Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-27 / 193. szám
Számadás és vita pusztába kiáltott szavakról Szeged müveszeti életének sorsproblémai (A Délmagyarország munkatársától) Nem tartozik rám. hogy a szerkesztőséghez címzett levelekre válaszoljak, de jelen esetben szívesen teszem, mert azt látom, hogy Szeged társadalma különböző rétegének ér deklődését képezik a feladott kérdések. A válaszadásra azért választottam a nyilvánosságot, mert remélem, hogy azok a kulturális problémák, amelyeket alább megvitatunk, azokat is érdekelik, akik nem fordultak levéllel, vagy élőszóval hozzánk. Elsőnek ismertetem S. V. magántisztviselő úrtól kapott levél részleteit. »... Nekem hivatali munkásságomon kivül osaládi elfoglaltságom nem hagyott arra soha időt, hogy a képzőművészetekkel lényegesebben megismerkedjem ...» S. V. ur azt irja a tavábbiakban, hogy anyagi lehetőségeihez képest szívesen vásárolt műtárgyakat, legtöbbször hivatalában megforduló vándor képkereskedöktöl, de a képet sosem tudta más szemszögből értékelni, mint abból a szempontból, hogy azoknak milyen csillogó aranyozású keretük van. Szobáinak üres falai megkívánták a képet, de ezek az ötletszerű, szakértelemnélküli vásárlások a megvett tárgyak hamari megunását eredményezték. Most, amikor anyagi helyzete is inkább megengedné. elzárkózik a vásárlások elöl, mert ugy érzi, hogy nincs Ítélőképessége a műtárgyakhoz, "Ezért jelentett öröme! nekem az, hogy napilapomból elég gyakran értesülhettem művészeti kérdésekről is® — irja levelében. A muzeum kiállitássorzatával kapcsolatban emliti, hogy lapunkban több festőművész tollából megjelent ismertetések alapján olyasmit is megértett a mfiszemléletből, ami eddigi ismerettárából hiányzott. "Négy kiállítást tekintettem meg — irja -—, egyet-egyet többször is s mindinkább azl láttam, hogy most már olyan gondolataim is vannak képekkel kapcsolatban, amik eddig nem voltak s olyan részletekben is tudok örömet találni, amikre eddig nem is gondoltam. Azt is érzem, hogy a gondolatok fejleszthetők ? szórakozva gvarapithatom tudásomat®. S. V. ur azt kérdi tőlünk levele végén, hogy miért hallgattunk el a közelmúltban gyakori témánkkal, a Művészeti Hetek kérdésével? "Reméltem — irja —., hogy az ismertetett nagyszabású programból tovább tanulhatok®. »Ráuntak-e a témára? — kérdi. — Vagy a háború miatt hallgatnak talán róla? Nagyon lekötelezne Szerkesztő ur, ha akár a szerkesztői üzenetekben is megmondaná, lesznek-e művész hetek egyáltalán s ha igen, mikor?* Képekkel vándorló alkalmi ügynökök silány portékái csak elrontják az ember eredendő Ízlését is, nemhogy a válogatás és értékelés titkára rávezetnék. A kiállítások látogatásához szükséges lenne szakszerű tájrlatveze tés, ismertető előadások s tárgyilagos kritikák. Ezeknek viszonylagá ban már maga is rájön a gondolkozásra hajlamos ember, hogy mire figyeljen, miből indul ki szemléletében s miböi vonja le a következtetést. Ez lenne az az ut, amit követnie kell, hogy a mindennapi életre is transzponálhassa a művészet tanulságait Reméljük, hogy a jövőben is megtalálja Szegeden ismereteinek bővítésé rc a terepet A tavasszal megindított kiállítások amelyéket mi kezdernér.yezlünk. hiszem, hogy mecciősődve folytalödnak tovább. Mi faj'a le szünk. % . 1 Művészeti Hetek A Művészeti Hetekre vonatkozó kérdésére nehéz válaszolni. Igaza van, ezzel a témával ujabban elhallgattunk. De ne higyje, hogy azért, mert meguntuk volna, vagy mert mondanivalónkat tartogatnánk a Művészeti Hetek idejére. Mint ön is tudja, a Művészeti Hetek a kultuszminisztérium által intéézményesitett szellemi mozgalom, a művészeti élet minden megnyilatkozására kiterjeszkedő szellemi bemutatkozás. Már minden nagyobb vidéki centrum megrendezte művészeti heteit az országban, hogy Szeged miért marad ki ebből az állami intézményből, — nem tudjuk. A lelkesedés és a jóindulat a város vezetői részéről meg volt, amikor a megrendezés ötlete felmerült Mint értesültünk, a megrendezést kérő felirat is elindult a kultuszminisztérium felé, hOigy mégsem történt eddig semmi. an. nak okát talán a kisürgetés igyekezetének hiányában kell keresnünk. A háború az Ilyen szellemi megmozdulás elmaradására nem. ok, hiszen ez az idő követeli tőlünk legjobban, hogy minden erőnket és értékünket számba vegyük és felsorakoztassuk, hogy hazánk szellemi színvonalát f versengő népek harcaiban felemelve megmutassuk. túlzottan szokimondó megjegyzéseit művészet terén valamely nemzet A művészi izlés fejlesztése Kedves S- V. uram, jólesik olvas ni eszmefdttalását s boldog vagyok hogy ismereteinek gyarapításához valamivel hozzájárultunk s hogy felhívtuk olyan kérdésekre a figyelmét, amely ' kérdések Szegeden sa jnos igen ritkán képezik a gondolkodás vagy beszéd tárgyát. Nálunk Szegeden a művészet elhanyagolt mostoha gyermek s nem támasztja társadalmunkban azt az érdeklődési igényt, amit joggal elvárhatnánk. A művészet, mint szellemi megnyilatkozás értéket és tartalmat közöl azzal, aki hajlandó vele megismerkedni s a színek és for mák nyelvén mond annyit, mint tartalmas könyv, jól megirt s Kin buknak meg a szellemi mozgalmak? Dr. K. L. ttr levelében arra szólít fel, hogy közöljük vele annak a személy nefc a nevét, aki örömét leli a szellemi kezdeményezések elbuktátásában. Ennek a kérdésnek a válasza nagyon is személyes élü lenne s a feltett kérdés szellemében nem is tudnánk választ adni. Meggyőződésünk ugyanis," hogy nincs Szegeden olyan ember, aki tudatosan vagy tervszerűen mozgalmakat gáncsolni akarna Ha mégis ilyen a látszat, ugy azt csak a szakértelem hiánya, vagy a kivitelezés fáradalmai miatti lemondás indokolhatja. Ebben a tárgykörben még két ér-, dekes levelet könyveltünk cl. Az egyik* levélíró megnevezi már a .személyi. í akinek orclytelenscge miatt nem sikcrülnqk a kezdeményezések, a másik viszont minket támad, mondván, nem kellene kezdeményeznünk olyan dolgokat, amelyek hivatalos fényezőknek hivatali kötelezettségük. Ez utói bi levélírónk természetesnek látja, hogy a megelőzés miatti sértett hiuegy; ság inkábh veszni hagyja az ideál, elő mintsem nemilletékoseknek átadja az. - — - xw Oi/ tehát nem hozhatjuk nyilvánosságra. Megnyugtatására a következőkben válaszolunk: Hiszünk abban, hogy Szeged átérzi a követelő korszellemet, a lassumoz gásu alföldi kényelemszeretetet el hagyja s a gyors megvalósulások mozgékonyságával végzi tennivalóit A mai világrend íratlan törvénye; a miinkamegállást nem ismerő folytonossága. A többtermelés iázas irama nemcsak a fizikai, de szellemi munkára is kötelező. Ahogy megköveteljük a gyárak, üzemek, a földek munkásaitól a fokozott teljesítményt, épp ugy megkövetelhető a kultura munkásaitól is haladás lendülete. Ha mindenki a maga posztján, mint munkakörének szakembere tudásának legjavát adva teljesíti kötelességét, az eredmény jósága nem kétséges. Hovatartozási vagy hiúsági okokból negligálni a kezdeményezések lendítő erejét, rö vidlátó kicsinyesség lenne. Szeged' kulturánk nyilvántartását a magyar sors ismeretéből kiinduló önzetlen munkavágy és előrejutási kívánság magyarázza. Amikor nemzetünk e.'for dult Kelettől s Nyugat kulturáját választotta, kijelölte az előrehaladásnak szellemiekben is harcos útját. Ennek az útnak rengeteg lati'intje után, talán most értünk ei be'áthaió egyenes szakaszára, ame'yen Esetlen menetelési kedvvei kell haladnunk tovább. Történelmünk véráldozatös tiz évszázadának végén, a vilégátalaknlánagy tisztulásáían, kui'nrpozieiőn' fölényével vezető szerepet vihetünk Kelet s Nyugat között, ha a szellemi öntudatra megérett közösség, egy emberként vállalja épitő kötelezettségei. Szegednek speciálisan alföldi értékeivel elől kell járnia e munkában Mint kuriozumot említem meg egy 83 éves öreg könyv pár mondatát, amely az 1850-es évek művészet4 felfogását tükrözi. A könyv Ormós Zsigmond >mübiró és az irodalom terén is itészettel foglalkozó* iró munkája. >Miné1 inkább előrehaladott * irja könyvében —, műveltsége annál nagyobb, erkölcsei annál jobbak, illése annál nemesebb s ebből következik, hogy a művészet terjesztése nemcsak állami, de vallási s általában embériségi szempontból kívánatos*. "Nem akarjuk — irja — egyenkint fölhozni azon hazafi művészek neveik kiket honi körülményeink mostohasága körünkből száműzött, tényt akartunk constatirozni, miszerint nem • művészeti képesség és hajlam, hanem művészeti pártfogás hiánya oka művészeti hátramaradásunknak*. "Karoljuk fel a művészetet, mert tudomány, irodalom és művészet azon háromság, mely nemzeteket kölcsönösen, ha nem is szeretetre, de egymás becsülésére kényszeríti®. Országos viszonylatban a "kert körülmények mostohaságai®' s -a művészeti hátramaradásnak® hála Istennek idejét múlt megállapítás. Szeged est sajnos kísértetiesen hasonló a helyzet, a mull századi hazai művészetünk viszonyaira, különösen ami a »mostobaságí-ot illeti. E cikket felhasználom még arra, hogy Sz. M. barátomnak" egy meg* jegyzésére kijelentsem; new hiáb» való a mi kulturát kereső munkánkIla pillanatnyilag nem is sikerül min* den. idővel belátják a Szkeptikusok is, hogy amit tettünk az igaz eél érdekében: szerény, de szükséges élőkészitője volt az eljövendő eredményeknek. A mai Szeged magatartására sajnos még jellemző az a megállapítás, amit egyik nagytudásn egyetemi t*1 Sáriink mondott: "Szeged megkíván ja, hogy az ember kiáltson, viszont a.rró' gondoskodnak, hogy a kiáltás a ptisífába elhangzott Szó maradjon!* Kérdező, kétkedő és kultúrát ki- { vánó olvasóinknak és levélíróinknak . csak azt mondhatom, Hogy a szegedi szellemi elet érdekéhen. még e mondás igazának tudatában is, — kiáltók maiadunk) TEMESVÁRY JÓZSEF A kafpáMsi I/éttu&z éftféf&at ? telte* IcetMt dl a i/áwiUd$L fdtd tnél&é&M b-tékes Mehc bukkant Bohm*. ftcofcsszoi Uádmc**' vásázUtkfi ásatásai sósán UMnwgyaror^jnunkatórs* mint X. és XI. századbeli sirt tát* tói) Valamikor Móra Ferend kezdte a hódmezővásárhelyi föld "vallatását.* A vásárhelyi föld rendkiviil gazdag az ókori és honfoglaláskorabeli emlékekbon ezért dr. Banner János, a szegedi egyetem archeológus professzora is szívesen koresi fel nyaranta a vásárhelyi tanyavilágot- hogy ott tudományos ásatásokat végezzen. Aa utóbbi évekbon esaknem minden nyáron átment Banner professzor a szomszédvárosba és külterületének különböző helyein rengeteg többezeréves sírt tárt fe! munkatársaival együtt. A feltárt sirok leleteit Szegeden tak fel és mindegyikben érték®9 leletekre bukkantak. Különbé®* edények és a kor kultúrájára T®' natkozó érdekes dokumentumok k®" riiltek elő a föld mélyéből. Egy ki« szék-szerü alkotmányon ülő no* szobrot találtak. A szobor mindi® tagja szépen kiformált idomokai miitat, a női alak feje azonb®9 ! hiányzik. A nyak helyén nyil** vau a szobron, ebből arra követk®®" tetnek, hogy a szobrot edénykéd' használta a bronzkori embere, val'*" szinüleg valamilyen fogadalm1' vagy kegyeleti tárgy lehetett dig még hasonló edényt nem találtak bronzkori sírokban, ezért a dolgozták fel és nem egy ilyen lelet jelentősen gazdagította az ar-' let jelentősége tudományos sze®*" eheológia tudományát 'pontból meglehetősen nagy. fa®' A Banner-expedició az idéu is el-1 uer professzor nagyon örül a® kopánesi J leletnek, amelyet az övekkel ezelö' utazott Vásárhelyre és a^M _ | SzabóTanyán ütötte fel főhadiszál- j Szentes határában feltárt női s*?' lás'át. Többhetes munka után ali- j bor, a "szentesi Vénusz* gusztus végén fejeződnek be Ko-1 jára kopántsi Vénusznak a®ve®e" páucsott az ásatások. Am'nt a Dél-' öl. A kopánesi Vénusz sok évszá»*' * ... - í — vrrtS idott színdarab. A művészet nyelvét erkölcsi nyereséget. E két utóbbi le természetesen ismerni kell. Ezl az vél nem kérdez, de kioktat s utasíts ismeretet a legcélravezetőbben ugy sokkal lát el. Cikkeinkben és tawl lenét elsajátítani, ahogyan ön ez! mányainkben mindig megtartottak a már megkezdte. Kiállításokat kell tó- tárgyilagos és igazságos mértéket. <fc| — * togatni s eí in örülni azok értékes ér- megtartottuk a narlsmmttáris hangné- 1 végződnek. _ aé*> hangulat és gondolatvilágában, mm is. Utasításokat adó levélírónk»H>«hk«4»i-**i t#M? bronzkori. v«l»- j' lcaaba. j puncson az asatasoK. a ni; ni a uei- Cl. A Kopánesi venusz SOK evoo«" 3 f Magyarország munkatársa értesült í dos pihenés után most tudomány®? I i «e idei ásatások szép eredménnyel \ feldolgozás véget §s»«®d*e Baanor professzor és • se belekerül a tudományos irt®*'