Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-07 / 127. szám

Cirkusz a színházban! Óriási siker! Mav^map utolsó két bvcsuelőadás délután fél 5 és este fél 9 órai kezdettel. Mindkét előadás mérsékelt helyárakkal. Jegyek e'ovéteie a szinház nappa'i pénztáránál. „Áiföldi Antológia" irta : Lendvai István Akármilyen természetes is, hogy az ember lelkileg mindhalálig legkö­zelebb marad érzéseiben ahhoz a szű­kebb pátriájához, amelynek tájképei legmélyebben nyomódtak Iclkebe a gyermekkor és az íljusag fölöttébb ér­zékeny éveiben: az egész haza, az egész Magyarország szeretetével vele­jár, hogy azért annak minden táját élvezzük, megértjük, minden ország­rész erdekeit szivünkön viseljük. Most is éppen az Alföld szeretete adja ke­zébe c sorok nein alföldi származású Írójának a tollat, liogy Szegednek, a nagymultú és ma is nagyrahivatott alföldi metropolisnak közvéleményéi figyelmeztesse valamire, ami az Al­föld kultuszának nevében készül, de ami a jelek szerint nem azl fogja szolgálni, hanem ismeretlen egyének legszemélyesebb üzleti számításait. Figyelmes kezek eljuttatták hoz­zám azt a nyomtatott körlevelet, amely fölé és alá az van nyomatva: Az /Alföldi Antológia Szerkesztőbi­zottsága, Békéscsaba*. A körlevél szö­vegéből aztán kiderül, hogy ez a tisztelt szerkesztőbizottság, amelynek tagjai véletlenül seni nevezik meg magukat, egy /nagyszabású, a mai al­földi irodaimat felölelő könyv meg­jelentetését tervezi*. Azt is megtud­juk belőle, hogy a névtelen bizottság célja /tisztán irodalmi cél, amelv men­tes minden eddig használt és megve­tésre méltó pénzszerzési vágytól'. Mindezt a magamfajtájú idősebb gyermek /hallja örömmel', bár a vá­gyat kielégíteni szokás és nem /hasz­nálni'. De öröme nyomban elfelhöső­dik, mikor azt olvassa, hogy a mai alföldi irodalmat /felölelő' könyv verseskönyvnek tervezödik, már pedig az Alföld irodalma semmiképp sem korlátozódik költeményekre, — és hogy az /Alföldi Antológia* mindazokat a verseket zlc« fogja közölni, amelyek az ismeretlen antológiaszerkesztők ál­tal kívánt mértéknek megfelelnek, ami természetesen egyáltalán nem biztosí­ték arra, hogy csupa költői érlckü iras fog belekerülni az antológiába. Mikor aztaii megtudjuk, hogy a ŐOU—4UU oldalra tervezett autoiogia peldányonkiiit 5—6 pengőbe log ke­rülui s akinek csak egy verse jelenik meg benne, annak egy példányt, aki az antologiaban egy oldalnál több he­lyet igenyel maganak, annak /minden további többtetuidaiert további egy­egy példányt' kell átvennie, akkor mar egészen nyilvánvaló: miről van itt szó >az Alföld lelkének megszó­laltatása' cimén. A teljes világossá­got aztán az deríti a /tisztán irodai­mi' célra, hogy a könyvet országosan fogják terjeszteni az ismeretlen bé­késcsabai szerkesztők. Mindenekelőtt több, mint bizonyos, nogy valamire való alföldi költő nem fogja alávetni magát egy ismeretlen, minden jogos fellevés szerint bivatat­lan szerkesztőbizottság ítélete alá s nem fog pénzt kiadni egy-két versé­nek kegyes kinyomtatásáért, mikor hiszen alföldi cs fővárosi lapok egy­aránt szivesen közölnek cs honorál­nak jó verseket, akárhol íródtak is azok. Nem keli bizonygatni, liogy ez | az anloglógia nem a Sík Sándorok. Oláh Gáborok, Sántha Gvörgvök lant­jának megszólaltatásában kísérlete­zik, az nem is szorul rájuk. Általában a vérbelien tehetséges vidéki költök mindig találnak kiadót verseskönyvük számára és itt nem is arról szól az enek, bogy alföldi költőket gvüjtemé­nvp" kiadáshoz segítenének. Ellenben az is tobh. mint bizonyos, bogy az ambiciózus, de kistehetségű versfara­gók minél nagyobb számban fognak jelentkezni, híven a felszólításnak ah­hoz a passzusához, liogy /ki nem ma­radjon belőle (már mint az antoló­giából) lehetőleg senki sem*. A sen­kik mindenesetre benne lesznek. A költői Parnasszus reménytelen os­tromlóinak megér egyszer vagy több­ször is hat pengőt az, hogy szellemi terméküket nyomtatásban lássák,.még­pedig olyan kötet lapjain, amelyet mint >az Alföld lelkét' fognak or­szágszerte terjeszteni. A rossz, vagy legalább is gyenge verselmények szer­zői tehát hiúsági szempontból jól jár­nak, de jól jár a szerkesztőbizottság is, amely nemcsak' a nyomda költsége­ket szerzi meg a nagvrnförő versfara­gnkon, hanem egy-egv ingyen terjesz­tőt is nyer mindegyikük személyében, mert ugyan melyik /elnyomott láng­ész* nem fogja buzgóan ajánlani atyjafiai és ismerősei körében azt a remekművet, amelyben az ő rigmusai is segítik megszólaltatni az Alföld lelkét? De vájjon jól jár-e a magyar kul­túra általában és a gyanútlan könvv­vásnrló közönség sajátosan, amely elé az antológia majd úgy kerül példá­nyonkint 5—6 pengőért, mint az Al­föld küllői kiválóságainak gyűjtemé­nyes megnyilatkozása, mint az Alföld költőileg disztillaJt szellemisége? iis vájjon mit nyer majd az Alföld való­ban szükséges kultusza azzal a csa­lódással, amelv a versek iránt érdek­lődő, tehát magas igényű közönségei egyrészt a maga műveltségén, más­részt a komoly kritikán keresztül ér­ni fogja? Ime. ezek a kérdések, ame­lyekre olyan természetszerű a felelet, lezsik köteleségévé az Alföld iga'i kultuszát szivén viselő közirónak, bogy egyfelől jókor figyelmeztesse az alföldi cs az országos közvéleményt, másfelől, hogv megkérje az özleli szellem fürge hordozóit: elégítsék ki üzleti ambíciókat talán más módon, de no rángassák elő iizieli spanyolfalnak az Alföld lelkét, az airőldi költők megsegítését, a >tiszta< irodalmat. 11a komoly kiadók elsőrendű magyar te­hetségek müvein, a szerzők kellő ho­norálása mellett magoknak nagy jö­vedelmet szereznek: ez rendjén van. mert a nemzeti kultiíi érdek szolgála­tával jutnak hozzá. De rászabadítani a dilettantizmust a közönségre, a di­lettánsok és a közönség megvámolá­sával: ez nincs rendién. Az ilyesmi nem illik a mai időkhöz, nem illik a kereszténv őrségváltáshoz és nem mél­tó az Alföldnek ahhoz a kultuszához, amely szívügye minden igaz magyar­nak. származzon bár a Dunántúlról, a Felvidékről, vagv Erdélyből. Az ilven üzleti lélek egyáltalán nem az Alföld lelke. Műteremláfogaiás Dorogi Imre festőművésznél (A Délmagyarország munkatársá­tól) A szegedi képzőművészeti kiállí­tásokon évek óta nélkülözzük azt az értékes színfoltot, amit Dorogi Imre tartalmas és egyre fejlődő pik­túra ja jelent. Fővárosi lapok művé­szet rovatában annál gyakrabban ta­lálkozunk nevével, amikor egy-egy tárlaton feltűnést keltöen szerepel. Állami és fővárosi vásárlások fémjel­zik művészi útját. Dorogi Imre baráti körének rá­beszéléseié elhatározta, hogy a kö­zeljövőben bemutatja visszavonult éveinek termését Szeged közönségé­nek. Résztvesz ő is a már oly szép eredményt jelentő múzeumi kiállítás sorozatban. Most azért kerestük fel műtermében, hogv mielőtt sor kerül kiállításának megrendezésére, általá­nos ismertetést közölhessünk művé­szetéről. A Vidra-utca egy bérházának har­madik emeletén, hatalmas méretű ké­pei. rengeteg tanulmánya és vázlata között találjuk meg Dorogi Imrét. A lekötelezően választékos modorú művész örömmel veszi tudomásul lá­togatásunk célját s szerényen hárília cl magától a nyilatkozat vagy in­terjú adás körüli óhajunkat. Éheivel! felsorakoztatja elénk raktározott ké­peinek nagv tömegét. A képek láttán ráiöviink. hogv Dorogi Imrénél fe­VS3 tan- körtéi* gramofon lemezek (ócska lemezeket megvásárolok) 7sebléfnpaelemek rádiócsövek és alkatrészek fát ék áruk I olcso beszerzési helya markovics Tisza T.ajns-könil ,44. Tel.: 30-3(1. lesleges a nyilatkozat, magyarázat vagy művészi program ismertetése, mert ékesszólóan bizonyítják 'művei a mély piktori kultúrával rendelkező lí­rai lelkű művész egesz feslői maga­tartását. A képek szemlélése során megismer­jük a B a 11 ó-növendék Dorogi­nak a Képzőművészeti Főiskolán végzett tanulnyényait, nagy formakész. séggel előadót', mély barnákba ágya­zott, frans-halsi szélességgel fes­tett müveit. Már iti a kezdeten, az indulás első eredményeiben megpil­lantjuk Dorogi Imrének a jelenben kifejlődött és élvonalbeli pozíciót je­lentő művészetének a magját. A kez­det forma és szín elképzeléseit az idők során a céltudatos munka, a sa­ját érlpkeit ismerő művész elmélyedő kutatása megérlelte, kiteljesítette. A főiskoláról a háborúba indult Do­rogi Tmre többéves kényszerű in­terrupcióját, a 20-as években a nya­ranta ismétlődő kecskeméri plein-air tanulmányok indítják isrr.ét cl. Az al­földi szabad ég alatt találja meg kap­csolatát avval a témakörrel, ami ne­mes tartalmat ad nz eddig ösztönö­sen érzett festőiségének. Művészetének lényegét, a hagvomá nyok alapjára épített őszinte magyar lelkiségből fakadó s az európai kul­túrán csiszolt, poetikusan felépített Hungária fehertex Váiiaüat működését megkezdte. A nagyérdemű közönsé^ figyelmét erre felhívjuk. | Kérjük a fuvaroztató kö­zönség szíves pártfogását, | telefon: 26-72. kompozíciói képezik. Müveiben az al­földet keresi, a nagy horizontot, a ha­talmas eget s az alatta hangyanmd dolgozó embereket. Tiszai kompozí­cióiban, valamint az agyagon s a ho­mokon csillanó napfény rcflexeibei mozgó figurái, tömörkényi meglátá­sokat karakterizálnak. Talán megma­gasabbrendü művészi táviatokat ér­zékeltet vallásos tárgyú képeiben. Szí­neinek eiAlcndöen aranybnrha tonu sában kifinomult érzékkel harmonizál­ja jól értelmezett kolorizniusat. Rajz­készsége biztos, formalátasa sommá­zó, egyszerű. Képei őszinteségének ál­ját annak a festői magnak megér ért­ben es virágTakadásuban találjuk amely a niélv barnákban az állót !i '.cikiscgot jelentő táji és típus karak­terét érzékelteti Ha Koszt a tüzes, méiy színeire gondolunk, nagyon sok alkátbeli közösséget találunk ennek az alföldi lényegét megérző és érezlel in tudó mesternek és Dorogi Imre munkáiban. Egyházi müvei nem fres­koszerüek. Képei sokszor légiesek, at­moszférikusán párolgók, mégis súlyo­sak és mélyre hangszereitek, gorrion­kabúgás szeríi kolorizmusukkal les­töilcg drámai tartalmúak. Művészi célkitűzéseiben nem kapkodó, egyene­sen halad kijelölt útján s minden rész­leteredményt az egység érdekében használ fel, vagy hagy el. Kompoz­cioi nem dús fantáziájúak de alapo­san konstruáltak cs kicgyensúlyozot­tak. Dorogi Imre a festő érzékeny szemével es minden éleinitgnyilvánu­lasra reagáló lelkével él az alföld in­spirációi között. Rengeteg vázlat­könyve tanúskodik élményéiről, ame­lyeket müvészegyénisege ragy karak­terizáló készseggel rögzít. Intim ti­szai részletek, homokszáih'tó hajók s a kanyargós folyó sokszínű élete kii limöböKő megvilágításban érdekes ref­lexekkei Halászék, csónakosok, hor­gásztok, fürdőzők, hajósok s a Tisza körül élő; dolgozo, lézengő típusok épp úgy é:deke.ik, mint amilyen sze­retettel figyeli s rajzolja a tág hori­zontú rónaságban lomhán iegelésző állatokat s a fantasztikus rajzú mo­solygós, majd komor felbök vonulását. Talán nem túlozunk, ha kapcsola­tot keresünk Tömörkény vagv Móra alföldi élményíl -irodalma és Dorogi Imre alföldet karakterizáló ábrázoló művészete közölt. Amit az előbbiek megérezték a tájból s az em­berből és érzékeltették egyszeiílen, súlyosan tömör mondataikkal, nzt Dorogi megérti a színből, a formá­ból, a nyomott világossággal telített atmoszférából és a festészet nyelvén érzékelteti, lömur formáiban, mély tó­nusú színeiben. Dorogi Imre sokfelé utazott és sokfelé festett. Eszakolaszország fes­tői szépségeiért épp égy lelkesül', mint Tirol vagy Karinthia !ilás-Xék párás vidékeiért. De bárhol tartózko­dik s bármit fest, élesen hangsúlyozó­dik ki müveiből az alföld tájkőréhen érző művésznek a táji karakterhez fű­ződő magyaros érzelmi világa. Temesváry József Szerencsi édességek tér 12,

Next

/
Oldalképek
Tartalom