Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-03 / 2. szám

Régi szegedi kocsmák X. (A MbMgyarorsság nvon kamráitól) Végére értem a sorozatnak, esetleg meg is soka Ihatják, de ugy értsem, el kellett mondanom a tudnivalókat a nevezetesebb régi kocsmákról, kossá még addig amig kerülnek emlékezek. Mert hogy szörnyen fogy a számuk és el sem képzeli az olvasó, milyen nehéz dolog összeszedni egy ilyen ciklusra való adatok Kezdetben, mikor a hírlapirodalom nekiindult és méternyi oktatócikkeivel gyakorolt jótékonyságot az álmatlanságban szenvedőkkel, megérezte egyidejűleg a hirdetés fontosságát is. Találtam én aztán azokban az újságokban mindenféle kínálati tárgyat, csak a kocsmák, a vendéglők hallgatnak. Mégis csak igaza van hát a közmondásnak, hogy jó bornak nem kell cégér. Azt megtalálja a reá szomjúhozó s adja hirdl a többi szomjuhozónak, jóbarátnak. Beszéltem aztán a kilencvenedik életéve felé haladó emberrel is, hogy •olt, mint volt az ő korában, hova jártak? — de alig jutottam valamire. — A Kiss Palcsi! — mondta felvillanó tekintettel az egyik. — Régebbit mondjon, abban gyakori vendég voltam magam is. Azért végigmentem a nyomokon, családi hagyományok is feltárultak de nevekre már ritkán emlékeznek. Bocsánatot kell tehát kérnem, hogyha igénytelen munkám hiányos. Próbáltam benne festeni a kort, az elszállt hangulatokat, adatokat gyűjtöttem későbbi kutatóknak, ha több idővel rendelkezők nagyobb lendülettel vetnék magukat a témára. Néha az adatok se stimmeltek. A »Kom lókor t«-ről azt irtam, hogy sz a Reitzer, ma Doránszky-báz helyén volt Adatomat még Czimer Károlytól kaptam, de nyilván ő sem emlékezhetett mindenre, (pedig kevesen ismerték nálánál jobban a várost;, mert ma is fürge öreg ur figyelmeztet a tévedésre. A Komlókert a Szentbáromság-utca elején volt, tulajdonosát Klíma Edének hívták. Az, aki figyelmeztet erre az adatra ifjú korában sokszor megfordult ott. Másik idős ember arra emlékeztet, hogy a rókusi »Hót pacsirta*uak, amelyet már megénekeltem, mint a módos disznóbizlalók tanyáját, — a kis Gruber volt a tulajdonosa. 0 bérelte egy ideig a Sast is. —. öt forintos vízivel kezdték akkor a hizlalók a ferblit, elképzelheti a folytatást A mai Hági helyén volt az árvízig a színház, a nevezetes >bódé«. A mellette levő kis közben sürfin keresték fel • népek a »Kis p i p á*-t. Tulajdonjoga a Szekula-családé volt a Balogh-házban. A Wolf-pék régi helyén * Fonrmer-bázzal átellenben volt az »Ü s t ököst kocsma. Tulajdonosát Atyainak hívták. Ez volt a családi neve, nem a vendégeivel gyakorolt szülői szeretet ruházta rá. A multak virágzó pontjait Keresve, nem lehet megfeledkezni a Gajda• syék helyiségéről, amely a halpiacon volt, abban a város felé húzódó nagy sorban. A királybiztosság, maga Tisza Lajos is, egy héten legalább egyszer ide járt tökéletes halpaprikásra, sült balra. Híres szépségek voltak a Gajdacsy-lányok is, köztük a nevezetes Bálóné. A mai erdőhivatalnak szállást adó házban volt Regdon Imre kocsmája Regdon halála után az özvegye vezette tovább az üzletet, amig tragikusan fejezte be az életét. Tizenhét hold szöllejét eladta egy tanyai magyarnak, abban az időben, mikor a forintszámításról a koronára tért át az ország. A szerződés tökéletlen volt s pöre került a dolog. A vevő koronaérték mellett kardoskodott, Regdonné a to> rlnthoa a mikor elvesztette a pert. öBBTÜkns lett bánatában 7 A Révay- és a Szegfű-utcák sarkán volt a híres régi fnvar v-féle j kocsma, külön bejárattal mind a két utcáról, hogy ne találkozzanak akik { nem szívelik túlságosan egymást, ! Amolyan specialitásnak számított, a j század elején még megvolt özvegy i • jogon, aztán eltűnt a többi sok eilti | nésre itélttel együtt. De a >Libi« becenevű szép Fnváry-lányra lesznek > még emlékezők. A huszárkaszárnyával átellenben volt Török Ferenc kocsmája, egyike a legnevezetesebb szegedi borméréseknek Ajtaja sem nyilt az utcára, a kapun kellett beljebb kerülni, onnan aztán vagy öt lépcső vezetett fel a helyiségbe. Jó boráért messzi tájakról felkeresték a vendégek, ide jártak csendes máriásozásra a régi 46. gyalogezred öreg kapitányai, B i nder, Szemenecz, Winkler. Elérték a 60 évet, fehér hajjal, nagy szakállal mégis kapitányok maradtak s szinte feltűnt, hogy van náluk nagyobb sarzsi isMudrovcsics Őrnagy személyében. Pedig Szemenecznek például, aki reszkető korában Is biztos kezű vadász maradt, a porosz háborúban keresztüllőtték a térdét. Mudrovcsics is harctereket járt katona volt. A kocsma Török Ferenc halála után megszűnt, gyermekei, akik ma előrehaladott korú emberek, más pályára léptek. A »BÖRÖCZ« a Brüsszeli-köruton virított a ma) kaptafagyár mellett. Kossuth-pártkör volt, tehát sürün látogatták, hogy Ismételten elmondják mindazon politikai igéket, amelyeket amúgy is tudott már mindenki. Az öreg Böröcs kocsmáros állandóan a kemence mellett ült Nem mozdult el onnaD nyáron sem, amikor épp ugy nem vette le a kalapját, mint a tél zordonságában. Ha köziben dolga akadt, trónját elhagyta és akadt olyan meggondolatlan lény, hogy elfoglalja, az öreg szót se szólt, csak egyszerűen kihúzta alóla a széket. Nagy mulatság ám az, mikor valaki a padlóra hemperedik. —Erre már innunk kell! — adja fel ilyenkor valaki a szót, mindenesetre az ivás soronkívüliségének áldozva az tgékkel. A tömörülés vasárnaponkint történt, a hétköznapokba már szürke árnyalatok keveredlek. Ha azonban valaki ilyenkor tért be egy pohár italra, citromos bort kapott, vagy szerette, vagy sem. Kvaterkázó népek ma is alkalmaznak a borukban egy szelet citromot. Esetleg tulédes az ital, azt pofozza helyre, de meg az a vélemény ls v? róla, hogy csökkenti az alkohol hatását, nem beszélve a hüsitő természetéről. Nagy italozások után, ha másnap helyt kell állani, az eltévedt vándor citromos szódavízzel kúrálja magát. Böröcznél azért volt szájat összehúzó íze hétköznapokon a bornak, mert a kocsmáros utálta a pazarlást s a poharakban megmaradt hátralékokat összeöntötte, — Hogy akad olyan bolond, aki nem issza ki a borát az utolsó csepPfcf Nagyon népszerű hely volt a Tisza Lajos-kőruton, a " Teleki-utca közelében >a Balogh*. Kertje volt és uri közönsége, tulajdonosa Balogh Károly édesapja, aki régi mesterségét abbanbagyva, kocsmát nyitott. Schneli Frici, a mult század végének jókedvű mulatozó ja. bírósági ember volt, akit kereshetnek, miért is megszomjazván, hivatalából eltávozott s feliratot illesztett az ajtajára: — A Baloghban vagyok! A mai Dugonics-téren, a későbbi Dngonics-szálló belyén, a búzapiacon, nyitott jómenetelü és népszerű kocsmát Kiss István. Bartncz Istvánt népszerűbb kvelven csak Betyár Pistának hivták. Mokány kis magyar, határo- .DtlMAbYARÖ RS*Z*Á <» zott mozdulata és pattogó szavú, so- Vasárnap, 1942 január A kat szerepelt a városi közgyűléseken,! m^mmmmmmmmmmmm^mmmmmmmmimm igen életre való, gyakorlatias esz- j méket vetve fel. Kocsmája a Mikszáth ségü feleségével. Ez külön fejeietet Kálmán-utca s a Valéria-tér sarkán' érdemelne, jó helyen volt, az alsóTtvolt. Alkalmas hely, mert ott reu- i szaparton, hogy kézből kapják vizi deztek bemutatót füzéreikből a pap-: népek, akik 'itt kötöttek ki és a söntésrikások, a klasszikus fűszer pedig ben kötekedtek egymással. Belső szoorvul ellepi porával a torkot, miért is megkívánja a locsolást. Különös, hogy ezzel a tulajdonságával csak a férfinépet zaklatja, mert a női elem édességekkel védekezik ellene. Ezért volt mindig tele a Valéria-tér ponyva alatt működő kávémérésekkel és apró cukrászdákkal, amelyekben azonban nagy ibrikekben osztogatták az állandóan tűzőn levő tejeskávét és kinálták a diszkrét méreteket messzire túlhaladó túrós tésztákat. A Kálvária-utcában csalogatta a fantáziát a Halál kocsma. (Most Nagy Pál hentes üzeme van a helyén.) Ezt emlegetve mondta Tömörkény. báit uri népek lepték el, de csak esténkint. Ebéd után ott irta apró műremekeit Tömörkény és hallgatta ai emberek vélekedését dolgokról, állapotokról. ÉPP így nem egyezik célunkkal » mindig disztingvált Nyáry Gyurka, avagy B a g i c s Rózái egyéniségének jellemzése, mert nagyobbrészt ők is vendéglősök voltak Nagy intelligenciájú asszony a Rozál, érdekes kön típus, fehér ruhában, lesimított hajjal. Nagyurak is szivesen szóba álltak vele, de ha jóismerősökből alakult jókedvű társaság került, poharat hozott, közéjük ült és dalolt szép — Uri ember nem él tovább őt- magyar nótákat, ven éves koránál. (Milyen ur volt eb- Cserép Annus mellett is csak ben is!) Akkor megbiz valakit, hogy Jelhuzunk most, mint a vadlibák a éljen helyette tovább napidíjért. Mi- j szürke magasságban. Valamikor kiikor pedig vinnék őt magát személye- (iö„ fejezetet jelent Szeged életében, sen a temető virányai felé, a Halál- •Elmúlt akár a fehér cipó, amit Felkocsma előtt megállitja a menetet, sővároson sütöttek tökéletesen s mint kiszáll a koporsóból s megiszik egy annyi jókedv, arany himporú könyfröocsöt. Utána, mint aki jól végezte dolgát elfoglalja helyét a halottas kocsin s mondja a jelszót — Mehetünk tovább! Németh Pista valamibor vasúti kalauz volt, hatalmas testméretü ember és ennek arányában italt biró. Nyugdíjba vonulván előbb a Mikszáth Kálmán-utcában nyitott kocsmát, majd a pénzügyigazgatósággal szemben levő pincehelyiséget foglalta el, végül a mai Ítélőtáblával szemben, a Reök-házban kötött ki. Márő sem él. Kis Julcsa régi bires kocs-j mája a Tiszaparton volt a mai Diagnosztika helyén, az ágencia mellett. Onnan azonban távoznia kellett a városfejlődés érdekében, akkor vette meg a Boldogasszony sugáruton az Arvay-házat. RÓZSA SÁNDOR KOCSMÁJA A Petőfi Sándor-sugárut nagykörúton belüli részén volt Joó Mihály kocsmája, immár szintén a multlé. Nevezetessége, hogy idejárt Rózsa Sándor is olyan ritka időközökben, mikor nem volt összeütközése a társadalommal, röviden szólva a közbiztonság rendjével. Joó Mihály a bognármesterséget is gyakorolta, általában véve talán méltóztattak észrevemii, hogy nem mindenki volt kizárólag [ kocsmáros, hanem vagy foglalkozott • mellékesen az iparral, vagy esetleg nyelmflség. Nincs már a városbar náddal fedett, meg zsindelyes ház, hogyan égne le egysorjában tizenőt husz is a sütőkemencéből kiugrott szikrától! Ma nagyobb tüzek mellett didergőnk és ismeretlen az >i n g y c n kocsma*, ami azt jelentette, hogy korán reggel, hazatérőben, elfoglalta egy jókedvű űri társaság a söntés! azzal a jelszóval. — Ma itt nem fizet senki. Aki italra betér, azt ingyen kapja. Hát egyelőre ennyiben maradunk.RÉGI RIPORTER Kereskedők bevásárlási szabadsága (A Délmagyarország munkatáraátói) Gyakran merülnek fel félne értések arra nézve, hogy a kereskedők jogosultak-e lakhelyükön kívül más városokban ós községekben is beszerezni a piacokon és vásárokon azokat a cikkeket, amelyekel azután üzletükben hoznak forgaiow ba. Az 1150—1941. M. E. számú vem delet ugyanis a városokon és piacokon való árusítási jogosultságot hasznothajtó foglalkozásnak minősítette és ezt csak azoknak az ipaabban elfáradva, a kontempTálást el£ i rosoknak és kereskedőknek engedte segitő vendéglősi foglalkozásra tért j meg, akinek iparjogositványát át megmaradt erejével. Főleg a csiz-, ilyen záradékkal az iparhatóság elmadiák kedvelték ezt a rendszert, nyíl- ! látta Ez a rendelet azonban nem ván közismert politikai vénájuk kl- érintette a bevásárlás kérdését. termelése érdekében. Közönséget kaptak! (Ámbár a 18. századtól kezdve a város szenátorai is kocsmáltatási joghoz jutottak, hogy ne tegyen egészen nobile officium a méltóságuk.) Joó helyisége mellett kovácsműhely terült el, ikertestvére a bognárságnak, — a lópatkolás hosszadalmasságát aztán csakis a kocsmákban lehetett elviselni. Elmúlt évtizedeinkban ott gyakorolták magukat dalban és italban a dalárdisták s az életszerető P a p p Dezső meleg tenorja a szomszédos utcákban is megreszkettette a sziveket. — Ma se lennék elválasztva, ba ilyen borral szoptatott volna az édesanyám. amilyen Joó Mihályé! — mondta a célszerű dalár, Ha kiszélesítettük volna a temat, sok mindenkiről meg kellene még emlékeznünk, de hangsúlyoztak, hogy ez alkalommal csakis a régi kimon , dott kocsmákkal, bormérésekkel, fog lalkozunk. Egyszer talán sor kerül a . többire is. Mert az Ónozó Poldi be j Iyisége vendéglő volt, specialitás, hl- ' res halföző hely az örökké delíriumban élő Poldi vai és magyaros szép- t Konkrét esetben a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 75.554— 1941. számú alatt értesítette a szegedi kereskedelmi és iparkamarát, hogy az 1150—1941. M. E. számú rendelet csupán az országos vagy havivásáron, napipiacon, továbbá búcsún való árusítást kötötte külön engedély megszerzéséhez. A bevásárlásra nézve azonban ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Nincsen tehát jogalapja az olyan rendelkezésnek, amely az emiitett helyen való bevásárlást is külön engedély megszerzésétől teszi függővé. Iparvállalat könyvelésben, OTI- és adóügyekben jártas őskeresztény tisztviselőt keres. Háborúban sérültek előnyben. Lehetőleg azonnali belépésre, életleirás és fizetési igény megjelölésével ajánlat »Használhatö* jeligére 303