Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-29 / 23. szám

Nincs iraiiKárn hiány Szegeden A közönsé* halmozás! heave okozza az átmeneti mizériákat (A Délmagyaroi-szág munkatársa-, 161) Az utóbbi időben egyre sűrűbben kapjuk a panaszokat a közönség köréből, hqgy nincs elegendő dohányáru Szegeden és különösen a kedveltebb cigarettafajtákban mutatkozik nagy hiány. A közérdekű panasz dolgában eljártunk illetékes helyen és érdeklődésünkre a következő választ kaptuk: — Azokat a híreszteléseket, minttia Szegedem az utóbbi időben nem lenne elegendő dohányáru, maguk a tények cáfolják meg. A valóság az, hogy a Dohányjövedék soha nem bonyolított la akkora forgalmat, mint éppen aa utóbbi hetekben. Ez a forgalom messze meghaladja a normális kereslet mértékét és például az elmuit hónapban, december a szegedi dohányáruraktár, amely a nagytőzsdéket trafikáruval látja el, rekordbevételt ért el. Szegeden 1941 decemberében 408.443 pengő 19 fillér értékű dohánynemA fogyott, ezzel szemben 1942 decemberében 598.083 pengő és 58 fillér értékben vásároltak Szegeden trafikáruL Közel kétszázezer pengővel, tehát caaknam ötven százalékkal emelkedett tehát a decemberi tralikforgalem az előző év hasonló időszakához viszonyítva, — Ez a nagymértékű forgalomemelkedés egyáltalán nem normális jelenség, oka a közönség halmozás kedvében keresendő. Ez tulajdonképpen országos Jelenség. Az történt ugyanis, hogy valamiképpen elterjedt a közönség körében az a ifierőben téves és teljesen légbölkapott hir, hogy a közeljövőben bevezetik a dohányjegyei Egyes jólértesültek már azt Is tudnivélték, hogy a jegy ellenében kiszolgáltatott napi fejadag férfiaknak tíz, nőknek pedig őt cigaretta lesz. Terjesztették továbbá azt a hirt is, hogy a közeljövőben nagyarányú áremelés lesz a dohánynemüek frontján előreláthatólga nem JEGY— Ami a másik »rémhirt« illeti, hogy drágulni fog a dohányáru, ebben nern lenne semmi meglepő és indokolatlannak sem tűnnék, mert 1941 óta, mint ismeretes, a trafikáruk terén egyáltalán nem volt áremelés, holott azóta minden megdrágult és a pénzügyminisztérium azóta jelentékenyen emelte a termelőknek fizetett íesz dohány- |t) E 1 MAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1943. január 29. mulatja, hogy a mi közönségünk mennyire befolyásolható és egyáltalán nincs figyelemmel a mások érdekeire. Ha a jegyrendszer életbelépne, egészen bizonyosan az történnék, hogy mindenki igenybevenné, férfiak és nők, azok is, akik soha életükben nem átvételi árakat is. A kormányzat madohányoztak, csak azért, bogy fej- ' gasabb szociális szempontokra volt adagjukkal >egy bizonyos valaki, na- j ligycleramel akkor, amikor az élet álpi készletét növelhessék. Ha pedig a | talános drágulása közepette nem élt felnőtt férfiak és nők túlnyomó része a„ áremelés jogosult eszközével, igény tartana a jegyre, akkor olyan Egyelőre semmi jel nem mutat arra, minimálisra kellene megszabni a fej- hogy a pénzügyi kormányzat ezt az adagot, amivel éppen az ellenkező célt álláspontját megváltoztatni kívánná, érnénk el: ahelyett, hogy biztosita- igy tehát ezen a téren is oktalannak nánk a trafikárut a dohányosok szá- I kell minősiteni a riadalmat, mára, az elosztásra kerülő mennyiség A nyilatkozat világos okfejtése valegnagyobbrésze éppen tőlük vonód- lóban alkalmas arra, hogy eloszlassa nék el. De a jegyrendszer bevezetése j a téves nézetek nyomán keletkezett felszabadítaná a feketepiacot is és | nyugtalanságot és a forgalmat a normegkezdődnék a cigarettákkal zugban mális mederbe terelve, megszüntesse való láncol ás. Ez a meggondolás oka a mesterségesen előidézett trafikmiannak, hogy Magyarországon nincs és j /ériákaL Elénk érdeklődés a tisztviselők kinevezéséről szóló törvény végrehajtása iránt Pápán már a kinevezési rendszer szerini iöIiöiiék be a meqüvesedeti polgármesteri állási — Az uj törvény rendelkezései és az autonómia problémája (A Délmagyarország munkatársától) A magyar közigazgatási jog fejlődésében egészen uj utat nyitott a mult év december 2-án életbelépett 1942. évi törvénycikk, amely Mindezekből a "rárfözteVésekbőÍ!e«yelőre .átmeneti időre, felfügegyetlon szó sem igaz, arra azonban mégis alkalmasak voltak ezek a koholt hirek, hogy a dohányzók körében indokolatlanul nyugtalanságot keltsenek. Már hetekkel ezelőtt érezhető lett a trafikok forgalomemelkedésén, hogy a közönséget valóságos ^vásárlási düh« fogta el, a tőzsdékben található cigarettakészleteket fölvásárolták. Ennek az lett a következménye, hogy a készletek, amelyeket a normális szükséglet alapulvételével utalnak ki, idő előtt kifogytak és emiatt valóban több alkalommal átmeneti cigarettahiány következett be. Nem az elosztó csökkentette a kiutalásokat, hanem a nagy tömegben fölvásárolt ára megfelelő pótlása időbe telt^ ma már azonban az árukraktár is fölkészült a lehetőség és józan megítélés keretein belül a megsokszorozódott kereslet kielégítésére, amt annál könnyebb, mert soha nem voltnnk annyira bővében a dohányárunak, mint mostanában. — Kizárólag a közönség mohósága ós felfokozott vásárlási kedve okozza tehát, ha egyes cigarettafajtiák kiszolgálásánál a trafikosok kénytelenek bizonyos korlátozásokat életbeléptetni és megtagadják a nyakló nélkül vásárlók túlzott kívánságait, igy viszont lehetővé válik, hogy mindenki hozzájuthasson annyi cigarettához, amennyi a normális szükségletet fedezi. — Arai a dohányjegy bevezetéséről elterjesztett hireket illeti, erre nézve mindenkit megnyugtathat az a körülmény, hogy ezt nálunk technikailag nem lehetne megvalósítani. Eltekintve attól, hogy ez a Dohányjövedék adminisztrációjában olyan horribilis többletmunkát idézne elő, amit esak ujabb alkalmazottak tömegével lehetne lebonyolítani, de már csak a közönség miatt sem lehet a jegy rendszert megcsinálni. Más a helyzet Németországban, ahol a közönség fegyelmezettebb, mint nálunk. Éppen a geszti a közigazgatásban a tisztviselőválasztási rendszert g előírja, hogy a jövőben, az átmeneti időnek tartamára, a közigazgatás öszszes tisztviselői állásait kinevezéssel kell betölteni. A törvény élettartamát további intézkedésig jelöli meg az első szakasz, de ugyanez a szakasz kimondja, azt is, hogy a törvény élettartamának legtávolabbi időpontja 19S? december 31. napja, vagyis az élettartam legfeljebb öt évre van biztosítva. A törvény lényegében érinti a közigazgatási autonómia eszméjét, aminek egyik biztositéka éppen a tisztviselők szabad választásában rejlett, A közigazgatási önkormányzat lényege az elmúlt évek és évtizedek alatt hozott különböző korlátozó s a kormányhatalom befolyását inkább kiterjesztő intézkedésekkel régen elvesztette szik ezt az intézkedést a háborús idők, amikor semmiféle közérdeket nem szolgál, ha választási izgalmaknak tesznek ki bizonyos köröket, vagy testületeket, ellenkezőleg a közigazgatás működésnek nyugodt tempóját csak az biztosithatja, ha mentesül ezektől a választási megrázkódtatásoktól s egyes állások megüresedése esetén a kinevezés hatáskörével felruházott hatóságok a legmegfelelőbb képességekkel rendelkező személyt ültetik be az illető hivatalba. A törvény intenciója és szövege is ezt az álláspontot képviseli, ami kitűnik abból is, hogy a kinevezési rendszert mindössze 5 évre kívánja bevezetni. Egyelőre azonban a törvény életben van, megszűnt a választási rendszer és elfoglalta ennek helyét a kinevezési rendszer, amit közigazgatási körökben a legnagyobb érdeklődései mérlegelnek. A kinevezési rendszer ugyanis egészen uj vágányokra tereli nemcsák a közigazgatási jog fejlődését, de a körülmények eleven alakulását is. A helyzetet mindkét szempontból — eredeti jelentőségét s a fogalom 1 előnyös és hátrányos oldalainak nagymértékben átértékelődött oly- J megvilágításával — élénken perannyira, hogy a régi értelemben t traktálják a városházán és a k">? vett közigazgatási antonómiáról már évek óta beszélni sem lehet. Az nj törvény az autonómia megmaradt nyomaiból ismét eltüntet egy fontos alkatelemet, a tisztviselők választasi rendszerét s ennek helyébe hozza a kinevezési rendszert. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a törvényjavaslat beterjesztésekor nagy beszédben indokolta meg a javaslatot a képviselőházban, hangoztatta, hogy az nj törvény már csak korlátolt élettartama miatt jelenti azt, mintha a kormány végleg szakítani akarna a közigazgatási autonómia elvével s meg akarná gyökeresen szüntetni a közigazgatási önkormányzatoknak, mint ilyeneknek > rémhir. nyomán keletkezett pánik • működését, ellenben szükségessé teigazgatás életéhen szerepet játszó körökben. Egyrészt hangoztatják, hogy lényegi változás nem történt a törvény életléptetésével sem, mert hiszen az eddigi választási rendszer szerkezete is döntősulyu befolyást biztosított a fősipánnak az eredményt illetőleg. Ez a befolyás már a jelölésnél jelentkezett, folytatódott a községi párt egyhangú elhatározásának kialakításában s befejeződött a közgyűlésen, ahol az elnöklő főispán akaratának érvényesítésére nagy lehetőségek nyílták. Ugyanekkor pedig kényszerítve voltak a pályázó tisztviselők lealacsonyító kilincselésre, szavazatgyüjtésre, kifejlődött legtöbb esetben a kortéziának egy olyan hullámzása, ami csak hátránnyal ' járt ugy a pályázó, mint a közigaz (íratás tekintélyére. Most mindé'/ megszűnik, szabadon érvényesül az | ajánláson keresztül a főispáni akarat, tehát előnyösnek kell tekin I teni az uj rendszert. j Ezzel szemben a másik álláspont hivei hangoztatják, hogy a kineve zési rendszer feltétlenül hatalmai ujabb rést ütött az autonómia ros kadozó épületén. A választási rendszer egész kiépítése, ha biztositotta is a főispáni befolyás döntő súlyát, rendelkezett annyi biztosítékkal, hogy ez a befolyás nem volt tekint hető abszolút eredményű akarat érvényesülésnek s parlamentáris lehetőségek voltak a kisebbségi akarat esetleges érvényesülésére isAz nj rendszer mellőzi, a törvény hatósági bizottság közreműködését az állások betöltése körül s kizárólag a főispán, illetőleg a belügyminiszter hatáskörébe utalja a döntést. A kinevezést ugyanis a belügyminiszter adja, a javaslatot azonban a főispán teszi s nem két séges, hogy a döntés a főispán jő vaslatának értelmében történik. Hátrányai vannak a kinevezési rendszernek abból a szempontból is, hogy semmi biztosítékot nem nynjt arra nézve, hogy a legtnago sabb állásokba, például megürese dés esetén a polgármesteri állásba az arra legmegfelelőbb aspiráns személye körül s emellett a rendszer mellett a legtágabb tere nyílik a személyi kapcsolatok érvé nyesülésének, tekintet nélkül a ma gasabb szempontokra és követelményekre. Különösen fontos ezeknek a mér legelóseknek figyelembevétele a polgármesteri állás betöltése escben, mert ezzel az állással, illetve az állás megfelelő, vagy elhibázott betötésével szorosan összeforr a város jövendő sorsának alakulása. Ezzel a felismeréssel van kapcsolatban a törvénynek az as intézkedése, hogy a polgármestefi vagy alispáni állás kivételével a kinevezett tisztviselő köteles elfogadni « kinevezést. Vagyis ha valakit polgármesternek nevezne ki a belügyminiszter, de az illető nem érzi magát alkalmasnak az állás betöltésére, nem köteles elfogadni a kinevezést. Viszont azt is előírja » törvény, hogy az állások betöltését megelőzőleg rendszerint országos pályázatot kell kiirni, ezt azonbaa mellőzni lehet, ba azt az állás betötésére jogosult hatóság a közszolgálat érdekében szükségesnek nem tartja, vagy ha a közszolgd lati érdek as állás sürgós betöltését kívánja meg. Ezekben az ese tekben a főispán pályázat nélkül hozza javaslatba a belügyminiszter előtt az általa legmegfelelőbbnek tartott személy kinevezéséi A törvény életbelépte óta egyetlen esetben alkalmazták még Bsok a kinevezési rendszert polgármesteri állás betöltésénél. Ez Pápán történt, ahol a megválasztott polgármester tízéves szolgálati idéje lejárt s ismét választást kellett volna tartani. Választás helyett kinevezéssel töltötték be a pápai polgármesteri állást még pedig oly módon, hogy a régi polgármestert nevezték M. Mig Miskolcon, ahol a polgármestert a közellátási minisztériumba nevezték ki, az évtizedes gyakorlattal rendelkező helyettes polgármesterre bízták a vár».vezetését.