Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-08 / 179. szám

a JsZAm-ulcM • 0 (A Délmagyar ország munkatársa­'ál) Fia nem láttuk volna saját sze­münkkel. akkor talán nem is hin­nénk el. hogy Szegednek vannak is­meretlen részei, ennek a hatalmai kiterjedésű álmos városnak vaunál gzóMkumai is. Felfedeztük Szene­det. Nem a belvárosi részek keltet­lek Fel figyelmünket, nem is a kül­ső perifériák, hanem a Kossuth Tm los-surtánlf. és a fh'gó-Utéa között elterülő városrész, illetve ennek a részn' l egyik tömbje. Valii hogyan úgy történt a dolog, bogy elvetődtünk* a dohánygyár környékére a forró, tikkasztó káni­kulában, (Akkor még nem örvendez­tetett meg bennünket az égi zu­hany! A dohánygyárnál befordul­junk a Tcréz-utcábu. Nagy merész­ség kellett ehhez, hiszen az elég egyenesnek mondható eteát nem láttuk végig; valóságos porfelhőbe burkolódzott, mintha meg akarná védeni érdekeltségét, "titkát* a be­tolakodókkal szemben. Menni kel­lett és mi mentünk a rosszul kővá­zéit utcán. A nap éppen delelt és lángot lövelt. A porfelhőt, a mel­lettünk cammogó muraközi fogat okozta A kocsis, nagybajnszú, kér­geskezű magyar, agyarai között az elmaradhatatlan pipával egykedvű­en eregette a füstöt. Öt nem zavar­ta a porfelhő; a lovak a kocsi alá verték a "földi áldást*, amely a "strál'kocsi* alól azután gomolyag­esira az ízes. zamatos tnrke' int] Olyan gusztusosán domborodnak m sima kocsin a türkesztánok, hogy étvágyat kaptunk rájuk. De nem eV adók már mind elkeltek, majd a ke­reskedőtő! jópézért megvásárolhat­juk, hacsak nem vidékre szállítják mert a szegedi dinnye igen Híres ám . . , Még van valami, ami híres ezen a környéken; a téglagyár, amely ha­talmas területen fekszik. Sok em­bernek ad kenyeret és boldogan ál­lapítjuk meg, hogy most is vastag füstöt ereget kéményéből. Különösen leköti figyelmünket a hatalmas tég la égetőkemence. Mindezt Csak ak­kor látni, ha történetesen nem jön ki kocsi a kapuján, mert ekkor bizony mindent polfelhő takar . . . Por és por mindenütt- Mindig vissza kell térni erre és nem lehet szé nélkül elmenni amellett, hogy van Szeged­nek egy része, nem is oly messze a yáros szívétől, ahol szorgalmas em berek és játszó, vakációzó gyerme­kek naponta lélekzik be as ártalmas port. Ezen a bajon sürgősen segí­teni kell Elsősorban kl kell kövez­ni az utcát, ha pedig erre nem te­lik a városnak, akkor a tikkasztó kánikulai napokban elsősorban ide, dirigálja a ioesolókocsíi mert itt sokkal nagyobb szűkem-ge van az em­bernek egy kis enyhülésre, mini H aszfaltos járda gyaloglóinak. Ttt nincsenek fürdőszobák', itt nem lehet' hun tört elő ...és úgy nyeltük,1•enyhülésért a zuhany alá szaladni* mini fuldokló a vizet Egészen falusi kép tárul elénk a t'créz utcában. Az aprójószágok vi­dáman csipegetik a már-már elsár­gult füveket, a ludak és a kacsák víz hijján az út porában fürdenek. •. De vaunak, léteznek, gágognak és sápoguak. Az egyik liba, fiatal, új költésü eltörött szárnyát igyekszik visszatenni helyére, alig pelyhedzik még toll rajta. Kiszáradt szánkat szinte megnedvesíti a gondolat: mi­lyen kitűnő rizsesaprólék lenne be­lőle ... Olyan egykedvűen legelész­nek. mintha tjidnák, hogy védelem alatt állnak ... Az egyik házból elnyújtott bőgés adja tudtunkra, hogy tehén Is van a környéken. Itt uincs is tejmizéria. A tracosoló asz­szonyok csoportjához fordulunk és Itt csak a porban lehet fürödni . Ezeknek az embereknek nincsen al­kalmuk és nincsen idejük megmar­tódzni a Tiszában, pedig bent van a városban, hiszen a "il'üni s csi­iingiilése is idehallatszik A csütörtök éjszakai és a pénteki eső után bizonyára feüélekzettek a Teréz-utcai lakók, akik rettegve gondolhatnak arra, hogy elvonul­nak a felhők és a napsugár ismét apró atomokra bontja a porhanyós­sá vált főidet, de lehet, hogy nem is törődnek vele. hiszen nagyon megszokhatták már . . (-) Károlyi Mihály izinte büszkén mondják, hogy ezen. m£r medjj|t árülja 3 hazát o fertályon mindig volt, van és lesz » tOt egészséges vidám gyermekek kfjjönősen, fíé tiszta tefielletük üdeségét éressük. A száj és 6 fogak ápolása éppen olyan fontos, mint a bőré. Szoktassuk tefíát a gyermekekel már kora ifjú­ságiiktól kezdve rendszeres fogápolásfeg — mégpedig ODOL fogpéppel, MAGYARORSZÁG! ODOLMÜVEK R. T. BUDAPEST Balogh Imre őrnagy hősi halála Gyászlap hozza hirül, hogy 11 a ­íogb linre honvédőrnagy kötelességé­nek teljesítése közben augusztus 2-áu 41 éves korában hősi halált balt s au­gusztus 5-én helyezték a berettyóúj­falui református temetőben levő csalá­di sírboltba örök nyugalomra. Ezekből az ü-^tokból legfeljebb régi pályatársai tuináx meg. hogy ki­ről van szó, de majd közelebb hozzuk a kiváló magyar katona személyét s Legényember volt, de önáiio ház­tartást vezetett. — egy alkalommal jpe­tíig vőlegény is lett. Valamelyik nagy utazása alkalmával egymásba szeret­tek egy indus nővel, aki Cambimae­beu végezte az egyetemei. A szintén nagyműveltségű nővel azután is so­kat levelezett, a nagyakaratu hindu leány megtanult Balogh kedvééri ma­gyarul s igy irta neki leveleit. A há­zasságim] mégse lett semmi s ennek akkor kitűnik, hogy jóformán egészi okát igy magyarázta meg Baiogh egy Szeged ismerte. Határozottan hozzá-] bizalmas ismerősének, tartozott a város színfoltjaihoz a szép! — Magyarországon senki sem tér­magasalaku katona, aki az első pilla-! bet el büntetlenül a sablontól, az én tej. A tej ára iránt nem tartoftuk illendőnek érdeklődni . • , Nagy a gyanúnk, hogy azért nin­csen ezen a környéken tejmízéria, mert szinte minden ház előtt béké­sen legelésző kecskéket látunk . . . — Nagyon jó és tápláló kérem a kecsketej — mondja egy tehetősnek látszó menyecske — és tartása nem kerül sokba. Tessék megnézni őket . . . reggel kihajtjuk őket az utcára és estig nem törődünk vele és már megvan a friss tej. Minden 8sak szokás dolga . . . A kecskéket még az sem zavarja, Wy pajkos gyermekek hancúroz­nak körülöttük, sőt meg is dobálják Úykor egy-egy görönggyel. Annál inkább tetszik a játék a kis fídá­aak, amely nagyokat ugrik, éppen Agy, mintha "felnőtt* lenne . • . Az egyik ház előtt hatalmas stráf­áldogal és várja, hogy meg­töltsék dinnyével. Szorgalmas mun­késkeaak mérik és hordjak kl a ke­Londoni hir szerint a délkelet­európai államokból származó szö­kevények konferenciára ültek ösz­sze az angol fővárosban. A cseh emigránskormányt ezeD a konferen­cián Feierabend földművelés­ügyi miniszter képviselte, a magyar szökevények részéről gróf Káro­lyi Mihály jelent meg. akiről már hosszú évek óta nem hallottunk semmit, a lengyel álkormányt M i kolajcik, Sikorsky miniszter­elnök helyettese, a jugoszláv álkor­mányt Gavrilovics Milán, a volt moszkvai követ, a jelenlegi •igazságügyek vezetője* reprezen­tálta. Jelen voltak még Görögor­szág, Románia és Bulgária szökevé­nyeinek képviselői is. Hogy mit tár­gyaltak ezen a konferencián, az nem fontos, csupán csak érdekes, hogy Károlyi Mihály megint egy oivan társaságban szerepel, amelynek min denegyes tagja Magyarország régi ellensége. A szökevények Délkclet­európa "rekonstrukciós tervével* foglalkoztak többek között, amely­hez persze nem étglják Anglia, Ame­rika. sőt a Szovjetunió segítségét ts igénvbeveant , natra feltűnt magyaros körszakái Iá­val. Ritkaság volt ez a borotvált ál­lal, tulnyomólag borotvált bajuszok idején, de Balogh Imrét el se lehetett volna képzelni szakáll nélkül, annyira egyéni karaktert mutatott vele. Az igaz, hogy öregebbnek is lát­szott, mint amilyen volt, szinte meg­lepetéssel látjuk most magunk is. hogy csalt 41 évet élt. Ha csak vissza nem tartolta ko­molyabb elfoglaltság, a korzón min­den alkonyatkor meg tehetett találui, ott végezte napi sétáját az utászoknál töltött szolgálata után. Mindenki meg­nézte, lassankint jó ismerőse lelt a városnak festői alakja, amely finom középkori fametszetekre emlékeztetett. Mintha zsoldos katona tért volna ha­za valamelyik háborúból, hogy kipi­henje magát, aztán szolgálatait ujb.ó! felajánlja másik nagy ügynek. Rendkívül müveit einber volt, akár­ki nem is tudott vele tudásban lépési tartani. A tartózkodó komolysága is csak látszat, mert Balogh Imre tele volt életkedvvel, szerette a jó, tehát kisebbségi társaságot, a fehér asztalt s szelleme, lelki derűje eláradt olyan­kor a vele együttlevckre is. Nagyok és általánosak voltak az ismeretei is. Szabadsága idejét a régebbi években nagy ptazásokra fordította, bejárta In diát és Afrikát egyszerű utasként, aki n megszokott keretekből kikívánkozik s szívesen keresi az eszotikumot szakállamat is ugy megbámulják mint­ha pénzért mutogatnám magam. Hál még egy hindu feleség, milyen fettii rést kelfene! Fekete! — mondanák rá Aztán jönnének a variációk, mig végül kisütnék, hogy szerecsen, vagy néger. Tudja, milyenek az emberek, heüjl:­tesek és jórészük örökre kiskorú ma­rad. Nagy lelki válságon menlenr át. mig beláttam, hogy nálunk mindenbei alkalmazkodni nruszáj, — ha nem i' adnak érte kárpótlást. Lemondtam az elképzelt boldogságról, amely pídig titka emelkedett szellemű és tudomá­nyos műveltségű, nem mindennapi nő­ve] kötött volna össze. Balogh Imre halálának körülmé­nyeiről egyelőre nem tudunk részlete­ket. Kedves magyar urj egyénisége azonban megmarad a szegediek jó em­lékében. akik érdekes színfoltot veszí­tettek el a 'Kafarnaumi százados«-ban. ahogy a helyi humor elnevezte. Az átalakulás, a világszabadság kü­szöbén álló. kápráztató színekben dus Indiának vájjon melyik részén gondol rá egy barnabőrü leány, várva az em­beriség lecsillapodását, hogv megint eljuttassa levelét. Kedves Imrém "z- é.zisreihy Vilmos hlölt/t-IOmlt (tavi © Sillerért i nrfeuiihp cserélhetnek fcöcyv®* » ; LLM AG Al* KS/.AG MM«*á*kőa«r te r A ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom