviná­ban működött — s javarészt magyar seregtestekböl állott — Fflanzer-Bál­tin-féle 7. osztrák-magyar hadsereg küzdelme. 1914 őszén és telén, az úgy­nevezett újévi csata a befejezésig. Az első példa, tekintettel arra, hogy rövidebb időt ölel fel, csak az akkori elhárító harcok veszteségarányainak! érzékeltetése végett érdemel figyelmet. Ha a példák közül szemügyre vesz­szük a kárpáli húsvéti csata vesztesé­geit, amely csatát a mai magyar had­osztályok létszámával nagyjában azo­nos erejű akkori hadosztályok vívták, akkor kitűnik, hogy a Böhm-Ermolli­hadsereg három hét alatt a mai don­menti arc-vonal felét kitevő kárpáti arcvonalán, a következő veszteségeket szenvedte: halottakban 80 tisztet, 3802 fii legénységet; sebesültekben 260 tisztet, 11.100 fő legénységet; eltűntekben 23(1 tisztet és 20.732 fő legénységet. Azaz összesen 36.20-1 főt. Az egykori hivata­los adatok szerint ehhez még hozzá kell számítani a több mint 9000 főnyi fagvásos sérültet Mindezeket összevéve megállapít­ható, hogy az 1915. áprilisi kárpáti húsvéti csatában 3 hét alatt a m?i donrnenti arcvonal felét kitevő arcvo­nalon küzdő Biihin-Ermolli-hadsereg kereken 45.C00 főt vesztett, mig a Don mentén ma küzdő honvédhadsereg t és fél hónap alatt és ebben egy hu­zamosan tartó elhárító és ellentámadó küzdelemmel — s kétszer olyan hosszú arcvonalon: mindössze 13.332 főt. Fa­gyásos sérülések a donrnenti arcvona­lon — hála a bőséges téli felszerelés­nek — egyáltalán nem fordultak elő említésre méltó számban. A TTLANZER-BALTIN-FÉLE ADATOK Még ennél is sokkal tisztább és át­tekinthetőbb képel ad azonban a Pflan. zcr-Baltin-féle 7. osztrák-magyar had­sereg 1911—1915. évi keletgaliciai és bukovinai küzdelmével való összeha­sonlítás. Avégből, hogy a például vett eset­ben ugyancsak szerepeljen egy na­; gyobbszabásu támadó csata, illetva Unnak elhárítása, az 1915. szepteroW

Next

/
Oldalképek
Tartalom