Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-13 / 258. szám

Pllfli csfflfkeni a mírnöftűh érdeblddese a bdzbivatál! clheluczhcd^s iráni rclormlörféRif élei belep f se ciött Be akarták tölteni a városházán az ui iiiüszakí tanácsosi állást (A Délmagyarország monkatársá. lórzésl egf® m adott » I hátik* M rafi u-obji* -hogfjt v tói) Nagy meglepetést keltett a leg utóbbi törvényhatósági közgyűlésen, hogy a városi főmérnöki állásra kiirt pályázat eredménytelen maradt, illetve nem érkezett be egyetlen pályázat sem. Ennek az okát azzal magyarázták a városházán, hogy a mérnöki kar tagjai részére ma olyan előnyös elhelyezkedési lehetőségek vannak a magánalkalmazás körében, magáncégeknél, magánvállalatoknál s a magángyakorlat folytatása is annyival előnyösebb, hogy az ezekkel a kereseti és jövedelmi lehetőségekkel szemben lényegesen kisebb lehetőséget nyújtó városi elhelyezkedés iránt érthető módon erősen csőkkent a mérnökök érdeklődése. Igy tőrtént, hogy a városi főmérnöki állásra nem akadt pályázó s igy egyelőre továbbra is a meglevő erősen lecsökkent létszámmal kénytelen 'dolgozni ugyanakkor a városi mérnöki hivatal, amikor a létszám rendezése már hosszú idő óta a legaktuálisabb városházi nroblémák közé került 'Á pályázat eredménytelensége folytán a közgyűlés elhatározta, h'cgy a szóbanforgó főmérnöki állást átszervezi műszaki tanácsosi állássá s erre az állásra ujabb pályázatot hirdet abban a reményben, bogy a műszaki tanácsosi állással járó magasabb dotáció vonzó hatással lesz a mérnökökre. Ez valószínűnek is látszik, mert a beválasztott pályázó tekintélyes közhivatali állásba kerül az állásnak megfelelő fizetéssel. Addig is azonban, amig erre sor kerülhet, a mérnöki hivatalban agyszólván napról-napra stilyosbodik a helyzet a mérnökök erősen lecsökkent létszáma miatt. A városi mérnökség mérnök-tagjainak száma tizrő] hatra csökkent s ebben a létszámban benne van a szakmunkát nem végző hivatalvezető is. Azonban ez a helyzet már javulás eredménye, mert nemrégen még a vezetővel együtt csak öt mérnöke volt a városi mérnöki hivatalnak. A körülbelül felére csökkent létszám mellett viszont rendkivüli mértékben megszaporodott a mérnökség teendője s a megoldásra váró feladatoknak" a mai létszámmal a megfeszített munkatempó mellett sem tnd megfelelő módon eleget tenni a mérnöki hivatal. Ezért vannak az ügyintézésben a késések és ezért torlódnak össze az ügyek a mérnöki hivatalban. Ha a műszaki tanácsosi állásra meghirdetendő pályázat eredményes lesz * megválasztja a közgyűlés az uj műszaki tanácsost, lényegesen javulni fog a helyzet s ha a régi létszámot még mindig nem is érték el, de ekkor már hétre emelkedik majd a mérnöki hivatal mérnökeinek száma s remélhető, hogy ez a létszámgyarapodás kedvező halásu lesz a mérnöki hivatal működésére. Az állás betöltésével kapcsolatban felmerül azonban egy figyelemreméltó körülmény, amelyet értesülésünk szerint máris mérlegelnek a városházán. Ismerve a köz*. igazgatási ügyekben folyó eljárások szabályait, valószínűnek látszik, hogy ebben az évben az állás betöltésére már semmiféle körülmények között nem kerülhet sor. Az állást ugyanis előbb meg kell szervezni, azután pályázatot kell kiírni, a pályázók közül esaK ezután lehet majd megválasztani valamelyiket. Viszont a belügyminiszter már benyújtotta az országgyűlésnek a közigazgatási reformról szóló törvényjavaslatát, amely szerint a tőrvényhatósági állásokat a jövőben nem választás, hanem kinevezés utján töltik be. Egyelőre nem lehet tudni, hgoy mikor lép életbe a törvény s azt sem lehet tudni, hogy a kinevezési rendszer bevezetése milyen mértékben vál loztat majd a jelenleg érvényben levő törvényes szabályokon, mindenesetre valószínűnek látszik, hogy ha a törvény életbelépésekor még nem lesz betöltve a műszaki tanácsosi állás, az uj törvény rendelkezései erre az állásbetöltésre is vonatkoznak majd s a betöltés körül ekkor már az újonnan életbeléptetett törvényes rendelkezések lesznek irányadók. Éppen ezért értesülésünk szerint a városházán minden törekvés arra irányul, hogy az állást mielőbb betölthessék s ezzel lényeges javulást hozzanak a mérnöki hivatalban jelenleg tapasztalható előnytelen helyzetbe. A háboru filozófiája Dr. Berky Imre szabadegyetemi előadása (A Déhnagyarország munkatársától) Kiválóan képzett tanárembert és nagyszerű elóadót ismert meg az Egyetembarátok Egyesülete szabadegyetemi előadásainak közönsége csütörtökön este. Dr. Berky Imre tanár, a széleslátókörű fiatal bölcsész tartotta meg rendkívül érdekés szabadegyetemi előadását »A háború filozófiája* cim alatt, az érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt aulában. Az érdeklődésre valóban méltó témájú, aktuális színezetű előadást az előadó azzal vezette be, hogy a háború lényegére, metafizikájára vonatkozó, igen gyakran ellentétes felfogásokat boncolgatta az emberiség két nagy alkotó egyéniségének, Szent Ágostonnak és Darwinnak szembeállításával. Magávalragadó lendülettel és aprólékos ismerettel elevenítette meg dr. Berky tanár elsőként Szent Ágoston nagyszerű egyéniségét, mint az emberiség egyik legnagyobb lángelméjét. »De civitate Dei* című munkájának ismertetésén keresztül utalt arra, bogy Szent Ágoston szerint a harc Isten eszköze az emberek megpróbálására. Szent Ágoston csodálatosan zengő hőskölteményének száraz ellentéte: Darwin műve a fajok eredetéről, de ha a benne rejlő elvszerűségét emiitjük, az eredmény ugyanaz. Az egyének és fajok élete s így története is könyörtelen harc eredménye. A »struggle for life«, a Iététf való küzdelem életünk minden pillanatának korlátlan ura s csak úgy kerülhetünk ki belőle győztesen, ha e vaslörvénynek alávetjük magunkak A háboru — szükségszerűség — Szándékosan állítottam szembe ezt a két, egymástól nagyon különböző lelki alkatot — mondotta Berky tanár —, azt akartam ugyanis megmutatni ezzel, hogy minden kor nagy elméi bármilyen természetűek is különben, a háborút ugyanolyan szükségszerűségnek tartották, mint magát az életet, vagy a balált. A kitűnő előadó ezután azt vizsgálta meg, hogy mi az, ami a háborút a történelem legmagasabb tényezőjévé tette s melynek azok az elvszerű vonások benne, amelyek Herakleitoszt, az ókor egyik legnagyobb gondolkodóját annak a tételnek kimondására kényszeritették, hogy a háború mindennek szülőatyja. Kifejtette, bogy a háború, a történelem leghatalmasabb mozgatója pozitív értékmegvalósitó tényező. Az emberiség haladása, kultúrális emelkedése a nagy háborúk korszakában tagadhatatlan tény. A báború tehát a történelem folyamán oly sokszor — ha paradoxonnak is hangzik — nem rombolt, hanem épített, olyan erőket vetett felszínre, amelyek elősegítették az értékmegvalósitó folyamatot Az előadás további folyamán dr. Berky Imre rátért arra, hogy az ember, aki az öntudattal együtt a közösségi tudatot is magáénak vallja, a háború értékmegvalósitó te-l vékenységét a társadalmi közösség javára is kiaknázza, sokkal inkább még, mint az egyén javára. Majd az angol Ifebbes filozofálását ismertette a háború ősi mozgatóerejéről, szükségességéről megtoldva azzal, hogy Hobbes nem vette észre, miszerint a háború maga hozza,' közelebb egymáshoz az addig távolélő népeket, embereket, közösségeket Érdekesen fejtegette a háborús népeket egybeolvasztó erejét, rámutatott arra, hogyan fejlessztet| ték a korábbi háborúk a faji öntu• datot, a nemzeti eszmét és a közösségi tudatot a népek lelkében. A háboru a nemzetek életében — 'A nemzet értékésségének, vagy értéktelenségének legkíméletlenebb próbaköve a háború, — folytatta előadását dr. Berky tanár. Nemcsak a közősséget, de az egyént is színvallásra kényszeríti. A meglévő képességeket fokozott erőkifejtésre készteti, az eddig fel nem használtakat pedig kibontakozásra bírja, egyben nemzeti értelműekké öntudatositja. Nagy szónoki lendülettel mutatott rá a továbbiakban, bogy a háború milyen hasznos a nemzetekre azáltal, hogy bősöket nevel- Egy nemzet életére ugyanis tragikus hatással lehet, ha tagjai tömegemberekké válnak. Korunk divatos filo-j zófusai nem győzik eleget hangsú -1 ivozni. boga ez milyen veszedelem DBLMAGV A RORSZAfi m Péntek,' 1942. november 13. § sz egész emberiség életére, elfelejtik azonban, hogy az eltömegesedés fenyegető lelkiállapotát éppen a há. ború szűnteti meg. Felvázolta ezután a népek, nemzetek vezér-egyéniségeinek portréját azzal a kihangsulyozással, hogy bármilyen zseniálisak is legyenek, a háború hatalmas apparátusát egyedül nem képesek ellátni, szükségük van olyan egyéniségekre, akiket kiemelnek a tömegből, hogy munkájukban segítsék őket. Majd ismertette minden korok hősi típusát kidomborítva, hogy minden kort meg lehet ismerni hőseiről, ezeket a hősöket azonban nem a béke, hanem a háború termeli ki. Ezt követőleg rámutatott arra, hogy a háborúnak a nemzet életére gyakorolt hatása attól függ, vájjon az alkotás, vagy a pusztítás értékeit igyekeznek-e megvalósítani? Ezt a tételt a történelemből vett példákkal fényesen igazolta is. Megrázóan tárta fel a művelt, szellemes, értelmes francia nemzet történelmi múltjának tévedéseit, megelevenítette Napoleon, »a francia nép nagy mészárosának* alakját, aki Waterloonál már 15 éves gyermekeket hurcolt a csatatérre s minden győzelme ellenére francia hullákkal szórta tele Európa földjét Ennek következménye volt, bogy a francia nemzet elerőtlenedett s az eredményt napjainkban saját szemünk-* kel szemlélhetjük. Magyarország megtalálta önmagát Igen élvezetes és mélyhatású volt dr. Berky Imre előadásának az a része, amidőn hazánk háborúkban talán leggazdagabb múltját ismertette s rámutatott arra, hogy bár a világháborút elvesztettük, a nemzet Trianon után talált rá önmagára. Az a csapás, amely más, gyöngébb nemzetet talán porba sújtott volna, bennünket lélekben felemelt és tőrhetetlen egységgé kovácsolta a magyarságot Alig húsz év alatt Magyarország újra talpraállt s ma újra háborút visel, hogy betölthesse' hivatását, Európa védelmét > Mi volt az az erő, amely az egyik népet a pusztulás szélére sodorta s a másikat újra, meg újra, vesztett háborúk ellenére is felemeli? — kérdezte az előadó, nagy figyelem közepette. Majd kifejtette, hogy nem anyagi jólét, bár a háborúkhoz anyagi javak is kellenek, de a történelem már sokszor bebizonyította, hgoy a háborúkat sohasem anyagi, hanem mindig szellemi tényezők indítják el és határozzák meg. Azé tehát a győzelem, aki a fegyverek mellett a hatalmasabb, az erősebb eszmét vonultatja felElőadásának befejező részébea dr. B e r k y tanár felvonultatta azokat a szellemi fegyvereket, amelyekkel győzelmes háborút lehet viselni, felvázolta az egyén és a közösség kötelességeit a nemzettel, a jövendővel szemben. Idézte Hegelt, a nagy néniét gondolkozót, aik a világtörténetet világitéletnek nevezte. Ebben az ítéletben pedig a háború játssza a biró szerepét. Végül hangsúlyozta, hogy a báború etikája mindig készen állni s a lelkiis-j meret hősi hangjait soha el uewi _