Délmagyarország, 1942. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1942-11-05 / 251. szám

alacsony mennyezet teljesen tiszta. Nagy Mibiályné, a Ház tulajdo­nosa a gyilkosság felfedezése óta az anyjánál alszik, itl csak a csend­őrök vannak és az udvaron rendez­kedő öregasszony, az áldozat nagy­nénje. „Tizenkilenc kérőt kosarazott ki . . Kapu előtt, az utcán élénken tárgyalják a szomszédok a véres eseményt — Olyan szép lány volt, hogy ol­tárképet festettek róla — mondja lelkendezve az egyik öregasszony. Érdeklődésünkre megtudjuk, hogy Pósa Rozália többször modellt üjt egy jeles szegedi festőművész­nek: Parobek Alajosnak, aki az alsóvárosi templomot és rendhá­zai számos egyházi tárgyú fest­ménnyel ékesítette. Ezek női alak­jaihoz többször hasznába modell­ként a művész Pósa Rozália alalc­jáf. Többekkel beszélgetésbe elegye­dünk; mindenki szépet és jót tud mondani a szeiény magaviseletű, illedelmes fiatal leányról, akinek csak egy hibája volt, bogy túlságo­san »rátarti« módon viselkedett a legényekkel szemben és tizenkilenc kérőt kosarazott ki. »Az igazság ki fog derülni!* — ismételgetik sürün a tápéiak és bizalommal tekintget­nek a Hargita-utca 2. számú ház kapujában posztoló kakástollas "-sendőrökre. Kozma Béla. Szovjet foglyok — magyar táborban Allah „felhívására" dobták el a fegyvert — Hála-iratban köszönik meg a magyar táborparancsnoknak a jó bánásmódot Norvégia ellátási helyzete Német részről legutóbb élesen szembeszálltak az emigráns londoni norvég kormánynak ama nyilatkoza­tával, hogy Norvégia népe e télen az éhhalállal fog szembenézni. Német részről ezzel kapcsolatban rámutatnak arra, bogy Norvégia szűkös élelmezé­si helyzetéért elsősorban az angolba­rát norvég politika felelős, amely el­hanyagolta Norvégia mezőgazdaságát és az ország élelmezését a külföldi importra bazirozta. Rámutalnak né­met helyen arra, bogy a német ható­ságok Norvégia megszállása alatt mindent elkövettek, hogy a mult mu­lasztásait amennyire lehet, jóváte­gyék. Ezért a norvég mezőgazdaságot német mintára átszervezték. Norvégia a német minta alapján újjászervezi mezőgazdaságát. Elsősor­ban uj és szilárd mezőgazdasági ára­kat kellett biztosítani, amelyek a nor­vég paraszt számára lehetővé tették a hazai termelés fejlesztését. A mező­gazdasági termékek árát tehát fel­emelték. Ugyanakkor nagy figyelmet fordítottak a juhtenyésztés fejlesztésé­re. mivel ez nemcsak húst, de gyapjút is biztosított. Minden eszközzel elő­mozdítják a mezőgazdaságilag hasz­nosítható területek bevetésének foko­zását. E-z évben 56 ezer hektárral több terület bevetését rendelték el Norvé­giában, mint 1939-ben. Ezt a célkitű­zést azonban az .időjárási viszonyok mtattcsak 74 százalékig teljesíthettek. Azonban még igy is a mezőgazdasá­gilag használható területének csak 43 százaléka van bevetve. Különleges problémát jelent a la­ka rmánykérdés, Norvégiának békebeli takarmányszükséglete 3 millió tonnát tett ki, amiből azonban 400 ezer ton­nát export utján kellett fedezni. En­nek pótlásáról kel! most gondoskodni Mivel Norvégia a békében nagymenv­nyiségS eellulózet szállított külföldre, a faárak és a cellulőzegyártás költ­ségei szokatlanul magasak voltak. Szükséges volt tehát a faárak leszál­lítása. bogy a cellulözet takarmányo­zási rótok r* felhasználhassák. Azóta 100 kg ml! njózehoz kevert 20 kg he ringltiat}*) «teük ax álUMraL A szovjet hadifoglyok kígyózó osz­lopa az országutak megszokott, min­dennapi képéhez tartozik. Mennek, bandukolnak, arcukon békés, szelíd beletörődéssel, megelégedettséggel, ük már tul vannak a veszélyen, számuk­ra befejeződött a háboru. Fegyver helyett konzerv-bádogdobozt szoron­gatnak kezükben, mert most már csak ez az egy érdekli őket: élelem. Ha szegényes is, de még mindig jobb, mint a szovjet hadseregben. A szürke, piszkos rongyokba bu­gyolált társaság beér a táborba. A drótkerítésen tul is látszik a tábori konyha gulyáságyuja, ahol a meleg levest főzik. Egyik honvédtizedes ke­nyeret oszt s eléje sorakoznak to­longva, egymást lökdösve a szovjet foglyok. Arcukról a békés vonások eltűnnek, szemeikben barbár fények villódznak. És mikor a bádogdobozból szürcsölve isszák a zöldséglevest, még morognak is, ha valaki közeledik fe­léjük. Hányszor láttuk ezt a képet, ezt a türelmetlen falánkságot és mindig be­lénkdöbben a kérdés: emberek vagy állatok? Allah és a szerbeidzsáni rádió A s/.ovjetföld tarka, ázsiai népegy­velege kavarog előttünk a táborban. Van itt mondol, kirgiz, gruzin, tatár, kozák, baskir... Csupa érdekes ta­nulmányfej ... Harcban kegyetlenek, elszántak, vérengzők és most itt a fo­golytáborban szelídek, mint a bárá­nyok' ... Körénkgyülnek, bámészkod­nak, tereli is őket a közülük kineve­zett táborparancsnok ... Ivan Alexe­jevics Ivancsenko, akinek széles, fehér karszalagja hirdeti, hogy ő a »ko­mendant lagerat. ö veszi át a magyar táborparancsnok utasításait és ő ügyel a rendre. Láthatóan büszke •rangjá­ra*, most is kemény hangon utasítja rendre társait. Van köztük mohamedán is. aszer­Keidzsán! türkmen. Ezek önként jöt­tek át. Mindjárt meg is tudom, ho­gyan. A magyar hadsereg és a szö­vetségesek a repülőgépről leszórt röpcédul.ákon kivül külöin bomlasztó rajokkal is dolgoznak. Ez a kétségkí­vül modern fegyvernem, a bomlasztó, nagy hangerejü hangszóróberendezéa­sel dolgozik. Á hangszóról az első vo­nalakig tolják és rendszerint egy ön­ként átszökött szovjet tiszt hanglemez­re vett beszédét közvetítik az ellen­séges állások felé. Hogy milyen ered­ményeket ér el a Bomlasztó, arra jel­lemző. ami Ambrus József k'arpaszo­mánvos tizedes. bomlasztő-rajpa­rancsnokkal történt. Egv önként át­szökött szovjet tiszt, aki civilben a szerbeidzsáni mohamedán orvos, vál­lalkozott arra. hogy a Don luloldalán mohamedán aszerbeid/®ániakbó1 álló zászlóaljhoz beszédet intéz, hogy te­gyék le a fegyvert. Beszédét a hatal­mas hangszóró sugározta a túloldal­ra: _ Mtob Akb'ar... — ezzel kezdte. aztán koráni idézetekkel bizonyított i, hogy a vörösök oldalán az istentelen­ség győzelméért harcolnak. Felszólí­totta testvéreit, hogy jöjjenek át fegyver nélkül, mert itt a vallás vé­delméért folyik a harc az istentaga­dó vörösökkel szemben... A beszédnek meglepő hatása volt: este a Don vizében egyre-másra buk­kantak fel a fejek. Körülöttünk fröcs­esent a viz, a politrukok géppisztolya küldte utánuk lövedékeit. De a mo­hamedánok nem törödtek ezzel, úsz­tak nsztak, hisz Allah nevében szólt hozzájuk az aszerbeidxsáni rádió­ban .... mint később elmondották ... „Mélységes hálával köszönjük .. " A táborparaaesnok főhadnagy tu jon most felénk. Láttára megszelídül­nek az arcok. A vad vonások meglá­gyulnak és a szőrös, szakállas ar­cok mosolyognak. Ivan Ivancsenko ugrik ©lfS, fegyelmezetten jelent Az­tán elővesz egy fehér lapot, amit a foglyok szerkesztettek és irtak alá. Átadja a főhadnagy urnák. Ei persze nem érti, mit akarnak. Kis, mongol képű fogoly ugrik elő. — Majd én lefordítom — mondja egész jó magyarsággal és mindjárt kezdi is a fordítást: Mi, hadifoglyok, mélységes hálával köszönjük az önök gondosságát... Nézzük, hallgatjuk a kis mongolt, hogyan igyekszik a fordítással. Az­tán megkérdezzük: — Hát maga honnon tud magya­ralt — Voltam én már hadifogoly Ma­gyarországon ... — Hogy hívják? —< Csórni Szemjon Nikiforovics... 1915-ben és 1916-ban voltam Buda­pesten, Gömboson, Szabadkán... Ott tanultam magyarul. Mikor most be­hívtak a szovjet hadseregbe és kihoz­tak a frontra, mondtam én a többiek­nek, hogy nem igaz az, amit a szov­jet propaganda mond a magyarokról, hogy azok levágják a foglyok kezét, lábát, kiszúrják a szemét és más ilye­neket. Mondtam nekik, hogy gyertek csak velem, én már voltam közöttük, tudom, hogy jobb dolgotok lesz... — És hányan szöktek át magával? — Vagy hnszan, jelentem alázato­san..^ — vágja magát vigyázzba Csornij Szemjon Nikiforovics... Körüljárjuk a tábort, épp vasár­napi pihenő van. A tábor sarkában fabarakk épül, téli szállás. Az oro­szok nagyon értenek az ilyen műsza­ki munkához. Egy-kettőre felhúzzák a falakat g estére kész is már a há­zikói ... A másik helyen meg házi ko­vácsműhely működik sajátkészítésű szerszámokkal, Konzervdobozokból ügyes csajkát készítenek. Látunk mo­sodát is: egy hadifogoly fehérnemű mosásra specializálta magát és tár­sainak néhány deka kenyér fejében végzi el a munkát. A fájdalomtól mélyen lesújtva jelentjük, hogy mindannyiénk támasza szereteti testvérünk, sógorom, nagvbátvánk Dr. Weisz Mihály földbirtokos f. hó 3-án rövid szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 6-án d. e. fél 11 órakor lesz Mindszenten a családi sírboltba. Szeged. 1942 november 4-é& Testvérei; özv. Dr. Müller Ignácné özv. Szabó Lipótné özv. Pláger Gyuláué özv Weisz Miklósné. sógornője Unokahugai óa unokaöccsét­özv. Müller Mórné és családja dr Weisz Lőrinc és családja dr. Kovács Endre és Felesege Weisz ' Melanie. Az erdőben eltévedt fogoly önként jön vissza Most vasárnap van. Mivel üoglal­koznak a foglyok hétköznap? — Reggel négykor kelnek meg a felvilágosítást a főhadnagy wr —, aztán tisztálkodnak és jelentkeznek reggeliért. Csáját kapnak és négye* egy nagy kenyeret naponta, öt óra­kor különböző csoportokra oszlanak,, ki-ki beosztása szerint" és munkájuk­ra indulnak őrök kíséretében. A nrf' foglyaink főként útépítéssel és ewfö­kitermeléssel foglalkoznak. Munkáin­kat nagyon szorgalmasan végzik. valamelyik közülük valami rangé* kap, mondjuk munkafelügyelő vagy imás hasonió cimet, rögtön szolgálat­'készebb', engedelmesebb. De különben sincs velük sok baj. Előfordult, bogf egyik' csoportunk' az erdőben dolgo­zott és egy fogoly munkakőzben elté­vedt az erdőben. Az őr már azt hitte, hogy megszökött és jelentette is ne­kem. Estére egyszercsak megjelenik a fogoly és könyörög, hogy bocsássunk meg neki, eltévedt és órákon keresz­tül kereste az utat, vissza a táborba. — Általában a műszaki munkák" elvégzéséhez nagyon értenek. W igyekszünk nekik a lehetőséghez ké­pest jó kosztot adni, mert elvűnk", hogy táplálék nélkül nincs munka­Délben zöldséglevest kapnak, néha hust, vagy lóhúst, amit nagyon sze­retnek még nyersen is. Estére ismét levest kapnak és természetesen zsol­dot Nagy gondot okoz a tisztaság fenntartása, mert ezek teljesen műve­letlenek és tisztálkodni nem nagyon szeretnek. A háziparancsnoknk azon­ban ezen a téren is igyekszik ered­ményt felmutatni. Hetenként kétszer orvosi vizsgálaton esnek keresztül. M közel ötszáz fogoly közül eddig esa* négy-öt halt meg vérhasban és tí­fuszban ... Ivan és Michael kiszabadul Megnézzük ezután a tábor berende­zéseit. A drótkerítés ajtaja előtt ase szonyok és gyermekek ácsorognak — Érdekes, hogy a felszabadított tá rülüctekröl való foglyok feleségei né* ha töbíbszáz kilométer távolságban b értesülnek, hogy férjük melyik tábort ban van... A legősibb, legprimití­vebb hírközlés módján, egyik mondja a másiknak, megtudják, hogy férjük mondjuk itt van. Ilyenkor megindn' mindjárt az akció a férj kiszabadítá­sára. Ha a falujuk általunk kijeid sztar&sztája igazolja a fogoly meg­bízhatóságát és a katonai hatóság írásban közli, hogy hazatérése ntá" otthoni munka várja, mi elengedjük * jó magaviseletű foglyot. Ezek a if itt álló asszonyok is bizonyosan * férjeiket keresték fel... Odamegyünk a kis csoportból Megtudjuk, hogy a két asszony an^Ú gyerekkel Izjutnból jött, csekély bá­romszáz kilométert gyalogolva, bőgj? kiszabadítsák férjüket. Könnyes, bol­dog szemekkel ismerik fel férjükéi vajat, mézet, nyújtanak be a kerití' sen. Aztán meglátva a parancsnokod írásokat lobogtatnak.,. Néhány percig tart a hivatalos o*' tus. Egy szakaszvezető jegyzökönfj vet vesz fel, megvizsgálja az irós° hitelességét, Hansin Ivan Sztepp vies és Mezserszkij Micbael AndréJ« vlcs szabadok... „ Kinyilik a tábor kapuja../ boldog férfi öleli magához a gvcrí'L. kiket és asszonyokat. Aztán a parancsnok felé köszön tört gvarsággal: — Isten áldja meg a magva A többiek reménykedve t**3"^ utánuk... rátfcmga

Next

/
Oldalképek
Tartalom