Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-13 / 231. szám

s G Kedd, 1949. október 13. .mán, vagy Szentmihálv telken, vagy Röszkén, vagy Szegeden, stb. ter­melt és feldolgozott fűszerpaprikát ugyanazon rendelet és ugyanazon jeílegminták alapján egységes el­járással kell minősíteni. — Nem lehet a horgosi paprikát (Horgoson, a martonosit Martonoson, a kiskundorozsmait Kiskundorozs­ir ín minősiteni, stb. Ezt a nagy költséget sem a magyar állam, sem pedig a fűszerpaprika nem birná el. A kalocsai paprikatermelő körzetbbn Kalocsától .30—40 km-nyire levő községekben feldolgozott és őrölt paprikát Kalocsán minősitik; Az Ér­sekújvár vidékén termeltet pedig Budapesten. A felvidéki paprika­termelő vidék is hosszú évekig meg­szállás alatt volt. A visszacsatolás­kor egy hang sem hallatszott, hogy Érsekujváros, Komáromban, stb. paprika vizsgáló intézetet létesítse­nek és hogy a felvidéki fűszerpapri­kát ne Budapesten minősítsék. A továbbiak során azzal a kér­déssel foglalkozik Szanyi István, hogy mi az oka a szigorú minősí­tésnek, majd megállapítja, hbgy a jobb minőség titka mindenkor a jobb munka. A földmüvelésügyi mi­nisztérium mindent elkövet, hogy a paprikatermelés eredményeit fokoz­za. A horgosiak panaszain legjob­ban segíthetnek saját maguk a ki­fogástalan, gondos és lelkiismeretes magyar munkával; önképzéssel és ismeretszerzései, — fejeződik be a figyelemreméltó fejtegetés. Az Olvasó írja A tanyai lakásíalanok Mélyen tisztelt Szerkesztő Url A ianyai lakosság, különösen a sokgyer­mekes szegényemberek, nagy érdeklő­déssel figyelték a minap a jogügyi albizottságban elhangzott javaslatot, amelyet dr. Széchenyi István kor manybiztos terjesztett elő a lakások ellenőrzésére vonatkozólag. A javas­lat tárgyalása élénk visszhangot kel­tett a tanyai lakosság körében, mert rá kell mutatnunk arra, hogy ez a probléma nemcsak a városi lakossá­got érinti, hanem ha lehetséges, még fokozottabb mértékben a tanyaiakat. Tudjuk, hogy a belvizek sok házal rombadöntöttek, másokat megrongál­tak. A megrongált házaknak még csak egy részét tudták lakhatóvá tenni s igy sokan rászorulnak a szomszédok­ra. De kiszorultak a lakóházakból azok is, akik csak albérletben húzód tak meg valahol eddig. Kis albérletük helyisége ugyanis most a tulajdouos nak kell, aki esetleg árvízkárt szen vedett. Itt sem ártana tehát, ha a ha­tóság olyan hatáskört kapna, amellyei kényszerithetné azokat, akiknek üre sen álló, vagy más célra felhasznált lakásra alkalmas helyiségük van hogy -azt a rászorulóknak bérbeadják még akkor is, ha a rászorulók sok­gyermekes családok. Az épülő ONCsA házak bizonyára nagy mértékben fog nak enyhíteni éppen azokon, akik leg­jobban rászorulnak a segítségre, azon ban ezekbe sajnos, csak tavasszal köl. tűzhetnek majd be az arra érdemes sokgyermekes családok. Addig pedig a tél hidege elől kell menedéket terem teni azoknak, akiknek nincsen födél a fejük felett. Bizunk a hatóságok elő relátó intézkedésében és soraink köz­léséért Szerkesztő urnák mély tisztele tünk kifejezése mellett köszönetünket tolmácsoljuk. (Aláírások) 13-08 BSimasvarorszao leisionla Elkészült a Tömörkény-szobor agyagmásolata Tápay Antal szobrászművész Móra Ferenc emlékére nagy­szabású kiállítást rendez (A Délmagyarország munkatársá­tól) Fehérköpenyes, alacsonyterme­lű fiatalember nyit ajtót s bevezet másodemeleti lakás előszobájába, ahol két szimbolikus alak emelke­dik ki a félhomályból: Assisi Szent Ferenc gótikus, nemesen egyszerű vonalú, ezüstösen csillámló alakja és egy markánsarcú, két kemény kezében gyöngéd búzakalászt szo­rongató magyar paraszt robusztus figurája. Első pillantásra látszik, hogy kapcsolat van a fehérköpe­nyes fiatalember és a két szoboral­kotás között — ha más nem, á fe­hér köpeny elárulja s mégis alig hinné az ember, hogy ezeknek az ősi művészerőt s annyi kirobbanó energiát eláruló alkotásoknak ez a férfi, szerény, egyszerűszavú fiatalember az alkotója . . . Tápay Antal szobrászművészt azért kerestük fel műtermében, hogy megtekintsük a Tömörkény ­szobor már elkészült agyagmásola­tát. Ismeretes ugyanis a Dugonics­Társaság dicséretes akciója, amely országos visszhangra talált s azt eredményezte, hogy 1943 tavaszán a Tisza-parton felállítják Tömör­kény István hatalmas terméskő­szobrát. A muzeum melletti park­ban emelkedik majd az alföldi ho­mok színfsszavú álmodójának szob­ra a magyar lélek másik nagy is­merője: Móra Ferenc szobrának társaságában, hogy hirdesse a szel­lemi alkotás örökéletűségét. A Du­gonics-Társaság Tömörkény-szob­rának megmintázására Tápay Antal szobrászművész kapott meg­bízást. A tehetséges szegedi szob­rász el is készítette kompozícióját s tervcinek egyikét a Műemlékek Országos Bizottsága jóváhagyta úgy, hogy most már az agyaginá­solat is készen áll a művész mű­termében. Nyueodt, egyszerű vonalak . .. A Tömörkény-szobor agyagmá­solatát a művészen és dr. B a n n e r János professzoron, a Dugonics-Tár­saság elnökén kívül még senki sem látta. Nem látták még a Tömör­kény-család tagjai sem. pedig a művész addig nem tekinti hiteles­nek munkáját, amíg a család részé­ről nem kap elismerést, jóváha­gyást... A hatalmas agyagszobor ott áll a műterem sarkában, mére­teivel uralkodik az egész termen és nyugodt, egyszerű vonalai, az agyag kötöttségén túl is érezhető mozdu­latlansága jó hatással van a szem­lélőre. Tömörkény István szobra kissé lehajtott fejű, álló alakot áb­rázol. A magas, karcsú férfialak szilárdan eltűnődve áll. A szobor úréán elömlik a tűnődésnek, az el­mérengésnek csöndes nyugalma. Bal kezét állához emeli s jobbjá­ban, amelyet félig leeresztve tart, egy nyitott könyvet szorongat. Jobb kádján hanyagul a földre csüngő köpenyféle látszik, amolyan barok­kos dekoráció, itt nyilvánvalóan 9 szobor saüiwj mt^stowáawaJí kelléke. ^^ — Az Országos Műemlék Bizott­ságának kívánsága volt, hogy ilyen­formán oldjam meg a technikai ki­vitelt, — magyarázza Tápay An­tal. Első tervemben más megoldás, a talpazattal összefüggő háttér sze­repelt, azonban ez a terv nem nyert jóváhagyást Bemutatja az első terv fényké­pét. Valóban, itt a köpeny egy ta­vaszi hajnalban, vagy alkonyatban sétára induló férfi magából értető dő ruhadarabja volt, hanyagul a jobb karjára vetve, igen természetes elrendezésben. Az agyagminta kivi telézésében azonban túlságosan re­dőzött s a kelleténél hanyagabb lett ez az ominózus köpeny Furcsa benyomást kelt: mintha a a hatalmas, 4 és fél méteres szobor — a köpenyre támaszkod­nék. Azonfelül az obligát könyv is banálisan hat kissé Tömörkény István kezében. Címlapjára rá le­hetne vésni: „gyengébbek kedvé- • nek, ért..." Az első tervezeten könyv szerepelt. Ezektől a kisebb elgondolásbeli hibáktól -eltekintve a szobor impo­záns, nyugodt és szép munka. Egy­szerű vonalai s e vonalak harmó­niája, kompozicióbeli gondossága megkapó és feltétlenül jó benyo­mást kelt. Az állhoz emelt kéz sem zavarja a vonalak simaságát s mégis jellegzetességet ad a szobor­nak. — A család hívta fel figyelmemet erre a pózra, — meséli Tápay Antal. —Gyakori szokása volt Tö­mörkény Istvánnal®, hogy ha gondol­kodott, valamin töprengett, állát simogatta. S ezt a mozdulatot könnyű volt belekomponálni ugy, hogy a szobor egyszerű nyugalma, simasága törést ne szenvedjen. Szabadtéri szobor — kiugró felület nélküi Hogy milyen szempontokra kell a művésznek tekintettel lennie, ha Szegeden szobrot akar szabadtéren felállítani, arra élesen rávilágít Tápay Antal elbeszélése. Tapasz­talatból mondja, saját keserű ta­pasztalatából: — Legelső és legfontosabb köve­telmény az, hogy a szobron kiugró felület ne legyenl Nyomban meg is indokolja, mi­ért. Ha a szobrászművész olyan elővigyázatlan volna, hogy kiugró felületet hagy, azt valamelyik éj­szaka, jobb szórakozás hijján levernék. Igy van ez a Móra-szo­borral is, amelynek megsérült már az egyik füle. (Mint ismeretes, a muzeum előtt felállított Móra-szo­bor is Tápay Antal alkotása.) A Móra-szobor raellékalakjának: Má­tyás gazdánál® pedig valamelyik éjszaka szeiuelesvödröt borítottak a nyakába. Tápay Antal fél éjszaka sikálta, tisztogatta utána... A Móra-szoborra emlékezve jut eszünkbe, hogy megkérdezzük: — A Tömörkény-szoborral kap­csolatban mellékalakos megoldási nem tervezett? — De igen, terveztem- Azonban meggondoltam • dolgot: a szobrász tógyeo szereny és ne a saját gon­dolatairól, álmairól aaeséljen. ha portrét kell csinálnia, haijem ar& beszéljen, akinek szobrát faragja * A feladatom az volt, hogy Tömfr­kény Istvánról beszéljek. Elmon­dom hát egyszerű, keresetlen nyel­ven, nyugodt csöndes szavakká hogy milyen volt. Ez az egész.* A mellékalakos megoldás csak ak­kor lett volt helyes, ha a Móra­szobor pandanjaként állították vab na fel Tömörkény szobrát. Tápay Antal elmondja mé9 hogy a Tömörkény-szobor agyaS1 mintája most kerül majd a kőfa­ragóhoz s egészen világos sziní terméskőből „pontozzák" ki a" agyagminta után. Bemutatja ' „pontozógép"-nek nevezett, elroé szerkezetet is, amely lehetővé tesá hogy a minta pontos másolatát f* rágják ki, a szobrászművésznél már csak az utolsó simításokat kel majd a szobron elvégeznie. A szók1 rot valószínűleg egész télen át f* rágják és terv szerint április ek jén, egy héttel az ünnepélyes 1® leplezés előtt álltják fel a Móri1 parkban. Tömörkény István szobb a muzeum városfelőli oldalát, fflií Móra Ferencé — amelyet áthelyez a Tisza-parti oldalt disztf majd. Móra Ferenc-emlékkiállití* Körülnézünk a műteremben ' néhány markáns, életerőtől d«* zadó kompozíció ragadja meg 0 gyelinünket. Az egyik sarokban eg? ásójára támaszkodó, keményvonáí magyar parasztfigura. Ugy áll o1 munkában megnyomorodott, kér ges kezével az ásón, ahogy eri éve áll őrt itt, a nagy magyar naságon... Mellette egy külön* legendás lovasalak: törött nyi* tart kezében s előtte a sokágú aggancsu szarvas, az ősi magj^ életszimbolum. Érdekes, erőtelj* kompozíció, mint megtudjuk: ' béke szimbóluma... Ccupa vaoz$ csupa lüktető rohanás a „Menek* lés" cimü kompozíció. Megkaf szobormű lenne például az vagy a háború emlékére. Lobi hajú parasztasszony talicskán tolj magaelőtt kis családját, hogy m1 mentse a jövendő számára... Fi dalmas kompozíciók a „Manl®óf[ perálás" és a „Törött mankó* Mindkettőben benne lüktet az őst* hetség vésőjének lendülete. Megt* kintjük még a kisújszállási b^ emlékmű érdekes, ősmagyar gulatot hordozó modelljét is, m9' még néhány Mátyás gazdára eu^ keztetó, markáns paraszt figun Feltűnik a Móra-alakok halmo*É szóvá is tesszük, mire Tápay & tal elárulja: — Novemberben kiállitást re»d zek Móra Ferenc , alakjaiból, ** emlékére... Mindent, mindent 9 ki köszönhetek! Móra Ferenc b® ritott, amikor pályám kezdetén csüggedtem, ő öntött belém szi akarást és hitet... És úf alakjai állanak legközelebb a vemhez... A magyar föld töpr gő, filozofáló 'örökké bölcs és időből ktmozdiihatatlan, öröké alakjai... A kiállítás cime: a búzamezőkről". Igazat adunk a művésznek ban, hogy ez az ő igazi terréx És kíváncsian várjuk a novíur™ ki állitást, a búzamezők gipszbe ­tőtt. agvagba álmodott, kőbe gott énekét Csányi Pi"

Next

/
Oldalképek
Tartalom