Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-31 / 25. szám

•^artagi György: Robespierre tündöklése és bukása 150 évvel ezelőtt OELMAGYAROR5ZA* f VASÁRNAP, 1943 jannár 81. • A második világháború kitörésének esztendejében Franciaországban, de másutt is világszerte, ahol a francia forradalom eszméivel rokonszenveztek, megünnepelték az 1785. évi franfta forradalom kitörésének százötvenedik évfordulóját. A jubiláris hangokat neonban hamarosan elnyelte az uj hiborn csatazaja, azé a háborúé, amelynek szellemi célkitűzései elsősorban a nagy francia forradalom öröksége ellen és mellett bontakoznak ki. A tengelyhatalmak nemcsak a régi gazdasági rendnek üzentek hadat, de háborút viselnek a francia fórra-, dalom szellemi forrásaiból táplálkozó! politikai rendszerek, elsősorban a demokrácia, a francia forradalom eszméin felépülő nemzetközi jog ellen. Az úgynevezett szövetséges hatalmak viszont a >grange revolution* szellemi birtokállományának statusquója mellett törtek lándzsát. Ilyenformán bár látszólag csak a fegyvereket illeti meg ezidőszerint a I szó, a világok mai mérkőzése mélyén , és szellemi hátterében a francia for• radalom eszméi körül tovább folyta.tódik a másfélévszázaddal ezelőtt kirobbant küzdelem. 1793 — a terror és Robespierre esztendeje A menyire világszerte megünnepelték a Bastille lerombolásának 150-ik évét, amennyire megszámlálhatatlan megemlékezést irtak az 1789. év eseményeiről, annyira mély hallgatás üli meg az 1793. év idei 150 éves fordulóJát- Pedig az 1793. esztendő, amelyet a forradalmi naptárszerkesztők a II. rémai számmal jelöltek meg, a nagy forradalmak legizgalmasabb, legmozgalmasabb, de egyben legvéresebb és legszörnyűbb éve volt. A forradalom által elszabadított erők közöl a legalvilágibb, a legdémonibb. a legdühösebb és legelvakultabb elemek jutottak uralomra, amelyek gátlás nélkül söpörtek el a terror vasseprőjével mindent, ami útját állta a totális őrület uralmának. A vérpadra vonszolták egykori barátaikat, párthiveiket, szövetségeseiket éppúgy, mint nyilt vagy titkos ellenfeleiket. A forradalom letépte magáról a látszattörvényesség utolsó rongyait és förtelmes meztelenségében mutatkozott meg barát és ellenség előtt egyaránt A forradalmi dansc macabre ezrek, tízezrek fejét söpörte bele a Szent Guillotine fürészporos kosarába. Vérben fogant már 1793-as esztendő, a jannár 21-én lefejezett XVI. Lajos vérében, aki hiába kérte utolsó szavaiban a Mindenhatót, hogy ártatlanul kiontott vére ne hulljon vissza Franciaország fejére. >Ein Blutquell rieselt nie alléin* — mondja borzongtató bölcseséggel Faust és valóban a királygyilkosság csergedező erecskéje az év során a francia testvérgyilkosságok fékeveszett sodrású vérfolyawiává hatalmasodott, amelynek gőzölgő érvize nemcsak a párisi utcákat öntötte el, de a francia vidéket is. Lyont, Marseiilet, Toulont és a királypárti Vendée-t, Bretagne-t. Ez a királygyilkosság felidézte a külföldi hatalmakkal, az Anglia által megszervezet és pénzelt európai koalícióval való háborút, a Franciaországot megsemmisítéssel fenyegető inváziót. Az 1793-as év megindította minden forradalmi belső törvénvszerüségének érvényesülését, amit Carlyle igy fejez ki: A forradalom nemcsak maga körül rombol, de önmagát is elpusztítja. 1783-ban megkezdődött a forradalmak mélyében szükségszerűen hordott végzctszerüség ítélkezése: a forradalom kezdte felfalni saját gyermekeit. A forradalom isteneinek, mint a kegyetlen azték és inka istenek vérszomját csak a saját papok, hívők vére elégítette ki. 1793-ban a forradalom tetőpontján az önkívület deliriumában nem vették még észre, hogy már megjelent a vérbeborult francia földön a forradalom pagy antidemonja egy fiatal tüzértiszt személyében, akit ekkor még Bonaparte Napóleonnak neveztek. 1793. Ez az év még nem ismeri Napoleont. Ebben az évben egy név tornyosul Franciaország sorsa fölé, Maximilicn Robespierre neve, 1793 — ez az év Robespierre esztendeje. Mint a történelemben már annyiszor megtörtént, Robespierre esetében is, amikor ugy látszott, dicsősége tetőpontján áll, mikor mint minden hatalom korlátlan urától féltek és remegtek tőle, amikor a politikai, katonai és birói hatalom kizárólag az 6 kezében összpontosult, amikor már szinte emberfeletti lény számba ment. akkor a dicsőség vakitő napkorongja mögött már ott leselkedtek ugrásrakészen a pusztulás erői, hogy az alvilágból felemelkedett Maximilient visszaragadják az Ackeron-folyó alvilági birodalmába, melynek erőivel szövetkezve jutott a hatalom csimborasszói jára. Igy változtak át a francia forj radalom forgószinpadán Robespierre dicsőségének tündöklő napjai szinte máról holnapra Robespierre végnapjaivá. Most, mikor Robespierre totális araimi évének 150-ik évfordulójába léptünk be, nem lesz érdektelen a Franciaország és egész Európa törtéí nete e sorsdöntő esztendejének esej ménveit, helyzetét. Robespierre jelej netváltozásait a késői olvasó szeme lelőtt lepergetni ahol már nincs visszaút és ahol egv nap kénytelenek lesznek vagy elfogadni a jakobinusok feltételeit vagv leütik a fejüket, ha renitenskednek Ezen a kelepcébe vezető uton a girondisták megszavazták ugy a királyság eltörlését, mint XVI. Lajos halálát. A vértől, gyilkosságtól, erőszaktól irtózó girondisták kénytelenek voltak a király halálára szavazni >sans phra se«, mint Sicyés abbé mondta, mert különben a royalistákkal, az emigránsokkal való összeesküvéssel gyanúsíthatták volna meg őket Robespierre és hivei. Hiába követtek azonban erőszakot a lelkiismeretükön, a király halálos Ítéletéhez való hozzájárulásukkal sem sikerült kifogniok a szeleket a totális diktatúra vizei felé evező jakobinus vitorlákból. Hiába tiltakoztak a konventben a párisi csőcselék terrorja, a gyilkosságok, a gazdásági anarchia elharapódzása ellen, Marat, a Szinház Kávéház Családok találkozó helye. Minden este _ ,, _ . Paddr Erzséöe! kellemes hautu magyar nóta énekesnó énekel. Valas/tékos hideg vacsorák Finom oíceö borok). Itoöiendii lekete kávéFigyeimes kiszolgálás Zenét Konstantin i«tv-n kombinált zenekara szolgáltatja. Szíves pártfogást Héi Almás Arthur Rávés. szági szövetségese, bogy a Pilt-tele aianyakkal tömték nteg. Ez a szo megölte politikailag azt, akinek a nyakába varrták, lliába volt a legvilágosabb fejű, hazáját rajongva imádo, a legbecsületesebb francia hazati. ha Pitt-bérencnek bélyegezték, nem lehetett szava a francia politikai éleiben. A Robespicrrc-félc propaganda 1 pedig a terror rendszerénék tninder sansculotte-ok vezére gúnyosan a sze- ' ellenségére rásütötte a Pilt-bérem műkbe röhögött és kijelentette, hogy j ség bélyegét. Ez volt az az aqua tomég 10, sőt ezer fejnek kell gurulnia, | fana, amellyel eblbb leütötte Rohogy a forradalom győzedelraeskedhessék. Nem törődtek a jakobinusok azzal, hogy féktelen demagógiájuk az éhség és romlás szakadékáig sodorta Franciaországot. A parasztok elrejtették a gabonát és más élelmiszereket, amelyek teljesen eltűntek a piacokról Hiába helveztek kilátásba gályarabságot és más elrettentő büntetéseket a gabonarejtegetők ellen, hiába tiltották meg a fehér kenyér sütését é® csak a fekete és babkenyér előállítását engedték meg. hiába gyűjtötték össze egész Franciaországban a ruhát, fehérneműt a hadsereg számára, hiába vetettek ki súlyos vagyonváltságot a vagyonos osztályra, az élelmezési helyzet egyre rosszabbodott, az arany- és ezüstpénzek eltűntek, a fedezetnélküli assziguáták összege pedig elérte a 4 milliárd frank értékét. Az általános lerongvolódásért, az éhségért a jakobinus izgatók az ariszbespierre ellenségeit, mielőtt a guillotine késével elvágta volna nyakukat. A Pitt bérenceivel való demagóg agitáció azonban elsősorban arra volt jó, hogy a hiszékeny francia tömegek figyelmét és meglátását elterelje Robespierre a franciaországi éhség és nyomor igazi okairól. Ezzel a jelszóval korbácsolták fel újra és újra a francia tömegek szenvedélyét és forradalmi hitét. Elhitették velük mindenekelőtt, hogy a nyomort nem a jakobinus párt és Robespierre kalandos és provokáló külpolitikája okozza, nem tökéletlen pénzügyi és gazdasági politikája idézte fel. hanem mindesi szenvedés, éhezés, didergés kizárólag a Pitt-bérencek rovására Írandó. Minden szerencsétlenség, szociális baj, külső háború, belső lázadás mögött « Pitt-bérencek állnak, Pitt aranvaicsörögnek. A Pitt-bérencek vásárolták, fel a gabonát, miattuk üresek az üzA hegypárti kisebbség és a girondista többség viadala AJB 1793. évibe Franciaország először lépett be mint köztársaság. A királyságot 1792 szeptember 22-én eltörölték és e naptól számították Franciaország uj időszámítását Az ekkor még mindenható konventben a girondisták, a francia vidék és a mérsékelt irányzat pártjáé a vezérszólam, bár a konvent forradalmi dinamikáját a hegypárt és annak vezére Robespierre, a volt arrasi fiskális diktálják. A hegypárt és a mögötte álló jakobinus klub politikája a lehető legegyszerűbb: mindenben rálicitálnak a girondistákra. A konvent számukra csak eszköz, dobogó, amelyről kifelé beszélnek a párisi sansculotte tömegnek. Ez a forradalmi csőcselék, a párisi közséfftanács, a jakobinus klubok a begypárt támaszpontjai, amelyekről megostromolják a girondista többségű konventet és Franciaországok Sorel előtt, aki elsőnek hirdette az erélyes kisebbség akaratának rákényszeritését a tunya, laza, erélytelen többségre, a hegypárt valósította meg először a politikai gyakorlatban a soreli elveket, amidőn erőszakosságával, terrorizáló fellépésével lépésrőllépésre visszaszorította, majd vérpadra vonszolta a girondista többséget. A forradalom útjára lépett Gironde-ot, ennek az ntnak természetes kinematikai energiája sodorta egyre beljebb a forradalom úttalan rengetegébe. A hegypárti hajtók gondoskodtak, hogv a girondista vadászokat mindjobban a sűrűbe csalogassák. tokratákat, a royalistákat és giron- letek, ők rejtettek el és halmozták distákat tették felelőssé. A félreveze- j fel az árukat, ök ülnek az aranyon, tett tömeg mindent elhitt, azt is. hogy | A Pitt-bérenescg pszichózisa azonazért nincs kenvér, mert XVI. Lajost ban 1793 második" felében már kezmég nem végezték ki. Röplapjaikban dett szétfoszladozni, a tömegek szeme arrá a logikátlan állitásra vetemed- kezdett felnyílni az igazi okokra és tek a jakobinusok, hogv amint a ki- Robespierre egyre nyugtalanabbul olráiyt lenyakazzák, rögtön lesz ke- vasta a különféle departmentokba Uinvér. A csőcselék azonban vakon el- küldött konventbiztosok kiábrándító hitte a legképtelenebb propaganda hazugságokat is A girondisták tehetetlenül álltak Robespierre agitációs gépezetének pusztításaival szemben. P:tt bérenceí Ennek a jakobinus agitaciós központnak legpokolibb és leghatásosabb ötlete az volt, hogy a jakobinusok minden politikai ellenfelét egyszerűen • Pitt bérenceinek* nyilvánította. Aki a jakobinus terrorral szembe mert szegülni, aki Robespierre vérszomjas kegyetlensége ellen az emberiesség nevében szót emelt, aki az elnyomás és zsarnokság rendszere ellen zúgolódni merészelt, aki az alkotmányosság, a tőrvénytisztelet érvényesülését követelte, aki á vidéken elkövetett tömeggyilkosságokon, az emberelhurcolásokon, törvénytelen kivégzéseken felháborodott és azok megszüntetését, a jakobinus gyilkosok, fosztogatók megbüntetését követelte, azt egyszerűen elnevezték »Pitt-bérencnek*. A Pitt-bérenc alatt azt értették, hogy Pitt angol miniszterelnök franciaorFérfi és nöi kabátját és rahált legszebben festi és tisztítja POYAl ;•«Űz et: Mé'.ey-u'c.n 6b. Telefon: 304Kb Üzeni : C. -ba-utca 46. jelentéseit arról, hogy a Pitt-bérencekről szóló mesében már egyre kevesebben hisznek, ez a jelszó már nem igen akar a tömegekben megfoganni. E kerekedő hangulatra vonatkozóan első cikkünk betűjezesekor hadd idézzük Jeanbon konventbizlps altul Lot-et-Garonne dcpartciiK-utbdl iroil levelének alábbi részét: »A üclyzet olyan, hogy ba nem sikerül az ors/ag korszellemének uj lendületet adnuiju. minden elveszett... Mindenki beiefu radt a forradalomba. A gazdagok gyűlölik, a szegényeknek nincs keuyer'ii; Mindazok, akik korábban bizonyt* fokig egy uton jártak a patriotusKu: (értsd: jakobinusokkal) es legalább valamilyen forradalmat akarlak, iu„ már hallani sem akarnak róla Mondjuk meg nyíltan. mar ezek is el iemforradalmárok... — A szegény emberitek —-- irja lo vább sincs kenyere, pedig nuw. gabonahiány, csak el van rejtve énem lehet hozzá férni. Ajánlja ez ! többek között az áltaianos rckvirá lfist*. Robespierre ilyen levelek olvasása ás az általános bel- és külpolitikai helyzet mérlegelése közben határoz'a el, bogy most már habozás nélkül rálép az elfáradt forradalom utolsó a' szakaszára: a terror útjára. £ «««FFL R*KFCWLEBH.