Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-12 / 131. szám

m I) fi LM AGY A BORS 7. A« " Péntek. 1943. j n n i n n 12. Tisza Lajos Szegeden 1^79 junius llén kitűnő megjele­nésű magyar nr érkezett. Szegedre, de akinek előkelő alakján — Mik­száth Kálmán szavaival — „hideg merevség ömlött el. élénk fekete szemeiből szúrós kevélység sugár­zott. Hangjában, melyben magyar zamat cseng, mégis van valami el­távolító. A hangulat, moly e szépen öltözött gavallér lényegéből sugár­zik. nyomasztó, ünnepélyes, sőt fojtó". A kimért modorú TTrí borosje­női Tisza Lajos. Mint 7. FerenT. József királyi biztosa, jött s meg­bízatása valóban nem a könnyű föladatok közé tartozott. A koro­nás magyar király adott szavát kellett beváltania, amely égő fák­lyaként, lobbant fel a nagy sors­tragédiával sújtott város nehéz fel­hőkbe bomlt égboltozatára; „Sze­ged lesz és szebb lesz, mint volt!" fiz volt Ferenc József királyunk ígérete és ez a mondat tartalmazta Tisza Lajos küldetésének célját is. A legnagyobb magyar várost — Szegedet — kellett „kiemelnie a Hul­lámsirból", amelybe balvégzete a medréből kilépett Tisza folyó árja sodorta és örök pusztulásra ítélte JS79 március 12-nek sötéten zajló éjféli óráiban. Ti -za Lajos megérkezése Titán évomban fogadta az üdvözlésére megjelent. tisztelgő küldöttségeket és a törvényhatóság köszöntésére adott válnszát. igy fejezte be; — Önöké vagyok és maradok tcst­Ken lftlekben, mig kezet fogva nagy munkánkat be nem fogjuk fejezni. H'óre tehát! Az Tsten. a nemzet ne­vetem kezdjük meg a nagy munkát. T sza Lajossal együtt jött Sze­gedre az úgynevezett „biztosi ta­nács". melynek tagjai voltak: Jan­Jforích Miklós. Bakai/ Nándor, Hor­váth. Gyula, Végli Aurél. Komjáthy Béla földbirtokos és TaJlián Béla torontálmegyei főszolgabíró. Hoz.­zajuk csatlakozott Szeged város bá­rom tagból álló választott, kiilflött­Kcge. Ezek az. urak alkották — Mik­kzáth Kálmánnak a humor arany­porába mártott Írásaiban — a ki­rály szegedi „udvarát", amelyet las­sanként a helyi derűs köztudat Fsak mint; „Tisza Lajos és udvara" íimzéssel emlegetett. Tisza Lajos királyi biztos együt­tes alkotó munkára bivta fel a vá­ros népét és ebben az ujjáépitésí roppant küzdelemben a polgárság mint egyetlen Szegedért dobogó »ziv egyesült. Megszűntek itt a ma­gán- és pártpolitikai szempontok. Tis/a Lajos kemény akarata, ttrl nagv fölénye, tekintélyes és hidqg lényének mégis elömlő szuggeszti­vitása. egy lélekké formálta a vá­ros lakosságát. „Dolgozni Szegednek és Szeged­ért!" — ezzel a hősi jeligével In­dult el az építő munka­* — Milyen különösen játszik a sors _ jegyezte meg Mikszáth, aki azidő­lájt, mint ismeretes. Szegeden ujság­Iróskodott —, figyelitek: Tisza pusztí­totta el Szegedet cs T isza épiti fel is­mét ... A Szegedi Napló 1879 október 18-i szániában Tisza Lajos rímmel adott időszerű rajzot. Jóval később, amikor már a szegedi királyi biztosság meg­szűnt, elragadó finom bájjal, csillámló wedves malíciával rajzolta meg Mik­száth a Pesti Hírlap 1884 1. számában z— A szegedi udvar c. karcolatában — Tisza Lajos Szegedre érkezésének kö­rülményeit. A szegedi gróf cimü írásában (1892) különösen hü és kifejező voná­sait adja Tisza Lajos lelki arcának: »Az. az államférfiú, amikor Szeged vá­rosát épiti nagy arányokban, egyszer­smind ráér Sziráky késcsinálómester hires halbicskáinak egy csinosabb for­máját is megrajzolni, elevenen áll e vonásával előttünk. Nem a Tisza fo­lyam tükrében magukat öntetszeiegve néző paloták jellemzik gróf Tisza La­jost, hanem künn a városvégeken, azok a piciny alvégi házak, melyek az ő terve szerint készültek s melyekhen megőrizte a szegedi építkezés magya­ros, népies ősmotivumait. Tisza La­jos gróf bizonyos fokig konzervatív; mindent megtartani, amit lehet! de bi­zonyos fokig reformer, mindent átja­vítani — még azt.is, arait nem lehet!* • ...1883 végén, miután a városépítés hősi munkája befejeződött, megszűnt a szegedi királyi biztosság is. Az esz­tendő utolsó napján búcsúzott a vá­ros a királyi biztostól, akkor már Ti­sza Lajost — gróftól. Felmentése al­kalmával ugyanis őfelségétől — nagy érdemei jutalmazásául — a magyar Érsemly'én junius 11. "A" mai di­vatos terminológiával kifejezve: Valahol Szilágy és Bihar határán, az, Érmelléken fokszik Érsemlyén, amely község a nevét két irodalom­történeti nagyság is megörökítette a történelembe. Az egyik nagyszü­lött a magyar nyelv pallérozó.ia volt költő, akinek fellépése irodal­munk uj fejezetét jelenti, a másik nevétől pedig most a pesti mozgó­szinházak plakátjai hangosak. Az egyik közel kétszáz, évvel ezelőtt született, a másiknak még sok ba­rátja, ismerőse, sőt a bitvese As gyermeke is itt él Biharban. Érmihályfalvától mindössze öt kilométerre fekszik Érsemlyén. A XV-ik század elején Simián, Ujsi­miánnnk nevezték s Balogh-Scm­lyén nemzetség birtoka volt. Egy­kori járási székhely. Fráter Lóránd édesapja volt benne az utolsó főszolgabíró. Almosd községgel együtt a régi magyar főurak és nemesség egyik fészke volt. Zomo­lyiak 1500-ban, Makófalviak 1000, Fráterek IfiOÖ-tól, Péchy, Bossányi, Kazinczy Kralnik, Szunyogh, Köl­csey, Dobozy, Pogány, Tajty, Erős, Szirmay, Nagy családok lakták. Egykor a község főterén, nem messze a református templomtól, szembe Fráter Lóránd szülőházával állt az a szobor és emlékoszlop, amely hirdette, bogy e községben született KazinPzy Ferenc a nyelv­újító és hogy emeltette Fráter Ló­ránd. Ali még az a ház is, amelynek egyik ma már lebontott szobájában született 1759 október 27-én Kazin­czy Ferenc. Az eszterhély alatt, a falon ma is áll az emléktábla. Szür­ke márvány. A Kazinczy emlékét 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia közvetitésévol, a Kazinczy, illetve Bossányi-ház köreiében, a templom előtti kis téren szép emlékkövek örökítették meg. Fz volt a felírása': „Kazinczy Forencz születése helyén százados emlékül a hazafiúi kegyelet. MDCCCLIX. Áz emlékkő felállítási költ­ségét Kralnik Alajos viselte nagybátyja iránti kegyelet- ~ 1 bőL" grófi méltóságot kapta és >borosjenői« előneve mellé a »szegedi*-t ötödfél esztendőt töltött Tisza La­jos a tiszaparti városban, amelynek lakói hideg lényén át is megérezték melegen és értük dobbanó magyar szi­vét. Nem volt >népszerű* ember cs ez nagyon fájt élete nagy krónikásának, Mikszáthnak, mert igy irt róla: •...Bizonyos tragikum van abban, hogy egy ember, aki meleg szívvel ka­rolja át az emberek összességét, egyen­ként azokból keveseket szeressen. S hogy az emberek is, akik amikor egyenként vannak, nem szeretik, együt­tesen mégis ő hozzá fordulnak bizal­mukkal!* (A szegedi gróf. 1892.) Tisza Lajos elbúcsúzott Szegedtől, de továbbra is barátja maradt a nagy sorstragédián átesett városnak. Mint országgyűlési képviselő szolgálta ké­sőbb Szeged fejlődésének céljait. 1898 junius 27-én, hatvanhat éves korában bekövetkezett halála az egész nemzet­nek fájdalmas gvászt jelentett, de kü­lön nagy sebet Szeged város népének, amelyet annyi tetterővel, magvar sze­retettel és lendülettel iwekezett elin­dítani az élet útjára, abból a roppant aléltságból, ahová az !879-os árvízka­tasztrófa sóiét hullámai sodorták. ,.V. J. Negyvennyolc évvel később pe­dig mellszobrot is állitolt a kegye­let.. Fráter Lóránd kiváló szobrász­miivészünkkel, Horvny Jánossal ké­szítette a nagy nyelvújító mell­szobrát és ráhelyezték azt az uj talpazatra. A szobor melső részéi­re pedig felirat került: KAZINCZY F. E mellszobrot adományozta Fráter Lóránd éréemlyéni születési bonvéd hHszár­százados Elhelyezte terét, rendezte és kerítéssel ellátta a Magyar Tudományos Akadémia­Fenntartia a Kazinczy család. 1907 szept 22.-én." Mullott az idő. jött a nagy há­ború, aztán Trianon. A Kazinezy­család tagjai messze elszármaztak Érsemlyénből. Így hát. nem is telje­síthették vállalt kötelességüket, a szobor és a környező park gondozá­sát. Megdobogott azonban a sem­lyéni lányok szive, érezték, bogy honleányi kötelességet kell teljesí­teni és éveken keresztül gyönyörűi park ezer és ezer illatos virágos őr­ködött Kazinczy szobrára. Mig aztán a román sovinizmus nem tűrhette tovább, hogy a triano­ni határ mentén a magyar örökké­valóság. nagyság, hivatástudat; ezeréves kultura őre álljon ércbe­önlve és hirdesse a feltámadás bi­zonyságát. A szobor eltűnt helyé­ről. ledöntötték, a talapzatot lerom­bolták. majd elhordták. És Kazin­czy Ferenc szobra ott várta a bécsi döntést a zilahi zugba nagytársá­val, Wesselényi Miklós bronzba ön­tött másával. Fz a szobor története. 'A mnlt, amelyre szeretne mindenki fátyolt borítani. Eltörülni az emlékeze­tünkből is azokat az időket, amikor a szoborrombolók diihe szeretett volna elpusztítani mindent, ami az ezeréves Magyarországra emlékez­telett Es most kezdődik s szobo? törté­netenek nj fejezete. Itt ül velem szemben n község kiváló papja'f Szatmári Mlárcjy tisz­teletes uram. Nagy gondban yan. Már haza kerítette a zilahi száműze­tésből Kazinczy szobrát, azonban a felállításhoz szükséges költségei nem tudta még előteremteni. — Bizony még legalább ezer pen­gőre volna szükségünk. Ezer pengő? Csak annyin múlik, hogy Kazinczy szülőfalujában iá­mét ott álljon a gondosan ápolt park közepén Horvay hires szobra. Ezer pengő? A magyar társadalom bizonyára hamarosan össze fogja adni ezt a* összeget. Amikor ennek a véleményemnek hangot ad. felcsillan a tiszteletes ni szeme: — Én is abban bízom. Ezzel bn*­dit Tahéry Géza a nagyváradi Szig­ligeti Társaság ügyvezető alelnöke is, akit arra kertem, bogy a szobor visszaállítás ünnepségeit a Társa­ság égisze alatt rendezzék meg. Ö is azt hiszi, bogy az irodalmi társasá­gok, az Akadémia, társadalmi egye­sületek. közületek és magánosok rövidesen összeadják a szükséges összeget s akkor még ez év őszén visszaállíthatjuk a szobrot. — Már csak azért is bizom a si­kerben — folytatja a tiszteletes ne lelkesen —, mert a román megszál­lás alatt is volt nekünk egy nagy­szerű ünnepségünk. Kazinczy ha­lálának századik évfordulóján, 1931 augusztus 23-án országos ünnepsé­get rendeztünk. Az erdélyi irodal­mi társaságokon kivül képviseltet­te m'jírát az ünnepségen a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy, Petőfy, Kazinczy stb. irodaimi tár® saság. Ha akkor sikerült, akkor most is sikerülni kell. mielőbb ott kell álljon a szobor, ahová a köz­ség másik hallhatatlan,ja. Fráter Lóránd állította. Bizonyos, hogv a magyar társa­dalom ezen oldalról van igénybe véve. Sok lemondásra vagyunk kényszerítve. De Kazinczy szellőm* nagysága, öröksége, hallhatlan vol­ta arra kötelez mindnyájunkat­hogy szobra mielőbb ismét ott áll­jon abban az akácvirágos község­ben, ahol az első napsügáp végig­e-sókolta nagyfia szemét... Daróczi La jos A vármegyei tanfelügyelőség áthelyezését kéri Szentes Szentes, junius 11. Csongrád várme­gye közigazgatási bizottságának ülé­sén Böszörményi Jenő reformá­tus lelkész szóváteltc a Szegeden levő vármegyei tanfelügyelőség ügyét. Ila arra gondolok — mondotta Böszörményi —, bogy a vármegyének nem a megye székhelyén van a tanfel­ügyelösége, hanem egy másik törvény­hatóság falai között, akkor a vármegye népe nevében felemelem szavaimat, inert egy színmagyar vármegye még­sem annyira szanalmas, árva várnuv gye. hogy amikor mindenütt a megye székhelyén van a tanfelügyelőség, ak­kor ez az egy kivétel csak. Ilyen sze­génységi bizonyítványt, nem fogadunk el, hanem ha a nyakunkba akasztják szépen levágjuk onnan. Mit szólna Sze­ged, ha a tanfelügyelőségét a várme­gye székhelyére tennék? Ugye, hogy tiltakoznék ellene? És igaza is volna. Mi sem teszünk mást, mert érezzük hogy igazunk van. Szegednek megvan a maga küidetese és mi tiszteljük is azt, a vármegyének megvan a maga kül­detése és elvárjuk, hogv mások szin­tén tiszteljék azt. éppen ezért a kö­vetkező indítványt terjes>rtem n bizott­ság elé: írjon fel a közigazgatási bi­zottság a kultuszminiszterhez s k'érje a vármegyei tanfelügyelői kirendelt ségnek Szentesre való visszahelyezé­sét és kérjük a főispán urat. hogyricé­iősünket tolmácsolni méltóztassék* Hcvzitovzty T&í&m tedÖHtiitt svbfoa

Next

/
Oldalképek
Tartalom