Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-02 / 174. szám

Utazás h elsővároson Régi büszke polgárokról — hszlelgö látogatás á temetőben. • Az utoisó hajóépítő mester . (A Délmagyarország munkatársától) Nyári alkonyatokon szeretek Felsővároson bolyongani. Szeild. deiüs utcái, fái a legfinomabb mezővárosi hangulatot adják, itt rezeg legjobban a mult, itt a régi történetek, emlékek, amiknek színhelye csak Felsőváros lehetett. Mert hogy is történhetnék bármi más részen! Maga a Palánk se olyan fontos sokszor, mini az ősi települő hely, a módos és büszke polgárok fészke, naigy vagyonosod ások .kiinduló pontja. A belvárosba ellátogat az ember, de Felsövái oson otthon van. Amerre ellát a szem, tele a Tisza vízimalommal, úgy csipkézik ki a hosszú partot, mint sling* lés az alsószoknyát.- Helyben készült minden részük, akárcsak a hatalmas hajóké. amelyeken gabonát szállítanak ás világot Játnak embereink. Viharvert hajókormányosok, akik épp ügy nem tanultak meg úszni, mint ahogy a matróz-szerü ember is belefullad a Tiszába, ha egyszer leveri a fedélzetről va.amely mérges vihar Haióépitö dinasztia alakul ki, a Zsóterok a Terhesek, a Kopaszok nagy 'vagyont szereztek a mesterségen, el is költik Isten segiségével Ha nem éppen mindig ők, az i'jddók minden esetre, ugy, hogy ezekből a vagyönokból semmi sem maradt. Épp ilyen különös, szinte fátumszerü dolog, hogy a százötven-kétszáz esztendő előtti családok, hatalmas, köztisztségeket viselő, dinasztiák szétomoltak, kihaltak, elcsökevényesedtek, alig van belőlük hírmondó valamelyik, kíshivatal rej'tekén. Közszereplő tagjai csak a Temeaváryaknák vannak, az Aignerrk most indulnak neki Újból. Mindenhová eljutottak a szegediek, az úgynevezett »nagykocsisok« bejárták fuvaraikkal az egész országéit . Szegeden is ismerték az ötösfogatot, nem debreceni specialitás az. Vitték a szárított halat szerte-szét. a mindig kiváló szegedi szappant és hozták "haza Brassóból a posztót, Erdélyből a világ legtökéletesebb fagygyúgyertyáját. Lőcséről a finomra szőtt vásznat, patyolatot, Baranya déli részéből a gesztenyét, amiért — ha már itt tartottak — átrándultak Szlavóniába is, mert annál édesebb lisztü az, tninél délebbről származik. Ha pedig megvolt a fuvar, felhasználták sószállitásra iá. Algneí Mátyás, a legrégibb szegedi füszerüzlet megalapítója, egyúttal nagyfuvaros is volt, mert ez a foglalkozás nenicsak a külső költségeket apasztotta á saját számára való szálításnál, hanem jelentékeny hasznot is hozott. Parasztgrófoknak hívták a felsővárosi módos gazdákat, lévén bennük nagyobb gőg, mint akárhány arisztokratában. De meg az életmódjuk szintje is olvan rnagas volt, gavallériából amíyira nem sajnálták a pénzt, hogy legendák maradtak fenn utánuk, milyen szépen tudták elszórni. Ne sajnálja senki, ha többet spóroltak volna meg belőle, azt is elköltötték volna az utódok. Vagv elmegy különböző összeomlásóknál, mikor komolyan kezdik szabályozni a Tiszát s vadul kattogó gőzhajőkerekek háborgatják még lomha pihenésükben a mázsásra hizott harcsákat a fenék iszapjában. Nem használt itt a makacs •csak azért ís«, épp oly köveset a • majd megmutatom éfl«, — a régi módi hajók kikerültek a forgalomból, folyópartra cövek-elve, házak elé büszke dísznek a faragott Örriik. Ezekből is alig látni már itt-ott hírmondót, lassankint közlekedési akadály lett a hajdani büszkeség, száraz tüzelő a vízimalom, amiből a század első éveiben kelepelt^ még néhány a szintén emléket jelentő szeszgyár tájékán. Belsővároson laktak a görög, meg a szerb kereskedők is:, a hatalmas Damjanov i c s, S z u b í t s, hálóvd!, szurokkal, kátránnyal láták el a a polgárságot, de a füszerkerteskedelemben is jeles kedtek. Az öreg Haris (köznévért: Manód I i) volt a tapló legbiztosabb bevásárlási forrása, bár a veszedelmes nyelvű felsővárosiak szerint mikor leégett -a háza, mindene odaveszett, t-sak a (aplókészletét kerülték el a lángok. Képzelhetni, milyen lehetett. Hogv a tüz nem fogott rajta. Mikor Folsövárosva megyek, legelőször is a temetőben teszem tiszteletemet. Annyi regi jóemberem van már ott, hogy Ök adják at Ismerőseim jelentékeny részét és sokkal megnyugtatóbbak az élőknél, mert nem bántanak senkit. Bántani csak az élő tud, egyre jobban kifejlesztve magában a kellemetlen tulajdonságokat, idegen boygók kozmikus hatásától felpiszkálva, íönkretéve idegileg. — De rossz korban születtél, hallom a kripta mélyéből, mikor leülök a sirra. Látod, mi előre siettünk, nem vártuk meg a dolgok végét, akárcsak a rab. aki a rászabott tiz esztendőből aránylag könnyen elvisel kilencet és háromnegyedet s akkor szökik meg. Ha az ember látná a csontjaikat, azt is észrevenné, hogy vigyorog a koponyájuk. Micsoda hatalmas ez a •földöntúli malicia, mennyit tudnak már ők s milyen bizonytalanul topogunk mi a sárgolyó útvesztőiben! Azt se higyje senki, hogy csak a másvilágon találkoznak s szelleműt ai kon beszélik meg a mi dolgainkat, — óh, összekerülnek ők a csontházban is, a kilakoltatás idején egymásra dobálva társadalmi rangkülönbség nélkül, immár egyformáknak minősít telve- • nemek küzdelmében, korhatárokat. mellőzve, ha nem fizették le érettük az angóriát további harminc esztendőkre. A földön nincs öröklakás, kilencvenkilenc éves bérle'í szerződést i csak a külső telepesek kapnak, hogy az unokáik is reszketve figyeljék a nagy havakat, meg a Tisza tavaszi áradását Ezért nem találni annyi, meg anvnyi sirt Az uj ero Berek itt is kidurják helyükből a régieket, bár elfogynak, elkövekeznek idegenbe a hozzátartozók is, a kegyelet pedig kényelmeskedve tör magának uj utat és elfelejt emlékezni. Ezért áll meg az ember térdig érő .fiü közepén, mikor megbotlott valamiben. Nini, ez kereszt volt valamikor s most korhadó állapotban az anyaföldet terméke nyitil Hogy ki fekszik alul, azt élö ember aligha állapítja meg. Itt fc lejtették, legalább is addig, amig szükség lesz a parcellára. A gyevi temetőről esik általában a legkevesebb szó, olyan annak a kivülebb eső része, mintha hatósági parancsra Vetették volna be fűmaggal s itt játszanának bújócskát pajzán kúszónövények. öreg asszonyok locsolnak egy-egy Ingyen -es tanítási TSS 116$© és száj- harmonika újdonságok, minden más hangszer is, Jótállással olcsón, nagy választékban STEIME8S hangszerüzemben, Szeged, Ke^ men u. 7. Gépekkel ellátott készítő' és javító műhely Fordulion bizalommái j O

r • vásárlásánál ra-tkszer iavitásánái >imwim*hhuii*«a—— eladásánál Tóth Máv, órás-ékszerészhez, KárÓSZ-Utca 13. Eladás előleg rtélkül 6 bari részletre. „Nemzeti Takarékosság* könyvecskére! Legfinomabb svá'ei órák nagy raktára. — Számtalan elismere-levél 1 sirt, mesélik fogatlan társuknak, hogyan is volt, mennyit betegeskedett az Istenben boldogult és mi volt az utolsó szava. Semminek nincs akkora fontossága, mint ennek. A hosszú . élet eliramlott, szarkalábakat irt j gyors futtában arcra-lélekbe, viharok j elcsendesedtek, elfelejtődtek, de az utolsó szó élni fog, amig a mesemondója lélegzetet vesz. Immár csakis annak van jelentősége. Magunk sem jártunk itt négy éve. mikor egy félbolond tacskó áldozatát, a csupa gráciából font Incze Klári doktornőt temettük. Hogv miért hozták éppen ide, azt nem tudjuk, nem is keressük, de gondozott, finom síremléke magasan kiemelkedik a sorhói a főút mentén. — Van-e nevezetes lakója a temetőnek? — kérdezzük az Cgyik nénit. — Hogy volna lelkem? A legszegényebbek temetője ez, a somogyitelepieket is ide hozzák. A felvilágosítással nincs megelégedve a másik néni. szaporán helyrehozza hát a hibát. — Már hogyne volna nevezetes! Amott balra fekszik az X kocsmárds, majd elvezetem. Megköszönöm a készséget, magam j szeretem az utaimat járni, keresztül-j kasul, ahogy jön, igy akadok egy kösirra, amely azt hirdeti, hogy itt nyugszik: Molnár linréné Csíkos Terézia ' élt tüü évei f 1938 Határozottan van ezen a >legszegényebb helyen< is néhány áldozatkészségről, kegyeletről, tanúskodó síremlék, kiképzett kőmunka, virágü-1tetvény, de pillanatra elámulok, mikor keresem, hogy ki pihen alattuk. Az egiyik révkormányos volt, a másik rendőrségi őrparancsnok, a harmadik kiérdemesült tűzoltó, ök a te mető mágnásai. Megható a szegénységnek ez a jó értelembe vett hivalkodása, kérek is mindenkit, hogy ne ütközzék meg rajta. Az egyszerű, igába fogott, ember, életében olyan kevés a kiemelkedő pont Vergődik, küzködik, lekicsinylés éri, méltatlan bánásmód, de a halálában felmagasztosul. Tudja előre, hogy a szép temetés mindenért kárpótlást ad, ha aztán a sirja előtt is megállanak magános -vándorok, ahogyan most én teszem, a halott megkapta az elégtételt és hiszem, hogy jól érzi magát. Ezért iratkoznak be három-négy temetkezési egyletbe, a Hajóséba mindeneesetre és ezért kőtik leendő özvegyük lelkére az utolsó pillanatok nár jóval előbb. Aztán szép legyen a temetésem hozzák ki a zászlókat és idejében értsetek szót a kőfaragóval. Marad rá pénz elég. — Nem költök én abból másra egy árva garast se. légy nyugodt. Megverne az Isten érte. A haldoklo erre kileheli lelkét és valóban megnyugszik. Előnyös SiariSKiuaárainh: 2-86, 3 36, 3-75, alig észrevehető szép seghibával Tisza Aruháx« Szeged, Tisza Laios-körut 46. Rönigenágyu, hangos szíV' hallgató és számos egy* meglepetés az augusztus1 Nemzetközi Vásáron Kilenc külföldi állam és több 'n'n' ezer kiállító részvételével az augi® j tus 14—-24-ig megtartandó Budapóü Nemzetközi Vásár egyhelybe gy11® mindazokat az ipari termékeket, a®* lyékkel Magyarország és Európa, s Ázsia legfejlettebb ipari és ny1 n.uyagtermelő államai a háború bíd' Sok Zsótért találok ebben a temetőben három helyen is van sírboltjuk. Nagykiterjedésű a család, tellett belőlük mindenfelé s hogy nem kizárólag a szegények temetője volt mindig a gyevi, ezt az ö jelentésük is bizonvitja. Z s ó t é r Júiios élt 73 évet, meghált 1861 november 19-én, mondja bő vebb magyarázat nélkül az egyik sírkő. Utána nézek itihon az anyakönyvekben, felesége D á n i Katalin volt. Civis, mondja a matrikula, születelt 1788-ban. Mellette egészen elmosódott irásu kisebb kő hirdeti Zsóiéi János életét, amely 18ll> októberétől 1884 ja nuárjáig tartott. ritepente in vw mortuus: mondta róla az auyaködyvi rriadik évének végén is rendelkezel állnak a fogyasztó tömegeknek. . A vásárnak emellett a szoro?^ gazdasági célt követő ismertető . népszerűsítő akciója mellett. ri,. azonban számos olyan látnivalója_ j amely méltán bámulatba fogja éjj® a közönséget Az egyik ilyen kü're legessé,g, amelyet minden láthga(/ meg fog majd csodálni, a fönú ágyú, amelyet a Levente Égés®9"* ttgvi Osztag mutat be működés ben A leventék ezzel az »ágyúval' j, mentesen készítenek majd röntgen „ vételt a vásár bármely látogatói" ^ Lesz mindezen felül mozgószi*"^, repülőgépkiáílitás, szovjethadi®9 ^ mánv bemutató, lesz divatrevú, dfcg élelmiszercsoport, vendéglő. -5Í déken szinte kapkodják az igazolványt. Különösen mióta x ment. hogv csütörtök az utolsó csak augusztus 6-ig lehet a ? jogosító vásárigazolványt kapd Nem mesterséges anyagi', 'iane m zamatos alma leve® készült a „POMANA szénsavas üditő ital. Mindé* it teapfc*?©!. feljegyzés, ami annyit jelent, hogyk®* telen halt meg utazása közben. he" restem az összefüggésüket, nem > láltatn. Azt moudták. hogy nincs a feme' tőnek nevezetes halottja, én ni ég" felfedeztem egyet. TERHES JÓZSEF utolsó hajóépítő mester 1855—1918. Nem is közönséges sirjelzés hanem kultúrtörténeti adat, befej62" strófája annak, amivel kezdtem. A'-9, szahozza a kort, mikor hangos volt 8 felső Tiszapart a hajóácsok kopács0' lásától, ott készült mindenki szemeláttára a bőgős hajó, amely erésztetvén megindul Isten névért6®, hogy rendeltetésének éljen. terhes József, aki aránylag nem'5 ért el nagv kort. legfeljebb nagy i'®' ket, _ bizonyára ott töltötte szarta" óráit a parton és nézte, hogyan dernesedik el ez a világ, amely Sarakhoz fordul, ha szüksége van ,lf1' jóra, nézte és könny szökött a s®f méhe a gőzhajó tüdőbajos zihál"?® hallva. . — Ha már hajót sem lehet ácsóin1' mit ér az egész világ. De írjátok ki ® sírkövemre, hogy én voltam az üW's hajóépítő mester. Utánam nem re vetkezik senki. ^ Ha másért nem, ezért az egyetj" adatért is érdemes volt térdig fűben bokázni a gyevi temetőben, re hetünk át a Deszkásba. (Szivi.)