Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-07 / 178. szám

'I Az . Hogyan fogták »l az angolok a ievanteí francia flottát? Viöhy, augusztus 8. (A Délma­gyarország munkatársától) A ke rek két év óta az alexandriai kikö­tőben internált közelkeleti francia hajóraj sorsa világpolitikai kérdés­sé nőtt és minden eddiginél jobban kiélezte a már amúgy is súlyos an­gol-francia viszonyt. A rendkívül éles francia-amerikai jegyzékvál­tást az egész világsajtó ismertette. Nem érdektelen azonban visszaem­lékeznünk azokra a drámai körül­ményekre, amelyek között az ango­lok foglyulejtették ezeket a hadiha­jókat. Az alant közölt elbeszélés minden szava hiteles és az utólag nyilvánosságra hozott angol és franbia jeléintések egybevetésével készült ... Godefroy és Cunninghom 1940 június 23-án az egyiptomi 'Alexandria kikötőjében Godefroy tengernagy parancsnoksága alatt erős francia hajóraj horgonyzott. Vezérhajóként a Lorrame páncélos Csatahajó, ezenkívül a Dúquesne TourvílTe, Suffren, Dnguay-Trouin cirkálók és három torpedóromboló': a Fortnne, Forbin és a Basque. Az öböl másik oldalán a nálunk sok­szorosan erősebb angol levtantei flotta. Négy páncélos Csatahajó: a Warspite, a Malaya, a Royal Sove­reign, a Romillies és az Eagle re­piilőgépanyahajó, továbbá nyolc Orion-típusú Cirkáló, öt rajnyi tor­pedózúzó, hat modern tengeralatt­járó és egy kísérőhajó. A fegyverszüneti szerződés élet­belépését köVető éjjelen, június 24. és 25-e között Godefroy tengernagy rádiótáviratot kapott a francia admiralitástól, hogy hagyja el Alexandriát és fusson be a szíriai Beyrouth kikötőjébe. Amikor az an­gol flotta parancsnoka, Cunnmg­ham tengernagy erről értesült, kö­zölte Qodefroy tengernaggyal, hogy őneki viszont az angol admiralitás­tól van parancsa: akadályozza meg a francia hajóraj kifutását Alexandria kikötőjéből. Súlyos és nagyjelentőségű pilla­nat volt ez- Az első fordulat, mely­ben a tegnap tét szövetségese szem­bekerült egymással. Mindenki érez­te. hogy a feszültségből, mely az oly sok történéltaet látott alexan­driai öbölre ráborult, véres tragé­dia robbanhat ki ... A két tenger­nagy: Godefroy és Gunningham -»­tegnap még barátok — most ott áll­nak egymással szemben a Warspite parancsnoki fülkéjében. Mindketten nagyon levertek. Hevülik egymás tekintetét. — Éh csak az utasításaim alapján járok el — mondja az angol ko­moran. — Képes lesz lövetni ránk, Cün­Binghamf *— Ha szükséges lesz .. . — Ágyúi az 'entente Uordialét* végzik ki örökre 1... — Teszek Önnek egy ajánlatot, Godefroy!... Szavamat adom Ön­nek. hogy aem kísérlem meg erő­szakkal hatalmunkba keríteni a francia hajórajt, ha... , ha Öo ugyancsak szavát adja, hbgy nem tesz halóival swikési kísértetet! — Huszonnégy órára elfogadom, Gunningham. Ezt a hnszonnég-yórás fegyver­szünetet, napról-napra hosszabbítot­ta meg a két tengernagy. Igy tar­tott. ez egy héten át. Időközben a Frotée francia tengeralattjáró, mit sem tudván a világpolitika új for­dulatáról, cirkálóútról jövet felme­rült a tengerből és békésen befutott az alexandriai kikötőbe. Persze, fo­gollyá vált többi társával együtt. A július másodlika és harmadika közötti éjjelen Gunningham ten­gernagy levelet küldött a francia parancsnoknak . . . 'Szíveskedjék másnap reggel kilenc órakor meg beszélésre a Warspite fedélzetére fáradni* Reggel kilenckor Cunningh'am vezérkara élén fogadta Godefroyt és felolvasta neki az angol ultimá­tumot. A francia hajóraj három lehető­ség között választhat: 1. A hadihajók az angol flotta parancsnoksága alá kerülnek. . Ha erre nem hajlandók, 2. leszerelik és lefegyverzők őket. Ha erre nem hajlandók, 3. elsüllyesztik őket Gedefroy két óra gondolkodási időt bért. Tizenegy órakor közölte Cunningharnmel: a francia flotta becsületével csak a harmadik meg­oldás^fér össze: elsüllyeszti hajóit. Délután a francia tengernagy összehívta a hajóraj tisztjeit s meg­ható bejelentésben közölte velük, hogy másnap hajnalban a parti vi­zeken kívül el fogják süllyeszteni hajónkat. A tisztek hang nélkül vet­ték tudomásul a parancsot. A nap az előkészületekkel telt el. A hadi­hajók mellé tartályhajók álltak, amelyek kiszivattyúzták belőlük a felesleges nyersolajat. Igy, ebben a hangulatban érte a frantia tenger­nagyot a hír, hogy az angol flotta megtámadta a mers-el-kebm hadi kikötőben horgonyzó, leszerelés alatt álló francia hajóhadat és tönkreágyúzta azt .. Szörnyű hír! Harc ! t.. Gedefroy előbb vezérkarával ta­nácskozott, majd este tízkor át­ment Ctfnningham tengernagyhoz és kijelentette: — A mers-el-kebiri merénylet ntán minden eddigi meg­állapodásunk semmis! A francia hajóraj visszaveszi akciószabadsá­gát s akár harc árán is, eltávozik a kikötőből. — Ha ön nem süllyeszti el hajóit — felelte Csendesen Cunningham — úgy ón leszek kénytelen elsüllyesz­teni azokat. — Ez a haro! — Igen! Ez a harc . . , Egy óra múlva a francia flotta felkészül az ütközetre. Nyersolaja, melynek jórészét napközben kiszi­vattyúzták, természetesen nem elég a tengeri útra Itt fognak elpusz­tulni Alexandria kikötőjében. A ha­lál biztos. De nem adják olcsón ... Az angol hajók szintén készülőd­nek. Egyrésziik az éj sötétjében he­lyet Változtat. Másrészük elzárja a kikötő bejáratait Minden francia hajó kiválasztja leendő ellenfelét, mellyel fefvesai a párharcot. A Duöuesne a Warsoitét. a Suffren a Malayát, a Tourville as Eaglet, a., Lörraine a Raínilliest. De számbeli aránytalanságuk miatt a Duguay­Trouinnek nyolc vele egyenlő erejű cirkálóval kell harcolnia, a három francia torpedórombolónak pedig tizennyolc angol destroyerrel és hat tengeralattjáróval... Az angol mat­rózok megdöbbenve látják, hogy a franciák, pár órával a halál előtt, még rendületlenül mossák a fedél­zetet Repülőtámadás Az angol ultimátum déli tizenket­tőkor jár le. Reggel kilenckor a légvédelmi szirénák bőgni kezdenek és pár perc múlva hatalmas olasz bomba­vetőraj támadja meg a kikötőt. Az angol hajók vadul tüzelnek a repü­lőgépekre, de a francia hajók lég védelmi ágyúi némák maradnak ... Franciaország és Itália már fegy­verszünetet kötött egymással. Tízkor véget ér a repülőtámadás. Tizenegy órakor minden angol hajó kapitánya átüzen a vele szem­ben álló frairtüa hajóra, hogy a döntő túlerőre való tekintettel adják meg magukat. A legénységet és tiszteket — így szól az üzenet ­hajóra teszik és hazaküldik Frau ciaországba— Godfroy válasza: •Tisztjeim és matrózaim nem hagyják el hajóikat!* Háromnegyed tizenkettő ... A francia hajók legénysége elfoglalja tüzelőállását. Az ágyúk "Csövei meg­mozdulnak és eélbaveszik az ellen­felet. ...Két perE múlva tizenkettő: ha­lálos csend. Tizenkettő . . . Csend . . , Az an­golok nem lőnek! Igy vár a francia flotta betöltött ágyúkkal, az ágyúk elsütéséhez fel­emelt kézzel délután háromig. Dél­után háromkor egy motorcsónak indul el a vízen. Fehérzászlós fran­cia parlamenter megy az angol ve­zérhajóra. Nagy borítékot ad át Gunningham tengernagynak. Benne Godefroy admirális utolsó aján­lata? 'Hajlandó vagyok teljesen kiürí­teni hajóink üzemanyagát. Haj­landó vagyok lőszerünk egyrészét aa alexandriai francia konzulátus letétjébe helyezni. Hajlandó vagyok a Hajók legénységének nagyobb részét szárazföldön tartani. De [mindezt Csak becsületre, Saját ha­táskörömben és angol ellenőrzés el­fogadása nélkül.* — No, hála istennek! 1— dörmögi Gunningham. S megkönnyébbülten sóhajt... A francia ajánlatot,mely a kecske és káposzta elvének a gyakorlatba való áttétele, elfogad­ja. Tgy történt, hogy 1940 július 5-e óta a levantei francia hajóraj »ten­gerészbecsfilettel őrzött 'vendége* az alexandriai hadikikötőnek. Olyan hadifogolytiszthez hashnlóan, aki­nek meghagyják a kardját. Mindenesetre nagy kár lett volna az óriási értéket jelentő hadiha­jókért. De fia a csata bekövetkezik, mégis az angolok jártak volna rosszabbul. A szokatlan közelségű ágyúpárharBban nemcsak a francia hajók pusztultak volna el, hanem az angol flotta nagyrésze is. Az ölül fenekére süllyedt 15—20 hajóroncs- .pedi£ « háború egész tar. témára használhatatlanná tette voltui az alexandriai kikötőt. EgyiD-i népére, melynek fraaeiabatét­sága hagyományos, yaiészínölf* szintén igen rossz hatást tett völn» egy ilyen mészárlás­A két esztendő előtti feszült-"? most ismét kiújult. Az újabb P»" ran&sig felfüggesztett halálos ítélet megint fenyegetőleg ott lebeg G®4 defroy admirális és tengerészei tó lett ... . 'Lehet, hogy meg fog"®* halni — mondotta a napokba" Philippe Hcnriot a francia rádió­ban —, de egy bizonyos, nem váll­nak becstelenekké és a francia tó bogóval az árbocukon süllyednek el, mint annyi nagy elődjük:-" 'Pavillon hant!* Ö. G. Ha eket re Átkísérték az ügyészségre a fuvarosok „abrakbevásárlóját" (A Dcluiagyaiország munkatársát''') A rendőrségről csűtöi iokón délelőtt át­kísérték az ügyészségre Huszár Pál •nogyilelepi fuvarost, aki ellen árdrá­gító visszaélés cimén iiiűult eljárás * most lezárult rendőr, vizsgálat méí' állapította, hogy Húszát Pál auguszlu' elsején bizonyíthatóan második alku­loonnai. azonban feltehetően ezt nt 6' előzőleg már máskor is foglo kosw" gabona- és takaimányfélék engedély nélküli beszei zesével. Palotás peren® reiidörfőtörzsörmesler leplezte le * csempészt, ani.kor a Bácskából átko­zott árpát a maximális árnál lényéé®; sen drágábban éppen értékesite"' akarta. Huszár Pál kihallgatása során be­ismerte, nogy több íuvarostársán"11 megbízásából, ezek rábeszélésére m®"1 át kocsijával Szabadka kör.yéké|C árpa- és egyéb lóahrak vásárlása cél­jából. Védekezésül azt adta elő, hogf íuvarostársainqk állatai takarmány hijján elerőtlenedtek és hogy el pusztuljanak, kénytelenek voltak ** abrakot olyan áron megszerezni, ab®­gyan éppen tudták. Beismerte, bog* volt tudomása arról, hogy ez bünteten­dő cselekmény, azonban arra hivatko­zott, hogy ő csak végrehajtója társai kívánságának. Azt hangoztat^ hogy nem nyerészkedési célból vásá­rolta fel a takarmányt, hanem csupán szívességet tett. Ezzel szemben a tó nuk kihallgatása során kitÜBt, bog? 20 pengő napidijat számított társa'-1 nak, még pedig mázsánkint Az árff mázsáját igy 100 pengőért adta és ami­kor a rendőrség rajtaütött, éppen J®­járt Péternek és Mateisz Jánosna* mérte el a hozott árpát. Ezenkívül H®r" váth Mihály somogyitelepi géplakatos­nak 55 fillérért árulia a szemes teng®" ri kilóját. A tanúkihallgatási jegyzőkönyvek­ből kitűnik, hogy Szécsi Józsefné uj"0' magyitelepi fuvaros 50 pengő előleg®1' Bittó Istvánná és Mateisz János fuva­rosok szintén 50—50 pengőt, Süli Já"p* fuvaros 60 pengő, Jójárt Péter peira 100 pengőt fizettek ki előre Huste® Palnak. Az igy felszedett pénzekh" Rózsa István és Tyúk Ferenc álobháf gazdáktól szerezte be a lóabrakot. szár kihallgatása során azt vallott8' hogy Rózsa és Tyúk tudomása szeri"' Bácskából hozták a gabonát -Átokhá*"' ra. Az árpa mázsáját 80 pengőért, 8 tengerit 94 pengőért, vette tőlük, a"11' hez ő mázsánkinl 20 pengőt számit®' • napidíj* cimén. Huszár hangoztat'1'' hogy nem üzletszerli árusitássaj hilkozott hanem csupán megbízóin" számára hozta el a megrendeli Erre a vallomásra rácáfol az a lé"1 högy a tengerit kicsiben, kilónkint |í! árusította. A rendőrség a vizsgálat anyagú1^1 ugy látta hogv súlyos árdrágitó vis2' szaélés esete forog' fenn. -ezért a ügy iratait áttette az ügyészség^?.' ahol rövidesen döntenek Huszár ** további tosvatartása felöl

Next

/
Oldalképek
Tartalom