Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-25 / 142. szám

Istensegits, Istenvelünk és Istenhozott lelkipásztora beszél a bácskai székelyek életéről A Suceavatól a déli végváraidé ... — László Antal bácskai székely pap Szegeden (A Del ma nyár ország munkatársától) Éppen egy esztendeje annak, hogy felpántlikázott vonatokon, dalolva és hálakönnyekkel szemükben s magyar jövendőjükbe vetett bizalommal ntaztak át Szegeden a bukovinai székelyek, akiket a magyar kormány Báeskába telepített le. Körülbelül 13.000 bukovinai székelymagyar tért vissza hazájába egy esztendővel ezelőtt s alapította meg r bácskai költői nevű telepes-községeket: Báesjózseffalvát, Istensegíts, Fogadj isten, Istenhozott, Istenvelünk stb. községeket. Ezeknek a szerb dobrovojáeoktól visszahódított, bácskai magyar községekben most már egy év óta áll őrt a történelemben annyiszor megpróbált és kiváló határvédőnek bizonyult székey fajta, amely 170 esztendő alatt sem veszett el a román néptenger kellős közepén, sőt gyarapodott és szaporodott a magyarság életerejének fényes bizonyítékaként... Legutóbb már írtunk a bácskai székely telepes falvak életéről a „Kalangya" cimü folyóirat érdekes eikke nyomán. Most a legalkalmasabb szemtanúval beszélgettünk ezeknek a bukovinaiból bácskaivá lett székelyeknek életéről: László Antal istensegítsi vikáriussal, három székely falu fiatal lelkipásztorával. A fiatal székely pap dr. Takúts Endre a Szent Imre-kollégium prefektusának kiséretében nézegette R várost, amikor ráakadtunk. László Antal most jár először Szegeden » nemrégen él Magyarországon: ranlt év november 1-ére virradó éjjel lépte át a magyar határt és haíajött a hivei ntán Bukovinából, az önkéntes bukovinai számkivetésből • . Az istensegitsi lelkipásztor hazatér. . . ízes székely beszédű, kedélyes szavú fiatal lelkipásztor László Antal. Bukovinában született s ott élt 1941 novemberéig. Iskoláit Erdélyben végezte s mint mondja, itt edződött harcos magyar pappá . . . — Amióta eszemet tudom, mindig küzdelem volt az életem — meséli ée jó! esik a szívnek, fülnek, ahogyan — amúgy székely-igazában — nyújtja a szavakat. Amikor Erdélyben tanultam, küzdöttem a »bukovinai« jelző árnyéka ellen. Ha kellett, jó »székelyesen« is bebizonyítottam azoknak a társaimnak, akik ebben kételkedtek, hogy igaz magyar vagyok! — mondja mosolyogva, ravasza] összehunyorított tekintettel és a keze »székclyesen» ökölbe szorul. Egy-két fiút azétt jól slagvabugyáltam! — teszi hozzá nevetve . . . — Aztán, amikor pap lettem Bukovinában, a testvéreimért, a székelyekért küzdöttem. Harcoltam, hogy magyarul prédikálhassak a templomban, harcoltam azért, hogy a magyar szó magvát az ifjúság lelkébe elültethessem és küzdöttem azért- hogy mindnyájan. Suceavamenti székelyek, magyarok marad hassunk! A fiatal pap ezutau rátér orra, hogyan következett be a várva-várt hazatérés. Nagyon érdekesen világítja meg a hazatérési mozgalom előidézőjét: — A hazatérés gondolata tulajdonképpen ott szunnyadt mindig a bukovinai székelyek lelke mélyén az elmúlt 170 esztendő alatt De tettre sarkaló vággyá akkor érett meg, amikor az 1938-i eucharisztikus kongresszuson vett részt egy csoport bukovinai magyar. Ekkor döbbentek rá a magyarságot összekovácsoló katolicizmus csodálatos erejére, látták a nagy egységben megnyilatkozó erőt a budapesti felejthetetlen szép napok alatt és ugyanakkor érezték a magyar testvérek szeretetének boldogító melegét. Ezrek éezrek fogiák őket körül s hallva szép, tiszta magyar beszédüket kérték őket: *Ti magyarok vagytok, jöjjetek haza közibénkh És a székelyek hazatértek a távoli Bukovinába s ott szájról-szájra kelt a hívó szö, a testvér-magyarok szerető h vása: «Jöjjetek haza, Magyarországra* . . . Itt egy pillanatra megáll a mesélő szó, a fiatal pap megtörli ho mályossá vált szemüvegét és tovább beszél nagy hévvel és lelkesen ra gyogó tekintettel: — 1938 augusztusától 1940 augusztus végéig azon dolgoztunk, fárad tunk, hogy valamennyien hazatérhessünk . . . Erdély északi részének hazatérése megérlelte a mi fáradozásainkat is: a bukovinai hazatelcpítési mozgalom is megindult és az elmúlt év júniusának végéig befejeződött 13.000 bukovinai székely, hazatelepítése. — Amikor a falvak üresen maradtak és az utolsó székely is hazament Magyarországba, úgy maradtunk ott mi, papok, mint a szárazra vetett hal, híveink nélkül. Azért nem jöttünk el velük együtt, mert még elhivatottságunknak éreztük, hogy felkeressük előbb moldovai testvéreinket is, az ottani csángókat és a hazatérés almának magvát elültessük termékeny lelkükbe. Amikor missziónkat. — amely egyelőre nem látszott időszerűnek — elvégeztük, mi is hazatértünk . . , A székelyeK élete Suceava mentén László Antal ntolsó romániai 'kalandjáról* mesél ezután. Elmondja, hogyan jött át éjnek idején a határon s hogy hozta magával az andrásfalvi templom teljes felszerelését, amely a székelyek áldozatkészségének gyümölcse volt- Szinte hőstörténet, amit elmesél, méltó a harcos székely-magyar portréjának eddigi színeihez... Számunkra csak a befejezés fontos: a fiatal magyar pap, aki Bukovinában született és ott hirdette magyar nyelven Krisztus igéit a 170 esztendeje számkivetett székelyeknek — hazatért Szent István országának kehelére. — Beszéjen a székelyek bukovinai és bácskai életéről, — kérjük. Szives-készséggel beszél, először a bukovinai mindennapokról, azután arról hogyan találták meg igazi otthonukat a székelyek a Bácskában. — Bukovinában is földmüvelés volt a székelyek főfoglalkozása — mandja —, termeltünk rozsot, búzát, árpát s krumplit, meg káposztát. Káposztával és krumplival a bukovinai magyarság látta el majdnem fél Romániát, meg is érezték ennek a hiányát, amikor a székely falvak, ott a SuBeava mentén kiürültek. Még sokáig jöttek a román kereskedők és egyre kérdezgették, hogy csakugyan elmentek a székelyek? Nagyon megbecsültek ugyanis őket a kereskedők és őszintén fájlalták, hogy ezt a kitűnő termelő-réteget elveszítették ... — Kik lakják most a kiürített bukovinai falvakat? — teszünk fel egy közbevetett kérdést — Hadikfalván fogolytábor van, a többi falvakba Erdélyből áttelepített románokat és erdélyi román menekülteket helyeztek el. A hadikfalvai templomot már át is adták a görögkatolikusoknak. A fiatal lelkész most rátér a székelyek bukovinai helyzetének jellemzésére. Elmondja, bogy megéltek volna ők ott is szépen, mert dolgos, szorgalmas nép az, de az idegen néptengor kellős közepén nemhogy felszívódtak s lassan elvesztek volna, hanem — igen elszaporodtak. A föld kicsi lett, nem tudtak megélni rajta többé. Bukovina ogyébkéut is Románia legsűrűbben lakott területe volt. négyzetkilómétetenként78 volt népsűrűségének számaránya. — A székelyek 50 százaléka nincstelenné vált a gyors szaporodás folytán — meséli László Antal —, de erre a szaporaságra mi roppant büszkék vagyunk, mert nemcsak fajtánk életrevalóságát bizonyítja, de az elmúlt 100 év folyamán mi adtunk a magyarságnak legalább 25.000 határvédő székely-magyart! Itt az 1883. évi első visszatelepítési mozgalomra utal amikor szintén 13.000 főnyi székely tért vissza Errélybe; Arad, Gyorok, Lngos és a Bánát vidékére. — Ez volt a bukovinai székelység álma: ők fogják vis szama gyarositani Erdélyt! — meséli tovább lelkesen. — De igy is jól van ahogy most van: a déli végeket védjük és magyarítjuk éppen ugy mint ahogy őseink évszázadokon át védték a keleti végeket! — Bukovinában szép kulturélelet éltünk — folytatja aztán —, volt dalárdánk, legényegyletünk és mindenünk a templom volt! Nekünk valóban magyar volt a Jóisten, az igéin keresztül tartottuk fenn a kapcsolatot magyar multunkkal, magyar lelkiségünkkel. Persze az ottani hatóságok sokszor és gorombán beleszóltak abba, hogy magyarul imádkozzon a székelység, azonban ezen segített a híres székely furfang és ügyesen megkerülték a különféle rendelkezéseket ... ... és a Bácskában Rátérünk a hazatelepitett székelyek bácskai életére. László Antal három telepes székely község: Istensegits, Istenvelünk és Istenhozott lelkipásztora. Életét megosztja a három székely községben élő hivei között buzdítja és bátorítja őket, hogy Isten segítségével meg tudjanak küzdeni a kezdet nehézségeivel. Mert a székelyeknek itt bizony mindent újra kellett kezdeniük. Nem ismerték a föld és az éghajlati viszonyok összefüggéseit, nem ismerték a termelési lehetőségeket s ezért nem lehet csodálkozni rajta, hogy egy esztendő alatt még nem produkálhattak annyit, mint azok- akikuek dédapjuk is az áldott DÉLMAGY A HU il N / A , Csütörtök, IMS junius 25. FERENCJOZSEF keserűvíz bácskai földön szülotett... Méltatlan szemrehányás is hangzott el a bácskai székely telepesek felé olyan ajkakról, amelyek a tényállással, nem voltuk tisztában: a székely lusta nép 8 nem tud ugy dolgozni, ahogy kellene... Ezt cáfolja meg élénken ós harcias hévvel lelkipásztoruk: — Az a székely ember, aki 8 gyermeket fel tud nevelni tisztességesen, nem lehet tunya! Az volt a helyzet, hogy saját kárukon kellett tanulniok ós sok mindennel elkéstek a vetést illetőleg. De egyre javul a helyzetük és amióta — tavaly ősz óta nem „kalákában" — közösen —, hanem saját maguknak dolgoznak, bámulatos eredményeket értek el. Az a székely, akit azzal vádoltak, hogy reggel 8 órakor indul a földre, hajnali 3 és 4 órakor már kint van most ós látástól-vakulásig dolgozik, hogy a családjának mindene meg legyen épp ugy, mint Bukovinában volt... A föld ugyanis solJeal könnyebben munkálható és sokkal jobban terem, mint Bukovinában, de a kereseti lehelőség nehezebb. Valahogy a kettő kiegyenlíti egymást.A kulturélet osak most kezd kibontakozni a bácskai székely falvakban. Templomuk még nincsen, a kultúrházakban tartanak ideiglenesen szentmisét. Remélik azonban, hogy a béke majd meghozza számukra a legfontosabbat, legnagyobb kincsüket: a templomot is... A székelynek vallásos érzése a legszentebb s vallásáért és faitájáért meghalni is kéj>es! A bukovinai székelyek Bácskában kaptak most egy esztendeje földeá — 20 holdtól lefelé családonként, — házat, amit ők „életnek" neveznek és hazát, ami majd az életüket fogja jelenteni. Három költői, iefc»ne« nevü községük lelkipásztora Lászé Antal igy buzdítja vasárnaponként a szószékről őket a magyar életre: — Tartsunk össze atyámfiai, itt is éppen ugy össze kell tartanunk, mint ahogyan Bukovinában 17G éven keresztül összetartottunk. Csak igy édemelhetjük ki az isteni Gondviselésnek azt a nagy kegyelmét, amely bennünket választott ki arra a hivatásra, hogy a magyarság déli végvárát védjük ügy, ahogyan elődeink védték a keleti végvárakat századokon által... Igy beszól a bácskai székelyekhez a bukovinai születésű, harcos magyar pap vasárnaponként, az ideiglenes templomban ... Magyarok Istene, áldd meg ezerszer érte! CSÁNYI PIROSKA Megoperálják a dán királyt Stockholm, junius 24 Az OF1 jelenti: Hir szerint a dán királyon csütörtökön vagy pénteken műtétet hajtanak végre, mert a röntgen vizsgálat kimutatta. hogy hólyagköve van. (MTI) Használt tankönyveket magas aron veszünk! Szent Istvau Társulat könyvek©reskedés, Káráaz utca 11.