Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-06 / 177. szám

bbbrbbi fi o e b m a g y a r o b 3 z a g CsűtSrtSk. 1942. auarnszftis 6. Nyári gyönyörűségek (IV.) Ne vidd a lokálpatriotizmust túlzásba! mondom jótanácsként, mert van rá eset, hogy megbánod. Ne­kem is rendkívül tetszett az a figye­lem, vagy minek nevezzem, amely lépten-nyomon beledobta Szeged nevét az >eseraények homlokterébe". (Ez a frázis ugyan butaság, nagyon jól tu­dom, de akkoriban annyit használták, hogy nem vonhattam ki magam az el ismétlése alól. Szeged az események homlokterében! — irta főcímnek né­hai jó B. A„ mikor Szalma Pistát akasztották a Csillagjbörtön udvarán.) így ragadott meg az a fővárosi hittel, amely helyi lapjaink segítségé­vel közölt reklámjaiban feltűnő vas­tagságú betűkkel hirdette, hogy ez a szegediek kedvenc találkozó helye. Oda szálltam hát a legközelebbi al­kalommal, hogy aztán soha többé a kapuján be ne tegyem a lábam. Kezdődött azon, hogy beleüflközé tem a hallban Spacingerné őnagysá­gába. Látni láttam már évek óta, de soha lelki szükségét nem éreztem, hogy szeretetreméltóságát személyesen is megtapasztaljam. Most is 6 eresz­kedett le hozzám. — Utas emberek közt leomlanak a társadalmi korlátok, fogjunk kezet. Mit csinál Pesten? — Hol ezt, hol azt. — Én is itt szálltam meg a !eá­nvaimmal, együtt tölthetnénk az es­tét. Kezdtem szédülni, — Rendkívül sajnálom, de Budán jvun dolgom a Csend-utcában. — Nagyszerű, lelkendezett Spa­'r- ngerné. mi is ott adtunk randevút a Biatorbágyiéknak, Együtt mehetünk. Halálos vergődés volt ahogyan megszabadultam tőle. De csak arra az estére. Mert a többi napon valóság­gal lesbe állt, kivel beszélek, ki keres •fel. A telefonos gyereket megveszte­gette, hallgassa ki, mit beszélek, hány 'évesnek Írtam magam a bejelentőlap­ba? Ha megfogott, egész könyvre való 'pletykaanyagot referált a többi, szin­tlén itt megszállt, szegediekről. Oda­Ihaza nem hallottam annyi intim rész­letet, külön ezért volt érdemes Pestre mennem. De vizsláskodott a többi sze­gedi Is másokra, meg rám. — Ki volt az a kis szőke, akivel »az este az orfeumban járt? Na, na, auajd megmondjuk otthon. ; (Pedig nem is igaz. mert egy bar­kával vacsoráztam a Diófában.) | A vége az lett, hogy többé nem imentem a szegediek kedvenc gyüldé­lié be, hanem felkutattam azokat a he­gyeket, amelyek azt hirdették, hogy máluk van a debreceniek, vagy a nagy­kanizsaiak, esetleg a kassaiak ked­fvenc találkozó helye. I Megfordult a gondolatomban, hogy figyelmeztetem a hotelest: — Uram, miért folytatja ezt a mar. haságot? Elriaszt vele minden sze­gedit! De mielőtt kimondtam volna, rá­(jötem, hogy nem riasztja őket A sze­gediek továbbra is csak oda szálltak, különben szúk területen hogyan ellen­őrizhették volna egymást! Annyi idők után bevallhatom egy bűnömet is a sok közül. Kezdődött azzal, hogy egy szép asszony erővel állította, hogy feltűnően hasonlitunk egymásra Borbély Jóska tiszteli 'barátommal. — Össze lehet magukat téveszteni, i Mulattam a felfedezésen, de a gya­korlatiasság terére csak pesti szóra­kozásaim alkalmával tértem. Mikor ugyanis ugy alakult a helyzet, hogy bü kellett mutatkoznom itt, vagy ott. •lelkiismeretinrdalás nélkül állítottam, hogv Borbély Jóska vagyok. Igv aztán lassankint egész szöve­ifeke a gyanúnak övezte Józsit, a vi­liág legszolidabb, ártatlan férfiát. — Micsoda rosszindulatú pletyka­jfászek' ez a Szeged, panaszolta egy­jszer Jóska. Képzeld, épp a feleségem­IBtk mesélik gyöngéd lelkek, hogy a mult héten milyen cigányos ricsajt rendeztem a Mádayban. Szerencsére, legalább két hónap óta nem voltam Pesten, különben még elhitte volna. — Hol is van az a Máday? —kér deztem ártatlan arccal. Ahán, tudom már, a Iiákóczi-uton, átellenben a Balaton-kávéházzal, legfeljebb egy ki csit srégen. De ott literszámra mérik a bort, nem palackban. Ment ez egy darabig, mig egyszer azt mondja a látpgatóba járó Szá­vay Gyula. — A mult héten fél éjszakát be­szélgettem rólad egy szép kis lány­nyal. — Furcsa helyekre járhatsz^ Gyula bácsi, ha ilyen ismeretségeket kötsz. Ki volt az? Mondja a nevét is, soha én azt nem hallottam. — Még hozzá Malvin? Nem birok el bizonyos neveket, ez is azok közül való. — Pedig leirt részletesen, ráismer­tem néhány szavad járására. Elmesélte a helyet, a körülménye­ket, nem stimmelt semmi. Isten tud­ja, ki lehetett az a lá.iv, csak egv bi­zonyos, hogy én nem ismertem. Hallottam aztán más dolgokat is Határozottan impoiált, bogy miket csinálok, milyen fenegyerek vagyok átmenetileg és folytatólagosan, ped'g akkortájt hosszú Uónanok teltek el, amig felmentem Pestre. Valaki visz­szaélt a nevemmel, ugyanazzal a mód­dal büntettek, amelvikkel én vétkez­tem a baráti hűség ellen. Sose jöttem rá a dolog nyitjára, bár — az igazat megvallva — feszegetni se mertem. Ismertem egyszer egy embert, akit átlag minden héten elneveztek sik­kasztónak, tolvajnak, betörőnek s tűr­te szemrebbenés nélkül. — Miért nem titlakozik? — kér­dezte tőle egyszer valaki. — Majd bolond leszek, hiszen ez arra is képes, hogy bebizonyítja azt, amit mond. Én se mertem a nyilt térhez fo­lyamodni, csak ismerőseimnek jelen­tettem ki, hogy nem vagyok azonos önmagammal s a cselekedeteiméi t nem vállalok felelősséget, tehát ne higyjenek el semmit abból, amit ró­lam hallanak. Az idő old meg mindent, amint azt a nyáron zenei aláfestéssel adta tud­tomra Károlyi Árpád Balatonfüre­den. Mikor ugyanis beléptem az étte­rembe, a Grand Hotel közönsége meg­lepetten nézi Árpádot, mi baja a gye­reknek, mit intpget, merre bólogat olyan barátságosan? Ugyanakkor azonban a csirkefogó hirtelen befejezi az éppen gyakorolt nótáját s azzal a másikkal üdvözöl, hogv aszongya: Ha egyszer elmúlt a nyár... A problémákat is csak félig szok­ták megoldani. Annvi idő után ünne­pélyesen bocsánatot kérek Borbélv Józsitól és belenvugszom. hogv sosem tudom meg, ki élt vissza régi vidám esztendőkben az én nevemmel. Marad­jon örök titok, mint L. L. haidani ba­rátunk mondta a tizedik pohár sör után. JcrtT^ A éfeteítyt eledéi velle a t<bnttyt& vá&áU fapásaUnalc IdMk csak a „nZi dytytvlak a facswv (A Délmagyarország munkatársá­tól) A zsebtolvajnak éltető eleme a tömeg, mint a halnak a víz. Csak tömegben, tolongásban tud dolgoz­ni a »zsebes«, ezért keresi föl elő­szeretettel a villamosok zsúfolt perronjait, a mozik pénztárait és általában azokat a helyeket, ahol tolongás van. Itt lökdösik, nyom­ják, taszigálják az emberek egy­mást, észrevétlenül lehet tehát a más zsebében kotorászni. A zseb­metszők számára a legbőségesebb aratási alkalom mindig is a vásár és a búcsú, mert ezek emberforga­tagában nemcsak magát a zsebtol­vajlás] műveletet lehet észrevét­lenül lebonyolítani, de a nagy tö­megben könnyebb el is tűnni, mint egy néptelen utcán. A rendőrség jól ismeri a bűnözők természetrajzát és ezért a szerdai b.avas-boldogasszonynapi búcsú al­kalmából megtettek minden előze­tes intézkedést a zsebtolvajok mél­tó fogadására. Beszámoltunk róla, hogy a mult hét végén, a szombati hetivásáron a Mars-téren és a Va­léria-téren mintegy huszonhat zseb­tolvajlás történt. Ezt a rendőrség annak jeleként vette, hogy a közel­gú búcsúra már megérkeztek az or­szág más részeiből is a "zsebeskirá­lyok«, akik közül többen a szombati razziázás alkalmával már rendőr­kézre kerültek. Kedden délután a rendőrség bűn­ügyi osztályának nyomozói kidol­gozott haditerv alapján foglalták el lesállásaikat a város különböző pontjain, azonban a tolvajok úgy látszik, megneszelhették, hogy fi­gyelik őket, mert a keddi este el­múlt anélkül, hogy valakit tetten­értek, vagy egyetlen zsebtolvajlást jelentettek volna a rendőrségen. Szerdán azután mégiscsak "kiala­kult" a zsebesforgalom- A délelőtti órákban, valamint a délután folya­mán a központi ügyeleten több lo­pási panasz érkezett a rendőrségre, ezek kivizsgálása azonnal megin­dult, azonban a nyomozók ettől füg­getlenül egész napon át szemmel­tartották mindazokat a helyeket, amelyekről gyanítható. hogy a zsebtolvajok előszeretettel keresik föl. Elsősorban ezzel a fokozott éberség $ 1 magyarázható, hogy az idei hava«boldogasszonynapi búcsú vására elmúlt anélkül, hogy — né­hány szórványos lopást leszámítva — tömeges tolvajlás történt volna. Az előző évek havasboldogasszony­rapi vásárainak bűnügyi krónikái­hoz viszonyítva az idén tizedannyi Panasz sem futott be. mint máskor, de ezek tettesei is idegenből jött nők, a férfitolvajok — úgy látszik — nem kockáztatták a bőrüket. A szerdán fölvett lopási panaszok legérdekesebbje az, amelyet Hajas Sándor nyugalmazott városi altiszt adott elő a bűnügyi osztályon. Vas­tag aranyláncra akasztott égetett ezüstóráját emelték ki a zsebéből. — Pedig nagyon vigyáztam ám rá — erősködött a rendőségen. — Látod, mondtam, hogy ne ted i föl, mert ellopják! — hangzott a késői intelem a felesége ajkáról. — Ugy vigyáztam rá, mint a sze­mem világára! —mentegetődzött a panaszos — állandóan rajta tartót tam a kezem a zsebemen éa am kor a tömegben haladtunk, minden két­három percben hátraszóltam a fe­leségemnek.: "Fogom anyjuk, meg­van még." Egyszer azután oldaról valaki meglökött, megfordultam, de nem tudtam megállapítani, ki volt. A zsebemhez kaptam, hát bi­zony, akkor már nem volt meg az óra, se a lánc! Igy adta elő a rendőrségen Ha­jas Sándor nyugalmazott városi al­tiszt az órája elemelésének történe­tet. A rendőrség azonban azóta már többet is tud, mert a nyomozás so­rán megállapították, hogy ezt 3 zsebmetszést is nő követte et. A rendőrség már nyomában is van a tettesnek. Az Olvasó irja Hiért nem javítják ki a híd melletti tiszaparti lejárót? Kaptuk a következő levelet 5 Mólyen tisztelt Szerkesztő úr! A közúti híd szegedi hídfőjének jobb­oldalán levő vasszerkezetű t.isza­parti lejáró forgalma azóta, hogy egy magánfürdőt is ide helyezett a város, erősen megnövekedett. Itt járnak le a folyóhoz a tiszai fürdő­zők százai, a halászbárkák személy­zete, az uszályok munkásai stb., a lépcisö pedig olyan rozoga és elha­nyagolt állapotban van, hogy szinte életveszélyes a rajta levő közleke­dés. Az egyes lépcsőfokok lógnak, szakadoznak, teljesen elmarta a rozsda. Kérjük Szerkesztő úrat, hívja fel erre a körülményre a vá­ros mérnöki hivatalának figyelmét, A lépcső megjavítása a testi épség biztonságára való hivatkozással ma már halaszthatatlan s egészen biz­tos, hogy ugyanezt állapítja meg az "illetékes hely* is, ha figyelmé­re méltatja a lépcső rozoga é» életveszélyes állapotát Tisztelettel 1 Aláírás. Kimerüllek az angol miniszterek . Amszterdam, augusztus 5. A Német TI jelenti: Mint a brit hírszolgálat je­lenti, Sir Strafford Crupps azzal ÍDdo­kolta az angol kormány javaslatát, hogy a parlament tartson nyári szüne­tet, hogy a miniszterek kimerültek és ! már nem birják azt a megterhelést, me­lyet a parlamentben előirt jelenlétük jelent. Szükséges, hogy egyidöre meg­szabaduljanak kötelezettségeiktál és alkalmuk legyen felváltva szabadságra utazni. A szünet azonban nem jelenti azt, hogy a kormány szükség esetén ne hivja össze haladéktalanul a parla­mentet. (MTI) SZÍNHÁZ 46 operettet és prózát mutató hat be a szezonban a szegedi színház A Színművészeti Kamara választ­mánya megállapította, hogy az egye? színtársulatok legfeljebb hány darabot mutathatnak be egv-egy szezon folya­mán. A rendelet szerint a debreceni, szegedi, pécsi, kassai, nagyváradi & miskolci társulatoknál, ahol az évad hét-nyolc hónap. 46 operett és próza kerülhet bemutatásra. A szabadkai, győri, szatmárnémeti, soproni, munká­csi és békéscsabai társulatok legföl­jebb 40 operettet és prózai darabot ad­hatnak elő. a többi színtársulat szini­évadonkint csak 36 darabot játszhat­nak. A meghatározott elöadásszámon f®? lül azonban operákat tetszés szeriP' mutathatnak be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom