Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-11 / 130. szám

« D F I M A ti Y A R (I H S /. A ( | törtök, 1942 junius 11. terhez intézett interpellációt a kolozs­vári cgveteni néprajzi tanszékének be­töltéséről. Szöllősi Jenő a földművelésügyi miniszterhez interpellált a mezőgaz­dasági munkabérek és az árak össz­hangjáról. Incze Antal a miniszterelnökhöz a sajtócenzura rendezéséről, a belügy miniszterhez pedig a zsidó gyógyszer­tártulajdonosok kedvezményeiről in­terpellált Bireiiqszky László a kormány­hoz intézett interpellációt. A bánya­munkások fillérei zsidó üzletek céljá­ra való felhasználásának megakadá­lyozásáról, a belügyminiszterhez pe­•íig a zsidóbirtokokból alakított kö­zépbirtokok helytelen elosztásáról. Polonkay Tivadar a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez interpel­'ált a baróti polgári iskola ügyében s kérte, hogy a jövőben nevezzenek ki óbb tanárt, épitsenek uj iskolaépüle­tet. Ifj. Tatár Imre a közellátási és öldmüvelésügyi miniszterhez az ár­kérdések iránvitásáról és rendezéséről szólott. Kövér Gusztáv a vallás, és köz­oktatásügyi miniszterhez interpellált a műegyetemi mezőgazdasági növény­tani intézet katedrájának betöltéséről. Vámos János a földmüvelésügyi miniszterhez a zentai mezőgazdasági középfokú és a magyarkanizsai tej­szakiskolának felállításáról interpel­lált. A földművelésügyi minidtier nevé­ben Bárczay János államtitkár vá­laszolt az interpelláló képviselőnek Hangoztatta, hogy a kormányzat is­meri a mezőgazdasági szakiskolák lé­tesítésének fontosságát a mezőgazda­sági kultura fejlesztésére. — Ha Magyarkanizsa városa az is­kola megnyitásával reá háruló terhe­ket vállalja, mint ahogy erre késznek mutatkozott — mondotta —, akkor nincs akadálya, hogy .Magyarkanizsán téli gazdasági iskola és szaktanács­adó állomás létesüljön, ahol a marba­és tejkérdéssel intenziven foglalkoz­nak. Reméli, hogy ilyen módon az in­terpelláló képviselő által felvetett kérdések megoldást nyernek. Az államtitkár válását a Ház tu­domásul vette. Csoór Lajos az őstermelők jövő évi ellátásáról interpellált a minisz­terelnökhöz. Horváth Ferenc a pénzügymi­niszterhez interpellált a nyugdíjas ál­lami alkalmazottak és özvegyek csa­ládi pótlékáról. Maróthy Károly a közellátásnnk hibái tárgyában interpellált. V a j n a Gábor két interpellációt intézett a miniszterelnökhöz, egyet a szakszervezetek, egyet az OTI-nál le­vő szociáldemokrata szellem tárgyá­ban. Az utolsó interpellációt Maróthy Károly intézte a honvédelmi és bei­ügyminiszterhez a honvédelmi munka­szolgálat igénybevétele tárgyában. A többi interpellációra halasztást kértek és kaptak Az ülés 6 órakor ért véget. 1fle>fy&zuMU a jhaMia icUtyc^íítyíá ityty száztizeszte-Hdas katonai intéztnénp, amelynek Ualátáí senla sem sa\núl\a A irtokjavaslat a bizottságok előtt Budapest, junius 10. A képviselő­ház közművelési, pénzügyi és igazság­igvi bizottságának egyesitett bizott­ságai szerdán délután Bárczay Fe­renc elnöklésével megkezdték a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanjairól szóló törvényjavaslat részletes tárgya­lását. A kormány részéről báró Bánffv Dániel földművelésügyi miniszter és Bárczay János földmüvelésügyi államtitkár vett részt az ülésen. Az egyesitett bizottságok igen mélyreha­tó vita alá vették a törvényjavaslat egyes részleteit. A vita iránt olv nagy érdeklődés nyilvánult meg. hogv az ülésen nem tudták befejezni a tanács­kozást. Az egyesitett bizottságok pénteken délelőtt 10 órakor folytatják a tör­vényjavaslat részletes tárgyalását. (MTI) Rajtavesztett a „fogadáson" a nyilasujság kiadóhivatali alkalmazottja 1 apásért háromhónapi fogházra Ítélték (A Délmagyarország munkatársá­tól) Pirk József nevű 20 éves fiatal­ember állott vádlottként szerdán délelőtt, a szegedi törvényszék bün­tető egycshirá.ia. dr. Molnár István tanácselnök előtt. Személyi adatai­nak bemondásakor n Pesti Újság cimü nyilas lap kiadóhivatali al­kalmazottjának mondotta magát. Pirk Józsefet lopás vétségével vá­dolta az ügyészség. m$rt álkulcs se­gítségével behatolt Csáby Sándor Kazinczy-litmi lakásába és ellopott egy aranyláncot. A lopást nem tnd­ia befejezni, mert a házbelieb felfe­dezi ék jelenlétét és Pirk ekkor visz­^zacsempészte a szekrény tetejére a nála lenrí ékszert. A szerdal tárgyaláson Pirk azt ddfa elő védekezésében, bogy a lo­pást ,,fogadásból" követte el. Ru­rátsé : fiízi öt Csáby Sándor fiához. Csáby Ferenchez, akivel együtt szenvedélyes olvasói a delekthrre­lény irodai omnale és szorgalmas né­ői a ia.lafidorfilmeknek. Mint mon­dotta. maguk is gyakran ..megját­szották" az olvasott, vagy moziban látott dolgokat és az ilyen „ine^jat­szás" lett volna a Csabyéknál elkö­vetett lopás is. Fogadott ugyanis Caáby Fweuőcel, hogy be tud ha­tolni lakásukba és onnan ellop va­lamit. Ifjú Csáby ennek ellenkező­jét fogadta és amikor már állott a fogadás, Pirk csakugyan kilopta ba­rátja nadrágzsebéből a Kazinczy/ ut­cai lakás kulcsát, és behatolt Csd­byék lakásába, ahol annak rendje­módja szerint elkövette a lopási. A tanúkihallgatások során kide­rült. hogy nem egészen ngy áll a do­log, ahogy Pirk vallotta, a fogadás ugyan megtörtént, dc lopásról szó sem volt. A törvényszék ugy mérle­gelte a dolgot, hogy Pirk József el követte a lopás vétségét, ha nem is fejezhette be és ezért háromhónapi fogházbüntetésre Ítélte öt. Az Ítélet végrehajtását, tekintettel a vádlott fiatal korára, bogy alkalmat adja­nak neki a megjavulásra, háromévi próbaidőre felfügesziették. Az iió­lct jogerős. minid proDacsomaa Dostal piperegyfingyporból. Eredmény már az első használat után Az arcbőr tiszta, egészséges, üde és fiatalos lesz, Pattanások, mitesszerek és egyéb arc tisztátlanságok eltűnnek. Küldjön költ­ségre 40 fillért bélyegben. Kemikália-. Újvidék 144/h. Gyógy urakban, drogé­riákban. illatszertárakban eredeti do­boz 520 penaö+89 fillér oótfelár i (A Dclmagyarország munkatársá­tól) Az ideérkező párisi lapok meg­írják, hogy hamarosan megszűnik a Légion etrangére, a birhedt francia légió, amely a magyar fiatalság szá­mos tagját s/akitotta el örökre hazá­jától, hogy puszta virtusból idegen imperialista politikáért áldozza éle­tél. Lajos Fülöp alatt, 1831 március-, ban alakult meg az a zsoldos csa­pat, amelynek megteremtésére, az Észak-Afrikában szenvedett nagy Veszteségek ellensúlyozása végett, a belga de Boegard báró vetette föl az eszmét E'ső létszáma négyezer lő volt és ezek közt kalandorokat, szö­kött katonákat, gonosztevőket lehetett | találni a világ minden részéből. Aki meghasonlott magával az élettel, vagy akinek bűnös lelkiismerete elől kel­lett menekülnie, akit a félelem kerge­tett valami kiérdemelt büntetés elől. vagy aki e földi lét hivságával be­telve, olyan helyet keresett, ahol sen­ki nem ismeri, senki nem kérdezi: •honnan jössz? miért jössz* — az mind az idegenlégió szolgálatába le­veti De növelték a légió embereinek a számát a megtévesztettek, az elcsá­bítottak. a fényes Ígéretekkel elkáp­ráztatottak. azok q fiatalemberek, akik légvárakat épitve, hittek a füiükbe suttogott kísértéseknek és csak ké­sőn. vérrel és könnyel áztatott sor­suk rctteuetességét fölismerve, éb­redtek a szörnyű valóra. A francia idegenlégió ügynökei minden nemzet íiaira kivetették hálójukat és volt idö, amikor mi magyarok is joggal kese­reglünk a munkájukon. A légionáriusokat nem a francia trikolórra esketik föl: zászlójukon nem >Becsüiet és haza* van irva, ha­nem 'Vitézség és fegyelem*. A légio­nárius ötévas szerződést ir alá és et­től fogva francia elöljárók vasfegyel­iric és a haditörvény uralkodik rajta. A légió embereitől menetelés és mun­kalelit sitinény tekintetében rendkivül sokai kiváltnak. Nem ritka dolog, bogy negyvenfokos melegben har­niinc-ötven kilogrammal meg­terhelve, negyvenöt és ötven kilométert kell megtennie a csapatnak egy-egy nap alatt. Aki Sídol. annak elveszik a fegyveré* ts egész fölszerelését, nehogy valami az arabok kezébe jusson, a szeren­csétlen légionáriust pedig tnagára­hagyják, nogy egyedül bn kozzon mtg a forrósággal és a szomjúsággal, ba lud. Mert aki csak egyetlen kilomé­ternyire is elmarad a menetelő osz lop mögött, menthetetlenül elveszeit. Ilyen módon már sokan haltak ször­nyű halált. Egy nagyon sok port föl­vert eset annakidején a francia Wép­y iselökaniarát is foglalkoztatta. A kamarának 1910 december 16-án tar­tott ülésen \V 111 m képviselő bejt len­lelte a tizennyotcéves Weiszrock légionárius dolgában folytatott vizs­gálatának eredményét, amely szerint a légionáriust valóban magárahagyták a pus/láhan. ahol valószjnüleg fóllal­ták a hiúnak. És a büntetések, amelyekkel a fe­gyelmei szilárdítják meg?... Rendkí­vül kemények. A legkisebb uibát, té­vedési is kjgyetl:iül büntetik A bu'ili tólürvéhykönyvufl titm kevesebb, mint harminchárom paragrafusa halálbüntetést mér ki. A legfőbb esetben gazdasági okokból nehéz kényszermunkára ítéli a légio­náriusokat és a büntetés ideje nem számítódik bele a tulajdonképpeni szolgálati időbe. Ha a büntetés kitelt, akkor öt évének hátralévő részét le kell szolgálnia, vagy pedig igár ere­detileg öt®, nyolc-, u»-vi után szolgá­latra ítélik Hogv miként kezelik a fe­gyelmet, arra nézve csak egy esetet kell a sok közül kiragadni. Még • nagy háború előtt egy volt légioná­rius tollából »A hontalanok hadsere­gében. cimmel megjelent egy könyv, amelynek irója elmondja, hogy az éh­ségtől űzetve Elsenau nevü hálótársá­val együtt Géryvilieben elfogott egy macskát vasárnapi pecsenyének. Az­után igy folytatja: •Másnap Elsenaut visszarendelték az útépítéstől. Ez volt a szerencséje, mert alighogy elment, engem Vemet altiszthez rendeltek, aki azutáD a fe­jemre olvasta a macskarablást. Nem tagadtam, bevallottam, de a társamat nem árultam el. Az altiszt ezen való felháborodásában egy káplárral és két fegyveres katooSval elkísértetett délre, vagy háromszáz méternyire egy barlangba. Ott a nadrágom kivételé­vel levetkőztettek, azután a kezeimet hátamra kellett tennem, bogy ráte­gyék a kézbilincset. Mikor ez megvolt, leültettek a földre és megvasalták a lábamat. Végre a vasat és a kézbi­lincset a hátamon összekötözték, úgy­hogy a testem kinzóan meggörbült. Éz a vasraverés a rettegett crapaudin. Hetenkint csak kétszer kaptam enni — levest. Mivel a kezemet nem hasz­nálhattam, az a katona etetett meg, aki a levest hozta. Csak nappal álit mellettem őr, éjjel teljesen magamra voltam hagyatva. Ilyenkor közvetlen közelemben hallottam a sakálok és hiénák üvöltését. Csodálom, bogy föl nem faltak, hiszen egy ujjal sem vé­dekezhettem volna. Amikor hosszú, kinos nap"k múlva levették rólam a vasat, nem tudíam talpraállanj. Kór­házba szállítottak, ahol két hó­napig feküdtem. A bilitcs okozta hegek ma is mcgl szanak-. Nem csodá'haté, hogy ilyen kőrü menyek közi elég gyakori a szökés ami nagy veszedelemmel jár és csak a legritkább esetben sikerül, mert aa arabok pénzt kapnak minden szöke­vényért, akár élve szállítják vissza, akár pidig lelövik. Akit elfognak azt három-öt . ismétlődés esetén öt-tizévi kényszermunkára Ítélik. Az elitéltnek minden bélen leberetválják a fejét, bogy yzonoa' rájuk leheisei ismernú Ezek utakat építenek a sivatagban, követ törnek, sáncokat építenek A .ábnkon állandóan ott csörög a bí* lincs. Dc a széttépett lelkek annyira vágyódnak a szabadulásra, hogy min­den elrettentő példa és régóta szol­gáló légionáriusok figyelmeztetése el­lenére is újra meg újra megkísérlik a szökési. Száztíz év óta a franciák minden harc'erületükön fölhasználták az ide­genlégiói. amely mindenütt harcolt. Szeged francia megszállása alatt itt voltak dc harcoltak kél évvel ezelőtt a francia összeomlás előtt a nyugati harctéren. Azok a voll tisztek, orvo­sok, papok, jogászok, tanítók, művé­szek, mérnökök, akiket kalandos vé­tek sodort az idegenlégióba és velük az elcsábítottak tömegei, meghaltak a francia dicsőségért, de azért a Sidi­bel-Abbesben az idegenlégió történetét megörökítő emlékmű, a légiónak ez a • Salle d'llonneur«-jc. e dicsőségcsar­nok,!. amelynek szobrait légionáriusok faragták, képeit légionáriusok feslett ték. egyetlenegy légionárius nevét sem adia át az nlókornak. csak 9 Trancia parancsnokok nevei díszeleg­nek a falak emléktábláján. Olvassa a ^élmagyarországot, hirdessen a Délmagyarországban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom