Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-04 / 175. szám

Havas Boldogasszony ünnepére A délvidéki Tekia búcsűjáróhelye - Régi pravoszláv szerzetesek vidám életerői — A Mária-ku tusz, meg a szegedi fogadalmi nap (A Déliuagyarország munka társától) A tizenhetedik század elejére teszik az egyházi krónikások a havibu csu kezdetét, tiszteielére a Boldogsá gos Szűznek, aki havat pihéztetett forró nyár közepén az eltikkadt emberek üdülésére. Az ünnep legrégebbi zarándokke Iyc Tekia, a délvidéki Pétervápad mellett, erdők lombkoszoruzta homályábap. ahol mostanában még mjndig vadul lángol fel a sorsába belenyu godni nem tudó szláv-maradék lelki tüzhányása. Csodálatosan szép nagy erdők őrzik errefelé az emberi titkokat, romantikát sugárzott mindig az egész vidék, zavar nélkül fért meg egymás mellett a katolikus hitbuzgalom a pravoszláv liturgiával. A szerb zárdák kompr szerzeteseikkel, akik bengeralaku hosszú süveget hordtak a fejükön, a vallással foglalkoztak, a tudománynak éltek és a politikával is csak annyit törődtek, amennyi nélkül porn érezhette magát szerbnek a közülük való. A pravoszláv papok képesítése általában szerényebb méretű, a magasabb műveltséget az igényesek kolostorokban szerezték meg, ahol szerzetesi szabályok szerint éltek. Vagy nem nősültek. vagy már özvegyek voltak. — lévén szigorú előírás, hogy szerb pap csak egyszer nősülhet. A falusi pápa tanulmánya megállt a legszerényebb méreteknél, a tudósok a kolostorokból kerültek ki. Kolostor pedig igen sok volt, az ikonosztászok telve ama furcsán festett és merev testtartási! bizánci szentekkel, akiknek lába feje mintha örökre bucspt njöudana egymásnak, mert a lábak csak a sarkokban találkoznak, aztán egyenes vonalban az ellenkező világnézetbe kívánkoznakf?xek a szerzetesek igen jól éltek. mert a kolostorok gazdagok voltak jószivii végrendeletek révén. Magányos özvegyasszonyok rájuk testálták ingóikat, ingatlanaikat, sőt rájuk gondojt az ojyap is, aki megunta, hogy atyafisága türelmetlenül lesi a halálát, miért is sok gyöngédtelenségért igy vált gyöngéddé a kolostorokhoz. Természetes, hogv az atyafiak pöröltek, ezért a szerzet részint p legkiválóbb ügyvédeket tartotta komiriencióban, részint bölcs előrelátásból felkészült adakozó további özvegyekre s maga nevelt fel jogászkülönítményt. Bár valljuk meg, hogy arápylag könnyű volt' az ő dolguk, ipert tőrvényeik buzgón védték az egyház érdekeit s jeles birák Ítélethozatal előtt nem sajnáltak a fáradtságot. bogy az érdekelt kolostorban információszerzés okából megszálljanak. Mikor is kitűnt, hogy a darán hizlalt iirfinél kevés alkalniatosabö pecsenye van (legfeljebb az lehet a vita tárgya, hogy fokhagymával spé-j kelten, forrón fáialva jobb-e, avagy I másnap reggel hideg szeletelésbept. ki-' tűntek továbbá a válogatott és pon- • tos nagyságúra nőtt halak, nemkiilön-' ben a karlócai ürmösök. amelyekolyan. de olyan helyes mederbe terelik a jogi gondolkodást, hogy a célszerű bíró iqár éjfélkor is csak dadogva tudja elmondani: — Igenis, szenf atyáin, szigorúan mérlegelve a helyzetet, az igazság serpenyője erősen billeg tifelétek.Pe írre előbb aípdtiqm kelj. Szólt és az asztal alá fordulva mély álopiba merült N

e higvjétek, hogy ezek a bevezető igék egészen haszontalanok, de meg akartam ismertetni a helyei, amely övezte Tekiát. a vallásos katolikus kegyhelyet erdők imádságra késztető áhítatában. Tde járt az egész délvidék, nagyon messzi tájakról ömlött a népek serege, még pedig igazi zarándoklás formájában: gyalog. Maria SehneC-nek nevezték az emberef; Tekiát s nem sajnáltak napokat, hogy megérkezzenek a bucsu napjára, meri mii ér a lelki alázatosság kocsin, vagy akár a görögkeleti expressznek nevezett vicinálisokon, ha nem adja meg méltóságát a testi fáradozás, a tudatos kényelmetlenség, a nélkülözés, mihez böjt utján lehet eljutni. Eszményi magas pontról nézve hatalmas kör volt a messzi vidék, küllőin jöttek a népek egyre közelebb, mig a tett helyre érkeztek. Elül az asszonysercg, mögöttük a férfiak, lehajtott fővel és komoran, cipelve a vásárt hirdető hatalmas tarka ernyői. Igen, ennyi kényelmat megengedtek maguknak, ellentétben az asszonyokkal. akik fejükre borították a felső szoknyájukat, ba megeredt az eső s maradt rajtuk ipég elég réteg aphoz. hogy meg ne fázzanak. A mértékel csak a kefekötős "Wespné vétette ei, holmi gyanús derümozigalmakból figyelmessé téve, hogy a kelleténél több szoknyát borított a fejére. Mire béketűréséből kijött és szigorúan megintette az urát. — Mégis csak szemtelen vagy, hogv engedsz igy járni. Mire azt felelte Wcsp polgártárs nagyon csendes hangon: _ Édes fiam, ki láthat a női lelkekbe? • Honnan tudhattam, hotgy nem tartozik-e ez is a vállalt fogadalmadhoz? Wespné azonban már lidős aszszony volt, épp ezért fejtsék meg a lelki bonyodalmakkal foglalkozók, hogy miért volt mégis a kelleténél jobban felháborodva? "KTondorn, a délvidékiek valamenynyien Tekián imádkoztak Havas Boldogasszonyhoz, felejthetetlen szép vidéket láttak, sokuknak ez volt a nyaralásuk, egész esztendő mesemondására alkalmas tapasztalatuk, anyaggyűjtésük. Ezért hiányzott a délvidék a szegedi ünnepről, hozzánk a környéken kivül csak a felsőbácskaiak látogattak el, magyar falvak maigyar lakossága. A torontáli sváb hiába ad ta Szegedre magyar szót tanulni a fiát, a búcsúnkat nejp tisztelte meg. Neki ott volt a maga nagy ünnepséggel megrendezett Kirvája, vagy ha messzebb útra határozta el magát, Radnát kereste fel. A megszállás óta a radnai búcsút is Szegeden tartják meg az isfepi kegyelemben élőknek Kisasszony napján, de a svábok akkor sem keresnek fel bennünket. Igaz ugyan, hogy a jószándék, meg a tetté erősödött hit egymagában nem elegendő ehhez. A világháború előtti időkben augusztus 5-én akkora tömegeket látott Szeged, hogy csak csodálkozni lebeteft, hogyan férnek el. Jöttek végtelen rajokban, vejsenyt énekelve a pacsirtával, amely megfürdött az üt porában s felrepülve megállt egy Szegedi rédióelőfízetők figyelmébe l SzanBsiló Béla Rádiólaboratckiumát m eguyitolta. Kelemen-utca 7. Telefon 14 - 24 poszton üdvözlő imáját elmondani. Fehér hajú aggastyánok épp ugy kerültek a népek soraiban, mint gyermekek, akik most indultak clíjször ilyen hosszú útra, hogy viaszlábat áldozzanak a fekete Máriának Viaszlábu> a maguk lábáért, amely, vigasz tatauui kezdett sorvadni, de csodálatosképpen meggyógyult. Jötek fiatal lányok, viasz-arcu asszonyok. bizodalmi)kkal szőve körül az örökanya legnagyobbját, lelki megbántottságukban vigaszt keresve annál ,aki többet szenvedett, mint az emberiség valamennyi anvája, — aztán meggyógyultak a hittől, a menynyei erőbe vetett bizodalomtól. Nagyon felvilágosodott okosak ne könyveket bujjgnak, vitákat szítsanak, hanem menjenek ki a természetbe, nézzék meg a millió formájú falevelet, a millióféle mákszemnyi teremtményt, élő organizmust, gyámoltalanságukban is tudatos kis életüket .s ha képesek csak gyenge hasonlót is létrehozni, mindenki megengedi nekik, hogy kételkedjenek a hatalmas legfelsőbb akaratban, intézkedésekben. A Mária-kultusz nem a katolikusok kizárólagos kegyelet-adózása, hiszen annyi példáját láttuk, hogy szorongattatásáhan hozzá menekül minden vallású nő s a sokat szenvedett, az anyai mártiromság keserveit végigvengődő asszonyt látja benne. Hány sápadt arc, törékeny gyenge sziv térdei oltáránál, panaszkodva, vagy befelé vérző némasággal téve meg vallomását! A földi asszony járul hittel és bizalommal a magasztos égi asszonyhoz, kinek szivét a szenvedés hétágú tőre meggyötörte. Aztán ha kipanaszolta magát, megy folvtatqi az életet, a keserűt, a szomorút, különösen most, amikor duplán van kiért aggodalommal lennie. Többen az esztendőben ethnografiai látványosságot is várunk, nagy magyar vidékek tömegét, akik eddig el voltak tőlünk zárva s tavaly, a felszabadulás frissességében, még nem jutottak el idáig. Hangos ilyenkor a város, hangosak az éjszakák, megtelnek a lacipecsenyét sütő kocsmák, — ősi jogon borkimérővé alakul át két napra minden termelő —, az egyik érkező csoport beleolvad a másikba, a szapora nyelvieket felváltják a passziósan beszélők, mégse zavarja az egyik a másikat. Az ének itt nem azért történik, hogy hatást érjen el, hanem mivel lelki szükséget pótol. Mindenki a maga imájába mélyed, a másét nem is hallja. A Ferences kolostor minden oldala épp ugy megtelik népekkel, mint a vastag falu bolthajtásos feíyosó, meg a kert s az udvar. Ott alszanak az este érkezettek néhány órát, továbbá szalmára vetett fekhelyen a zárdában, ha máshol nem jutott alkalom. Az arisztokratája a fűre kerül, a gyá moltalanabbja megelégszik a föld porával, melyből származása vagyop. A hajnali derengés birkózik még az ** éjszaka homályával, mikor megmozdul a zalsó tábor. Mezei hadak lehetnek ilyenek, a honfoglaláshoz hasonló a kép, mikor cicink megállottak pihenni az uj haza síkján. A gvárdián pedig sorba kopogtatja a barátok ajtaját. — Sürget Kezdődik az év legfáradtságoSabb napja a gyóntatással, áldoztatássnl. G'yóqtatpszék gyónlalószék mellett a folyosón, a ferences rendházak kölcsön adják Szegedre szerzetesejket, akik itt töltik az egész hetet. Vo)t év, amikor 15 20.000-cn is gyóntak Havi Boldogasszony napján, bár ne hízzunk olyan határozottan a szá mokban. A laikus embep akaratlanul ís.'túlbecsüli a tömegeket s ha már felelőtlenül többel mondhat, miért mondjon keveset? Próbálja meg egy-, SZPf valaki, szá(pláljpp pssze csak |já. rgmezer embert' tpajd meglátja, milyen légió az: Azqnbán* dereng már. varősginütter nül lila "színbe olvad a messzeség, a hajnali szellőre a bokrok is meumoz dúlnak egyszeriben, a Mátyas-tó®!* lom öreg harangja megkondul, ható ja száll, mintha madárcsapat i»fl0 na felrebbenésóböi birt adui a* ről, a lelkek ünnepéről A

szegedi ferences kolostor soktól régibb, mint a havi bucsu m^ tartása. Sok szó esett már róla, f" lyen változásokon, viszontagságok0 cselt át az idők folyamán a MálJÁ8' templom — az'igazságos Eltály h®v„'' tete ki először az akkor még sz« kápolnát —, nem lehet célom, hogy most építészeti ismétléseknek áld<F zak. De hogy vannak természetföloa tények, mcgmagyarázhatatlanok jeges emberi tudásunknak, — azt a * ' kete Mária-kép is tanúsítja, * pusztulásra való kalandokon át ' megmaradt s nem semmisült meg Cseperke tóban. Az Istenanya ma ázzál a szomorú tekintettel néz hozzá fordulókhoz, ahogy hosszú iterációkat adott vissza az életnek, reménységnek. Élni pedig érdeniff sem volna, ha ncip serkentene a ** ménv, hogy nem végezhetjük le'*r' sz. szigethy vilufo3 giával A jtfedóí villamos menetrendiének és tarifájának megváltoztatását kérí a felsővárosi lakosság (A Délmagyarország munkát ár & tói) A gedói villamosvasúti voB* nak' a vámházig való mpffhoss®8''' bítása lényegesen megjavította e" nek a népes városrésznek köziek0' dési viszonyait s ez a kedvező í"' lamosközlekedés az egész várost^ fejlődését előnyösen befolyásolja. 4 lakosság körében azonban a vili*' mosközlekedésscl kapcsolatban zonyos kívánságok merültek ft™ amelyeket a legutóbbi törvényi tósági közgyűlésen Vénig G-n)? bizottsági tag terjesztett elő. A í' vánságok között kettő van, artj lyeknek megvalósítása sokat jár tana a felsővárosi lakosság köd* kedési viszonyain. Egyik az, h otf* az utolsó esti villamos indulás'' túl korainak tartják, 'Jelenleg óra 15 perckor indul a Gedóból *' utolsó villamos, a felsővárosiak u*° ezzel szembep az a kívánsága, ezt az időpontot fél órával loU0 ki s az utolsó kocsi 9 óra 45 V0 kor induljon. A másik kivánsá?" pedig az egységes villamostarift bevezetésére irányul. Itt szem e'^ tartják a somogyitelcpi villa&& járat egységes tarifáját, ami tó" valevpleg úgy van megállapító*' ahogy bárhol száll fel az útas * villamosra, a melegvjzforrás és * somogyitelepi vámház között 60' séges 20 filléres menetjegyek V1* nak bevezetve. A gedói. villan10* vonalán viszont az egész vonalon szakasz és a vpnaljegymids'f van bevezetve, vagyis 20 és 30 f' léres jegyekkel lehet utazni, ^s/V rint, hogy az útas hosszabb TÜfJ rövidebb útat tesz meg A felspv®. rosiak most az kérik, hogy legalá"^ a Takaréktár-utcai megálló és , vámháznál levő végállomás a soujpgyitelepi vopalpp érvéül, levő egységes tarifarendszert r.esséfc be, yagyjs bárhol szájl fe' f„ útas a vjllaniosra ós bármcfp'j utazik ezen a távolságon bclü! utas, ne kerüljön többe 20 /iií^I'tá A közgyűlésen előterjesztett yt váuságokat a város hafpsáfa átiratban közgjte a vjllapxpsYf1'1 igazgatóságával s kéri ezeknek í menetrendi és tariifakívánságok8 megvalósítását