Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-29 / 246. szám

DBLMAGYARORSZÁG Csütörtök, 1942 október 29. kapcsolatban a polgármester bejelentette, hogy nem jelentkezett pályázó, aminek az az oka, hogy a mérnöki állások dotálása a IX. fizetési osztályban oly alacsony, hogy ma már nem akad pályázó ezekre az állásokra. Éppen ezért a polgármester javaslatára a közgyűlés kimondotta, hogy az állást a VIII. fizetési osztály javadalmazásával átszervezik főmérnöki állássá, erre ujabb pályázatot irnak ki. Másodosztályú adótisztté Ferenczy Sándort, városgazdává Fogas Pált, adóvégrehajtóvá Kiss Mihályt választotta nipg a közgyűlés. A bérlöbizottság tagjaiul dr. Széchenyi Istvánt, vitéz Bokor Zoltánt, Deák Jánost, Kiss Ferencet, Korom Mihályt, Németh Józsefet, Peták Nándort, Wagner Ferencet és Wagner Gyulát választották meg. Elfogadta a közgyűlés a lejárt földhaszonbérmérséklések meghosszabbítására vonatkozó javaslatot s hozzájárult ahhoz, hogy a városi erdőkben egyévi rendkívüli fakitermelésbe kezdjenek, tudomásul vette a Hatósági Munkaközvetítő Hivatal államosításával kapcsolatos polgármesteri bejelentéseket, Dr. Kelemen Antal tb. aljegyző, akit a csengelei központ vezetőjévé rendelt ki a polgármester, megbízta a közgyűlés a rendőri büntetőbirói és községi birói teendők ellátásával. A központi temető helyének kijelölésére és az öthalmi terület igénybevételére vonatkozó javaslatot dr. Katona István tanácsnok ismertette. A közgyűlés elfogadta a javaslatot, ugyancsak elfogadta általánosságban és részleteiben az 1942. évi zárszámadást, megszavazta a hadipótlék folyósítására és a tisztviselők beszerzési segélyének folyósítására vonatkozó javaslatot. A segély teljes összege 410.000 pengőt tesz ki. A minisztériumban kifejlődött álláspont alapján a nyugdijasok nem részesülnek segélyben. Tárgyalta a közgyűlés a színház vigalmi adójának ügyét s a javaslat az volt, hogy az idén is évi 10 pengőben állapítsa azt meg a közgyűlés. Ehhez azonban a kormányhatóság nem járult hozzá, mert megállapítást nyert, hogy a színház a mult évi üzletmenet alapján 16 ezer pengő vigalmi adót lett volna köteles befizetni a város pénztárába. A rendes vigalmi adóátalányt meg kell állapítani s ugyanilyen összegű segélyben kell részesíteni a színházat. A közgyűlés igy mondta ki a határozatot. i Az ufadó feíemeíéso Különböző kisebb személyi, póthitel és egyéb ügyek letárgyalása ulán a bemutatott számadásokat vizsgálta meg és fogadta el a közgyűlés, majd a* utalapi költségvetés tárgyalásánál elhatározta az útadó felemelését 17 százalékról 20 százalékra. Az útadó felemelését az tette szükségessé, hogy Szegedről a délvidéki területekre uj utakat épit a kormányhatóság s ezekhez az útépítésekhez a városnak is hozzá kéli járulni Az indítványok tárgyalása során a közgyűlés elfogadta dr. Pálfy György tanácsnoknak azt a javaslatát, hogy Juhász Gyuláról, Babits Mihályról, Nyilasy Sándorról és Gutenberg Jánosról nevezzenek el Szegeden utcát. A javaslatot előkészítés végeit kiadták a polgármesternek. Henny Ferenc azt indítványozta, hogy miután már több szerzetesről neveztek el Szegeden utcát, kapjon utcát a világi pap, Jászay Géza, Szeged néhai nagy plébánosa is. Dr. Pálfy József közölte, hogy az indítványt is az utcaelnevezések ügyében összehívandó bizottság elé lerjeszti. Végül elhatározta a közgyűlés, hogy Szent László király napjának nemzeti ünneppé nyilvánítása és a rendkivüli ideiglenes házadómentesség időpontjának meghosszabbítása érdekében feliratot Intéz a kormányhatóságboz. Á közgyűlés léi 8-kor ért véget. Madácsy LaszíóV Az ősz a költői tükrében in. sárguló lélek Vajda János számára természet nem az elmúlására figyelmeztető, sem a tiltott fájdalom tolmácsolója, mint Arany Jánosnál, de megbékélésre sem késztető mint Tompánál. Vajda számára a természet titokzatos barát, akit szivettépő kérdéseivel üldöz unos-untalan, a válasz néma, megfejthetetlen jel. Vajda őszi képe félelmetes. Nagyszerűen tudja sejtetni, sőt érzékeltetni azt a bűvös erőt, melytől az őszi nap arany sugarában már reszket a falevél: Száll a hegyre barna felhő, Zúg alatt már az erdő, Észrevétlen langy lehellet Rázza a faleveleket. A szerelem se gyötrőbb Vajda szániára, mint a nagy kérdés: >Mért születni...?® Az »el nem nyert éden fájdalma® egész életén át üldözi és amikor harminc év multán találkozik — •hideg bálvány vezeklő rabja® elzüllött 'megöregedett® szerelmével —, megnevezhetetlen, elviselhetetlen fájdalma kifejezésére az őszi természet komor képét idézi: Igy ül a hold ádáz vihar után Elcsendesült nagy, tornyos fellegen, S néz alá a méla éjszakán Bánatosan, de szcnvedélytelcn. Hallgatva a sírbolti csöndességet. A rémteli sötét erdők alatt, Amíg a fákról nagy nehéz könnycseppek Hervadt levélre halkan hullanak... Berzsenyi, Petőfi, Arany, Vajda költészetében az ősz más-más alakban jelenik meg. A költői egyéniség kétségtelenül formálja, alakitja, színezi az ősz arcát, amely végeredményben mindig ugyanaz. Lassankint a természet magányát a lélek magánya váltja fel. Minél magányosabb az a lélek, annál sötétebb, sejtelmesebb az ősz. A modern magyar költészetben, ahogyan Aranynál is az ősz a legfélelmetesebb halálsejtelmet idézi. Ez nem klasszikus megnyugvás, mint például Berzsenyinél, aki az örök mulandóság törvényszerűségében lalál vigaszt, ha»cm keserű lázadás, szellemidézés és ierzongató halálfélelem. Samain (Csöndes őszi nap), Mária Rilke (Késő-ősz Velencében, öszi nap) az őszi búhoz néhány kövér gyümölcsöt, tüzes bort és napfényt is adnak. De Verhaeren-nél mára szél, a vad novemberi szél, amerre jár, amerre száguld a halál lehellete érzik. Verlainenél pedig a legszebb zenében ösz húrja zson& jajong, búsong a tájon, S ont monolot bút konokon és. fájón ... (Tóth Árpád ford.) Mint Lamartine, ö is lehullt, hervadt levélhez hasonlítja életét, melyet gonosz szelek űznek ide-oda. Ady >kinlódó lombokról®, őszülő erdők rettegéséről énekel; egyetlen írt. A dércsípte lomb •ájultan vonaglik®, rálehelt a vörös hervadás. — De miért e vidám pompa? — kérdi, miér öltözködik a természet »halál előtt fényes bibornokoknak, részeg szeretöknek, ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak, harsány színébe?® Az öszi koncertben a fák, mint Verhaeren egyik öszi versében (Juhász Gyulánál is megvan ez a kép) mint béna vágyak mennek lomha mankón, a tó nak a vize megfagyott a csöndtől, a folyó hullámai remegve összebújtak, a házak elrejtőznek a homályos égbe, az ablakok sírnak, a virágok a költő lázas halotti húgai borzongva isszák a hüs, őszi holdfényt... Ez a világ csupa láz, csupa vizió. csupa vágy és lüdbőrős halálsejtelem. Amennyire bizarr az ösz Kosztolányi felfogásában, annyira finom, leheletszerű és fájdalmas Juhász Gvu Iáéban. Az ő őszi képeiben van valami Arany Jánoséra emlékeztető. Az akác lombja pereg, megremegnek a fényben a levelek A tarlón már szürkéit az őszi fátyol S dérrel derűsek már a reggelek. Az Októberi éjben Ezüstös kék lett az egész világ, Halovány fénye, mint a köd dereng, Alvó kisértetek a kerti fák, Haldokló hold virraszt a csönd felett. Érdekes, hogy amint Vörösmarty líráján. Babits Mihályén is hallgat az ösz (alig van 3—4 öszi verse. Ezek sem igazi öszi versek.) A magyar irodalomban az ősz igazi új hangú énekese Tóth Árpád. Magyar költő még nem énekelt olyan sejtelmes szépséggel az őszről, nnnt ő. Tóth Árpád a mgyar Keats. (Keats is tüdőbeteg volt!) A fájdalmas, fáradt és finom szépségek hűvös hangú énekese. Az őszi derengésben az elmúlás lidérces fényét látja, mely neki is lobog minden ősszel. ösz, fáradt isten! — csendes és unott, Kinek halvány ujjaid közül Arany hullt s már aranyaid unod, Szeretsz-e? lelkem hozzád menekül. Szemed sárga, hűvös nézését küld le A szivemig a hervadt végtelenből. Az öszi szántás cimü verse a legszebb versek egyike. A halál aratása idején kell a legjobban szántani, vetni... Szépség és elmúlás, elmúlás és új diadalmas élet reményének szövedéke e vers: Még hull a nyári fények zafir, rubin, agát Esője, szinte zeng, de már borús e zengés, Selyembevont bokákkal borzong már a merengés S fájó cimpákkal szívja az elmúlás szagát. Szinte fáj ennyi szépség ... Mintha gyémánttal, rubinttal volnának kiInnocent és más márkás festményekért magas árat fizetek. „MODERN" ltépszalOll KigyO-utca 1. sz. iég dig új, szent vetések zöld sarjadását® várja »a vak ugar alól® és hiszi, hogy ...győz a szivek reménye, S a sátán katonája, a rettentő Jelen, örökre összeomlik egy drága reggelen S mellén kialszik véres érmei komor fénye. (öszi szántás). Tóth Árpád minden őszi verse csodálatosan időszerű. Az ősz színorgiáiban csak a vöröset, a rozsdát, aa alvadt vérfoltokat látja. Elfelejti saját nyomorúságát, mert a vérző emberre kell gondolnia, ki >kiirtja egymást®. Nézem a pöffedt Holdat mily sárga Bánattal töpped Az őszi fákra: Hamuszín tarló. Sötét terek, S öldöklő, gyarló, Rossz emberek.,. (öszi beszélgetés). * E cikk keretében nem lehetett célunk a teljességre való törekvés. Inkább a költői remekeken keresztül próbáltuk bemutatni az őszt, a költői lélek fényénél. Itt kétségtelenül kitűnt, hogy nagy költőink a romantikus iskola túlzásaitól mentesen, á maguk költői felfogáásban, valahányan egymástól függetlenül énekeltek az őszről. A tavasz és a nyár megcneklése mellett az őszi téma új gazdagodást jelentett az irodalomnak. A* öszi tájak szomorú világában a szí* hajlandóbb a rejtett, tiltott fájdalmad megéneklésére, mint egyébként. Ha nem élne nyelvűnk abban az elszigeteltségben, amiben van, Petőfi, Arany, Vajda, Tóth Árpád egy-egy remeke iskolát teremtett volna újszerű felfogásával és eredetiségével. * Ma, amikor máról holnapra Ölünk,, amikor a természet fenséges haldoklása mellett ezer minden van, ami törékeny életünk levélsorsára emlékeztet, jól esik e szomorú szépségekben megfürdetni lelkünket. Azonban igazságtalanok lennénk, ha e költői remrt kek mellett egy népi remeket néni mutatnánk be, amely a magyar lélek ős* szemléletének legjellemzőbb, legbfibájosabb és legmegrázóbb alkotása. Hidegön fújnak a szelek, Léhullnak a falevelek; Sok édes anya fölszönne, Ha ja fiát mögmönthetné. (Kálmány Lajos gyűjt)' igazán nagy őszi verse van a Pár is- ° sztva 'a sorok, meiyek végén ban járt az ősz. Az egyik teg- „:„,„,. „c0„„,0i- mí„t ft.,-ls» esi járt az ősz., Az egyik teg sejtelmesebb, legdöbbenelesebb vers, melyet az őszről valaha írtak. Parisba tegnap beköszöntött az ösz Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem .,. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse dalok: Füstösek, furcsák, búsak, biborak, Arról, hogy meghalok ... Adynak alig van verse az őszről, annál inkább van Kosztolányi Dezsőnek, aki jónéhény őszi témájú verrimek úgy csengtek, mint ezüst csengő karácsonyfa tetején óh, árva már a lélek, cs^k fájdal-1 mait érzi, ^ ' Mint sugaras álmából feleszmélő j beteg, ' ; A szem szétnézni sem men a hervatag hegyek ' Rőt orma vérontások vad foMjkit idézi, A beteg költő szépséges sorai •szinte naturalisztikus® képei ezek, aki boldogtalan optimizmusában, egy jobb, egy igazabb világról behunyt szemmel, verejtékező reménységgel séo kréftü eer egész őszi koncertet álmodik. És a majevar őszbea >nuBPerzsa anyajuh 50 darab, bepárosifva es eladd Felvilágosítást ad Cserép Sándor szűcsmester; Horváth Mihály-®' 7. szám*