Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

A Dugonics-Társaság jubileumi esztendeje ajJ\ Wkwmwwá* munkatársa-, nyi jenek és Reizner Jánosnak, Szeged •M) Szeged komoly irodalmi mullra történetírója emlékének maradandó tekitnhet vissza. Hogy Juhász Gyula, formában való megörökítését. És ez a szavait idézzük: .Szeged volt az, mely rengeteg munka mind miért? Szege­n 1*1 fi fi n - „ I I tí ! . , . a maga hurausával annyi jelentős ma- dért. magáért egvedfil gyar írónak, akik Pestre, Egerbe, máshova származva, vagy itt a termő i televény ölén maradva mindvégig ma­gyar zamatot, szint és eredetiséget ad tak a nagyon pesti magyar litteratu­rának*. Amikor a Dugonics-Társaság jubi­leumi eszlendejében visszatekintünk ötvenéves múltjára, meg kell állapíta­nunk, hogy kevés olyan vidéki város van. amelynek szellemi életé.ben egy irodalmi társaság olyan komoly hi­vatást töltött volna be, mint éppen Szegeden. És a Dugonics-Társaság di­cséretére legyen mondva, mindig, nagynevű tagjainak nemes hagyomá­nyaihoz híven, magyar zamattal, szín­nel és eredetiséggel szolgálta közös szellemi kincsünket: a magyar irodal­mat. Kevés olyan vidéki irodalmi tár­sulat van, amely olyan országosan nagy irói nevekkel dicsekedhetik, mint a Dugonics-Társaság: Móra Ferene, Tömörkény Ist­ván, Juhász Gyula, Sz. Szi­gifliv Vilmoa és a Társaság fenállásának ötvenedik esztendejében a nehéz idők ellenére, hagyományaihoz való ragaszkodással, kitűnő felolvasó üléseken, ünnepi megemlékezéseken szolgálta a magyar őrlelkek íróinak tiszteletével. Tömör­kény halálának 25. évfordulóján az író tiszteletére díszes előadást rende­zett a városi színházban, majd a fiatal tehetségeknek is helyt adva, egyik felolvasó ülésén a fiatalok: Szabolcsi Gábor. Fodor József, Makra öáflder, Kiss Sándor szerepeltek ki­tűnő felkészültséggel és nagy siker­rel. A jubileumi esztendő előadásai­nak tengelyében kétségtelen, hogy a művészien és óriási munkával meg­rendezett Dugonics-kiállitás áll, mely Oueoni.cs írói dicsősége mellett Sze­gedét is hirdette, valamint az a jube­liumi felolvasó ülés áll, melyen Pálfv József polgármester, Firbás Oszkár tanügyi főtanácsos, a Társaság főtit­kára. Sík Sándor, Sz. Szigethy Vilmos. Gábor Jenő adtak elő. Meg kell még említenünk a Társaság rendezésében VTnkler László festőművész képkiállí­tását. az Olasz Kultúrintézettel kar­öltve megrendezett Livius-finnepélyt, valamint a Társaságnak a rádióbanl szereplését a .Magyar toll a magyar fegyverért» keretében. A Dugonics-Társaság azonban nemcsak szóban, de szoborban is em­léket állit egyik nagynevű tagjának, Tömörkény Istvánnak: Tápay Antal Szeged igazán tehetséges szobrász­művészének alkotását, a Társaság méltó ünnepség keretében a tavasszal leplezi le. Amikor a Társaság nagyszerű mun­kájáról ilyen formában számot ad­tunk. tárgyilagosan meg kell állapíta­nunk, hogy mindenben * Társaság kitűnő elnökének, Ilanncr Jánosnak, valamint fáradhatatlan munka­társának. Firbás Oszkár főtit­kárnál; nagy szerepe van. Banner Jánosnak köszönhető, hogy a Tömörkény-szobor álma megvalósult, az ö hite és törhetetlen munkaereje teremtette meg a Dugonics-kiállítást, mely irodalmi és könyvészeti vonat­kozásban az egyik legszebb volt, me­lyet Szeged valaha látott, fi szorgal­mazza Vedres Tstrán Szeged 8réche­Szegcdért. son? mely sokkal, de sokkal büszkébb lehetne íróira, költőire művészeire, akiknek ma nevét az egész ország zengi, •gyedül Szeged hallgat róluk mélységesen. Avagy inostmár csak a Dugonics­Társaság hivatása, hogy Szeged nagy fiainak emlékét ápolja és erőihez ké­pest nékik maradandó emléket állit­Boldog uiévet kiván kedves vevőinek és megrendelőinek glfiv/ tf*C TacfvÁPOjj villamossági és műszerész vállalata JtUVftba l.GdtVGÍGtt Szeged, Petőfi S.-ut69. TeWon - 39 09 Az amerikanizmusról Spengler. a Nyugat alkonya bires azonban irodalmi értéke is van, azt szerzője, egyik müvében megküiön- legfeljebb az amerikaiak naiv primi­k/\ r# 1/, • A— 1 I .. . . .. r.. 1 - í. f _ • „ p • • I . m böztetést tesz fehér és színes fajok között. Megtették ezt már előtte ts, Spengler felfogása azonban lényege­sen különbözik elődeitől. Nem a l?őr, hanem a lélek színe szerint osztja fel a fajokat s még azt sem mondja, bogy a szines fajok emberi értékben külön­bőznek a fehértől, csupán annyit ál­lapit meg, hogy minőségileg mások, így esik ki a febér fajok köréből az orosz, amelvet Spengler színesnek számit, lelki jellemvonásai alapján. Gondolkodásában, észjárásában any­nyira eltér a nyugati népektől, hogy inkább az ázsiaiakkal tart rokonsá­got. Az amerikaiakról nem beszél Spengler. Érdekes feladat megvizsgál­ni az amerikai ember mentalitását, hogy ugvan mennyiben tér el az euró­paitól. Szines-e, vagy fehér, esetleg valami külön tipust képvisel? Mi európaiak, különösen akik nem jár­tunk odaát, hajlandók vagyunk az amerikai népet valami egésken külön­leges mértékkel mérni, amely nem hasonlit sem az európai, sem az ázsiai mértékhez. Általában kétféle véle­ményt haltunk: egyiknek amerikai a tökéletesség, »a korlátlan lehetőségek hazája*, a másik, az európai széplé­lek elvet mlndejif ami amerikai s gúnyos fölénnyel beszél az amerikai gépcivilizációról. Anélkül, hogy állást foglalnánk, annyit mindenesetre meg kell álla­pítanunk, hogy 'Amerika más. mint Európa. Az óhazából kiáramló tö­megeket az európai történelem nngv szenvedélyei dobták ki Amerika Eredet nirosgyürüs TINTENKULI ismét kaplfatő Wírth iültfitollUzem r*,f0n 22-21. tívsége hiszi el. Egy tradiciónélkii li nép igyekszik az ilyen regények ben történelmi hagyományt terem­teni magának az újságírónő szen­timentalizmnsával és propaganda­eszközeivel. A Babbittek szellemi színvonala az Antbony Adverset is jó regénynek fogadta el, pedig az ráadásul rosszul is van megírva. Az amerikai magazinok könyörte­len üressége fáradttá és lehangolt­tá teszi az európai olvasót. Pedig Amerikában is születtek irodalmi értékek. Hawthorn regényeit min­den művelt ember a nagy szelle­meknek kijáró érdeklődéssel olvas­hatja. de Amerikában már régen csak a hivatalos irodalomtörténet tartja nyilván a szó legszorosabb értelmében. Walt Whitman megrá­zóan mély és modern verseket írt, de róla még a bostoni high life is csak beszél, de nem olvassa. Az amerikai képzőművészethez jóformán hozzá sem tudunk férni. Néhány összefoglaló leírás, vagy kiállítási katalógus (ami még töb­bet mond) áll legfeljebb rendelke­zésünkre. ezek sajnos mégis esek keveset árulnak el. illetőleg amit mondanak", abból nem okos dolog ítélkezni A zenei é'etre nem a jazz jellemző (ami különben se ameri­kai találmány), hanem az a tény, hogy pl. n Metropolitan operát a háború tartamára be kellett zárni részben műveszek hiányában, rész­ben mert nem akadt elég ember a gazdag Amerikában, aki a ráfizo­partjaira. A népeknek ebben a nagv' tést vállalta volna, még páholybér­olvasztókobójában ez n zavaros tö- ietok formájában sem. meg szükségképpen valamiféle egy-1 A filmről mint sajátosan ame­séggé alakult át. amely egészében rikai művészetről nem akarok be­most már egyik alkotóelemére sem szelni. A kérdés objektív esztétikai hasonlít. Általában ..angolszász" el- j értelemben ma sincs tisztázva, s a nevezés alatt foglaljuk egvbe Ang-1 ..fantáziagép", amely házhoz szál­lia és Amerika lakóit, bogv azon- Htja a romantikát, Európában is ban ez az elnevezés c-npán nyelvi, éppen elég pusztítást okozott a jó­dé nem egyúttal lelki egységet ís ízlés körű' Nem hiszem, hogy eb­jelent. arról éppen napjainkban áll ' ben a tekintetben nekünk európaik; módunkban meggyőződni. j nak okunk volna fölényeskedni. Mi is csiná'tunk aránylag annyi gios­A különállás hajlandósága nem a függetlenségi háborúban jelent­kezett először, mert az Csak ered­ménye volt a belső, ösztönös törek­véseknek. kiás oldalról kell tehát megfognunk a kérdést, ott. ahol minden népközösség leginkább meg­mutatja önmagát, a szellemi alko­tások területén. Ez az a tükör, amely kendőzés nélkül tárja elénk minden nép arculatát. De ez van legközelebb hozzánk is, mert hu pl végigtekintünk a magyar könyv­kiadás termelésén, megdöbbentő számban találunk amerikai fordítá­sokat. A best sellereket versenyez­ve fordíttatják le kiadóink, legtöbb szőr! válogatás nélkül. Mitebell re­génye, az „Elfújta a szél" klasszi­kus példája a mai amerikai re­ek. Art hiszem kevesen von­cset mint az amerikaiak, de az is igaz. hogy néhány valóban mély és jó filmet, is gyártottak mindkét ol­dalon. Majd ha a ..gyártás" he'yett az „alkotás" szót. használhatjuk, a film is előlép kultúrateremtő ténye­zővé. Könyveket töltöttek már meg az Amerikáról szóló bírásokkal. Mi csak néhány apró kis tényt említet­tünk fel Taine szellemében, hogy rámutassunk az amerikai élet kül­ső sokoldalúságára. A civilizáció termékeiről nem beszélünk, azok úgyis unos-nntig ismerősek min­denki előtt. 8 nem is tartoznak ah­hoz a lelki réteghez, amelyben az amerikanizmus megmutatkozik. A történelem áramlása Amerikát Mid­táp és aka-atán kívül nagyhatalom jAk1-kétségbe, bngy íől megírt rentí-, má tette, s njbvt igVektafk szere-é Miül szórakoztató olvasmány, hogy' hoz a díszleteket ís megszerezni — most még 'ámasupontoknek Mvja kel. ké-óbb talán dominumokn-ak, i JB a módja az imperializmus törté­neti érvényesülésének. Az amerikai polgár azonban lényegében Babitt­hajlandóságú, mint azt S. Leuris igen jól látta. Primitív és gyerme­kies ösztönei vannak, amelyre WVt­épül egész élete, civilizációja és kultúrája is. Produkciói a fantasz­tikumok határát érintik, de soha­sem lehet tndni. hogy ezek nem a gyermek tudattalan hazudozásai-e. A gyermek is igazi lónak tartja és ér­zi a vesszőparipát. A gyermek haj­landósága a tömeggé alakulás vá­gya is, ami ha a bomlás jelenség®, ok nélkül vádolnak vele bennünket történetfilozófusaink akkor, amikor Amerikát se nem értik, se nem érin­tik. Nem hiszem, hogy Európában valaha is kialakulhatnának olyan tömeghisztéria-hullámok, mint ami­lyenek Amerikában megteremtették a fán-ülés, vagy a táncolás világre kordját. Az amerikai gondolkodók azt vá­laszolják erre. hogy mindezek a gyermek — vagy éppen a kamasz­kor kinövései, Amerika is le fog higgadni és férfivá érik. Tgaz, de vannak koravén gyermekek is. Ame­rikában az állam alapszervezete be­teg s ezen nem segít a Tammany Hall választási apparátusa sem. Óriási arányú közgazdasági épüle­tet emeltek, amelynek nincs szociá­lis alátámasztottsága. A munkanél­küliek ijesztő tömegei vándoroltak még néhány éve is fel-alá az or­szágban (Érik a gyümölcs!), elkép­zelhetetlen nyomorúságban, mig • gyárak egyre ontották a prospevity korának luxuscikkeit. A mai hábo­rú tüneti kezelése lappangóvá tette ezt a belső lázat, de mi lesz a hábo­rú után. nemcsak a konjunktúra múlik el. hanem a fanatizalás pro­pagandája is, mert nem lesz már aki meghallgassa. Anglia lázas kap­kodással igyekszik a Beveridgo­tervvel levezetni a szociális nyugta­lanságot, Amerikában azonban * New Deal siralmas bukása után. már tervek sincsenek, csak a költ­ségvetés egyre emelkedő dollármil­liárdjai mutatnak arra, _ hogy ezt valakinek egyszer meg is kell fi­zetni. Ez az a pont, ahol visszatérhe­tünk Spenvler gondolatára. A kö zösségek életével való törődés a* európai ember legősibb problémá­ja. Platón már könyvet írt az ál­lamról azok ősoinek, akiknek ntó­dai csak a XVL században kezdtek! "kivándorolni Amerikába s a tech­nika lélektelen fegyvereivel meg-: hódították a földet, de mechanizál­ták önmagukat is. A szociális élet. elgépiesedésének folyamata viszont Európában csak az orosz népnél tu­dott teret nyerni magának. Ha> a« orosz színes nép Spengler szerint, akkor legősibb ösztöneiben az ame­rikai is az. s neki is vállalnia kell mindazokat a következményekét, amelyek ezzel járnak. A szo^is nyugtalanságot a mostani világhá­ború ntán aligha lehet megoldani a washingtoni Capitolium előtt fel­vonuló frontharcosok közé hajigalt könnygázbombákkal. Minden nép­nek vállalnia kell a mag* sorsat BERKY IMRK özv. Pataki Lajesné fájda­lommal megtört sziwel tu­datom. hogy forrón szeretett férjem Pataki (Polczner) Laios rövid szenvedés után, 38 éves korában, folyó évi december 22-én meghalt. Gyászolják: testvérei, só­gorai, sógornői, unokahngai, öccsei és ismerősei. Temetése 1942 december 25­én Budapesten vpít

Next

/
Oldalképek
Tartalom