Délmagyarország, 1943. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-03 / 2. szám

Az árdrágítás problémája fc*t«: dr. Újvári István kir. íörvenyszeki biro rÁ háborús viszonyok következtében — de a szükségtelen felhalmozások miatt is — az elsőrendű, szükségleti cikkekben nagy kereslet állött be, ami természetszerűleg maga után vonta az árak emelkedését. Az árak korlátlan emelkedését kiIvánja meggátolni a katósági ármegállapítás. Kormányrendelet legelőször is 1939 augusztus 26. napjaival rögzítette úgy az ipari cikkek, mint a mezőgazdasági termények brát kimondván, hogy ezeknek e napon fennállott árát kell a legmagasabb árnak tekinteni mindaddig, míg az erre illetékes hatóság újabb árakat nem állapít meg. Azóta csaknem minden árucikknek ós terménynek ára újból nyert Szabályozást és a megállapított legmagasabb, úgynevezett maximális wrat minden becsületes és jóérzésű bonpolgárnak kötelessége betartani. A mindennapi életbeu ezzel •semben az tapasztalható, hogy femiut valamely árúcikk legmaga aabb árát a hatóság megállapítja, áz Illető íikk jó időre eltűnik a piacról. így tűnt el a tej, a vaj, a tojás, a burgonya, a szappan, stb. íés ezekből, valamint minden más ifontosabb élelmicíkkböl egy ú. n. feketepiac alaknlt ki, hol a„maximális árnál jóval magasabban — pokszor többszörös áron — minden feltűnt cikk szinte korlátlanul beszerezhető. Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen ki és mi az oka a feketepiac kialakulásának egyszerű a felelet. Elsősorban az érdekelt eladók, (viszonteladók) azok, akik nem elégszenek meg a megállapított maximális árakkal, hanem kapzsiságból, rút önzésből a pénzszerzési vágyból nem törődve a közellátás biztonságához fűződő rendkívül fontos közérdekkel, csak a maguk kis hasznú kat keresik s kiuzsorázzák >» rájuk szoruló fogyasztókat. De okozója a feketepiac kifejlődésének a vevőközönség nagy köcönye is, mert eltekintve egyes kényszerhelyzetektől — mint amilyen elkerülhetetlen a gyermekek, betegek, stb. részére a tejnek mindenáron való megvásárlása — sokszor kényszerítő szükség nélkül vásárol maximális áron felül s a bűnös árdrágítót nemcsak nem juttatja az illetékes hatóság kezére, hanem sokszor még segédkezik is annak elhárításában, hogy az igazságszolgáltatás lesújthasson rája. Az árdrágítás mindig aljas, ttfnyagi indokból elkövetelt bűncselekmény. Elköveti ezt mindenki, aki Valamely közszükségleti cikkért a hatóság által megállapított legmagasabb árnál magasabb árat követel, köt ki, vagy fogad el, vagy elyan árúcikkért, amelynek a legDiagasabb árát a hatóság nem szabta meg, olyan árat követel, köt ki. Vagy fogad el, mely tekintettel az előállítás, termelés, illetve beszerzési költségekre a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában. Elköveti az árdrágítást az is, aki fii. kevesebb árút szolgáltat ki a maximális árért, avagy értéktelenebbet, mint amennyire, illetve amilyen niiuöségüre a maximális &r vonatkozik (pl. a fakereskedő kehesebb fát szolgáltat ki, mint amennyit a vevővel maximális áron jtitetteO Az árdrágító, amikor a bíróság elé kerüL, akkor eszmél rá, milyen súlyos bűncselekményt követett eL Ilyenkor védekezni próbál azzal, „én nem tudtam mi a maximális ár," „nem is jött létre az adásvételi ügylet, csak éppen kimondtam az árat", „én nem kértem, hanem a vevő kínálta a magas vételárat" stb. Az efajta védekezéseknek a bíróság előtt ma már semmi értelme nincs. Ugyanis a maximális árak a Budapesti Közlönyben mindig feözzététetnek, akit érdekel, ott megtalálhatja, ennek nem tudására hiába hivatkozik. Az árdrágításról szóló törvény bírói értelmezése szerint az árdrágítás abban a pillanatban be van fejezve, amint, valaki egy közszükségleti cikkért a maximális árnál magasabb árat, kér. Hogy az adásvételi iigylet létrejött-e, az teljesen közömbös, amint az is teljesen lényegtelen, hogy nem az eladó kért magasabb árat, hanem a vevő adott önként a maximálisnál magasabb ellenértéket, mert utóbbinak elfogadásával épp úgy megvalósul az árdrágítás, mint, a magasabb ár követelésével. Felelős miniszterek, pöITtiMsofc és szakemberek, nyilvános beszédeiőlb, a rádió közvetítéséből, hányszor, hallottuk és újságközleményekből, a rádió közvetítéséből, hányban is, hogy a külső front sikere a belső front szilárdságától, egységétől függ. melynek szinte a tengelye a közellátás biztonsága s aki ezt árdrágítással zavarja, az hazaáruló. Szomorú jelenség, hogy a fekete piab ennek dacára nem szűnik meg, hanem tovább virágzik s az érdekelt termelők, eladók és viszonteladók nem riadva vis$za még a hazaárulás bélyegétől sem, sokszor pár fillérért tovább űzik árdrágító bűncselekményüket. Pedig az árdrágításról szóló törvény igen szigorú intézkedéseket tartalmaz, fegyház, börtön s fogházbüntetésen felül pénzbüutetést, iparengedélyelvonást, sőt teljes vagyonelkobzást is előír. Aki. ezek ellenére továbbra is jónak látja a közellátás érdekeit árdrágítással zavarni, az magára vessen. ha a törvény intézkedései reája lesújtanak. Vitéz nagybányai Horthy Miklósné: „Az áldozat és a kötelesség jogán hivők minden igaz magyart uiabb áldozatra! a 400 szegedi biztosítási ügynök esete a hatósági fényképes igazolvánnyal Az állami nyomda nem szállította le a nyomtatványokat január l-re s így igazolvány nélkül maradtak és nem működhetnek a biztosítási üzletszerzők (A Délmagyarország munkatársától) A miniszterelnök még a mult évben 4170. szám alatt rendeletet bocsátott ki, amelyben előirja hogy a jövőben üzletszerző — más névéi),: ügynöki — tevékenységet csak az fejthet ki, akit az illetékes elsőfokú iparhatóság ügynöki arcképes igazolvánnyal látnak eL A rendelet kibocsátásának célja egyrészt az volt, hogy véget vessen az ügynöki fog-, lalkozás területén lábrakopott zavaros állapotoknak, másrészt, hogy megkönnyítse a asidótörvény végrehajtásának ellenőrzését. Az ügynöki foglalkozásnak hatósági igazolásához való kötése lényegileg azt jelenti, hogy az iparhatóság részére állandóan rendelkezésre áll a kimutatás aról, hogy kik azok, akik hivatásszerűen űzik az ügynöki foglalkozást, ezeknek százalékaránya milyen ugy az összességet illetőleg, mint egyes vállalatokon belül, viszonf az ügynök is élvez az uj rendszerben bizonyos előnyöket, mert hatósági jogvédelemben is részesül s igazolványát minden hatóság köteles igazolásul elfogadni. Az ügynökök igazolvánnyal való elptásának végső határnapjaként 1942 december 31. napját jelölte meg a miniszteri rendelet, ami azt jelentette, hogy ezen az időponton tul igazolvánnyal nem rendelkező ügynök nem folytáthat működést. Az érdekelt szegedi vállalatok éa intezetek a maguk részéről kellő Időben megtették a rendeletben' előirt szükséges lépéseket ügynökeik igazolvánnyal való ellátása érdekében s az elsőfokú iparpatóságon bejelentették az igazolványok kiiöfyfjxéhes szükséges összes adatokat. Az igazolványok, kellő időben való megszerzését különösképpen fontosnak tartották' a biztosítási szakmában, ahol a vállalatok egész működése az üzletszerzők tevékenységére van alapítva. Szegeden 18 biztosító intézet kirendeltsége vagy fiókja működik s ezek a helyi intézetek 350—100 üzletszerzőt foglalkoztat nak, akiknek tekintélyes része nem csak jutalékos alapon működik, hanem fix fizetéses alkalmazottja intézetének. A biztosító intézetek december vége felé érdeklődni kezdtek az iparhatóságon, hogy miért késik az ügynökök arcképes igazolványának kiadása, illetőleg, mikor kerül erre sori Az iparhatóságon azonban semmi pozitiv választ nem tudtak adni s közben elérkezett az év utolsó napja s január 1-én egyetlen szegedi biztosítási ügynöknek sem volt birtokában a fényképes igazolvány. Tekintettel arra, hogy a biztositó intézetek bndapesti központjai már korábban olyan utasításokat, adtak a szegedi fiókoknak, hogy január 1-től kezdve csak az tekinthető al kalmazotti viszonyban álló üzletszerzőknek, aki bemutatja, az arcképes igazolványáyt, vagyis aki nem mutatja be, az jannár 1-én már fizetést sem kaphat, előállott az a helyzet, hogy a biztosítási üzletszerzők alkalmazotti viszonya tulajdonképen január 1-én megszűnt, egyetlen biztosítási ügynök sem működ bet Szegeden, illetve a szegedi fiókok kötelékében, mert nincs arcképes igazolványuk s több szegedi fiókintézet kénytelen volt ragaszkodni az utasításokhoz és nem folyósította a januárra esedékes fize lést, mert nem lehet tudni, hogy ba majd kiadják az igazolványokat, k kapja meg és ki nem kapja majd meo azokatf weL'rtWGf'AR OBS 7.AG Vasárnap, 1942 jannár 3A helyzet váratlan alakulása nagy zavart keletett a szegedi biztosítási szakmában. Az igazolványok ki nem adása • egyrészt 350— iOO biztosítási üzletszerző existenciáját és keresetét érinti, másrést mindaddig béna marad a szegedi biztositó intézetek élete, amíg a kérdés elintézést nem nyer, mert igazolvány nélkül üzletszerzőt nem foglalkoztathatnak. A helyzet alakulásáról szombat délelőtt folyamán valamennyi szegedi fiókiutézet telefonjelentést tett budapesti központjának, ahol azt az utasítást kapták, hogy kövessenek el mindent cz igazolványok mielőbbi kisürgetcsére. De személyesen és telefon utján is valóságos ostrom alatt állott szombaton délelőtt az iparhatóság hivatal is, ahol egyrészt az ér dekelt ügynökök, másrészt az intézetek vezetői érdeklődtek érthető izgalommal, hogy miért nem kapták meg az ügynökök az igazolványokat f A szükségesnek látszó egysé ges magatartás tisztázása érdekében értesülésünk szerint a szegedi fiókintézetek vezetőit megbeszélés e hivták össze. A kiadatlan ügynöki igazolványok ügyében az iparhatóságon a következőket mondották érdeklődésüknre: — Az iparhatóság annak rendje s módja szerint kellő időben megrendelte az állami nyomdától a szükséges nyomtatványokat, hogy azokat idejére magkapjuk s január 1-ró minden jogosult részére kiállíthassuk az igazolványt. A nyomtatványokat azonban többszöri sürgetés ellenére sem kaptuk meg a mai napig s igy nem adhattuk ki az igazolványokat. Amint a nyomtatványok megérkeznek — erről az érdekeiteket az újságok utjáu fogjuk, tájékoztatni — azonnal megkezdjük az igazolványok kiállítását és kiadását. (Oto.) Január 5-ig leltározni kell a (extilanyagokat (A Délmagyarország munkatársitól) Az anyaghivatal és a közellátásügyi minisztérium a célból, hogy részletes betekintést nyerjenek a közszükségleti cikkeket előállító gyárak és kereskedők textilészleteibe, leltározást és ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettséget reudclt el. A szegedi kereskedelmi ós iparkamara felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy a leltározási kötelezettség kiterjed mindazokra a textilanyagokra, amelyeket az őiO—1912. M. E. számú és a 35.100—1912. Ip. 11. számú rendeletben zároltak és bejelentési kötelezettség alá kerültek. A fenti két rendeletben felsorolt mindennemű textilanyag, legyen az a gyár, nagy- vagy kiskereskedő birtokában, leltározása kötelezettség alá esik. A fentiek szerint leltározott készletek köziil azok, amelyek a 35.100—1942. Ip. M.'száma rendelettel rendszeresitett nyomtatványokba beírhatok, azokat oda kell beirni, amelyek pedig a nyomtavánviokoii uem szerepelnek. összesítő kimutatásban a rendes bejelentési űrlapok kai együtt legkésőbb 1913 január 5-ig a m. kir. Ipari Ányaghivktal Textilipari Osztályhoz kell benyújtani.