Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-13 / 132. szám

6 H EL MAGYAR ORS 7. A 0 Szombat, 1942 j n n i a s 13. MAGYAR NYILVÁNOSSÁG í/j ESTI MAUYAKUKSZAG 'Mérgező zöidseg* címen Féja Géza tol lábol rendkívül érdekes és figyelemreméltó cikket közöl. A cikk bevezetőben megírja, hogy Málnási ödön nyilas iró 'Feladatok* cimü zöld füzetet elküldte a szerkesztösegbe. Müvének elején — irja Féja Géza — megemlíti, hogy az »uj világ* három >nagytérgazdaságra< oszlik inajd: eurafrikai, nagyázsiai és amerikai nagytérgazdaságra, Berlin, Tokió, illetve Newyork székhellyel. Hozzá testi, hogy esetleg nyugatazsiai nagytérgazdaság is alakul, mely az ugor, türk és iráni népeket egyesítené Taskent székhellyel, de erre nem helyez különösebb súlyt. Az első fejezet végén megemlíti, bogy uránistáink majd a háború után a nyugatázsiai nagytérgazdaság területére települhetnek. Tudtunkkal Málnási az első magyar nyelven iró tollforgaó, aki magyarok kitelepítését veti fel. Széchenyi István még a gyilkosoknak is meg akart bocsátani, mert kevesen vagyunk. Málnási Ázsiába küldi világnézeti ellenfeleit, akik nem tagadják meg azsiai rokonainkat es érdeklődnék sorsuk iránt • Müvének* második fejezete »a faj védelméről* szól. Furcsa fogalmai lehetnek azonban a magyar fajról és védelméről, mert a törökös magyarságot gyalázatos becsmérléssel illeti. Szórói-szóra ezt írja: >A törökös könnyű vérű turáni magyar fajlélektani tulajdonságai a következők: Problémamentes, született szónok, érvelő és jogász. Elméletek iránt érzéketlen. Nemcsak kulturaalkotásokra, de kulturahordozásra is alkalmatlan. Ábrándozó, önző, nagyigényű ... Keveset, yagv semmit sem dolgozik... Az északi fajjal szemben a legaverzivebb... Szaporulékonysága csekély, ezért csak idegenfaju jövevényekkel és ezeknek nyelvi asszimilálásával tudott kilenc évszázadon keresztül az ugoros népi törnqgek fölött uralkodni.* Hozzáteszi, hogy Szent István óta elkeseredett faji harc dul az ugoros parasztság és az urí törökség között, a Dózsa-forradalom is ennek a hl rcnak a megnyilatkozása volt és a harc végén az a törökös urrend fajd indulatból irtotta az ugoros parasztot. Felesleges bővebben bizonyítanunk, hogy tudományos szempontból mennyit ér Málnási elmélete, illetve az ugoros és törökös magyarság ilyen egyoldalú szembeállítása. Jól tudjuk, hogy a parasztságban is van törökös elem, a nemességben pedig éppen elegendő ugoros elem akadt. Azt is tudjuk, hogy a Dózsa-forradalom idején számos nemes a paraszthadakhoz csatlakozott. A forradalom után hozott törvények pedig azt tanúsítják, hogy tölbb vármegye nemessége csaknem teljes számban Dózsához csatlakozott. Már pedig Málnási szerint ezek valamennyien törökös fajuak voltak. Két lappal odébb azt mondja Málnási, hogy a mai magyarság 35 százaléka törökös turáni faju. Midőn tehát a törökös magyarsagot gyalázza, a mai magyar nemzet egyötöde felett mond iltalanositó é» igaztalan Ítéletet. Bizonyosra veszem, hogy az a törökös magvarság államalkotó cs szervező ereje fáj Málnásinak, ezért fest olyan sivár képet róla. Lalszólag az ugoros parasztsag nevében küzd a torókos urrend ellen, de tulajdonképpen a magyarság eredeti államszervező képességeit, Keletről hozott autonóm lelkét sze retné 'kiküszöbölni* az ui liuropa alkotó tényezői közül. Gondolatát nem merészeli nyíltan kimondani, de ezt olvasom ki a »sorok közül*. Gyanúmat könyvecskéjének későbbi állításai is igazolják. A 118-ik lapon azt irja. hogy 1526-tól Magyarország közjogi szempontból beilleszkedett a német élettérbe. A XVIII. század elején pedig organikusan illeszkedett be ugyanabba az élettérbe. Szerinte a Pragmatica Sanctio 'megnyitotta a magyar királyi rónra vezető uat a Német Birodalom bármely fejedelmi és mediatizált családjának osztrák főhercegnőktől leszármazott cognatus ivadéka számára*. A fejezet végén hozzáteszi, hogy »az 1939 szeptember l-e óta lefolyt európai események feltűnően hasonlítanak az 1704—1718 közötti eseményekhez és magyar közjogi vonatkozásban az 1723. évi törvénycikkhez hasonló közjogi következményekkel is járhatnak*. Itt álljunk meg meg egy kicsit. Nem kívánunk közjogi vitába bocsátkozni Málnási Ödönnel. De vegye tudomásul, hogy mi 1723han a Pragmatica Sanctióval semmiféle 'közjogi élettérbe* sem kapcsolódtunk be. Két századon keresztül verekedtünk a törőkkel, magyar végvárak, magyar katonák, sürüu ömlő magyar vér akadályozták meg azt, hogy a török tovább zuduljon Nyugat felé. Sohasem kaptunk jelentékeny külföldi segítséget, a mi érdemünk, hogy a török további terjeszkedését megakadályoztuk. Két század harcai közepette megfogyatkozott a magyar nemzet és midőn a torok hatalom hanyatlani kezdett, csakugyan osztrák segítséggel vertük ki a törököt. Ez volt a legkevesebb, amit azoktol kaphattunk, aki. ket két századon keresztül védtünk. A Pragmatica Sanctiót az elgyengült magyar nemzetnek el kellett iogadnia. Ausztria nyerstermelö gyarmatává kellett süllyednie, de eredeti közjogi felfogását, alkotmányát, municipiális berendezkedését mégsem adta fel. A vármegye tör vényhatóság maradt, kitartott az önkormányzat szelleme mellett és a száműzött Kossuth Lajos Washingtonban tartott híres beszédé ben azt fejtegette, hogy a törvényhatósági önkormányzat Keletröi magunkkal hozott ősi örökségüuk, sohasem adtuk fel, mindig büszkék voltunk reája és a legmagasabb rendű emberi életformának, a jövő életformájának tartjuk. A nemzet élete nem merül ki a reásulyosodó történelmi kényszerek viselésében, a nemzeti tőrténe lemhez tartozik az is, amiéri küzd, szenved, vérez a nemzet, amit a balsors sürü csapásai között sem tagad meg, hanem megőriz a jövő nek, az emberiség eljövendő ttszább korszakainak. A török ellen folyta tott kótszázados, európai jelentő ségü küzdelmünkért csakugyan 'Pragmatica Sanctiót* kaptunk, de nogyan gondolhatja egy magát ma gvarnak nevező ember, hogy mai áldozatainkért és helytállásunkért ugyanezt kapjuk? Hogyan tud beleegyezni ilyen gondolatba? Nem veszi észre, hogy a legveszedelmesebb mesgyén jár? Nem tudja, hogy nemzetének eredeti lelkét s végtelen áldozatok árán megőrzött életformáját akarja kiárusítani? Nem folytathatom tovább e zöld könyvecske ismertetését. Csak anynvit teszek hozzá, tiogy az eredeti magyar életformát minden vonalon megtagadja. Szót sem ejt a szabad társuláson alapuló szövetkezeti rendszerről, 'totális* trányiloltiágot akar ültetni gazdasági életnek be is. Látszólag szivén viseli a parasztság sorsát, de tulajdonképpen mezőgazdasági bürokráciát akar a nyakába varrni. Könyvének csak a szavai magvarok, stiiusa hemzseg a legbánióbb idegenszerűségektől. Nem lett volna szabad ennek a könyvnek megjelennie? Jó, hogy megjelent! Nlálánál különb leleplezést a legelkeseredettebb ellenfél sem nyújthat. Nyári gyönyörűségek L Benső fájdalmas érzéseinkkel nem szoktunk hivalkodni. A szenvedések elviselésében spártai jellemek vagyunk, sőt nevezhetnők magunkat a Gracbusok anyjának is, ha nem félnénk valamelyik ellenlapunktól, amely nyomban ránkpirit, mondván: — Hej, látszik Báthory, hogy anya nem voltál. Igy aztán nem felelünk szerkesztői üzenetben arra a rengeteg versre, amely a tavaszi zőldárhoz hasonlóan szokott bennünket ellepni. Mit ríkassuk meg gyengebb szivü olvasóinkat? Milyen, de milyen szép tavaszi verseket kaptunk a feljebb való hónapokban! Pedig azt sem tudjuk esztendők óta, hogy mi a tavasz. És ők mégis... A irtán milyen türelmetlenek! Már másnap ránktelefonálnak, hogy na, mi lesz? — Azt hiszik az nrak, hogy az a sok felesleges ostobaság, amit megeresztenek. érdekli a közönségei? Születésünknél fogva udvarias emberek vagyunk s minden célunk, hogy másnak ne szerezzünk keserű pereeket. Azt, hogy a vers rossz, nem lebet durva őszinteséggel a költő arcába vágni. Az ember sose tudja, mi kaseriti el az érzékeny lelket. Ezért sarokba vontuk az érdeklődő költőt, hangunkat suttogóra fogtuk. — Uram, tud ön titkot tartani? Akár a sir, ha muszáj. — Akkor esküdjék meg sóvárogva kutatott felmenő ági rokonaira, hogy senkinek sem árulja el azt, amit most mondunk. — Esküszöm. _ Költői becsületére Is? — Arra különösen — Hát nézze, fiam, bevarTjuk őszintén, hogy rég kapiunk ilyen verset, mint a magáé. — Ugye? A Manci is mondta. De miért nem közölték? Istenem, ha az csak ugy menne! De mint az irodalomtörténetből is tetszik tudni, a világ bajait elsősorban a költők sinylik meg. Nekünk mindent be kell küldenünk cenzúrára, eljuttattuk ezt a verset is, ott pedig nem engedélyezték. Tariajossv Béla ügyészségi elnök ur legszebb álmunkból vert fel és igen haragos volt — Mit gondolnak az urak, éppen ezt a verset engedjük át? Nevetséges. A költő homloka elborult — Mi volt, kérem, nevetséges? A vers nagyon komoly szerelmi érzelmeknek adott kifejezést! — Fiam, hát hol él maga, ha azt hiszi, hogy mi feleselhetünk az ügyészséggel? A részletek felül nem is mertünk érdeklődni. Mi lehetett abban a versben, ami nem tetszett? — tért vissza ön a kérdésre hozzánk intézett levelében. — Pedig milyen szépen hangzott: A légben tavaszi koboldok. Ilyenkor vagyok többször boldog. — Ne vegye zokon, fiam, de ezekre a sorokra magunknak is van megjegyezni valónk. Alit gondol, irodalmunk vaskorszakát éljük, amikor járhattak koboldok a levegőben, jóllehet sose tudtuk, mi a keserves csoda az a kobold? Ma repülőgéppel van tele a levegő, vagv ha azok nem járnak felénk, ott a rengeteg porszem. Sőt többet mondunk: a felhők, amiket maga lát, nem is igazi felhők. Azoknak nem a későbbi esővíz a főelemük, hanem a por, anrt derék utcaseprőink kergetnek a magasba, helykén és bizonyos hánvai etiséggel forgatva szolgálati seprőiket. Hogy ezek mikor hagyják végre abban a szárazseprést? Egyenesen őrület, hogv száz év óta nem locsolják fel előbb az utcát. Mit jelent továbbá az, hogy ön ilyenkor boldog? Hányszor akar az lenni? Hogyan osztaná he ezen kivételes állapotát: pillanatokra megszakítva, vagy bűnhalmazatban? Máskor ne felejtse ki ezt a szempontot sem, föltétlenül adja magyarázatát boldogságának már csak a koboldokra vaió tekintettel is. Ez tőrtént a tavasszal, most pedig jönnek a nyári versek. Azt mondja az egyik: Esőre viszket a markom, Ah, jön a nyár, ott ácsorog. Ott ácsorog az utcasarkon. — Álljunk meg itt egy pillanatra, Mitől szokott uraságod márka viszketni? Hogy a miénk miért teszi, annak kifejtésére rendkívüli mennyisé* gü rotációs papirtöbblet kiutalását kellene kérnünk. De legyen magyarázat ez a három sor is. Á szegedi néjv babonák közt szeretve tisztelt Bálint Sándorunk sem tud arról, bogy ha az ember marka viszket, az esőt jelent. Az el'en gvanusitás ellen pedig határozottan tiltakozunk, hogy * nvár ugv ácsorog az utcasarkon, mint egy jampec Benne a nyár n fűbe, tábn. Szerelmes lettem egy tehányha — Csakhogy végre kiderül, ml emészti uraságodat Ellenben az ön merészsége páratlan. Mikor a német belvesirás egvre rabban mellőzi a h* betűt, miért inzultálta ön szerelme tárgyát elvan résztetekkel mintha disznótorból! érkéznék berugva? Art hiszi, őnagysága a közelébe engedi maffát ezekután? Lehányha? Szörnyül Ezen apró k'fogásokat mellőzve, a vers amúgy tetszik nekünk, meri ugv érezzük, hogy egyik legsikerültebb terméke az. ujabb alföldi lírának, ruelv levetve régi botosait é« utalvány nélkül kanáiató cúgos mnőit, diadalmas menetben törtet előre. Az. érte járó honoráriumot is kiutalványozzuk. mihelvt jelentkezik a szerkesztőségben. Jőjiön bátran, ne féljen semmitől kis piszkos fülü. este tiz és tizenegy között vómink. mert akkor setét a lépcsőház és minek neked te rosszindulat!! halmozó két szem. mikor az egvikkel is egészen szép fiu maradsz! Gvere édes. gvere, ha még nem verte ki belőled senki a noézis rögeszméiét, a gépmesterünk ellátja a bajodat. Rágalmazóknak ne ülj fel, azok azt hazudják, hogv az, egvik poétának öt hordáiát törtük el. mikor verset hozott a szerkesztőségbe. Hazngság, mert csak bárom repedt meg igen gyengén. De azért gyeret öv** Sulvosan elítéltek két sövényházi hentest a drága birkahús és zsír miatt (A Délmagyarország munkatársától) Szász Mihály 31 éves sövényházi hentes és társa, Orbán 1). Lajosné ollen az ügyészség üzletszerűen elkövetett árdrágítás miatt emelt vádat. ezév februárjában. Szász Mihály, akit már előző évben is elitéltek árdrágításért. Sövényházán fizletszeriileg 2 pengő 40 fillérért árusította a birkahúst, 2 pengő 10 fikér legmagasabb ár helyet. A Kőrös szalonnáért 3 pengőt kért 2 pengő fit fillér maximális ár helyett, a zsírnakvaló hájat pedig 3 pengő 06 fillér helyett 5 pengő 20 fillérért árusította. Ezenkívül azzal is vádolta az ügyészség, hogy zsirnakvalót csak akkor volt hajlandó kiszolgál ni, ha hust is vásároltak mellé. Ténykedésében segédkezet nyújtót' neki társa. Orbán D. Lajosné. A törvényszék annakidején Pzász Mihályt 8 hónapi börtönre ítélte, mivel cselekményével sulynsnn veszélyeztette a közellátáts érdekeit- Orbán T). Lajosnét fi hónapi börtönre ítélték. Fellebbezés folytán a tábla Elemvtanácsa tárgyalta az ügyet és helybenhagyta a törvényszék üéleiét. Az itéiet most már jogerős.