Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-29 / 272. szám

Régi szegedi kocsmák V. (A Délmagyarország munkatársaiéi) Á helyzetet ugy méltóztassanak elképzelni, hogy a mai Rudolf-tér a viz előtt a tisztasággal erősen badadozó terület volt, esős időben sokáig megállt rajta a viz, itt-ott feltünedező kövein ugrált a vendég, ha neiti szerette, hogy a ruháját befröeskendezze a sár. Ámbátor az okszerű ember to rokba szabott csizmában járt, a csiz mát pedig akkor is kiszoktak pucolni, ha nem ragadtak rá az előző napróí szennyek, mert ezzel beszél az a gaz dája rendes mivoltáról. Azonban most a térről beszélünk, amelyet még nem szegélyeztek a Horthy-utca palotái — szinte határvonalat szabva, hogy eddig és ne tovább — szabad terület volt az is és befelé húzódott a városba mélyen, mert itt terült el a vár. Az egyik fontos bejárata a kultúrpalota frontja helyén, maga az erősség levonulva a Tiszára. Alacsony vízállás esetén, mirit amilyen a mostani szokatlan apadás is, kilátszik a hid előtt, a Csónakázóhoz közel, sz egykori víztorony alapzata. A Stefániának, természetesen, még hire sincs. Aa egykori Kasa-kávéház is vizes területre épült, de a századfordulón már állt a szép. séges, modern korba illeszkedő palota, mikor a mögötte levő helven még nádasokban, pocsolyákban hangiversenyezett a békák szimfonikus társasága, bokrok nyújtottak menedéket az emberi társadalmat több-kevesebb okkal elkerülő alosztályoknak. s6t megkísérelte a vadkacsa is, vájjon nem lehetne-e fészket rakni ezen a békességes, ritkán háborgatott helyen? Miért is bátorságosabb népek olvkoi fegyverrel lesbe álltak és megakadályozták a knrta derekú madarakat lenne, hogy felröppenvén túlságos messzire jussanak. A fegyverviselési engedélyek nem voltak a mai szigornságokhoz kötve, Rádavékon már tul estünk — s a durranásra legfeljebb fe'figyeitek a közelebb lakók, mondván: — Lflvés történt, alighanem a puskáját próbálja ki a sóház csősze. Egész közel napjainkhoz, a század elején, történt, hogy a város szebbé formálásán tűnődve Lázár György polgármester, valamely Jelentkezőnek, aki A kass MÖGÖTTI mocskos területen szereteti volna házat építeni, azt mondtat — így nem állapodok bele, hanem bevessen maga melle másik öt embert, osszák fel az egész részt 9 emeljenek hat olyan Szabályos palota? hogy az idegen is megálljon szemlélésükre gyönyörűségében. Hat módos vállalkozók összelőmé r ültek s igy született meg az a pompás palotatömb, amely az ármentcsitfl házánál, a Klauzál-gimnázium ndvaráná? ér véget s ma is egyike legszebb városrészeinknek, nézvén külső arculatával a Stefánia gyermek játszóhelyére. De ez már az ujabb kor vívmánya hol vagvnnk még attól az időtől, amikor jámbor igénytelenségben éltek a Iffejdani népek s tegyük hozzá, hogy boldogan éltek" az igénytelenségben. RÉGI MŰEMLÉKEK A ház-sor, amely az úgynevezett ÁVodianer-féle palotával kezdődik • Tiszaparton, már megvolt, csak nem egészen mai formájában. Ez volt Szeged legmagasabb pontja, habár közvetlenül a bajt hozó folyó mellett maga a Wodinor-ház Is kevésbé imponálóan alacsony polgári építkezés. Eredeti alapköriilménfrei között folv tatja életét a Feréncsevícs-féle ház, mely ma Gyuri bácsi leányáról Liebtenegger - cimen említtetik mindössze külsejében modernizálódott csakis tat Tskola-nto* sar. kán levő emeletes Seb a e f f e r-ház, páratlan berendezésében is unikum, , olyan miivészi rózsafa-padozattal, virágos díszekkel, amiket Párisból hozatott famunkásokkal készíttetett Schaeffer Ádám, az Elszász-Lotbaringiából menekült német birodalmi nemes vaskereskedő. • Az unokája Pálfy Ferenc polgármester felesége let? viszont Pálfy Ferencnek unokája Pálfy-Budinszky Endre főmérnök. Ne hagyjuk ki azt sem, hogy a házat Szeged egyik leghíresebb fia, a sokoldalú Vedres István tervezte, plafondképeit holland művészek festették ösi formájában esak az a három apró ház maradt meg, ami a Wodianer, me| a Schaeffcr-fél© közé esik s a 1.0, 1.1 és 12 házszámot viseli ma is. Azaz hogty a Schaeffer melletti 10-es számú unta az állapotot s egy. szer renoválásnak vetette alá magát, akárcsak kozmetikusra bizná lanyhulni kezdő testrészeit az asszonynép mikor elszalad felette az idő. Ez azonban csak a felsőbb régiók irányában történhetett, mert az alapon változás nem lehetséges. Az udvar felé eső részen vas-spalétok. rostélyok maradtak, ellenben a fedélzete mintha a modernség felé stréberkednék. ugy kúszik a Sehaeffer ház magaslatába. Eredetileg olyan volt. mint a két utána következő legrégibb épitészeti műemlék töredékünk, amiknek konzerválására még nem gondolt senki. Pedig kevés ilyen specialitásunk van s akármennyire értékes a divatosba ladás, nem győzzük hangoztatni, hogy kár- mellőzni a multat, amig megragaszthatunk belőle valamit. A jelenből ugy sincs olyan sok átmenthetőnk az utókorra. | Ebben Burghardt Ferenc voh az emlékezésben utolérhető legrégebbi . kocsmáros, utána V ő n e k i Mihály j következett, harminc év előtt pedig j Tóth Mihályé let? aki a világhá ború áldozata s ugy hagyta a feleségére. A hely tiszta, tágas és szép. magas menyezete njabb kor emelkedő tendenciájára vall. A BITÓ-CSALÁD EMLÉKEI Alapja, kóve, formája csak a két parányira zsugorodolt háznak eredet? a 11 és 12 számnak, amelyek közül az egyikben Bitó halászmester potykái fickándoznak s a mellette levő, aho! tanyai berándulok töltik jelentős zsi. bongásban az időt a kisvonat indu lásáig, célszerű ember szokásaként letelepedvén már órákkal előbb, mert egy ilyen kis masina szeszélyességében meggondolhatja magát és a kelleténél előbb megindul külső céljai felé. Esetleg egészen elakad. Megközelítőleg sem lehet megállapítani, hogy hány esztendős ez a két kis ház, de minden valószínűség szerint megvoltak már a török megszállás idején is. Picinyek, összezsugorodottak, élükkel a külső térnek élnek, formájuk egészen más, mint az egyéb fajta. Udvaruk is oly^n apré. mint amilyennel csak az egykori igénytelenségek lehettek megelégedve,.-7 két merészebb ugrás bennük lehetetlen. De itt maradtak, élnek és beszélnének elmnlt időkről, ha a falaknak szavuk volna. Azért lehetetlenség elmenni mellettük meghatódás nélkül. Amennvire a még elő idősebb népekkel szót lehet érteni, a két kis bár valamikor Bitó Ferenc régi szegedi halászmesteró volt A Bitó család törzsökös nemzetség és minden időben a halászattal foglalkozott sőt joggal feltehető hogy az elődök szerepeltek ama sokezer halász soraiban is, akik Nándorfehérrárat ostromolták a történelem szerinti időben. Bitó Ferenc nagy osaládu ember volt wnoíe gyerek apja. Mesterségét a fia folytatta, ama nevezetes János, aki minden idők legzamatosabL halpaprikását ffSzte. Róla azonban esik még szó más részen. Nőtestvére, Ferenc egyik lánya, ott él ma is a régi házban, habár a tulajdonjog már elszállt a famíliáról. Bitó Franciska ez, aki Nóvák Mihály felesége lett, folytatója a mesterségnek és * szakmában tudományos férfin, miért is az apósa megbízhatta a dolgok intézésével PÁNI NÉNI MIS ÉL Fáni néni ma 75 esztendős, de olyan fürge mozgású és eleven szemű, amilyenné soha nem válik az időnkbeli, gyorsan élő, generáció, ö informál a hajdani állapotokról, pillanatig sem gondolkozik, annyira biztos minden adatban. Csak néz a levegőbe, mintha viziöt látna, kezét felemelj, erre is ; eloszt'valamit, arra is. • _ Ez itt volt, igy volt... mellette az... valamivel arrébb következett. — Franciska volnék, de mindig Fáninak hivtak, hogy pedig megöregedtem, Fáni néninek. Most válogatják 3 neveket, akkor a kalendárium mond ta meg hogy ki mi legyen. Már amelyik napon született. — A néniéké volt ez a ház? — A mellette levővel együtt De volt az apámnak a (első Tiszaparton is még vagy hat háza, arra a Pick (elé Is. Viszik az emlékek. — A mostani nemzedékek nem is ismerik a nagy hajókat. Ugy hijták őke? hogy bőgős hajó, egész vonatokra való rakomány elfért bennük. — Az itt levő kocsmák voltak, igaz-e? — Mind a kettő. Hét volt egysorban, valamennyi meg tudott élni. Ezt a 12. számút Simon Mihály tartotta, aki szürszabó vol? de nem adta fel azért a mestersége? amely biztos tudománynak maradt. Tőle verte át az édesapám, majd az nram, Nóvák Károly. Mikor megkezdtük ezt a sorozatot, amellett tettünk fogadalma? hogy nem lexikont szerkesztünk, hanem sorokat szentelünk a nevezetesebb régi kocsmáknak, borméréseknek. Vendéglők ről nem beszéltünk, azok más lapra tartoznak, de hát a halászcsárdák nem is vendéglők. Aki előkelősködnakart, az felkereste a Hétválasztó! vagy az első Hungáriát, amelynek kétemeletessége most a fogadalmi templom háta mögött, a sarkon tűnődik a multakon. Ellenben a halászcsárdák alapjában véve kocsmák voltak, borivó helyiségek. Ide az itat kedveért járt a vendég, ha pedig élvezni akarta a hüsitő italoka? pogánynak kellett volna lennie, hogy be ne szippantsa a fövő hal tulvilágiakat is bizsergető illatát. Vele együtt természetesen a finom főzeleket is, a barcsa-potyka- kecsege triumvirátusbo1 alkotott halpaprikás? nemkülömben kiegészítő cégtársé? a vajas levekben uszó túrós csuszá? vagy pláne a tejfeles-kapros lepényt. Ez vetette meg a bor ágyá? mikor is — száját törülvén az alkalmatos ember — igy intézte a szót tréfás kétértelemmel a komájához. — Hát én már ettem, reggeligegyen a fene. _ Csak halat lehetett nálunk kapni, meséli Fáni nén? azt a halászemjber is megette nap nap után annél |kü? hogy más után kívánkozott volna. De akármennyit főztünk, elfogyott. Az egész Bánát ide tartozott, tömegeltek a népek. Olyan idő járta, hogy tizenkét tojást lehetett kapni egy hatoHér? do ha ügyesen alkudott az ember, megkapta ráadásnak a tizenharmadikat is. — Szó sincs róla, olcsó volt az élet! — Do mennyire olcsó. Ha az wrak jól akartak lakni, idejöttek (Hire volt a tejfölös lepényünknek!) Magyaros volt minden, a falak fehérre meszelve A halat aamóHuk. teltettük az asztalra a bográcsot, szedett magának mindenki amennyit kiván? vagy elbírt, BETYÁR-EMLÉK — Betyárok jártak-e ide? Fáni néni szemrehányóan néz rám bogárfekete csillogó szemével. Hogy. mekkora tudatlanságok háborgatják az ilyen mai fajta, törülközővel fésülködő, embert! Azért a helyreigazítása csupa tapintat. —Ide a vár tövibe? Ahová belátott Ráday, ha nagyon akarta? Azok az ő kosztjára jutottak, mi nem kaptunk belőlük, Valami azért megint vibrál a 1«< vegőben, most kapja el a tekintete antennája. várjunk csak ... — Egyszer, van annak is jó negyven éve. itt ivott nálunk egy nagyszál ember. Mikor elment, ezt kérdi valaki: Megnézte-e jól ezt? — Nem szoktam én nézgelődnt. de meg mit látok egy öt cg emberen? — Hat azt. hogy f* volt a híres Csonka Ferenc. A nevet magam is jól ismerem ifiur koromból, mikor mint bűnügyek krónikájában jártas, számon tartottam mindenkit. A vén betyár még >a Sándor* bandájába tartozott, testvériesen összeszámolva az esztendőket, élete háromnegyed részét fegy házakban szórakozta át. Az ott tartóz* kodó emberek vagy kibírják az időt, vagy idő előtt elhalnak, de Csonka Ferenc kibírta, sőt megérte, hogy vég* re szabadlábra is helyezték. Egv darabig dángubáit a városban, állandó foglalkozáshoz már nem fölt a foga, hát elment világot látni. Horvátországban aztán megölt és kirabolt két ember? amiért Eszéken felakasztották. Később a törvényszéki termekben találkoztam az unokájával, aki égési ! iljan lépett nagyapó nyomdokaiba, í " Hát ez volt az egyetlen betyár, ' akit Fáni néni elevenen látott. Amug*. csak a panorámában, ahol viaszfigurákban mutogatták a jeles triumvirátus? a Spangá? a Pitéli? meg a Bereczet. _ Zene volt-e a helyiségüknenr Pillanatra megrebben, mintha helytelen vágányra csúsznék. _ Nem, nem volt muzsikálás, nen* engedtek ekkora zaj? Ilyen csúnya mesterséget, mint ma van, nem láttam kislány korom óta. Nőt se annyit csavarogni. Megvolt mindenkinek a reades elfoglaltsága, csak aki ment » dolgáig, az járt az utcán. A társalgásba közben belevegyült a hazaérkező Bitó néni, Fáni né»' sógorasszonya is. ö menye az egyk®* ri Bitó Ferenc vagyonalapitónak, szállt esztendei mellett is dolgos munkás teremtés, mindenben nagy a©"" gitségére "a fiának, aki ma folytatja a mesterséget. Megrágunk minden adatot, egy©*1 tétünk, hogy nyomon járjunk. A w®* dern korba tévedbe, eszébe jut emlék. NO A DÍVÁNYON — Egyszer, jó ideje annak, dolg®* akadt a rendőrségen, benyitottam egyik kapitányhoz. Hát ült ott nála díványon egy nő. Igy, nil Elöregedett lábát próbálja kercs«£ ben felvetni a másikra, amint az ®1' psó regényekben van megírva, mik® a szerző szinte pihenőt akar tárta"? mert nem érkeztek meg idejére aJeH lő grófok. . Bitó néni ázonban a szent hevületében plasztikusan szeretne ** vezetni a tényre, bogy tisztán láí»a és háborodjak fel magam is. m — Mondom, hogy igy ül? ennyiből is, de nekem már nebefe megy. 4 Aztán rám néz, hogy kerül csattanó, ha ennyi sem lenne clcs' Most derül ki, mi lakik bennem- ^ — Aztán cigarettázott Füstöl? nagvon, ott a kapitánynál! Nem tehettem mást, határoW0^,. meg voltam botránkozva. Muszáj tam vele abban a szép csendes iri<v" visszaidéző miméiben. i4jt, K.8GJ RIPORT®*