Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-06 / 177. szám

bbbrbbi fi o e b m a g y a r o b 3 z a g CsűtSrtSk. 1942. auarnszftis 6. Nyári gyönyörűségek (IV.) Ne vidd a lokálpatriotizmust túlzásba! mondom jótanácsként, mert van rá eset, hogy megbánod. Nekem is rendkívül tetszett az a figyelem, vagy minek nevezzem, amely lépten-nyomon beledobta Szeged nevét az >eseraények homlokterébe". (Ez a frázis ugyan butaság, nagyon jól tudom, de akkoriban annyit használták, hogy nem vonhattam ki magam az el ismétlése alól. Szeged az események homlokterében! — irta főcímnek néhai jó B. A„ mikor Szalma Pistát akasztották a Csillagjbörtön udvarán.) így ragadott meg az a fővárosi hittel, amely helyi lapjaink segítségével közölt reklámjaiban feltűnő vastagságú betűkkel hirdette, hogy ez a szegediek kedvenc találkozó helye. Oda szálltam hát a legközelebbi alkalommal, hogy aztán soha többé a kapuján be ne tegyem a lábam. Kezdődött azon, hogy beleüflközé tem a hallban Spacingerné őnagyságába. Látni láttam már évek óta, de soha lelki szükségét nem éreztem, hogy szeretetreméltóságát személyesen is megtapasztaljam. Most is 6 ereszkedett le hozzám. — Utas emberek közt leomlanak a társadalmi korlátok, fogjunk kezet. Mit csinál Pesten? — Hol ezt, hol azt. — Én is itt szálltam meg a !eánvaimmal, együtt tölthetnénk az estét. Kezdtem szédülni, — Rendkívül sajnálom, de Budán jvun dolgom a Csend-utcában. — Nagyszerű, lelkendezett Spa'r- ngerné. mi is ott adtunk randevút a Biatorbágyiéknak, Együtt mehetünk. Halálos vergődés volt ahogyan megszabadultam tőle. De csak arra az estére. Mert a többi napon valósággal lesbe állt, kivel beszélek, ki keres •fel. A telefonos gyereket megvesztegette, hallgassa ki, mit beszélek, hány 'évesnek Írtam magam a bejelentőlapba? Ha megfogott, egész könyvre való 'pletykaanyagot referált a többi, szintlén itt megszállt, szegediekről. OdaIhaza nem hallottam annyi intim részletet, külön ezért volt érdemes Pestre mennem. De vizsláskodott a többi szegedi Is másokra, meg rám. — Ki volt az a kis szőke, akivel »az este az orfeumban járt? Na, na, auajd megmondjuk otthon. ; (Pedig nem is igaz. mert egy barkával vacsoráztam a Diófában.) | A vége az lett, hogy többé nem imentem a szegediek kedvenc gyüldélié be, hanem felkutattam azokat a hegyeket, amelyek azt hirdették, hogy máluk van a debreceniek, vagy a nagykanizsaiak, esetleg a kassaiak kedfvenc találkozó helye. I Megfordult a gondolatomban, hogy figyelmeztetem a hotelest: — Uram, miért folytatja ezt a mar. haságot? Elriaszt vele minden szegedit! De mielőtt kimondtam volna, rá(jötem, hogy nem riasztja őket A szegediek továbbra is csak oda szálltak, különben szúk területen hogyan ellenőrizhették volna egymást! Annyi idők után bevallhatom egy bűnömet is a sok közül. Kezdődött azzal, hogy egy szép asszony erővel állította, hogy feltűnően hasonlitunk egymásra Borbély Jóska tiszteli 'barátommal. — Össze lehet magukat téveszteni, i Mulattam a felfedezésen, de a gyakorlatiasság terére csak pesti szórakozásaim alkalmával tértem. Mikor ugyanis ugy alakult a helyzet, hogy bü kellett mutatkoznom itt, vagy ott. •lelkiismeretinrdalás nélkül állítottam, hogv Borbély Jóska vagyok. Igv aztán lassankint egész szöveifeke a gyanúnak övezte Józsit, a viliág legszolidabb, ártatlan férfiát. — Micsoda rosszindulatú pletykajfászek' ez a Szeged, panaszolta egyjszer Jóska. Képzeld, épp a feleségemIBtk mesélik gyöngéd lelkek, hogy a mult héten milyen cigányos ricsajt rendeztem a Mádayban. Szerencsére, legalább két hónap óta nem voltam Pesten, különben még elhitte volna. — Hol is van az a Máday? —kér deztem ártatlan arccal. Ahán, tudom már, a Iiákóczi-uton, átellenben a Balaton-kávéházzal, legfeljebb egy ki csit srégen. De ott literszámra mérik a bort, nem palackban. Ment ez egy darabig, mig egyszer azt mondja a látpgatóba járó Szávay Gyula. — A mult héten fél éjszakát beszélgettem rólad egy szép kis lánynyal. — Furcsa helyekre járhatsz^ Gyula bácsi, ha ilyen ismeretségeket kötsz. Ki volt az? Mondja a nevét is, soha én azt nem hallottam. — Még hozzá Malvin? Nem birok el bizonyos neveket, ez is azok közül való. — Pedig leirt részletesen, ráismertem néhány szavad járására. Elmesélte a helyet, a körülményeket, nem stimmelt semmi. Isten tudja, ki lehetett az a lá.iv, csak egv bizonyos, hogy én nem ismertem. Hallottam aztán más dolgokat is Határozottan impoiált, bogy miket csinálok, milyen fenegyerek vagyok átmenetileg és folytatólagosan, ped'g akkortájt hosszú Uónanok teltek el, amig felmentem Pestre. Valaki viszszaélt a nevemmel, ugyanazzal a móddal büntettek, amelvikkel én vétkeztem a baráti hűség ellen. Sose jöttem rá a dolog nyitjára, bár — az igazat megvallva — feszegetni se mertem. Ismertem egyszer egy embert, akit átlag minden héten elneveztek sikkasztónak, tolvajnak, betörőnek s tűrte szemrebbenés nélkül. — Miért nem titlakozik? — kérdezte tőle egyszer valaki. — Majd bolond leszek, hiszen ez arra is képes, hogy bebizonyítja azt, amit mond. Én se mertem a nyilt térhez folyamodni, csak ismerőseimnek jelentettem ki, hogy nem vagyok azonos önmagammal s a cselekedeteiméi t nem vállalok felelősséget, tehát ne higyjenek el semmit abból, amit rólam hallanak. Az idő old meg mindent, amint azt a nyáron zenei aláfestéssel adta tudtomra Károlyi Árpád Balatonfüreden. Mikor ugyanis beléptem az étterembe, a Grand Hotel közönsége meglepetten nézi Árpádot, mi baja a gyereknek, mit intpget, merre bólogat olyan barátságosan? Ugyanakkor azonban a csirkefogó hirtelen befejezi az éppen gyakorolt nótáját s azzal a másikkal üdvözöl, hogv aszongya: Ha egyszer elmúlt a nyár... A problémákat is csak félig szokták megoldani. Annvi idő után ünnepélyesen bocsánatot kérek Borbélv Józsitól és belenvugszom. hogv sosem tudom meg, ki élt vissza régi vidám esztendőkben az én nevemmel. Maradjon örök titok, mint L. L. haidani barátunk mondta a tizedik pohár sör után. JcrtT^ A éfeteítyt eledéi velle a t<bnttyt& vá&áU fapásaUnalc IdMk csak a „nZi dytytvlak a facswv (A Délmagyarország munkatársától) A zsebtolvajnak éltető eleme a tömeg, mint a halnak a víz. Csak tömegben, tolongásban tud dolgozni a »zsebes«, ezért keresi föl előszeretettel a villamosok zsúfolt perronjait, a mozik pénztárait és általában azokat a helyeket, ahol tolongás van. Itt lökdösik, nyomják, taszigálják az emberek egymást, észrevétlenül lehet tehát a más zsebében kotorászni. A zsebmetszők számára a legbőségesebb aratási alkalom mindig is a vásár és a búcsú, mert ezek emberforgatagában nemcsak magát a zsebtolvajlás] műveletet lehet észrevétlenül lebonyolítani, de a nagy tömegben könnyebb el is tűnni, mint egy néptelen utcán. A rendőrség jól ismeri a bűnözők természetrajzát és ezért a szerdai b.avas-boldogasszonynapi búcsú alkalmából megtettek minden előzetes intézkedést a zsebtolvajok méltó fogadására. Beszámoltunk róla, hogy a mult hét végén, a szombati hetivásáron a Mars-téren és a Valéria-téren mintegy huszonhat zsebtolvajlás történt. Ezt a rendőrség annak jeleként vette, hogy a közelgú búcsúra már megérkeztek az ország más részeiből is a "zsebeskirályok«, akik közül többen a szombati razziázás alkalmával már rendőrkézre kerültek. Kedden délután a rendőrség bűnügyi osztályának nyomozói kidolgozott haditerv alapján foglalták el lesállásaikat a város különböző pontjain, azonban a tolvajok úgy látszik, megneszelhették, hogy figyelik őket, mert a keddi este elmúlt anélkül, hogy valakit tettenértek, vagy egyetlen zsebtolvajlást jelentettek volna a rendőrségen. Szerdán azután mégiscsak "kialakult" a zsebesforgalom- A délelőtti órákban, valamint a délután folyamán a központi ügyeleten több lopási panasz érkezett a rendőrségre, ezek kivizsgálása azonnal megindult, azonban a nyomozók ettől függetlenül egész napon át szemmeltartották mindazokat a helyeket, amelyekről gyanítható. hogy a zsebtolvajok előszeretettel keresik föl. Elsősorban ezzel a fokozott éberség $ 1 magyarázható, hogy az idei hava«boldogasszonynapi búcsú vására elmúlt anélkül, hogy — néhány szórványos lopást leszámítva — tömeges tolvajlás történt volna. Az előző évek havasboldogasszonyrapi vásárainak bűnügyi krónikáihoz viszonyítva az idén tizedannyi Panasz sem futott be. mint máskor, de ezek tettesei is idegenből jött nők, a férfitolvajok — úgy látszik — nem kockáztatták a bőrüket. A szerdán fölvett lopási panaszok legérdekesebbje az, amelyet Hajas Sándor nyugalmazott városi altiszt adott elő a bűnügyi osztályon. Vastag aranyláncra akasztott égetett ezüstóráját emelték ki a zsebéből. — Pedig nagyon vigyáztam ám rá — erősködött a rendőségen. — Látod, mondtam, hogy ne ted i föl, mert ellopják! — hangzott a késői intelem a felesége ajkáról. — Ugy vigyáztam rá, mint a szemem világára! —mentegetődzött a panaszos — állandóan rajta tartót tam a kezem a zsebemen éa am kor a tömegben haladtunk, minden kéthárom percben hátraszóltam a feleségemnek.: "Fogom anyjuk, megvan még." Egyszer azután oldaról valaki meglökött, megfordultam, de nem tudtam megállapítani, ki volt. A zsebemhez kaptam, hát bizony, akkor már nem volt meg az óra, se a lánc! Igy adta elő a rendőrségen Hajas Sándor nyugalmazott városi altiszt az órája elemelésének történetet. A rendőrség azonban azóta már többet is tud, mert a nyomozás során megállapították, hogy ezt 3 zsebmetszést is nő követte et. A rendőrség már nyomában is van a tettesnek. Az Olvasó irja Hiért nem javítják ki a híd melletti tiszaparti lejárót? Kaptuk a következő levelet 5 Mólyen tisztelt Szerkesztő úr! A közúti híd szegedi hídfőjének jobboldalán levő vasszerkezetű t.iszaparti lejáró forgalma azóta, hogy egy magánfürdőt is ide helyezett a város, erősen megnövekedett. Itt járnak le a folyóhoz a tiszai fürdőzők százai, a halászbárkák személyzete, az uszályok munkásai stb., a lépcisö pedig olyan rozoga és elhanyagolt állapotban van, hogy szinte életveszélyes a rajta levő közlekedés. Az egyes lépcsőfokok lógnak, szakadoznak, teljesen elmarta a rozsda. Kérjük Szerkesztő úrat, hívja fel erre a körülményre a város mérnöki hivatalának figyelmét, A lépcső megjavítása a testi épség biztonságára való hivatkozással ma már halaszthatatlan s egészen biztos, hogy ugyanezt állapítja meg az "illetékes hely* is, ha figyelmére méltatja a lépcső rozoga é» életveszélyes állapotát Tisztelettel 1 Aláírás. Kimerüllek az angol miniszterek . Amszterdam, augusztus 5. A Német TI jelenti: Mint a brit hírszolgálat jelenti, Sir Strafford Crupps azzal ÍDdokolta az angol kormány javaslatát, hogy a parlament tartson nyári szünetet, hogy a miniszterek kimerültek és ! már nem birják azt a megterhelést, melyet a parlamentben előirt jelenlétük jelent. Szükséges, hogy egyidöre megszabaduljanak kötelezettségeiktál és alkalmuk legyen felváltva szabadságra utazni. A szünet azonban nem jelenti azt, hogy a kormány szükség esetén ne hivja össze haladéktalanul a parlamentet. (MTI) SZÍNHÁZ 46 operettet és prózát mutató hat be a szezonban a szegedi színház A Színművészeti Kamara választmánya megállapította, hogy az egye? színtársulatok legfeljebb hány darabot mutathatnak be egv-egy szezon folyamán. A rendelet szerint a debreceni, szegedi, pécsi, kassai, nagyváradi & miskolci társulatoknál, ahol az évad hét-nyolc hónap. 46 operett és próza kerülhet bemutatásra. A szabadkai, győri, szatmárnémeti, soproni, munkácsi és békéscsabai társulatok legföljebb 40 operettet és prózai darabot adhatnak elő. a többi színtársulat sziniévadonkint csak 36 darabot játszhatnak. A meghatározott elöadásszámon f®? lül azonban operákat tetszés szeriP' mutathatnak be.