Délmagyarország, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-24 / 292. szám

— M J N I g Bánky igazgató nyilatkozata a szegedi szinház eddigi és jövőbeni munkájáról (A Délmagyarország munkatársá­tól) A napokban Szegeden járt vitéz Bánky Róbert, a budapesti Uj Magyar Színház éa a szegedi Városi Szinház igazgatója. Szegedi tartózkodása alatt alkalmunk volt beszélgetni Bánky igazgatóval a szegedi szinház ügyé­ről, eddigi és a szezon hátralevő ré­szében elvégzendő munkájáról. — A szegedi megnyitó előadás óta rajtam kívül álló okokból csak most Indtam újból Szegedre jönni, ezután azonban gyakrabban jövök majd le, miután a jövőben játszani, esetleg ren­dezni ip szándékozom a szegedi szín­padon. Leghamarább valószínűleg a Shakespeare »Ahogy tetszik* cimü vígjátékában lépek fel. Ez a darab igen érdekes és frappáns színpadi megoldással kerül majd a közönség elé, remélem, sikerül majd vele fel­keltenünk a közönség érdeklődését és ujabb híveket toboroznunk a prózai előadások számára. — Sajnos a műsorra vonatkozó ed­digi elgondolásaimat részben meg kellett változtatnom. Amikor ugyanis a szegedi szinház felajánlott színigaz­gatói székét elfogadtam és program­mot adtam, hazánk bizonyos fokig ki­vülesett a körülöttünk duló háborún. Az azóta életbeléptetett elsötétítés! zátartoznak egy nagy vidéki város színházi életének teljességéhez, mert a közönség különböző ízlésű rétegei várnak ezeíkre a bemutatókra. — A következő hetek műsortervét ismeri már a közönség a szinügyi bi­zottság által elfogadott tervezetből. Ehhez nincs sok hozzátenni valóm, legfeljebb csak annyi, hogy továbbra is lelkes igyekezettel fáradozom a sze­gedi szinház méltán megkövetelt szín­vonalának fenntartásán, de egyben ké­rem ehhez a szegedi közönség foko­zot támogatását és megértését még az eddiginél is nagyobb mértékben. Bánky igazgató kijelentéseit- meg­nyugvással veheti tudomásul a közön­ség, mert kevés változtatással meg­ismétlése annak, amit a szezon elején mondott a művészi színvonal fenntar­tására vonatkozóan. Azzal a kijelen­tésével, amit a közönség várakozási igényeinek kielégítéséről és a háború követelte engedményekről tett, nem nem mindenben értünk egyet, mert hiszen éppen a háború — az emberek magábaszállásának ez az időszaka — kívánja meg a nagy és komoly emberi problémákkal való foglalkozást a mű­vészetben is a léha és ízléstelen szó­rakozás helyett. Ezt azonban csak elv­ként szögezzük le és természetesnek találjuk, hogy a színigazgató a köny­nyü múzsát sem száműzi hajlékából. Minden átmenet nélkül nem lehet íz­lést fejleszteni és közönséget nevelni a komolyabb színpadi műfajok szá­mára. Az eddigi műsorban a komoly és könnyű műfaj »keverési arányát* megfelelőnek találjuk. Ha az arány a szezon hátralevő részében sem válto­zik, máris nagy haladást értünk el a mnlttal szemben. EgQ oxfordi professzor cikke az angoi-szovfef europarendezisi tervről Berlin, december 23. A Transkon- teenth Gentury and After* folyónál tinent Press diplomáciai munkatársa írja a következőket: — A Time and Tide cimü angol fo­rendelkezések uj helyzetet teremtetteit Lyóiratban me«rindult vita mutatja, " i-£ LamhI A IzAV/IŐc Ü - . . . . . a színházak körül. A korai kezdés hogy a szovjetpropaganda Nagybri­miatt a szinház egész életrendje meg- tanniában máris milyen előbaladást változott és ez a látogatottságnál ts érezteti hatását. Sokat jelentene, ha az üzleti zárórát egy órával korábban állapítanák meg, hogy a színháztól jelenleg kényszerűségből távolmaradó k'ereskedőtársadalom Is visszatérhes­sen színházlátogatónak. Ebben az ügyben előterjesztést tettünk a sze­gedi kereskedelmi és iparkamara el­nökségének, remélve a kedvező elin­tézést. Azt hiszem, maguk a kereske­dők is szívesen fogadnának egy ilyen uj zárórarendeletet, — Ugy gondolom, a báborn okozta ért eL Az oxfordi »Magdalen College egyik professzora, J. P. Taylor, a laphoz beküldött közleményében meg­támadja a lengyel emigrásnokat, akik minden egyes angolt, aki más nézetet képvisel a lengyel migránsok állás­pontjával szemben, »az iratok terror­jával* akarnak leverni lábáról. Tay­lor azon a véleményen van, hogy a Szovjet által 1939-ben okkupált terüle­teket vissza kell adni nekik, minthogy a lengyeleknek semmi etnikai igényük sincs ezekre. Ami a balti államokat il­leti, ezekkel kapcsolatban a szerző címet ad nekik ezen országok birtok­lására, mert »épp oly hosszú időn ke­resztül voltak az oroszok birtokában, mint Gibraltár az angolokéban, két­szer oly hosszú ideig, mint Málta az angolok kezében és tízszer annyi ideig, mint amennyi ideje Haifa Angliához tartozik.* Taylor ezután kijelenti, hogy >sze­retné megérni az európai államok füg­getlenségének visszaállítását*, miköz­ben a mondottak szerint lóan a nehézségek azt is megkövetelik, hogy nem bocsátkozik etnikai bovátartozá­a sulyosabibi, komolyabb problémákat j suk taglalásába, hanem a Szovjet tör­tár«yaló darabók tervezett bemutatá- ténclmi jogára hivatkozik, amely jog­sát, illetve felújítását ebben a sze- -=-" -J oson ban mellőzzem. Igy arra gondol­tam hogy a bejelentett Elektra he­lyett Rostand Sasfiókja kerül majd azinre. Az a tapasztalatom, hogy a közönség legnagyobb része ma feled­ni, szórakozni, kikapcsolódni akar; ezt a célját pedig nem éri el, ha sö­tét sorstragédiákat mutatnak neki: _ Természetesen egy pillanatig sem mondom azt, hogy a színvonal rovására csak operetteket és könnyű vígjátékokat szándékozom bemutatni. 'A szinvonalat mindenképpen, még ál­dozatok árán is fenntartom, ha arra essk mód és lehetőség van. Hogy egy példát említsek: az Aida két elő­adása a hatalmas és legelső vonalbeli szereplőgárda és az uj kiállítás miatt kereken 3000 pengő ráfizetést jelen­tett színházamnak. Viszont ugv érzem, orré az előadásra nemcsak én. de Sze­ged város közönsége is büszke lehet. - Igyekszem eleget tenni, minden­kinek, minden bérlő kívánságát és megjegvzését tekintetbe veszem és megfontolom, de ne szóljon meg érte senki, % az Aid® a Bohémélet, A velencei kalmár és a Denevér deficit­je kiegyensulvozására és széles nép­rétegek 'általános kívánságára kiho­zom a lehető legiobb' szereposztásban és szép kiállításban az Aranyi8 falevél és a Vedd le a kalapod a hon­véd hHW cimü operetteket, stb- is. Ugy gondolom, ezek is szorosan hoz­kiadója — egy /harmadik Európáért*, vagyis a keleti és délkeleteurópai kis­és középállamoknak Angliára támasz kodó szövetsége érdekében szálianak sokra. Igy például Lengyelország mos­tani állapotát ama kísérlet /siralmas eredményének* jellemzi, amellyel a lengyel nép ugy Németországtól, mint Oroszországtól függetlenül kívánt él­ni. Minthogy angol felfogás szeriut az európai nemzeteknek a központi euró­pai hatalmak körül való csoportosu­lása, amely központi hatalmak a kon­tinens természetes súlypontját képvi­selik, elviselhetetlen, mert egy rende­zett és gazdaságilag erős európai nagytérség kialakulásával járna, Tay­lor minden habozás nélkül azt ajánlja, hogy mindezen népeket Moszkva tő­sége alá kell vetni. Ezen az alapon azután az angol-orosz szövetség meg­adja az európai nemzeteknek — hall­juk és csodálkozzunk —> »a nemzeti függetlenséget*. (MTI) 140 millió hektoliter bor termett Európában Róma, december 23. A Stefani-iro­da jelenti: A nemzetközi mezőgazda­sági intézet Európa 1942, évi borter­mését 140 millió hektoliterre becsüli, nyilvánva- ] a világtermelést pedig az 1942—43. balti államok függetlenségére évre 175 millió hektóliterre. Ezeket a nem kíváncsi Ezt a függetlenséget azonban csak ugy lehet biztosítani, >ha a nyugateurópai nemzetek Nagy­britanniával, a keleteurópaiak pedig a Szovjetunióval működnek együtt *. Ez az együttműködés Lengyelország­ra, Csehszlovákiára és Jugoszláviára vonatkozólag — Magyarországot, Ro mánlát és Bulgáriát egyáltalán nem említi meg Taylor, minthogy valószí­nűleg nem akar elébevágni a Szovjet­unió igényei bejelentésének — a Mosz­kvával megkötendő katonai szövet­ségben állana. Ha visszagondolunk arra, hogy Moszkva 1939-ben a balti államok bekebelezését is a velük meg­kötött katonai szerződés uiján készi tette elő, nyilvánvalóan olyan javas­lattal van dolgunk, amely hozzájárul a Szovjetunió nyugati határának az Adriáig való kitolásához. £le6 Iróniával lordul Taylor 37M ellen, akik — mint például a > M át­számításokat az 50 millió hektóliteres franciaországi bortermés figyelembe­vételével végezték, amint azt október végén becsülték, a legutóbbi hivatalos közlések szerint azonban Franciaor­szág termése csak 35 millió hektóli­ter volt. Ezért a megfelelő mértékben csökkenteni kell a már közölt főada­tokat. (MTI) A zsidó hadkötelezettségi rendelet végrehajtási utasítása Budapest, december 23. A Budapesti Közlöny csütörtöki számában jelenik meg a honvédelmi miniszter rendele­te, amely az 1942. évi XIV. tc.-nek a zsidók hadkötelezettségére vonatkozó rendelkezései Végrehajtásáról intéz­kedik. (MTI) ftSnorcsMlf könyvraktára K'ölcsey-á.l.Tel. 11-74 Jogerős ítélet az ankarai merénylet­perben Istanbul, december 23. A Német TI jelenti: Ankarában- szombaton befe­jezték Papén nagykövet merénylői bün­perének tárgyalását. A két szovjet­orosz vádlottat végérvényesen 16 évi és '8 hónapi fegyházra ítélték, vagyis az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésüket három évvel és négy hó­nappal leszállították. A török alattva­lókra kiszabott büntetéseket a fellebb­viteli bíróság nem módosította, ha­nem az elsőfokú ítéletnek, megfelelően 10 évi fegyházra ítélte őket. (MTI) Rablótámadás Szabadkán Szabadka, december 23. Kedden az esti órákban Gálffy-Kalocsay Mihály 85 éves gazdálkodó egyedül tartózko­dott otthon, amikor több ismeretlen emberrel találta magát szembe kapu­nyitáskor. Kérdésére, hogy mit akar­nak, azt felelték, hogy közellátási nyo­mozók és a lisztkészietet akarják el­lenőrizni. Befelé indultak. A látogatód­egyike fejbeütötte a gazdálkodót és rákiáltott, hogy pénzt, vagy életet! Az embert elborította a vér és súlyos sé­rüléseket szenvedett. Az utcán fütty­szó hallatszott, valószínűleg a táma­dók társai jelezték, hogy az utcában valaki közeledik, ierre elmenekültek. A rendőrség megállapította, hogy Gál­ffy-Kalocsayt revolveraggyal ütötték le. A támadók nyomában vannak. (MTI) Rendelet a hadifogságba jutott személyek hozzá­tartozóinak gondozásáról Budapest, december 23. A honvé­delmi miniszternek a hivatalos lap 1 szerdai számában megjelent 75.500. sz. rendelete a 6700—1942. szápid rendelet végrehajtási utasitásakpft­' pen közli í A háborúban katonai szolgálat tel­> jesitése közben eltűnt, vagy hadi­; fogságba jutott személyek hozzátar­tozóinak a 6700—1942. számú rende­let alapján előterjeszthető gondozás iránti igényüket a lakóhely szerint illetékes hadigondozó bizottságnál, községekben a községi elöljáróság utján kell bejelenteniök. A kérelemhez a meghatározott tárgyalási iiratok között előirt ha­lotti anyakönyvi kivonat, illetőleg holtnak nyilvántásról szóló bírósági végzés helyett az eltűnés, illetőleg a hadifogságba jutás tényét igazoló iratot kell csatolni. Az eltűnt, illetőleg a hadifogság­ba jutott személyek hozzátartozói­nak ideiglenes pénzellátását az igénybejelentést követő hónap, 1. napjától kell folyósítani, A több mint két oldalra terjedő végrehajtási utasítás 15 szakaszból áll. Részletes rendelkezéseket tartal­. vnaz ugyanis a többi között a házas­j ságkötés időpontjáról, a gondozásra i igényjogosultak osztályozásáról, a 1 40. életévükét be nem töltött hadiüz­• vegyek' pénzellátásáról, a vaksági pótdíjról, az ápolási pótdíjról a fél­árvákról stb. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom