Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-31 / 172. szám

s DE LM A U V A II O It s / * r. Péntek, 1942 jnlíns 31. Balatoni anziksz FÜRED o«ém érte el mondénságban, tempe­ramentumban a siófoki magaslatokat, itt nem pofozkodnak, ide az ember a csend kedvéért jár, hogy minekután szénsavas folyadékkal hosszasan és intenziven rongálta becses belsejet, ruost kívülről élvezze a szénsavas vi­zet. Bizserget ez is ugy, mint az a másik s elég belőle tizenöt perc, nogy clbagyasszon. Amahhoz nagyobb idő kellett Még akkor is jó, ha csak önszug­gerálás volna. Hinni valamiben a leg­nagyobb kincs. Már pedig mekkora lé­gióknak adta vissza az évek végtelen folyamán a nyugalmat, az élethez va­ló bizalma!. Akkora kiterjedésű Füred, bogy jó ismerősök eltöltenek benne heteket <nnélkül, hogy találkoznának. Ha nem l-vadrál a fürdési idejük, csak később es véletlenül jönnek rá, hogy egv­helyen töltötték a nyarat. Sok villa­lakó még a telepre se jár le hallgat­ni Károlyi Árpádot, szegedi cigá­nyok legtehetségesebb utánpótlását. Nagyon szeretik, méltányolják, meg­becsülik. Pedig ide az ország minden részéből való emberek járnak, akik hallhattak muzsikát eleget. FÜRED NEM MONDÉN HELY. itt a fiatalságból van a legkevesebb. A fiatalok a somogyi parton, meg a vasúti állomások piros padjain ron­gálják, viszik tréningbe a szivüket, hogy majd egyszer a reparálásukra ide érkezzenek. A közönség óriási többsége már -Megette a kenyere javát, ezért jut most szerény porciókhoz és kizárólag jegvre. A közönség zöme javakorabeli ember, aztán vannak idősebbek, bogy gyöngédségből ne nevezzem őket öre­geknek. Ezt annál kevésbé tehetem, mert a nők vannak többségben, már pedig ha ők egyszer összefognak, ab­ból jó nem származik. Mindig mondtam, mert a tapaszta­lat vezetett rá, hogy az emberek sze­retnek túlozni. Igy hallottam olyan véleményt, hogy csak nyolcvanon fe­lüli dámák lepik el a sétányt, a ká­véházakat, (természetesen bridzsezve), a szakáll-száritót. Ez ellen határo­zottan tiltakozom, mert a magam sze­mével láttam 76—78 éveseket is. Mi­kor lesznek ezek nyolcvan esztendő­sök, mondjáok meg oh bölcsek! Bele­telik tiz év is. Hát azért csak óvato­san a röptében kiköpött szentenciák­kal A régi Nemzeti Szinház minden­esetre büszkélkedett volna velük. A BALATON azért nagyon szép, minden más, ffel­jelzözőtt kifejezés felesleges, hiszen magának a szépnek fogalma olyan tö­kéletes és kerek, hogy nem szorul bi­zonykodásra, fokozásra. Két lánynak egymáshoz való vonzalmában is a legzártabb kifejezés az, hogy: szeret­iek. Lehet bolondul, elkeseredetten, rajongva, lemondással, titokban sze­relni, de éppen ez a szeretet maga. lía felcifrázzák, akkor már baj. van, mert a bizonykodás valami érdeket takar. Esetleg a másik fél várja a túlzást, hitetlen, nem győzték meg ciéggé, — elő bát a nagy ágyúval. Borzalmasan, kimondhatatlanul sze­retlek, — azért mégis kimondja. Így van az a Balatonnal is. Szép! Eltölti minden idegszáladat, kiragad a hétköznapiból. felmagasztosit és meg­nyugtat. Szép! Ha nem az lenne, azt mondanám rá, amit némelyik nőre: csinos. (Kétharmad, alatta egy pont.) S nem szeretném... azaz hogy is ál­lunk ezzel a kifejezéssel?... egy régi vi rs jobban megmagyarázza: én nem szeretlek, hanem szeretnélek. Na, csakhogy kikecmeregtem belő­le, de az ablakom az erdőre nyilik s amig e sorokat rovogatom, két sárga­rigó olyan hangversenyt rendez nyil­ván a tiszteletemre, mintha azt akar­nak, hogy belekerüljenek a lapba. Tessék, teljesült a kívánságok. A ke­resztnevüket, fájdalom, nem tudom, vén bagoly impresszáriójuk csak hu­hog s nem nyújt kellő értelmű kom­münikéket, de elhiszem, hogy maguk között nekik is van becenevük, csak a hangtanjuk külön törvényeit kellene ismernünk, hogy megértsük, mikor a falombok közt bujkálva szólítják egymást. AZONBAN térjünk vissza hölgyeinkhez, mivel ne­kik szenteltük jelen Írásunkat s ugvis mindig hozzájuk szoktunk visszatérni. Nagy öltözködések nincsenek, a frizurák a megszokott elszomorítóak, (ezen már csak a statárium segíthet), ellenben láttam egy kalászsárga Grátchen-koszorut. Olyan ritkaság, mint a fehér fecske. Ezzel a hajfor­mával engem el lehet csalni a har­madik határba, hát hogy ne mentem volna után két sétány-hosszat! Ne gondoljanak rólam rosszat, utálom az aszfaltbetyárt, a sóder se tesz jót a cipőtalpnak. — de meg akartam győ­ződni róla. hogy valódi-e? Az a szen­záció benne, hogy aki viselte, visel­hetne lombos varjufészket is a kor divatja szerint, mégse teszi. Hordhat­na szivekbe vájkáló vérvörös' démon­karmokat. ahhoz sincs Ízlése. Ha nem tünt volna fel kikezdésnek, megeme­lem előtte a kalapomat. De azt se te­hettem, mert hajadonfőt voltam. NEM KISEBB SZÉPSÉG az a másik, aki ifjú üde arca mellett nem festi a haját, hanem engedi, hogy finoman olvadjon át a szürkébe. Mi­csoda gyönyörű lesz hófehéren, — kar­csú, délceg királylány a kozmetika ki­ábrándító, eleven reklámoszlopai mel­lett! Láttam egy hires asszonyt is. Nem akarok gorombáskodni, szó sincs ró­la, az anyám éppen nem lehetne, de helyre menyecske volt már ifjú ko­romban, — most némileg megeresz­kedtek a vonalai, hogy ugy mondjam, lcüllepedtek, — egy szóval, mit kerit­sek nagy feneket a dolognak, ritka szerencsése lehet a sorsnak, mert csillogóbb, barnább a haja, mint bár­mikor volt. Bajkeverő sem akarok lenni, azért bevallom, hogy van itt fiatalság is, habár elenyésző számban. Gyerekek, unokák, egy-egy többé-kevésbbé ifjú pár, akik áhítatos csendben töltenek el néhány hetet, megjelennek olykor az arisztokrácia kifinomokodott jelen­ségei is, sőt szombatonkint táncol ez a friss gárda. Aztán megint eltűnnek egy hétre. Csak azokról beszéltem, akik állandóan szem előtt vannak a központban, akiket sóbajtozásaikkat, élelmiszeres kis boltok megrohamozá­sa közben, totyogva, zihálva, panasz­kodva, családi gabalyodásokat tár­gyalva akkor js muszáj látnod, ba tekintetedet gyakrabban függeszted az égre, mint a földre. Tárgyilagosan az­ért egysorba helyezem velük azokat a vén ficsurakat, akik romlott derékkai még mindig a hajdani huszárönkéntest próbálják játszani, a kezük ugy szo­rul a csípejükre, mint a rántott csir­ke szárnya, csak a máj hiányzik be­lőle. Azt külön kezelik. A HAJDANI HIRES ANNA-BÁLAKAT már régóta nem tartják meg Füreden, azok eltolódtak Földvár felé. Mégis, a hires éjszakán, ülve a tó partján, amelynek vizébe titokzatos üzeneteket rádiózott a szintén kövéredő hold, megkáprázott a sz.emem s víziómban megértettem, mit jelent a matrónák nagy serege, bicegve, dupla tokával, elapadt tekintettel. Talapzatáról le­szállt Kisfaludy Sándor s táncot járt velük a viz tükör-parkettjén. Az ő haj­dani táncosnői voltak, csak a költő sietett el korán az életből. A költők mindig dupla gyorsan éltek, ezért fe­jezik be az idejüket hamarább, mint mások. Liin. laknia. A Csengetésre egy úrlhölgT nyitott ajtót és kijelentette, hoSfl K. Nagy László a házban egyálta­Ián nem lakik, ilyen nevü urat neffl is ismernek, a lakás egyébként mes Kardoss Géza hódmezövásáí* helyi színigazgató tulajdona. Az eredménytelen helyszíni ki" szállás ntán a rendőrség nem kí­sérletezett tovább annak kideríté­sével, hogy létezik-e egyáltalán & Nagy László és ha igen. kivel azo­nos. A további vizsgálatot mostmáé az ügyészség fogja ebben a uagf port felvert ügyben lefolytatni. A Kangua-slkhaszfás GgQtten a rendőrség befelezte a nyomozást Pénteken Klsérlh ál a sikkasztó Szemerét az ügyészségre (A Délmagyarország munkatársá­tól) A Hangya-szövetkezet szegedi tarhonyagyárának sikkasztó üzem­vezetője, Szemere Béla ügyében a rendőrség befejezte a nyomozást, az iratokat lezárta és az őrizetben­lévő sikkasztót pénteken reggel ad­ják át az ügyészségnek. A rendőri vizsgálat befejezését mindezideig egyetlen elsikkasztott tételnek, bizonyos 9800 pengőnek a kérdése hátráltatta. Mielőtt ugyan­is a rendőrség átteszi a bűnügy iratait az ügyészségre, tisztázni kí­vánta azt is, hogy ezt az összeget milyen célra fordította Szemére Béla. Ezzel a tétellel lett volna tel­jes a nőbarát »áligazgató« bűnlajs­troma. Napokon át kutatták Sze­geden, sőt telefonmegkeresésre B fővárosban is a titokzatos K. Nagy László ntán, azonban a rejtélyes adósnak a kilétét mindezideig nem sikerült felderíteni. A rendőrség­nek alapos a gyanúja, hogy K. Nagy László egyáltalán nem is létezik. ennélfogva Szemere semmiféle ösz szeget nem adhatott át neki. hariern nyilván azt is menyasszonyára, a vöröshajú kávéházi énekesnőre köl­tötte. A rendőri nyomozással egyidejű­leg a Hangya központi vezetősége is leküldött vizsgálóbiztost Szeged­re. A központi kiküldött tüstént vallatóra fogta Szemerét a K. Nagy László féle kölcsön ügyében. Sze­mere ekkor azt állította, hogy K Nagy László valahol Újszegeden lakik, ott járt is nála. de az utcát és házszámot nem tudja. Megkér­dezték ekkor tőle. hogy ráismerne-e arra az újszeged) házra, ahol K. Nagy Lászlónak a 9800 pengőt állí­tólag átadta. Szemere erre a leg­határozottabban igennel vá'aszoH és azonnal vállalkozott is rá. hogy a házat megmutatja. Kocsiba ültek a Hangya főtiszt­viselőivel és áthajtottak Újszeged­re Az egyik utcasarkon Szeinere megállíttatta a koosit. és rámuta­tott az egyik épületre: — Itt lakik K Nagy László. Bementek a Szemere által muta­tott házba és becsöngettek annak a lakásnak ajtaján, ahol a sikkaszt/') szerint K. Nagy Lászlónak kellett A harctérre üzenhet rádión a Budapesti Nemzetközi Vásár közönsége A postavezérigazgatóság és az ille­tékes katonai hatóságok engedély* alapján a vásár stúdióját ez évben k'* zárólag a harctéri üzenetek szolgála­tába állítják. Az ezzel kapcsolatba* felállitott szabályok szerint a vásáf harctéri üzenetközvetítésében kizáró­lag csak a hadbavonultak igazolt bn®" zátartozói vehetnek részt. Az üzenet­közvetítés. vagvis az üzenetek bemofl" •1 dása is díjmentes. A közönség által bemondott harc­téri üzeneteket a vásár stúdiója viasz­lemezre veszi fel. A továbbítás * Budapest I hullámhosszán történik, kalmas időponban. A vásáron fel­adott üzenetekre a harctérről érke*« válaszokat a Vöröskereszt rádiószol' gálatának rendes >bajtársi« közvetí­tései keretében fogják közvetíteni. A vásárra utazó vidéki közönség fenti rendelkezések szerint tehát j^1 teszi, ha magával hozza azokat az ir­tokat, amelyekkel igazolni tudia. hogf hadbavonult katona. hozzátartozója. J Csízmákat loptak a csendőr­laktanya padlásáról (A Délmagyarország munkatársától) S z i j j á r t ó János csendörtörzső?' mester ismeretlen tettes ellen, feljelen­tést tett amiatt, hogy a Kossuth L*' jos-suigáruti csendőrlaktanya padlásá­ról két pár csizmát, nagyobb menny® ségü szárazbabot, valamint egyéb apr holmit elloptak. A esendő rí aktán?* közvetlen szomszédságában, mint is*1®' retes, nagyarányú építkezés folyik wa hosszabb "idő óta: a rendőrségi szék­házat épitik. A nyomozás első pi**9' pataiban felmerült az a feltételezni hogy a tolvajokat a tőszomszédságai dolgozó munkások között kell kereső? I A feltevés helyesnek bizonyn'^ | mert pár napi megfigyelés és ada ' j gyűjtés után már bekísértek egy * i rnüvessegédet és egy tanoncot, akik" szemben számos terhelő gvanuok ® : rült fel. Vallatóra fogták őket és 9 tegvik: Körösi Antal 38 éves körre i vessegéd beismerte, hogy egy pár esi j mát. mintegy két és fél kiló babot ! egyéb tárgyakat, köztük 15 ácskapfl ő vitt el a csendőrlaktanya padi® ról. ' 4 A Nemzetközi Vásár féláru vasúti igazolványa korlátolt számban még kapható a Délmagyarország jegyirodában (Aradi utca 8.) Érvényes augusztus 12—24-ig. Az igazolvány ára P. 3'50 A másik gyanúsított, aki fiata'kj, ru, igy nevét az ügyészség nem g,t, ki, tagadja, hogy résztvett volna « ^ törésben. Körösi vallomása is szól. hogy egyedül követte el a re rést. Egyéb adatokkal azonban a f- -f. állást ugy rekonstruálják, hogy 8 nonc valószínűleg láthatta, aTn\\,ir Körösi betört és ennek sikerén ^ torodva, ö is belátogatott az padlásra. A nyomozás a másik csizma ellopását a tanonc terhére 1 Az ügyészségen csütörtökön elfítt dr. Mecsér József sorosügYj^t elé került a rendörségről átkisén ^ őrizetes fogoly. Az ügyész az ír tff, áttanulmányozása után ugy doT1 ^t bogy mindkét gyanúsítottal sz?"1 elrendeli a letartóztatást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom