Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-04 / 149. szám

A régi Szeged nagy napjai Dalvirágok a hullámsirból feltámadt városban .. . Elérkezett az 1883. esztendőEljött a kiyály ismét — írja a régi krónikás —, hogy számon kérje szavának teljesítését. Mint vigasztaló lépett akkor a megritkult nép közé és mint alkotó távozott. Most pedig eljött, hogy az alkotásban gyönyörködjék és újra lássa Szeged feltámadt népét.* Megkezdődtok a szegődi ragyogó »királynapok« előkészítő mnnkálalai. Igy neveztek azokat a napokat, amelyeket Öfei sége 1883 őszén Szegeden töltött a fényes ünnepségek sorozatai között. Minden díszben, fényben állt október 10-re. A királyt és kíséretét az új városháza épületében helyezték el. Október 14-én délelőtt érkezett meg őfelsége az ünuepi díszbe öltözött Szegedre. Most már mosolygott a város és bár ősz volt, de az aranyló fák is zöldelni szerettek volna . .. Boldogan szárnyalt Pálfy polgármester hangja is: »Isten hozta Felségedet azon városba — hangzott az üdvözlés hálás befejezése —, mely Felséged akaratából újra áll, s szebb mint volt, egyúttal népét is boldognak, szerengsésnek láthatja már Felséged.* «Hálát adok az isteni Gondviselésnek — válaszolt a király —, hogy Szeged városát a súlyos csapásból nemcsak felüdülve, de virágzóbban mint előbb s nem gyásztól, hanem örömtől áthatva láthatom.' A királynapok programjának első estéjén, az új városi színház megnyitása szerepelt. Virág és sugárzás várta itt a felséges vendéget. 'Ilyen fénnyel vidéki színházat még nem nyitottak meg*, — írja az egykorú sajtó. . .. Város-kivilágítás fejezte be s* ünnepi est ragyogó programját s az egykori szürke ár helyett, most már a fények lángtengere és tűzrózsái köszöntötték az uralkodót. De a felejthetetlenül szép szegedi királynapok fényvillanásait nem követhetjük tovább. 1883 végén megszűnt a szegedi királyi biztosság és Tisza Lajos gróftól valóban könnyes búcsút vett a tiszaparti város, amelynek újraalkotása érdekében ötöúfél esztendőt töltött falai között. Tisza Lajos élete végéig barátja maradt a nagy sorstragédián átesett városnak. Sok szép hirlapi cikk és irodalmi mű emlékezik meg nemes alakjáról. 1883 április '22-én ismét nagy ssapás sújtotta Szegedet, ezt a so kat próbált várost. Leégett szép új színháza, ép Pálmay Ilka vendégjátéka alkalmával. A szegedi társadalom részvéte vette körül a bajba jutott színtársulatot, sajtó és közönség szívvel-lélekkel gyorsan öszszefogott, hogy Thália kapui mielőbb megnyíljanak. 1886 október 2-án tartották az első előadást az új színházban... Az újraépült Szeged szívverése az elkövetkezendő esztendőkjen új, boldog ritmusba kezdett. Megindult a gazdasági élet, az ipar, kereskedelem s új lendületet és új ^árnyakat kapott a szegedi irodalom ós' művészet la. Mikszáth Kálmán, Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Tömörkény István és a többi fé: nyes magyar nevek irásremekei kövezték a szegedi sajtó útjait, a régi előkelő helyi lapok hasábjain. 1692-ben as irodalmi élet fejlesztésére megalakult dr. György polgáripester elnöklete alatt a Dugonics-Társaság s első — 18í)3-ban — kiadott jelentésében megemlékezik a város és a magyar irodalom nagy gyászáról. 1891 október 28-án maghalt Szabados János, a város uagyneVjű költő-szenátora, a PetőfiTársaság-első szegedi tagja. S egy évvel előbb — 1890 január 1-én — alig 47 éves kovában elvesztette Szeged egy másik nagy fiát: verbói Szluha Ágostont, az «országhírű Szluha főkapitány»-t, aki mint országgyűlési képviselő is, és mint egykori 19 éves elragadó 'kiskövet* ragyogó egyéniségével örökre beírta a nevét a régi Szeged *fénykora» történetének lapjaira, őket követte 1899-ben — Budapesten — Osztrovszky József ny. kúriai tanácselnök, aki — történetíróink sze rint — Vedres István után a legnagyobb fia volt Szegednek s akinek nagyneve egyet jelent Szeged életének egy gyönyörű lendületű, építő magyar korszakával. Az 1899-es esztendő ismét nagy napokat hozott Szege hiek. De ezek már a fejlődő, haladó, szellemiségben is megújuló Város további boldog szívverései voltak Ez év március 2-án alakult meg a Szegedi Képzőművészeti Egyesület és az első vidéki tárlatot a Nemzeti Sza Ion Szegeden rendezte, amely az árvíz évfordulóján március 12-én nyílt meg. A történeti hűség kedvééit meg kell azonban említenünk, (rV;y tulajdonképpen nem ez volt az első szegedi kiállítás, mert az el-m szegedi mű tárlatot 1891-ben rendezte Kaaiány Ödön festőművész, mintegy Í50 darab magántulajdonban levő festményből és műtárgyból. 1899 április ll-én nyilt meg a Szegedi Városi Múzeum. A Somogyi könyvtárt ismeretesen a lS83-as királynapok őszén adta át őfelsége a nyilvánosságnak. A közgazdasági életében is fejlődő város 1899 szeptember 1-én rendezte meg az első országos kiállítást, amelyet fényes művészestély követett. ... De a könnyek egykori városában virágok is nyíltak, még pedig a legszebb virágok: a magyar dal szívet ringató melódiái . . , Ezekben az esztendőkben dalolta bele muzsikás lelkének legszebb villanásait a kéklő tiszaparti hajnalokba a» »5Ö0 Magyar Dah mosolyos cigánya, Szeged nótakirálya: Dankó Pista. Ezekben az években szövődött örökbarátsága Pósa Lajossal, lélekben napfény-csillogású dalostársávaL S vájjon .ki gondolta volna e rózsanyíló, nótatermő, muszikás holdfényes éjszakákon, hogy alig 30 esztendő multán, a szegedi színházban — 1910 ősézn — már emlékezetére sírnak fel a vonók és Móra Ferenc könnyharmatos prológusa idézi a legd^losabb magyar szív muzsikás alakját: *S ha jelt ki se állit, hol halva aláhull rA szürke pázsittá az éa magasáN bul, S ha nyom nélkül elvész szellő ml sogása, Szilaj viharoknak dörgő miusikdja — Akinek lelkében mind együtt valónak, Minek a-síremlék egy szegénu d* gánynakt Valahol e honban zengő vigalom van, Valakinek lelkén fátylas siralom van, Vadaiiány dal Csendül holdvilágos éjen A búzamezőben, az erdőn, a réten: Béla minden szívben élő emlék támad — Minek a síremlék egy szegény cigánynak?* S amikor , a dalok elnémult lantosának síremlékét a szegedi temetőben felavatták — 19.10 november 1-én — Pósa Lajosnak, a «dalpstárs* megzenésített »Frológ»-jénak hárfahangjaiban zengett fel a szogedi mezők gyászdala; «Eltörött a Dankó Pista nótás hegedűje, . Hattjátok-e mily kesergő most a Icesergője, Ball játok-e, hogy meg zokog szer teszakadf, húrja? Síró szellő a szeacdi temetőbe fújja. • A szegedi temetőben domborodik egy sir, Egy kis madár, dalos madár éjjel-nappal ott sír. Az a sir a híres Dankó Pista sírja, Az a madár a nép lelke búbánatát sírja.* » , . Mielőtt búSsút vennénk a régi 'Szeged Uj Korá«-nak nagy napjaitól, lapozzunk visszafelé az utolsó esztendő emléklapjai között. 1899. Május 21. Soha ilyen pünkösdije nem volt Szegednek -és nem is lesz több soha . . . Nem várt pedig most királyi vendéget a szabad királyi város és mégis királyi nap volt, mert egy halk, félénk — de később királyi — hang, szíveket megrem»>j$ető költői sóhaját ezen a napon kapta szárnyra először a szegedi tavaszi szél ... A 16 éves diák Juhász Gyula két könnyeSepp remegésű, gyöngéd, halk verse — első két érzékeny alkotása gyermekszívének — jelent meg a Szegedi Naplóban. Már akkor is könynyekben úszott fiatal tekintete: >Állok a vízparton, bolyongó ielkemmel Csillagokba szállok, messze föld felett, Repülök a lélek szárnyain lebegve S letekintve látom a tűnt éveket. Gyermekéveimnek elhunyó világa Búm mosolyog szelíden, mint bús holdsugár, Elindít napjaimnak legszebbik virága, S rám messze éjben sírok árnya vár!» Ez" volt a »Mereugés«-e s a 'Mulandóság* c. másik gyermeksóhajában, már a későbbi férfibánat örökdallamai szövődnek az öröklemondással: 'Hiába mondod, hogy szép a tavasz, Midőn kifestik a nyíló virág. Az ősz, az elmúló nyár szebb nekem, Oh szebb nelcem az őszi sárgaság. Midőn a dér mcgiHi a mezőket S a réten őszi rózsák teremnek — Midőn harasztok zörgő hahó tája 1937 április 6-án Csendes alakja eltűnt a földi létből. A magyar csillagok legfényesebbikóre van feljegyezve ez a gyászfekete fényben tündöklő szeacdi 'napáldozat, mert aki ennek az esetnek vérző borulatában elment, a «Civitas Solis* fónykoronájának — a 'Nap Városáénak — egy örökfényű, örökszépségű költői sugarat adott . . . Vásárhelyi Juli* Aratásra jó minőségű törköly pálinka a legolcsóbb árban kapható Kunsági Rum- és Likőrgyár KUCSKA MIHÁLY cégnél, Szened. Kossuth L. sugarat 21 Kártyával „gyógyította" a sertésvészt — három hónapra ítélték (A Délmagyarország munkatársi tói) Érdekes Csalási bünpörrel foglalkozott pénteken a szegedi ítélőtábla Elemy-tanácsa. Az ügy középpontjában egy újvidéki javasasszony állott, aki az óv elején kártyavetéssel kapcsolatos csalás miatt került az újvidéki törvényszék elé. Az elmúlt év augusztusában Popovics Miklós újvidéki gazdálkodó azt tapasztalta, hogy hizó sertései egymásután hullanak el. Többször fordult állatorvoshoz, hogy sertéseinek teljes kipusztulását megakadályozza, a sertések körében fellépő vésszel szemben azonban az állatorvos is tehetetlen volt. A gazdálkodó sertései között fellépő betegségről értesült NikoLüia M*r}* 27 éves újvidéki cigányasszony i9» aki jóslással és kártyavctéssel foglalkozott. A javasasszony felkereste Popovicsot, aki előtt késznek a« tatkozott a sertésvészt „elűzni". A. gazdálkodónak kapóra jött a cigányasszony ajánlkozása és megbízta Nikolics Máriát, hogy „gyógyítsa" meg sertéseit és akadályozza meg a további sertéspusztulást A javasasszony az alkut követé másnap egy szökésben levő társá-* val együtt beállított a gazdáikodé házába és megkezde a sertések „gyógyítását" — kártyával. — A vész megszűnt — mondott* a gazdálkodónak rövid ottartózkodása után, majd ajándékot kért. Popovics 20 pengőt akart adni az „orvoslásért" a cigányasszonynak. » szobában azonban sötét volt és tévedésből két 10 pengős helyett két darab 100 pengőssel fizetett Nikolics Máriának. A cigúnyaszouy a bőkezű ajándék után eltűnt. A gazdálkodó csak később vette észre tévedését, a rendőrségre ment és feljelentette a javasasszonyt A detektívek rövidesen el is fogták a kártyával gyógyító cigányasszonyt ekkor azonban már csak 100 nengőt találtak nálaAz üggyel elsőfokon az Újvidéki törvényszók foglalkozott és 8 nafú elzárásra ítélte tiltott kártyavetés címén Nikolics Máriát Az ügy fellebbezés'folytán pénteken került * 1 szegedi tábla ele, amely megsemm'' Arcunkba vágja az - enyéne-! sitete az újvidéki törvényszék itf lel» ) letét ós csalásban mondotta ki »«• j nősnek a cigányasszonyt. A tábla . • . Azóta Juháss Gyula — «z az' őzért hávomhónapi fogházbüntetés* örökbánatbau zenélő szív - küny- j re ítélte Nikolics Máriát. Az ügy* ayes 'hangszer lett Isten kezében." i ben a Kúria mondja ki « végső »őt