Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)
1942-10-04 / 225. szám
... ^ U D EEMS8YARORSÍAG P Va-eirn ap, 1M2 október 4. reiefunhen, Siemans. Éica. Siaodam. Philips, Orion Raktáramon minden megvan. Részletre is jót. olcsón Minden pedig igaz, nem vicc. Árusítója: Markovics Tisza Lajos-krf. 44. Telefon: 30—20. tekintjük, hogy öt éhes szájat köll betömni vele... _ Hol szerzik a gyékényt? — Az uram most volt oda hat hétig gyékényt szedni Algyő, meg Sándorfalva határában. Reméljük, hogy elég lesz egész télen... A 4 éves Annuska meg 74 éves nagyanyja Olyan házat keresünk, ahol még gyékényssőnyeget fonnak. Régebben ugyanis a szatyor, meg a gyékényszőnyeg képezte a tápéi >iparmüvészet< termékeit. Ma már előtérbe nyomult a gyékénycsizma. Azért még akad olyan ház, ahol szép hosszú, erős gyékényszőnyegek készülnek a kifeszített farániákon. Inkább öregasszonyok, meg kisgyermekek munkája ez ma már. Akiknek gyenge keze nem birja az erősebb, csizmának való gyékényfonal forgatását, azok müvelik a régi gyékényfonást. A Domonkos-háznál hatalmas gyékényszönyegek díszítik az udvart, a ház falát, a kerítést. Az egyik szobában két érdekes »munkás« dolgozik egy kifeszített faráma mellett. Nagyanya és unokája. Domonkos Andrásné és a parányi, alig 4 éves Domonkos Annuska. Az öregasszony a rámán belül a földön kuporog, vékony testét körülölelik a gyékényzsinegek és ráncos ujjai, mint hatalmas szitakötők repkednek a ráma fölött. Boszorkányos gyorsasággal sző. A kisleány meg a ráma másik végénél, ül és apró kacsóival szorgalmasan sodorja a kemény gyékényfonalat. Naponta 10—20 métert is megsodor. Már egy esztendeje dolgozil* s mtg nincsen összesen 4 éves... — Az ágy vót — meséli a nagyanyja —, hogy senki sem tanította. Egyször csak észrevöttük, hogy dolgozgat már... — Hát a néni dióta dolgozik? — 74 éves vagyok — motyogja — t dolgozom, amióta az eszömet tudom. mindúta... Naponta két darab 2 méter hosszú s egy méter széles szőnyeget megszö — Mikor voit utoljára a piacon, a városban? — A múlt évben vótatn a havibnCSÚD. Az idén már nem vótam... Piacra nera járok régóta..« És szorgalmas öreg keze tovább repked a ráma fölött, mint az örök magyar munka csodálatos szimbóluma.." • Estébe hajlott már a nap, amikor elbúcsúztunk az ősfalu minden gondjától, régi emlékétől és szép támlásától. Valamennyien érdekes élményekkel gazdagabban róttuk végig a poros töltést a villámosvégállomásig. A magyar élet titkát lestűk el a tápéi ősFaluban. C»ANYI PIROSKA Szegedi műgyűjtő családok Haller Dundí! Utolsó telefonon ígért levél nem érkezett mee. Eléggé nyugtalan vagyakMikor látom? Kérek fürpnvii Kvnei w (A Délinagyarorszóg munkatársától) Szeged nem a műgyűjtők városa Városunkban, mint a legtöbb magyar — de különösen alföldi városban — elhanyagolt igény a műtárgyak szeretete. Ha visszamegyünk az időben pár éviizedet és széttekintünk Szeged tehetősebb családjainak házatáján, művészetet alig-alig találunk. A lakások falain szórványosan található képek exportált gyenge s/.innyomatok, a szobrok, ha egyáltalán találhatók, értéktelen gipsz tömegmunkák, amelyekkel házaló taliánok kucséherezték végig a századeleji időket. Elgondolkodik az einber azon, hogy a régi békevilágnak nehezen megkeresett, de nagyértékü, nagy vásárlóerejű aranvvalufáját mire is költötték őseink. A szellemi életnek kevés nyomát találjuk a régebbi időkből is. Még a po'gári jólét kifejezőjével, az örökölt ezüst használati tárgyakkal, ékszerekkel is nagyon szörványosan találkozunk. Egykori könyvtárakra következtethetünk némely antikváriusnál itt-ott felbukkanó megsárgult foszladozó könyvekből, amelyeket a nagy árviz: ben összeomlott városon keresztül hömpölygő Tisza szórt szerteszét. Az árviz elég kényelmes magyarázata a műtárgyak elkailódásának és pusztulásának. Az árvizelőtti Szeged sok uri háza vályog építmény volt csupán s a nagy hirtelenséggel jött veszély nem engedett időt az ingóságok mentésére. Amikor visszajöhettek a környékre menekült családok, házaiknak már csak romjait találták, ingóságaikat pedig elmosta, tönkretette a viz, vagy széthordták a nagy katasztrófák oly gyakori követői, a fosztogatók hiéna serege. Hogy a jómód vagy a viselt magasabb hivatal szellemi szinvonalat követelt, annak szórványos nyomait megtaláljuk muzeumunkban, de nem következtethetünk belőle általánosabb igényre. Tudunk arról, hogy a mu't század elején élt Szegeden szegedi születésű festő, akinek jövedelmezett is munkája. Feltehető tehát, hogy ha a művészet minden formája nem is volt keresett, az arcképfestetés bizo nyos körök kivánsága volt. Ennek e! lenére is nagyon ritkán találunk- sze gedi családoknál múlt századi arcké péket. Magyarázatul ismét csak az árvizi rombolást fogadhatjuk el. Az árvizi pusztulásból újra éledő Szeged nagyarányú építkezésbe kezdett. Ez az idö egybeesik hazai művészetünk virágzó korával, d» mégsem épül as épülő várossal együtt a szellemi igény. Elölről kezdődött az élet, a vagyongyűjtés. Rövidesen fellendült a város gazdasági élete is s a századfordulóban virágzott ismét a jólét. A város mint hatóság tudomást szerzett már a fővárosban nagy léptekkel előrehaladó művészeti életről. Pár ösztöndíj létesítésével, kiállitások kezdeményezésével igyekezett fejleszteni a városi igényt. Az olajnyomatok és a gipsz szobrok korát, N y i 1 a s ynak s társainak európai színvonalon j kább érdekelte a jó .szegedieket ey égy pipatórium szakszerű összeállttá sa, füstölő — képzelt — remekmüvek gyűjtése, amely a gyönyörködtető (?) hatásokon tul, az akkori idők kifejlett gasztronómiai igényeinek nélkülözhe tetten kelléke volt. Szegedi műgyűjtő családok Egyetlen nagyobbvonalu mügyüjtemenyről tudunk a századforduló előtti időkből. A dúsgazdag földbirtokos K á r á s z-család egykori gyűjteménye ez. Az utolsó szegedi Kárász: KáTász Géza, keze alatt az örökölt gyűjtemény muzeális méretekké bővült Kárász Géza globe-trotter szenvedélyektől hajtva többet tartózkodott külföldi világvárosokban, mint hazánkban. Költekező életmódot folytatott s élete vége felé áruba kellett bocsátania mügyiijteméuyének nagyrészét A Klauzál-tér 6. sz. alatti házában tartolta magyarországi lakását s műgyűjteményét, de mint mondottuk nagyon ritkán tartózkodott műtárgyai körében. Életének utolsó idejét Páris ban töltötte, ott is halt meg. Sajnos semmit sem tudunk arról, hogy gyűjteményének megmaradt tárgyai hova kerültek. Annak emlékét is elmosta már aaz idő, hogy milyen műtárgyak voltak muzeumi értékei között. A százaforduló körüli időben szegedi műgyűjtő a táglátókörü, európer Enyedi Lukács és fejlett izlésü felesége Z s ó t é r Ilona. Nagy jómódban éltek. Mint laptulajdonod és fő szerkesztőnek szép jövedelme, felesége öröklött vagyona lehetővé tették hogy nagy földet beutazzanak egyegy megvásárolható műtárgyért képért, szoborért. Enyedi Lukács halála után felesége a fővárosba költözött, később egy Nicky grófhoz ment feleségül. Gyönyörű palotát építtetett Budán, ahol ritka értékű magánmuzeumot rendezett be. 1920-as években bekövetkezett halálakor múzeumából pár műtárgy visszakerült Színiedre Muzeumunkban láthatók. lizían es Van Díck kep Szegeden A gyűjtemény nagyobb részét elárverezték az örökösök. Enyedi—Zsótér-gyüjteményben több reneszánsz és barokk műtárgyon kivül egy álütóla gos Tizián kép is árverezésre került. A világ minden tájáról Budapestre gyűlt műkereskedők és műtörténészek megállapítása szerint korabeli másolat volt a Tizian kép. Ha jól emlékezünk, Londonban került. Az árverést követő pár hónapra nagy művészeti szenzációt jelentett az egyik angol művészeti folyóiratban megjelent tanulmány a magyar hagyatékból vásárolt állítólagos Tizian másolattal kapcsolatban. A tanulmány irója hitelt érdemlően bizonyította, hogy a kép nem másolat, hanem eremozgó művészete zárta le véglegesen. I Ebben az időben kerülnek a szobák!A másolat _ amelyet eredetinek hitfalára művészi képek. Sajnos az izlést í tek — a szentpétervári muzeumbau nem irányította sem a hagyomány, i van. Vita fejlődött ki a kép körül. A sem a tudás. A régi családok árviz előtti igényét (ha egyáltalán igényről beszélhetünk) képviselő tagjai lassankint elhaltak, az ujabb generáció pedig már nem ismerte a régi és még nem ismerte az uj szellemi áramlatokat. Nagy hibája volt a városi polgároknak a világlátás, utazás iránti ellenszenve. Természetesen hozzájárult ehhez a közlekedési lehetőség nehézsége is. mégis a nagyfokú alföldi kényelemszeretet, nemkevésbé a közöny volt az oka, hogy nem vágytak idegen ttijak, szellemi frissülés felé. Ez magyarázza azt is, hogy Nyitassyék feltűnésével sem az európai kuiturát igényelték, hanem a kézzel festett szobadíszt. Szegyeitek már falaikon a nyomdatermékeket, de áldodozatot nem szívesen hoztak magasahbrendü művészetért Gyűjtési kedv alig-alig mutatkozott. Még mindig índöntésről nincs értesülésünk. A nagyértékü Enyedi—Zsótér-gyüíjtemény szétszóródott, külföldi magángyűjtők és muzeumok birtokába került. Szeged szegényebb lett egy szellemi életet élt lelkes mügvűjtőpár életének vagyonokat érő szerzeményével. Szeged társadalma eljutott a világháborúig s az azon tuli művészeti leg iránynélküli zavaros ' időkig. \ szolid szegedi vagyonoknak nagvré sze szertefoszlott, a mindennap su lyos gondjai töltötték be az életszemlélet minden érdeklődését. Ebben az. főében burjánzott fel, ma már közis mert pesti talajból a szellemi éh>' pénzre éhes kufárjainak izlést bom lasztó működése. Mügyüjlési szem pontból eredménytelenül múlik a* idő. Egész Európát mozgásra készteti utazáüi láz Szeged polgárainál íb jts leetkezik a 20-as évek második felében. Végre kimozdulnak a városból. Idegen országokon mtaznak keresztül, lassankint megismerik — ha felületesen is — az európai kuiturát A* igény növekedik. Hazai művészetünk eközben egyre fejlődik, izmosodik; előkelő európai pozícióra emelkedik. Szeged családjaihoz mind több és több igazi műtárgy kerül, de az egyetlen begavári Rack Bernát gyűjteményen kivül, még mindig nem talál. ható a városban rendszerbe foglalható igazi mügyüjtemény. i Szóba hozhatnánk Dávid Sándor i vendéglősnek szépen indult gyüjteméi nyét, ha ez nem került volna olyan hamar eladásra. Gyűjteményében szépen voltak képviselve németalföldé mesterek, egy eredeti Van Dick s gyönyörű korabeli Rubens másolata w volt. Negyven Ripl-Rónai A háború utáni mügyüjtemcnyek sorában nemcsak szegedi, de országos viszonylatban is előkelő helye* foglal el móri Glattfelder Gyula VOMJ szegedi püspök, kalocsai érsek gyűjteménye. Kiváló müizléssel és műtörténelmet ismerő szakértelemmel válogatta össze gyűjteményének egyes darabjait. Főleg egyházi müvekben tökéletes a gyűjtemény. Ezekből jöpárat a néhány évvel ezelőtt Szegeden rendezett egyházművészeti kiállításon láthattunk. A mai háborús légkörben kiépített érdekes és értékes mügyüjtemény dr. V ő 1 g y e s y Ferenc százados-orvos gyűjtése. Közel 400 válogatott műtárgyból álló kis muzeura felöleli a műit század végétől napjainkig, legkiválóbb magyar mesterek egy-egy darabját. Különös érdekességet jelent Ripl Rónai művészi hagyatékának úgyszólván hiánytalan együttese; ifl darabból áll a Ripl Rónai gyűjtemény, amelyek között legjobb festői idejének egypár legjobb remeke található. Mai modern művészetünk élharcosai kivétel nélkül képviselik magukat • Yőlgyesy gyűjteményben. Példa lehet a fiatal százados-orvos nemes, gyűjtő hajlama Szeged tehetősebb és igényesebb polgárai részére. Nem szükséges a nagy vagyon, vagy jövedelem ahhoz, hogy Ízlésesen, műgonddal állítson össze valaki egy-egy kisebb galériát. A legutóbbi idők legkevésbé ked vező hangulatában, mint furcsa háborús tünet terjed egyre jobban a szel lemi színvonal keresése. Az emberek menekülnek a mindennap gondjaitól, szeretnék figyelmüket elterelni a háború borzalmairól, keresve keresik a buon-retirot, ahol megpihentetik zaklatott idegrendszerűket. Ezt a védett, Byugalmas .helyet ma a szellemi élei birodalmában találjuk meg. A ma háborújának embere a kenyér s * cirkusz követelésben igényes s a szórakozás keresésénél szellemi nivót is követel. Nemcsak a mozi — mint a legolcsóbb szórakozás — érdekli polgárságunk széles rétegét, de a magasabb rendű muzsika, a jó színház, a« irodalom s a képzőművészetek ls. Kiállításainkon rég nem látott tömegek fordulnak meg s olyanok >* vásárolnak, akiknék ízlését eddig * képkereskedök kétes értékű portékái elégítették ki. A háborús idő, kulturakereső atmoszférája jelenti Szegednek! a lélektani pillanatot, amely eljövendő mfigyfijtemé-nyek alapvetését képezik. (t jl öav. Galotti Miksáné m Hoffer Mária ugy a maga, mint az egész rokonsága nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, bogv szeretett férje, aiioüi raikso ny. MAY felügyelő [ lió 3-án elhunyt. Temetér* f. hó 5-én 10 órakor lesz • '.sídé iewtö einterméboi