Délmagyarország, 1942. október (18. évfolyam, 222-248. szám)

1942-10-27 / 244. szám

Ezek a jászkun legények! (Honvéd haditudósító század) minap jászkunok közt jártam. A): vonalunk egyik legnehezebben védhető szakaszán, aa ugyneverett •csizma* környékén állottak akkor. A szeszélyesen kanyargó Don-meder, ezen a részen kisebb, emberi lábfej alakú félszigetet zár körűi A »csiztna< különben hires, sőt hír­hedt hely, Liker Pál tartalékos had­nagy százada feküdt pontosan vele szemben. Liker hadnagy fiai, a jász­kun század, augusztus 16-án hajnal­ban, egyedül két teljes létszámú bolsi zászlóaljat megsemmisítettek. De any­nvira, hogy a két támadó szovjet zászlóaljból nem ment vissza hatvan ember sem a bolsi állásokba. Ezóta a »csizmánál« csak augusz­tus 30-án volt ismét valami >komo­lyabh. próbálkozása a felfrissített erejű bolsiknak, de a Liker-század, a nagyszabásúnak ígérkező támadást egy óra alatt szétrobbantotta. A visz­szatakarodó ellenség 300 halottját hagyta itt maga után. Most általában nyugalom van az arcvonal legnagyobb részén. Mert azt, hogy éjszakánként 6—7, sokszor sza­kasznyi erejű, szovjet járőr is elki­váncsiskodik meredek, szakadékos, csipkézett szélű Don-partS állásaink elé, azt nem nevezik »komolynak* ezek a rendithetelen nyugalmii, szú­rós tekintett, sűrű, mokány, jászkun gyerekek. Szóval, 'a >csizmánál* volt. Ebben a nyugalomban, amikor csak őt percenként szórta végig néhány, túlról küldött akna a század védőkör­letét. voltam voltam Liker hadnagy vendége, a századparancsnoki fede zékben. Itt került kezembe Csák Lász­-ló tartalékos hadnagy, századparancs­nok helyettes naplója. Ekkor beszéltem Csák hadnaggyal is. aki Liker századparancsnok beteg­sége következtében személyesen ve­zette a jászfiuk nevezetes augusztus 16-i ütközetét. Csák hadnagy naplója oly szép, A megszokták a szilánkpermetet. Egyik sem hederít rA Biztos vagyok benne, hogy a század egy emberként, zavar­talan a túlsó partra figyel... Éjfél van. Rakétáink ki nem hu­nyó fényénéi, árnyékok suhanását le­het megfigyelni az innenső, erdős te­rületen: — a »csizmában«. Ezek már átjöttek. De szüntelen folyik a szi­várgás! Élénk a puskatüz. Embereim lövik az imbolygó árnyékokat, sejtelmes alakokat. Az orosz még nem támad. Már sokan vannak ideát; nyüzsög tőlük a >csizma«, mégis puska-, go­vagy géppuskatűz nem jön eleven, élményszerű leírásban beszéli el ezt a csatát, hogy kimásoltam íme eay részlete: * Dombtetőn leksziiuk, a hűvös orosz éjszakában.... Idegen, furcsa vidék és világ ez itt köröttünk. Nappal is, éjjel is. A nagy orosz síkság errefelé csupa domb, csupa szakadék. Bozótos, fas, meredek horhosok, hatalmas rozstáb­lák váltakoznak beláthatatlan gazzal benőtt területekkel. A folyó túlsó partján szerrjeterök tömörülnek. Napok óta tart a gyüle­kező. Valami készüli... Sokszor hatalmas tivornyák hal­latszanak át hozzánk. Előjelei a szov­jet kétségbeesett kísérleteinek, ame­lyekkel a folyón való áttörést szán­dékszik minden áron végrehajtani lyószóró. felénk. Mind erősebb hangok hallatszanak, a csapkodó ágyutüzben. Minden jász zubonya alatt hevesebben dobog a sziv. Izgatottan várják, mit hoz a pir­kadás? Alig tudom tartani őket. Tá­madni akarnak! Minden áron előre! Az óra kettőt mutat. Jelentést adok zászlóaljparancsnokomnak. És még egy utolsó kőrtelefon az ál­lásokba. Mindenütt nyugalom. Érzem, menni fog!... Nem adok neki egy fél órát, megindul a szovjet!../ Fél három. A szürkületet nem a haj­nal hozza, hanem a mind gyilkosabbá váló akna és tüzérségi tüz. Aztán las­san, megindul oltalma alatt a •csiz­mából* az átkelt bolstk áradata. Az éjt kihasználva, két zászlóalj szivár­gott át. Két zászlóalj támad egycdül­nyugalom ) álló századunkra... Már kelepelnek géppuskáik. Nehéz­puskák, golyószórók... Csattog a te­mérdek aknavető. Mind teljesebb a hhjnali koncert... A hirtelen világo­sodásban megdöbbentő a számszerű fölényük. És megdöbbentő a közelsé­gük is. Előretörtek. Helyenként 100 méterre sincsenek tőlünk! Pontosan felismerhetők az arcok: a barnássző­ke oroszok, a csontos ábrázatú baskí­rok, a feketehajú türkök, a kirgizek, tatárok kalmükök... Egész Ázsia! Aknáik tüze állandóan clörébbhoz­za őket. Most azonban, hogy a vilá­gosság tisztán megmutatja az ablako­kat, felharsan összpontosított tüzünk. Adáz erővel vágódik soraikba. Mint­ha villám sújtaná a terepet, végigpör­köl a tűzcsapás.,. A bolsitömegek nagy jajveszéke­lés, ordítozás közben megtorpannak. Majd gyorsan kezdenek visszahúzódni, eltolódva a szárnyak felé, bogy beke­rítsenek bennünket. Ezzel megindul a véres csatározás. Az ujabb és ujabb támadásba kergetett szovjet hullámok, mintha valami soha ki nem merülő tartály ontaná őket. özönlenek ránk, kíméletlen megállás nélkül... Tüzgé­peink öntik- okádják a tüzet. De te­hetetlenek. A folyton megujuló töme­gekkel szemben nem elég gyorsak. Főként két szárnyszélünk veszélyez­tetett. Helyenkint, már kézigránát , harcra kerül a sor. percekre vissza is veti a támadókat. Aztán újra ömlik és kézigránáttal szórját szét az akna­vetőink körüli szoros bolsi gyurüt. Ez már nem is harc, hanem irtás, amit ez a négy vakmerő magyar tüzgépei­vel vág Csak a halál kaszája fog­hat igy. Kilencvenhat orosz hullát számoltunk itt össze! Pedig, csak egy percig ha tartott, már szabadok is voltak az aknavetők... Görögök azonban nem állnak meg. Az eszeveszetten menekülő tömeg után vetik magukat. Közben jobbfelöl vad csoport tör feléjük. Észreveszik. Azonnal irányt változtatnak és közé­jük tüzelve, a csoport fele azonnal ott marad, másik fele pedig magadja ma­gát. Görög őrmester négy golyónyom­mal a ruháján, könnyebben sebesülve tér vissza az állásba. De visszatér­tek társai is, 33 foglyot hajtva maguk előtt. Ekkorra az oroszok is észrevették balszárnyunk elerőtlenedését és erői­ket ide csoportosítva, teljes bedobás­sal njra megkísérelték az áttörést. De vesztükre. Ugyanis, Görög őrmesterék csöppnyi kis járőre, rettentheteotlen kiállásával olyan hangulatot keltett, hogy minden jász egy-egy élő viharrá vált... Erős tüztámogatással, G'rosz Fe­renc tizedes parancsnoksága alatt, ro­hamjárőr tör az előre gyülekező bol­si csapatok közé. Ahogy elérik őket. a többi jászkun is kiugrik az árokból és nekiront a seregnyi bölsinak. Kö ! zelhare fejlődik ki. Vad kézitusa ahol. mikor már a puskatus felmond ja a szolgálatot, birkózva, foggal, kö röramel, szuronnyal, bicskával dol­goznak a jászkun fiuk... 'Az élet-ha- ' lálharc borzalmas pusztitawwei tel­jesen rendezetlenül, véres összevissza­ságban menekülnek a kisebb-nagyobb bolsi csoportok. De ezek is a halál karjaiba futnak. Ismét géppuskáink és gránátjaink tüze kapja el őket és sem­misiti meg őket teljesen. Nyolc óra tájban ér véget a szilaj küzdelem. Csak kisebb ellenséges cso­portok lefegyverzése folyik a védővo­nalban. Az ellenséges aknavetők is, mintha kifáradtak volna, látva a hasz. talan erőlködést, hallgatnak. A Do* innenső partját a szovjet halottak végeláthatatlan tömege borítja. A csendben csak a hátrahagyott orosz sebesültek és haldoklók panaszos, sí­ró sóhaja, jajgatása hallatszik. A' déli órákban előkerül még • hírhedt »Sztalin-orgona« egy példá­nya is. Ugy látszik megkésve érke­zett a helyszínre. De hogy utja no legyen teljesen hiábavaló — elböm­böíi magát. A hang félelmetes! Tüze nem okozott kárt. Néhány orosz pa­raszt átkozza csak Sztálint érte, mert találata a szomszédos falura zúdulva, üres házakat gyújt ki. Most njra csend van. Itt fekszünk ismét az erdőben, a dombokon, mész­sze a hazai jász tanyáktól.. VágyuraK utánuk. De lelkünk nem tagit. Büsz­kén, bátran álljuk és várjuk itt a har­cot. mert tudja az egész jászkuu szá­zad, hogy hazánkat most a Don-men­tében kell megvédeni!.., Hát szabad ehhez csak Hangot 1(8 hozzátenni? / Vitéz Szabó István hdp. őrmester Ujabb 51 szociális ház épUI évben Alsóközponfon Ma, mintha még vadabb ordítozás ]a polilrukok géppisztolyaitól hajtott jönne át a tulparti erdőből. Ma job ujabb és ujabb cmbcrhüllám. .. Pilla ban. tisztábban hallatszik hölgyeik visongatása, ezek a >szórakoztatóik< támadások előtt. Ma estély van odaát. Hajnalra vendégeket kapunk ... Előttünk a Don partja erdővel szegeti. A magyar síkság fiainak messze néző szeméi is próbára teszi az állandó figyelés. Figyelni, nem oson-e járőr? Az éj leple alatt nem síklanak-e csónakok a vízen, egy-két mindenre elszánt kommunistával s néhány megittasult orosz paraszttal? 10 óra van. Erfís tüzérségi tüz zá­rtul ránk. Nagyon megélénkül a túlsó part. Araikor pillanatokra elhallgat az ütegek torka, vad erővel csap fe­lénk a duhaj kiáltozás. Éles asszonyi sikolyok... A politrukok. ugy lát­szik, literszámba öntik a báorságot katonáikba asszonyi segédlettel. A perrel; nehezen telnek. Előre­mászom az egyik géppuskafészekbe. A?, éj szuroksötét, innét sem látok többet Az akna és tüzérségi tüz erő­södik. Záporként zubog ránk a szí­lénkaső A jászok föle megszokta már a robbanások hangjait ide«>ik natra sem szűnik a pokoli csattogás, fütyülés, sivitás, robbanás és pilla­natra nem szűnik a , vérbenfetrengő jajveszékelő oroszok: >Bozsc... Bo­zse... Bozse .. moj*-a... Pokoli kép. pokoli hangzavar! Már-már az a helyzet, hogy bal­szárnyunkon elveszítünk bizonyos pon­tokat. Az aknatűz védőim között itt üt legnagyobb rést A veszteség ér­ződik tüzérünkön . Gyengülünk! E pillanatban azonban fellobog a ma­gyar virtus. Ezen a pillanaton döl el a csata. Görög Lajos őrmester, hirte­len tnaga köré vesz három jászt s minden parancs nélkül a tőlük balra­levő két aknavetőnket teljesen körül­vevő orosz tömegbe veti magát... A legkritikusabb . másodperc ez! Látom a b'olsik egy géppuskájukat igyekeznek a domWiajlatra felhozni De Görög őrmester »Hajrá*-ja egy pillanatra megzavarja őket. Ez elég hogy Görög őrmester a géppuskát Ui­1 éjije... A következő pillanatban pe­dig, már mind a négyen, csipöbeszo­ritott golyószóróval géppisztolyokkal Dr. Valkó László nyilatkozata a nagyarányú szegedi szo­ciális munkaprogramról (A Délmagyarország munkatársá­tól) Hétfőn délelőtt Szegedre érke­zett dr. V á 1 k 6 László szociális felügyelő, az Országos Szociális Felügyelőség szegedi kerületének vezetője s hosszas tárgyalást foly­tatott dr. Pálfy József polgár­mesterrel, Dékány Sándor szám­vevőségi főnökkel, dr. B i a c s y Béla tb. tanácsnokkal, a népjóléti ügyosztály vezetőjével és Kovács Sándorral, a Közjóléti Szövetkezet igazgatójával. Ujabb szegedi tár­gyalásaival kapcsolatban dr. Val­kó László a kővetkezőket mon­dotta a Délmagyarország munka­társának: — Kádár államtitkár ur legutób­bi látogatása során megállapítást nyert, hogy a Szegeden megvalósí­tott városszéli szociális házépítések a gyakorlatban nagyszerűen bevál­nak s a jövő fejlődés most már ezen az uton fog haladni. A sze­gedi Horthy-telepen épített kétszo­ba-konvhás. fürdőszobás, mellék­helyiséges szociális kislakás lesz a mintája a további építkezéseknek. Egy ilyen ház 10 ezer pengőbe ke­rül s egy hétgyermekes csalái, te­kintetbevéve a gyermekek után já­ró kedvezményt, évi 200 pengő tör­lesztéssel, ami hónapokra elosztva jóval kevesebb, mint a legszeré­nyebb lakbér. 30 ev alalt saját tu ­lajdonába megszerezheti a házat. — A' polgármester úrral megbe­széltük a jövő évi szociális tevé­kenység irányító alapelveit. A prog­ram legfontosabb része az, bogy folytatjuk az építkezéseket. Alsó­központon a most épülő 12 házon kivül jövőre még 51 házat épitünl további családi Házakat. A tanyai házak mellé a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara s a Fel­ügyelőség műszaki osztálya által tervezett sertéshizlalásra, kecske* tartásra s baromfi és nyultenyész­lésre alkalmas melléképületeket építünk. A földművelő lakosság se­gítségére kívánunk lenni azzal, hogy tiz traktort vásároltunk a ezekből egyet Szeged is kap. 'A! traktorokkal az árvizkárosul gazdá­kon segítünk s felszántatjuk a há­rom éves árvízi csapások következ­tében tönkre ment földjeiket. — A jövő esztendőben megszer­vezzük az óvódás és elemi iskolás gyermekek étkeztetésések önellátást alapon való lebonyolítását. Ebből a célból konyhakertészetet rende­zünk be és bevezetjük a serléshiz­lalást is. A szorosabb érielemben vett szociális tevékenységen kivül a hábo­rús viszonyokkal járó más szüksé­ges feladatok elvégzését is vállal­juk. Bevezetjük a Gyulán már ki­tűnő eredménnyel megszervezett szappancsereakciót. Erre a célra már 15 mázsa szappan rendelkezé­sünkre áll. Minden szappanfőzésre alkalmas zsiradékért egy kiló szap­pant kap a beszolgáltató. — De tevékeny részt veszünk a bajtársi szolgálat minél tökélete­sebb ellátásában is s ezekkel a kér­désekkel kapcsolatban K a n y ^ Béla professzor úrral folytattam megbeszéléseket — fejezte be nyí' latkozatát Valkó felügyelő. Szegedről Makóra és Hódme^' vásráhelyre utazott dr- V a 1 k * a szegénysorsu sokgyermekes csa László, hogy az ottani vezető tyt 1 adóknak, de továbbfejlesztjük a' fiakkal is megbeszélje a jövő é*» Horthv-telepet is s itt is épitünk szociális programot-

Next

/
Oldalképek
Tartalom