Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-02 / 198. szám

4 •> E 1 VI A t< » A l« U |i > /. A G Szerda, 1942. augusztus 2. Egy szegedi csoda Az emberi idegrendszer páratlan teljesítményekre képes. Abban a kor­ban élünk, amikor nincs lehetetlen, világfelforgató események csőstül zu­luinak a nyakunkba, még ki sem cso­dálkozhattok magunkat az egyiken, ott vágtat nyomában a másik, úgyhogy megfontolt beosztással kell élnünk, mikor szakítsunk időt a megemészté sére. Elképzelhetetlen, gondolatilag is kifárasztó, dolgok válnak gyerekjá­tékká, viszont a mindenségben semmi­ségekről állapítjuk meg az álomszerü­séget, felvont szemöldökkel bámulva a természet naiv gyermekére, hogy mit nem talál ki! A jódolga ment el, vagy a hőség ártott meg az agyvelejének'.' A történelemben is Vannak úgy­nevezett csodák. Hogy megma­radjunk az apróságoknál, most csak az egyiptomi piramisokat emli'jük, amiknek felépitési technikájában még ma is kételkedik a tápióbicskei segéd­jegyző. A bibliát semmi sem múlja felül, annyi az elképesztő fejezete, fő­leg a közélelmezés terén, Shakespeare reggel nekifogott egy színdarabnak és estére már el is játszották, — hát ezek mind valóságok, azért tele van a vi­lág a reménytelenségek láncolatával, tiyulai Pál például sosem fejezte be Görgey ről szóló hőskölteményét, a Lomha nyit Arany János is töredék­ben hagyta Csaba királyfit, a Duna­Tisza-csatornáról már Vedress István könyvet irt, kiszámítva az utolsó fil­lérig. mennyibe kerül és mennyi ha­szon várható belőle, azért, igaz-e. ma se kezdtek bele, sőt azt se tudják, hol 'enne alkalmasabb a torkolata. Ne biz­za el magát a mégis csak véges em­beri ész. mindent úgyse tud megoldani. Amióta világ a világ, mindég voltak nehéz problémák és maradtak cson­kok, torzók, bizonyságául az emberi nekilendülésnek, de a megtorpanásnak is egyúttal. Mikor a fogadalmi tem­plomban imádkozunk és tekintetünket bátortalanul vetjük a magasba, rá kell jönnünk, hogy Istennek ez a magasztos háza sincs egészen befejezve. Hány üres fal várja a legendák, a hit tör­vényeinek, eseményeinek megörökité sét csupaszon! Milyen kár, bogy nem éi már Foerk mester, az eléggé tehet­séges Schulek Frigyes terveinek után­költője, akivel olyan megértő szerző­dést kötött annakidjén a város, ami­lyent sem azelőtt, sem azután senki vei, részeltetvén őt megfelelő száza­lékban minden kiadásért és bevételért, ami a fogadalmi templom kirül felme­rül. Ha jól tudom, a kökeriafe elhelye­zése, majd lebontása egyaránt nem mult el felőle észrevétlenül. Hát csak ugy mellékesen jutott az eszünkbe, a hiányzó freskókra gondolva, egyben bizonyságot téve arról az állításunk­ról, hogy akármilyen tökéleteset akar játszani a világ, mindig akad valami, ami a legjobb akarat mellett sem megy. Hiába, ez már igy van. Csodák azért történnek, hasztalan csóválja oknyo­mozó fejét a kételkedés, meg a meg­rögzött cinizmus és itt kalapot kel! emelnünk, bármekkora a hőség, váro­sunk elsffrendüségc mellett, nevezvén akár liszaparti metropolisnak, hogy ne említsük az időkőzben ráaggatott sok elmet, amiket szorgalmas város­ityák fundálnak ki kétségbeesésükben. Szivünk kedvencévé nőtte ki magát a Széchenyi-tér északi részének parkki­kanyaritási, majd restaurálási, nem­különben aszfaltozási problémája. Ugy megszoktuk már a kecses lövészárko­kat, a salakok, törmelékek, kavicsok halmait, az aszfaltfőzésbe olykor Bele­kezdő, rnajd azt megint abbahagyó sziuindián gárdát, úszónadrágban bár, mégis az elegancia követelményeihez alkalmazkodva cilinderben, hogy min­den ábrándunk szerint igy reméltük ezt továbbra is. Ne értsen senki félre bennünket. Mi vigyázunk 8 lelki egyen, súlyunkra, vigyázunk a másokért is, mert végtére ez az újságírói fogadal­munkhoz tartozik s joggal tartottunk tőle, hogy ha eltűnnek a hónapok óta szorgalommal felépített halmok és egyéb gleccserek a korzó sarkáról, ez számos felebarátunkat meg fogja ren­dileni, ha igy, ha ugy. Most aztán tö­röljük a káprázó szemünket: az aszfal­tozás, meg a járda, a kocsiút, egyszó­val minden elkészült! Épp csak, hogy a salakokat, a szemetet kell majd el­fuvarozni, de annak a sürgetése már olyan eteedvelienedést' jelentene. di". ameiv úgyis a régi fezuerácidk a legerélyesebb szavakkal kell meg erkóicsi tökéjének morzsáiból él, ve­róni. Hát mindent mégse lehet, tisztelt 'gye tekintetbe, hogy például a Szerit telhetetlenek. Hátrább azokkal a tű- István-tér feltöltése is kerek ötévtize­relmetlen agarakkal! A parktükör el­ké-ziilt, ujabb bizonyságául annak, hogy nincsenek lehetetlenek. Legfel­jebb hosszabb volt az ut. már hogy az den keresztül vajúdott. Amikor pedig holtra fáradtunk az egyetemért való futkosásban, megérkezett ő maga sze­mélyesen. Azért csak szerényen azzal alkotás utja. A mai mohó ifjuság pe-laz elbizakodott kritikával. Á szovjetfront a német lapokban Az egész világ tekintete a szovjet­frontra szegeződik, ahol most zajla­nak le a rövidesen negyedik évébe lépő új világháború legnagyobb és legvéresebb csatái. Rár a szovjet­front Murmanszktól egészen az Elb­rusz-csúcsig szinte állandó mozgás­ban van, ezidöszerint a legnagyobb harcok mégis két gyújtópont körül tombolnak. Az egyik Sztálingrád, a régi cári idők Zarizynje. amelyet most elr eveztek keleti Verdun nek, a márik a Rzsev, amely város nevét még a téli hadijelentésekből tartotta meg emlékezetében az újságolvasó Alább két német haditudósító leg­frissebb beszámolóit ismertetjük. a sztálingrádi és rzsevi harcokról. * Herbert Soucek német haditudó­sító a sztálingrádi harcokról a töb­bek között a következőket irja: Szovjet páncélosok állnak előttünk kétségbeeesetten elhárító gomolyagba összezsúfolódva. Ezek éjszaka folya­mán megkísérelték, hogy az égő Sztálingrádból áttörjék a német záró­vonalat a Don és a Volga között észak leié. A ködös reggeli szürkü­let védelme alatt sikerült is letörni­ük a német luAnpótlás teherjárómü oszlopa közé. Néhány német jármű az utánpótlási országul szélén, mint a támadás égő áldozata maradt. A német páncélos elhárítás, tábori ágyuk és a német gyalogság elfog­lalták helyüket egy dombhullám mö­götti elhárító állásban és a légierő beavatkozását várják, hogy a bctola­pok finom porát, amely hosszú fel- (a nemzet a maga egészében még hőkben támadt ránk olyan felhőkben,: mindig nincsen benne a háborúban, amelyben a szúnyogok és a legyek' pedig az amerikaiak csak úgy nyer­játszották a főszerepet. De ismertük ennek a vidéknek ama virágos kert­jeit is, amelyeket az ugaron fekvő földön mindenütt a mi katonáink te­remtettek. Tudtuk, hogy Rzsev földje nem zsíros, nehéz talaj, hanem csu­pán a homoknak, márgának és agyagnak keveréke, hullámos domb­vidék, kiterjedt legelökkel és mezők­hetik meg a háborút, ha a győzel­met tekintik a világon az egyetlen létfontosságú kérdésnek.* A továb­biakban rámutat arra, hogy az ame­rikai hadiipari termelés az előző évekkel összehasonlítva, meglepően növekedett, azonban még mindig nem akkora, mint amekkora termelésre LSÁ-nak szüksége van. Juniusba" kel, itt-ott kócos cserjésekkel és rit- j például könnvü visszaesés követke­kás erdőkkel. Ennek a vidéknek a! zett be a repülőgépgyártás terén. A* központja Rzsev, ellátási és utánpót- j USA nem gyártott annyi repülögá­lási városunk. A vidék főütőereje apet, mint amennyire szüksége lew Volga. A Volga felső folyásán fek-j volna. Ugyanez a helyzet áll fenn * szik a mi harci területünk. Az elke- j páncélos harckocsik, ágyúk és kisebb seredett harcok heteiben ez a föld i hajók gyártása terén is. életünk egy darabja lett minden idők í iskes belügyminiszter a Collierí re. amey álmainkban, emlékeinkben j hetilapban az olajkérdésről ir cikket beszédeinkben mindig fel fog támad \ és foglalkozott a japánok és németek ni. Főleg azért, mert sok bajtársunk elönyomulásávai az olajvidókek felé. lett e földnek egy része. ! i-Tq " NímfOru-számiak sikerülne mefr Ila Németországnak sikerülne meg­gis ez a föld most az acélvihar föld je, a kemény történések a kemény gondolatok vidéke lett, ahol nincse­nek kulisszák bukolikus álmodozások­hoz, hanem csak a legkeményebb va­lóság van jelen. Ezen a földön végig­vonaglanak a becsapódások és deto­nációk megrendülései, mert a bolse­vikok gátlástalan dühvel árasztják el bombák jégesőjével ezt a vidéket. Nappal, minll éjszaka/, bombák) és gránátok roncsolják fel a föld lestét. kodott szovjet páncélosokat megsem-ÍA falvakban, a néhány héttel ezelőtt misitsék. A német páncélos ék elöl ínég oly kedves Rzsev mezőváros­A déli előnyomulás mérhetetlen | szereznie az orosz olajmezőket — ír­térdimenzióihoz képest a rzsevi harc- ja az USA belügyminisztere —, úgy terület elenyészően kicsiny. És mé- ezáltal erősen befolyásolhatná Euró­semmit sem törődik ezzel az epizód­dal, hanem feltartózhatatlanul előre robog a megparancsolt cé] felé. E* a helyzet, amikor fenyegető felhőként megjelennek a német harci repülőgé­peid, zuhanó bombázók. Egyszeriben rátörnek a bolsevistákra. Pokolbeli tüz, füst keletkezik és közben olyau fütyülést rendeznek a bombázók, hogy a laikus szemek számára ez fé­lelmet keltő színjáték lenne. A zu­hanó bombázók támadása utár. meg­támadják a szovjet páncélosokat a német páncélos elhárilók is. Egyik­nek, másiknak is ellövik a tornyát. Mindig kevesebb lesz a ' bolsevista páncélosok* száma, a megmaradóitok igyekeznek visszamcnekülni az égő városba Jürgen A rzsevi német elhárító harcokról Schüddekopf haditudósító számol he Göbbels miniszter lapjá­ban, a Das Reichban. — Pontosan megismertük Rzsev földjét ezeknek a heteknek elkesere­dett elhárító harcaiban. Amidőn jú­lius 30-án reggel 3 óra 30 perckor megkezdődött a bolsevisták dühödten elkeseredett fáin adása, mindenféle tüzérségi kaliber pergötüzével és bombázó repülőgépek mindig uj és uj hullámaival, alig ismertünk valamit Rzsev földjéből. Ismertük ellenséges indulatát akkor, amidőn a szakadó eső az utakat péppé, szivós ingo­vánnvá változtatta át, amely minden lépésünket mohón magába akarta szivni. És ismertük a forró nyári n»­ban az útak és a sínpárok mentén, a hidaknál a föld egyik sebet a másik mellett hordozza, mindenütt gránát­tölcsérek tépik fel a mezőket és föl­deket. — És miközben Rzsev városát a bolsevisták bombaesöje rongyokká pa egész politikai és gazdasági rend­szerét. Ugyanez vonatkozik Japánra is. Ez esetben a tengelyhatalmak gaz­daságilag felülkerekednének az egésí világon Észak-Amerikát kivéve. Né­metországnak csak el kellene venni® ekkor az Egyesült-Államoktól piaca­it és nyersanyagforrásait, hogy rá­kényszerítse a maga akaratát a» USA-ra is. Németországnak nem kel­lene egy lövést sem leadnia és egyet­len katonát sem partra szállítani ** Egyesült-Államokban, hogy az USA-' olyan gazdasági és szociális viszo­nyokra kényszerítse, amilyeneket csa» két vagy három évszázaddal czelő" ismert. lekésnék ez a riasztó cikke is érezhetően azért Íródott, hogy amerikai népnek a háború tudatát*3 még fel nem ébredt tömegeit r®' döbbentse arra, hogy miről is va" tépi és az egész vfidék átalakul a. tulajdonképpen szó. pusztulás színhelyévé, a falvak tövig' A Roosevelt-ellenes és valamik®* leégnek, a föld mégis magába fogad- ] a legszélsőségesebben izolacionista­ja az embert, hogy megvédje és ol- párti Chicag0 Tribüné hasonló hang" talmazza. Barlanglakok lettünk. ncmben irt vezércikket: 'Csuk * : . - ' ! nemuen iri vtzoruuu«n. ugyanis. Senki sem sejtette közülünk »öztesek íognak békét diktálni* el®1 mennyire el tud rejteni és meg tud.alatt. Cikkében gúnyos hangon ir * óvni bennünket a hüvos, nedves, szűk kQlönféle béketervekről elhangzó]1 földi odu. Ezek az odúk váltakoznak. beszédekről és újságcikkekről. >W a néhány gyors ásócsapás által ké-:rom év 6ta besz'élünk egv által"®] szitett lyuktol egészen az ötletesen j szerkeszfendö békéről, de" három éf felszerelt bunkerig. A fold lett leg-6tn ncm volt egyetlen sikeres off®®' iobh barátunk a veszélyben. A föld-;„:„ „,,„;/.„,. KrZmow=-/A» Alton 8"! akciónk Németország ellen. 1 5 — 2 0 ezer pengő kölcsönt kerese* Magas kamatra- Ajánlatokat pontos etm megielőlésM! .Siker" jeligére kérek a kiadóba. A föld megköveteli tőlünk, hogy minden másodpercben ugrásra készen álljunk, meri vagy megajándékoz az élettel, vagy megtagadja azt tőlünk. A német katona most már hetek ófn minden másodpercben feszült elhárító harcban fekszik a legelső vonalban és csak az ellenségre figyel, mert tudja, hogy egv napon niogváltják a rzsevi földet a pusztulástól. * A Kölnische Zeitung megállapítja hogy újabban nemcsak az amerikai" közvélemény fejezi ki elégedetlensé gét a szövetségesek mai háborús hely zete felelt, hanem maga az amerikai hadiinformációs hivatal is. Az intor mációs hivatal azonban mindenütt az amerikai népet korholja és szemére veti, hogy még mindig nem veszi ki ü^ec itlCSSíálivaJ részét a hábo­rúból. »Sok ajaüriiai — állapítja az Információs hivatal veartője ­már áldozatot hozott. azonba'" döntést.* PARRAOT OVt Fájdalommal jelentjük, hogy szeretett feleségem, illetve testvérünk és sógornőnk Molnár József né szül. Kakuszl Mária rövid szenvedés után 60 éves korában elhunyt. Temetése szept. 2-án d. u. 6 órakor lesz a gyevi temető ravata­lozójából. Engesztelő szent­mise szept. 2-án reggel fél * órakor lesz a felsővárosi templomban az egek UráD®* bemutatva. Gyászoló család

Next

/
Oldalképek
Tartalom