Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-05 / 150. szám

EGYIPTOM - TEGNAP ÉS MA A Nilus országának kalandos utja a torok hódoltságtál az angol partraszálláson keresz­tül a második világháborúig Uj. ** ... rA mos! nagyon is előtétbe berült Egyiptomot illetőleg meglehetősen hiányosak erre mifelénk az ismere­tek. Pedig érdekes ország és a múlt­ja is érdekes, sőt több tekintetben tanulságos. 9, Törők tartomány vöít századokon át. A török birodalom hol nagyobb volt, hol kisebb — ez az Egyiptom feletti Uralmát nem befolyásolta. Többen is megkísérelték, hogy Egyiptomot hatalmuk alá hajtsák, de minden kisérlef csődöt mondott. Például Napoleon kísérlete is, aki 1798-ban felvonult Egyiptom hatá­írán, de az országot nem sikerült franciává tennie. Arra azonban mindenképpen jó volt ez a kisérlet, hogy az egyiptomi őslakosság kö­Irében felébredjen a gyűlölet az ide­genek ellen. Ez a gyűlölet néha erő­sebbé vált, néha alább hagyott, de a XIX. század vége felé kezdett egé­szen tűrhetetlen méreteket ölteni. (Főleg az Egyiptom területén élő franciák és angolok kerültek veszé­lyeztetett helyzetbe. A bennszülött lakosság ugyanis nem vett tudo­mást arról, hogy ez a két ország az­időtájt nem volt barátságos vi­szonyban egymással és egyformán meg akart szabadulni mindkét eu­trópai vendégtől. Ennek azután az lett az eredménye, hogy 1882 júniu­sában az angol flotta megjelent "Alexandria előtt, tönkrelőtte a vá­most és osapatokat szállított partra. Ejgészen rövid idő leforgása alatt •ngol katonaság szállta meg egész Egyiptomot, de Anglia — semmi ki­(fogást nem emelt az ellen, hogy az •ország hivatalosan továbbra is a török birodalomhoz tartozzon. A wznltán pedig tűrte a helyzetet, mert mást nem is tehetett. 'Áí angol közvélemény ekkör még távolról sem gondolt Egyiptom vég­leges megszállására. Gladstone ke­kében volt ekkor Londonban a kor­mány rúdja és ő erélyesen küzdött az egyiptomi hódítás gondolata el len. Még az alexandriai partraszál­lás után egy esztendővel is nyoma­tékosan kijelentette az alsóházban: — Nem hallgathatom el azt a vé­leményemet, hogy Egyiptom meg­szállása a nehézségek és terhek so­rozatának átvállalását jelenti és a tartós megszállás ellenkezne hagyo­Belváros* Mow .Vasárnap és hétfőn utoljára Filmóriás, amely mindannyiunkat érdekel: A iehér hajó Az olasz tengerészet névtelen hő­seinek a hazaszeretet, a köteles­ségteljesítés, a bajtársiasság him­nusza. Szereplői: Egy 35.000 ton­nás csatahajó és személyczetc, és A fehér hajó ROMMEL AZ UFA HÍRADÓBAN __ 3, 5, 7, 9 mányos politikánkkal is. Az efajta eljárás nem volna összeegyeztethe­tő azokkal a kötelezettségekkel, amelyek bennünket egy független állammal szemben köteleznek és alighanem Európa ellenkezésével is találkoznék. , 1904 április 8-án azután aZ egyip­tomi szabadságpárt minden remé­nye rombadőlt Ezen a napon létre­jött az angol—franeia szövetség. A két állam vezetői rájöttek arra, hogy olyan nemzetközi bonyodal­mak előestéjén állnak, amikor a ré­gi csatabárdot el kell ásniofe és úja­kat kell élesíteniök. A szerződés szabadkezet biztosított Franciaor­szágnak Marokkóban, ezzel szemben a franciák érdektelenségüket nyil­vánították Egyiptomot illetőleg. A Nilus országának függetlenségét ezen a napon hosszú időre eltemet ték — és ezt jól tudták nemcsak szerte a világon, hanem — ami nem szokott mindig megtörténni — ma­gában az érdekelt országban is. 1911 őszén olyan ember Vette át Egyiptom kormányzását, akinek már neve hallatára is félelem fogta el^a bennszülött lakosságot. Kitche­ner lord mögött ekkor már Szudán meghódítása, jónéhány döntő csata megnyerése állt és tudták róla, hogy az ő energikus fellépése nélkül Franciaország aligha irta volna alá az Angliával való megegyezést. Kitchener az erős kéz politikáját honosította meg Kairóban. Ez az erős kéz eredményekkel is dicseked­hetett. Sikerült az országot átsegí­tenie az 1912-es olasz-török háborún beavatkozás nélkül, ami pedig meg­lehetősen kilátástalan vállalkozás­nak látszott, figyelembe véve az olasz és török érdekszférának éppen Egyiptom táján akkoriban nyilván­valóvá váló kereszteződését. Egyip­tom kívül maradt a háborún, ami nagy eredmény volt, viszont Kitche­ner a stabilizálódó némaság ural­mát teremtette meg a Nílus men­tén. Az efaja uralom azonban ritkán szokott jóra vezetni. Ezúttal is nap­ról-napra erősebben kiéleződtek az ellentétek Kitchener és a khedive között és bármely pillanatban bekö­vetkezhetett a robbanás: ezt mind­két fél jól tudta. 1914 nyarán Kitchener Angliába utazott azzal a tervvel, hogy Lon­donban letárgyalja a tervezett nagy változásokat és a khedive eltávolí­tását. Meg akarta magyarázni az angol kormánynak, hogy az uralko­dó-változás angol szempontból most mán elkerülhetetlen. Ugyanekkor, p'saknem ugyanazon a napon a khe­dive Konstantinápolyba utazott, hogy megtegye az ellenintézkedése­ket. Egyikük sem tért többé vissza Egyiptomba. Közben Ugyanis kitört a világháború, amely egy csapásra megváltoztatta a helyzetet Anglia ,és Egyiptom, között. ne EMAG rfc XOII SZAG Vasárnap, 1941. jnlius X. Csak akkor leaz szép a lakása, ha bútorát nálunk vásárolja! ASZTALOSMESTEREK CSARNOKA Siendrónyl Qéia is Tártai Szeged, Dugonlos-ter II. Tel«fene»4m: 19-83. BUIOR zés elől és a Zagullal való tárgya* lá sokat visszautasította. Ez mérge­sítette el azután a helyzetet és e* vezetett a kirobbanáshoz. A forra­dalom. azonban megbukott. •mss K o riábam Ma utoljáral Euróna nem válaszol Tasnády Mária- Kiss Ferenc, Eetrovics Szvetiszláv, Titkos Ilona, Táray, 8omlayval Hétfőtől kezdve Hunyady Sándor: Erdtfiii hasfóii) PÁGER, TASNÁDY MÁRIA, KÖNYVES TÓTH ERZSI, MEZEY MÁRIÁVAL Alkotmányjogilag TÖrökovsz'ághae tartozott, de facto angol megszállás alatt állott Egyiptom 1914-ben, az első világháború kitörésekor. Tö­rökország ekkor még semleges ál­lam volt és távol igyekezett tartani magát a nagy mérkőzéstől, Anglia viszont csatasorba akart állítani minél több országot a központi ha­talmak ellen. Egyiptomnak ez a fe­lemás helyzete nem tarthatott so­káig. Amikor tehát világossá vált, hogy a törökök német és osztrák-magyar szövetségesként harcolják végig a háborút, 1914 decemben 18-án Lon­donban a következő hivatalos köz­lést adták ki: — őfelsége a* angol király kül­ügyi állaíntitkára tudomásul adja, hogy a Törökország magatartásá­ból folyó h&borús helyzet következ­tében Egyiptom őfelsége védelme alá helyeztetett és a jövőben a brit protektorátus részeként fog szere­pelni. Törökországnak Egyiptom feletti uralma ezzel megszűnt, őfel­sége kormánya minden szükséges intézkedést megtett Egyiptom vé­delmére, valamint lakóinak és ér­dekeinek oltalmára. ' t A háború négy éve alatt egyre gyülek a viharfelhők, amibor azon­ban 1918-ban Wilson kiadta a jel­szót a népek önrendelkezési jogá­ról, az egyiptomi függetlenségi párt elérkezettnek látta az időt a Cselek­vésre. A nép szinte egyöntetűen tö­mörült Zaglul pasa köré, akinek személye ekkor már. évek óta a jobb jövő zálogának számított a Nílus mentén. 1918 novembe? 18-ának emlékét máig is megülik Egyiptomban. Ezen a napon kezdődött ugyanis az egyip­tomi forradalom. Vértelen, békés forradalomnak indult ez és csak annyiból állt, hogy Zaglul pasa né­hány hívével megjelent, az angol kormányzónál és — Wilson nyilat­kozatára, valamint a kis népek sza­badságát hangoztató ismételt angol­francia állásfoglalásokra hivatkoz­va — az egyiptomi függetlenség helyreállítását kérte. Zaglulék tu­lajdonképpen nem voltak harcias emberek. Ezt mindennél világosab­ban bfzonyítja, hogy a függetlensé­get békés tárgyalásokkal akarták megszerezni — de az is, hogy rög­tön kijelentették: nem akarják An­glia létérdekeit megsérteni, tehát szívesen hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt a függetlenség korlátozott le­gyen, különösen, ami a pénzügyeket és a Szuezi csatornával kapcsolatos kérdésebet illeti . . . London ekkor — nem először és nem utoljára — végzetes hibát kö­vetett el. Rosszul értelmezett presz­tizsokokból elzárkózott a megegye­Néfiáuy, látszólag Ssendes év kö­vette a forradalom bukását. De a hamu alatt tovább parázsolt a tűz és nem volt kétséges, hogy a legel­ső alkalmas pillanatban újra ma­gasra csap madj a láng. London ekkorra már — úgy lát­szik — tanult az eseményekből. Rá­jött arra, hogy erőszak helyett sok­szor érdemesebb a megegyezés út­ja. A kairói angol kormányzó jegy­zéket nyútott át a szultánnak —* ekkor már 1927-et írtak — és ebben a jegyzékben négy pontban körül­határoló függetlenséget ajánlott fel Egyiptomnak. A megszorítások az angol birodalommal való kapcsola­tok biztosítására, az idegenek vé­delemre, Egyiptom védelmére és Szudánra vonatkoztak — tehát meg­lehetősen sokirányúak voltak. Kai­róban mégis örömmel fogadták a» ajánlatot — az állandó háborús fe­szültséget már tiirehetef'ennek érez­ték ezen az oldalon is. A helyzet azután 1935-b"en kezdett ismét kritikussá válni, amikor az olasz—angol viszony kiéleződésével Egyiptom kulcshelyzete egy csapás­ra döntő jelentőségűvé vált. A déli és nyugati határokon olasz csapa­tok vonultak fel és Anglia felismer­te: milyen végzetessé válhatna az esetleges egyiptomi felkelés ebben a pillanatban. Az év vége felé kirá­lyi dekrétummal helyreállították te­hát a korábban felfüggesztett a) kotmányt, kiírták a választásokat és egymásután hozták tető alá azo­kat az intézkedéseket, amelyek Egyiptom sérelmeit voltak hivatva jóvátenni. Ennek a gyors és inten­zív békéltetési akciónak a kierősza­kolása és véghezvitele Eden nevé­hez fűződik. 10. 1936 augusztusában írták alá a végleges angol—egyiptomi szerző­dést. Kompromisszum volt ez, a kompromisszumok minden előnyé­vel — és hátrányával. A legfonto­sabbak talán a megállapodás kato­nai rendelkezései voltak. Ezek sze­rint az angol katonai központokat a nagyvárosokból kivonják és fö­»zecHenyi K4oxa Vasárnaptól keddig! Akik szeretik a szépet; a művészi,! az izgalmas francia filmet, jöjjenek | el és nézzék meg a MPOKKÓI LÉNY-t Izgalmas, titokzatos. Rejtélyes nappalok, csőkos éjszakák. Főszereplők: Charles Vanel, Jnles Berry 4. Ráma, Tahtx Azonkívül: HÍRADÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom