Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-12 / 182. szám

nyésztők nem adjuk meg és nem is vásárolunk, inkább tenyészetünket leépítjük, vagy teljesen abbahagyjuk, mert a megállapított hatósági ár mellett számításainkat alig találjuk meg. Miért fejlődik vissza a házmywltenyésztés Takarmányhiányról, a „feketepiac" megfizethetetlen árairól panaszkodnak s a hatósági támogatás fokozását kérik a tenyésztők (A Délmagyarország munkatársától) Néhány nappal ezelőtt foglalkozott a Délmagyarország a házinyulhusfogyasztással és a nyultenyésztés kérdé seivel. Cikkünknek nagy visszhangja támadt a nyultenyésztők köreiben s jobbén megvilágították a kérdést kü lonböző szempontból. Somogyi Ká joly kíebgjsbergtelepi házinyultenyész to a köveffezőket irja: Ne higyje senki, hogy a házinyúl tenyésztése egyszerű dolog. Először is "agy türelem kell hozzá, állatszőreiét, szaktudás, gondozás és megfelelő takarmányozás. Ha fentiek nincsenek tneg, meddő lesz a tenyésztő munkája es a várt eredmény elmarad. 'A házinyultenyésztőnek öramü pontossággal kell dolgozni mert egy nagyobb állomány teljes idejét leköti. Legfontosabb a takarmányozás. Konynabulladékkal, füvei, szép egyedeket nevelni nem lehet, ehhez száraz erőtakarmány is kell. Zab, árpa, tengeri es korpa, mert enélkül fogyasztásra nnsnyulakat tenyészteni nem lehet. A nyulat ugy kell hizlalni, mint a sertést vagy a szárnyas állatokat, legalább is négy hétig. Mert ha az erőtakarmány hiányzik, husnyulakat közfogyasztásra nevelni nem elhet. Én is dolgoztam 10 'örzszsel, egy törzs 1 emse (anya) és 1 bak. Évi szaporulat volt háromszori fialtatással 16—18 fióka. Esetleg négyszeri fialtatással 25—28 fiókát is felnevel az anya, de a fenti szaporításnál az anyákat igen jól kell szemes takarmánnyal tartani a szoptatási idő alatt, 8 héíig és ha kiváló egyedeket akarunk. 10—12 hétig is az anya mellett tartjuk őket. A mult évben.már felére csökkentettem az állományomat, az idén pedig legjobb esetben, egy-két törzset hagyok meg a fajtisztasága miatt Ezt mind a takarroányhiány idézi elő. Sajnos, a többi tenyésztők is leépítik vagy teljesen abbahagyják a tenyésztést a nemes takarmány hiánya mialt. Pedig a hus- és szőrmenyulakuak is megvan a kettős értéke, húsából a legízletesebb ételeket lehet készíteni. Különösen sulyos betegeknél, szív-, máj-, vese- és gyomorbántalmak Pál. slb. igen kedvező hatással van. A szőrméjét is sokféleképpen lehet felhasználni. Reuma- és köszvénybánlalmaknál has- és dorékkötésnek, kabátbélésnek, külső fedésre alkalmas tigris-, párduc-, zebrautánzátok készítésére Természetes színeiben való meghagyással, sapka és kes'ztyü készítésére is alkalmas. Az angoralcnyésztök kedvezőbb helyzetben vannak, mert részben a száraztakarmányozásról állandó gondoskodás történt. A kistenyésztők itt sem fognak boldogulni, mert a tenyésztés nem rentábilis s ezt már a jelenlegi helyzet is mulatja s látszik a beérkező panaszokból 5s. A nagy-tenyésztők nagy tőkével rendelkeznek, tehát minden árt meg tudnak adni a takarmányért. Van olyan hagytenyésztö is, akinek Budapesten, illetve Pestkörnyéken a farmjában -600 angorája, külön üzemvezetője és legkevesebb 30 női alkalmazottja van, egésznapi foglalkoztatással. A nagytonyésztö be tudja szerezni a takarmányt. Ha mi kimegyünk a hetipiacra, nein tudunk vásárolni, mert takarmányfelnozatal nincsen. Maximális áron semmiféle takarmányt beszerezni nem lehet. A feketepiacon minden van, de megfizethetetlen árakat kélnek. Zab kilója 1.20, árpa literje 1.00 — 1.20. tengeri kilója 0.90—1.00 pengő, sőt egyes helyeken 1.50-et is kértek litorenkint. Korpa kilója 80 fillér. He•"eszéna kötegje (kévéje) 2.5-3 kiloSramos 1.80-200—2.5Ó P. Réti szénáért 20—25 pengőt kérnek Sőt, a 'harstéri piacon egy kiszsák káposzta, illetve kerti bulladéklpvélőrt 1 hfcngőt is elkérnek, pedig ez a földön bever és a szemétre megy. A feketepiaci árakat mi. kisteAz önellátásra teJjeseu berendezkedni pedig lehetetlenség. Nemzetgazdaságilag igen fontos volna, hogy az állam kellő támogatásban részesítsen bennünket, mert ezáltal sokmillió pengő bent maradna az országban. A szőrmebehoziatal csökkenne s a szegényebb néprétegeket bőségesen el lehetne látni ízletes, jó és olcsó hússal. Fűzett, fába*v aiuas&áfy Mázípatika-wccptek a muU századbát (A Délmagyarország munkatársától) Lépten-nyomon sokat hallunk és olvasunk gyógyszerproblémákról. A háborús anyagellátás pillanatnyi fennakadásai következtében néhány igen fontos gyógyszeranyag került ki a forgalomból, de természetesen a kísérletezés nem pihen és napról-napra ujabb, kitűnő pótszereket állítanak a hiányzó anyagok helyébe. Legutóbb a kakaóvaj nagyszerű pótlóját találták meg Németországban a kísérleti laboratóriumokban. Ez az anyag a Postonal, amely mindazoknak a kívánalmaknak, melyek a kakaóvajat gyógyszerek gyártásához alkalmassá tették, megfelel. A kakaóvaj Németországban ugyan még nem fogyott ki teljesen, de miután oly kicsi a behozatal, a meglevő mennyiséget lápanyagok készítéséhez használják fel. A "Frankfurter Zeitung* irt legutóbb cikket a német gyógyszerproblémákról és hangoztatta, hogy a gyógyszergyártás és ellátás ésszerűsítése ellenére sem szenvednek majd hiányt a betegek a szükségea orvosságokban. Csupán arról van szó, hogy kész gyógyszerek helyett meg kell barátkozni a rendelvényekre előállított orva sságok szaporodásával és a pótanyagokkal. A német lap felsorolja azokat a gyógyszereket, amelyekben pillanatnyilag hiány állott elő Németországban. Nincsen például megszokott mennyiségben hashajtószer. Ez a hiány annál érzékenyebb, mert a fogyasztás ezen a téren megnövekedett. Ezt a megnövekedett keresletet az élelmezés háborús változásával indokolják, mert nem mindenkinek a szervezete birja el egyformán a hiányos táplálkozást s ilyenkor bélrenyheség lép fel. Ezenkívül megnőtt a kereslet az idegcsillapitószerck és a vitaminos készítmények iránt is. Mindenki igyekszik ugyanis szervezetének munkateljesitő képességét fenntartani s erre szolgálnak az idegerősitők és a vita minők. A Uáziszecek teneszÓH-sia Az egyik gyógyszerészeti szaklap ezalkalommal feleleveníti azokat a gyógyító eljárásokat, amelyeket őseink alkalmaztak, midőn még nem ismerték az orvostudományt. A háziszerek reneszánszát jósolja tréfásan a lap, majd egész sor népszokástanban ismert, egyébként elfeledett háziorvosságot emleget azok között, mint amelyek • feltámadásra* számíthatnak. Kortörténeti érdekességük mellett ma már természetesen megmosolyogni valók azok a feljegyzések, amelyek a népvándorláskorabeli gyógyító eljárásokról Krónikákban fennmaradtak. Ámbár — sohase lehet tudni. Ríszen ... fühen, fában orvosság van ... Az orbánc gyógyítására például napéjegyenlőség éjfélének idején szedett ökörfarkkóró gyökerének tfííéTét használták elődeink. Hideglelést a temető árkában talált vakondlurás földjéből gyúrt galacsinnal gyógyították. A csuzos-reumás beteg fájó testrészeit szövettol kötözték he. közben ráolvasást alkalmaztak. A kötést egy ideig néha napokon át háborítatlanul hagyták azután valami bűvös erejű mondás' elmermolása mellett ujabb kötés, ifi cserélték ki. mafd • szövetet el. égették. Ha a csuz ezentúl is kellemetlenkedni próbált, akkor a betegben volt a hiba. Bizonyára gonosz embervolt, mert különben már régen meg kellett volna gyógyulnia ... Szemölcsöt akár az orr hegyén volt, akár egyebütt, bűvös orsón font kenderfonállal kellett szorosan átkötözni, hat éjjel rajtahagyni és minden pitymallatkor meghajolni a hajnalcsillag előtt. Igen egyszerű és biztos hatású volt a sömör gyógyításának módja. Zsenge kenyérrel kellett jól bedörzsölni, egy kis hájjal bekenni a kenyeret, utána a kenyeret egy sakálnak odahajitani. Ha a sakál hirtelen nem volt kéznél, akkor megtette ugyanezt a szolgálatot a kutya vagy macska is... Ha az állat gyanutlanui megette a kenyeret, akkor a sömör az ő gyomrába vándorolt át. Ha pedig belepusztult a dologba, ugy kellett neki, miért ette meg a kenyeret..v Békaszem, pák, ficskM és tfytyéb csadaszecek Gyomorsavbőség a néphit szerint rákszemtöl szűnt meg. A béka szeméi általában mindenféle betegség elmu lasztására használták. A hüllők mind npgy tiszteletnek örvendtek, mert azokban volt elrejtve a bölcsek köve s aki azt megtalálta, kellő időben és előírások betartása mellett közönséges fémeket aranyra, vagy ezilstre tudott átváltoztatni s öreg emberekből ifjakat tudott varázsolni... Kiütések ellen a vándormadarak, a fecske, darvak, szalonka rejtegették a biztos, gyógyitó orvosságot. Csak az volt a kár, hogy hét éven keresztül kellett megfigyelni előbb egy-egy ilyen inadár vonulását s ha a hetedik évben egy kövecskét hagyott a fészekben, azt porrá kellett törni és akkor a kiütések egy-kettőre elmultak ... Ne gondoljuk azonban, hogy nagyon ködbevesző időkben szerepellek ezek a mai szemmel tekintve bárgyú orvosságok. A 18. század végéről maradt fenn egy hetilap gyógyszerisme!-tetése. Eszerint: az orrvérzés elmúlik, ha egy darab krétát veszünk a kezünkbe. Köhögés és általában meghűlés esetén ágyba kell feküdni s egy- kauáiba pulinkat, gyömbért és cukrot tenni és azt — nem meginni, hanem meggyújtani. Aztán addig maradni az agyban, amig a beteg — meggyógyul. Torokfájásra is volt biztos gyógymód: niurokrépát kellett reszelni tehóntrágyával és állott sörrel összegyúrni cs az egészet megfőzni. Ebbe a füzetbe áztatott kendövei ha bekötötték a beteg torkát, biztosan meggyógyult — álig fél évszázaddal ezelőtti A hideglelés pokolba szaladt, ha egy pókot összenyomtak és a beteg halántékára kötötték — ugyancsak a 18. században! Hiralós gyermekkel sörben főtt birkagalacsint kellett etetni s ha ez nem használt, emberzsírt. Érdekes, hogy a régiek hitében milyen kimagasló helyet foglalt el egyes növények csodatevő ereje. A mandragora-gyökéré talán az elsőség, mely az emberi testhez hasonlít. Erről a rejtélyes növényről számos legenda tesz említést Az "Alraunae* cimü Hans Heinz E w e r s-regény alapgondolatát is ez a legenda szolgáltatI) É L M A ti V A B O B N / A tí Szerda, 1943. augusztus 12, ta. Hans Heinz Ewers egyébként mu a németek egyik kimagasló költője és irója. A mandragóra gyökerének, mint megállapítást nyert, bóditó hatása van, hyosciamint, hyoscint és atropin 1 tartalmaz. A régi időkben igen népszerűek voltak az izzasztószerek is, sőt a hashajtók, amelyeket makkegészséges emberek is naponta szedtek. Ugy látszik, a "Frankfurter Zeitung* híradása szerint ma ismét közel jutottunk ezekhez az időkhöz, ami a hajtószerek élvezetének növekvő forgalmát illeti... íme, néhány izelitő azokból az orvosszerekből, amelyeket a kultura hiánya adott az emberek kezébe. Hála a modern vegyészeti és orvostudománynak, a mai háborús időkben beállott gyógyszer-alapanyaghiányt is ki tudják küszöbölni és előreláthatólag nem fogunk rászorulni a primitív javasa szszonyok tudományára ... ( f ; A bolond angol Világkörüli utján nagyon összebarátkozott a nlagyar, meg az angol ur. Eltanulták egymás szája ízét is, nem csak a történelmét s mivel semmi más dolguk nem volt az utazáson kivül, Olyan szépen alkalmazkodott mindegyikük a más;t tervéhez, mint a legjobb testvérek — Gyerünk Egyiptomba! — aián lotta az angoL — Feltétlenül benne van a ter vemben, de előbb Nápolyt szeretném látni, — felelte a magyar. — Rendben van. Nánolvba <negyünk! Lassankint az tetszett az egyiknek. ami megragadta a másik figyel mét. — Szép ez a. női — állapította meg az egyik. — Csak csinost — Igaza van, csinos. Egyszer megint robog velők a* expressz, mikor beszélgetéseik során szóba kerül az öngyilkosság kérdése. — Józan ésszel követi el, aki elköveti, vagy megbolondult? Az angol azt mondja. — Olyan nagy horderejű a dolog, hogy kizárólag tiszta ész és megfontoltság kell hozzá. Kérem, részletei vannak, nézzen körül, milyen fontos intézkedéseket tesz némelyik életunt! Száz apróságot elintéz anyagi kérdéseket rendez buCVttle veíekct ir. Ezt nem követheti ft' pillanatnyi zavarában. — Én pedig azt mondom, felel! a magyar, hogy csak bolond álla potáhan lesz valaki öngyilkos. Nincs elég esze szegénynek. — Józan eszű! — Bolond! — Nézze uram, kapja fel akkor a szól az angol, mióta járjuk ketten együtt a világot? — Épp hat hónapja. — Volt-e köztünk ellentét? — Soha. A vitatkozásaink is normálisak. — Ez alatt eléggé megismerhetett. Milyen embernek tart: egészséges eszű vagyok-e, vagy bolond? — A legegészségesebb. Abban a pillanatban az angol felrántja az ablakot és fejest ugrik ki a száz kilométeres gyorsasággal robogó vonatból azzal a búcsúszóval: — Látja, nincs igája. A magyar pedig utána kiáltja. — Dehogy nincs! Most bolondultál meg! ...Olvasom, hogy az angolok letartóztatták Gandhit és nekem is az az érzésem, bogy: — Most bolondultál meg Anglia! (-*•)