Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-20 / 138. szám

Erélyes intézkedéssel meg kell szüntetni a szegedi lakásuzsorát! Helyszíni jelentés a szegedi lakásfront dzsungeljából (A Délmagyarország munkatársától) A közönség köréből tömegesen érkeznek szerkésztőségünkhöz a pa naszok. amelyek a szegedi lakásmizériákat teszik szóvá. Ezekre a panaszokra kötelességünk ráirányitaaz illetékes hatóság figyelmét, mert egyedül a hatóságok gyors és eré lyes intézkedése teremthet Fsak rendet a szegedi lakásuzsora dzsungelében A lakáthiány mn országos jelenség folyománya a háborús viszonyoknak és következménye az építési anyaghiánynak, amelynek következtében a mai időkben esak a múlhatatlanul szükséges építkezésekre fftal ki anyagot az anyaggazdálko Üá.si kormánybiztosság Az első világháború idején is nagy volt a hiány országszerte a lakásokban, akkor azonban minden városban Intézményesen és hatalmi szóval te rémtettek rendet a lakáshiva*alok és ezek elégítették ki a lehetőséghez mérten a szükségletet. Ma lakáshivatal esak azokban a városokban van. ahol a visszacsatolás következtében. vagy egyéb okok folytán sok lakás üresedett meg. A lakáshiány Szegeden nem ujkeletii dolog. Függetlenül a mostani országos helyzettől, ami átmeneti jelenség. Szegeden már hossza idők óta nem volt elegendő lakás. A [akásszübséglet nngyarányn megnövekedése egyidejű Szegednek egyetemi várossá való melkedésével. A családok százai költöztek Szegedre az egyetemi építkezések éta: a tanári kar, a tisztviselői személyzet. a főiskolai hallgatók számára lakásra volt szükség. A magáuépitkezés nem tartott léoésr a békeidőkben sem a szükséglet növekedésével. ez tette indokolttá, hogy a város több hatalmas bérpalotái is emelt. Az ilymédon keletkezett uj lakások azonban esak enyhítették, de nem szüntették meg teljesen a lakáshiányt. Emellett Szegednek az Alföld tőreinél is messzebbrel.ató gazdasági, főként kulturális kisugárzása távoli vidékeken is nagy vonzóerőként hat. a lakosság száma állandóan növekszik, ami egészséges és örvendetes folyamat. Ehhez járul az a másik- nár uem kevésbbé kivánatos jelenség, hogy az eke mellől is heesábűflnak a tömegek. vonza őket a városi élet és ez a legértékesebb népeleni megritkul, átalakul idebenn a város kőrengetegében ipari proletárra Ezért van annyi tömegszállás és annyi egészségtelen pinPelakás a városban, A lakáshiány: épülethiány Szegeden a nagáutőke soha sem mutatott ólyanar'ényu érdeklődést az építkezések iránt, mint ami természetes leff volna egy széznegyveuezer lakosú városban. Ennek egyik oka az volt, hogy például a főváros hoz, vagy más nagy vidéki városokhoz viszonyítva Szegeden sohasem volt különösebb lukrativ dolog háztulajdonosnak lenni. A pótadó például itt min iig mcgasab'c volt, mint Budapesten, a magántőkéből hiányzott tehát a kedv és a hajlandóság. a város és a közhatóságok viszont kezdeményező szerepen túlmenően nerrt vállalhatták az egész problémakomplexumnak a megoldását. Kétségtelen, hogy normális időkben is, amikor szabadforgalom volt, sokkal kevesebb volt a kinálit. mint a kereslet. Ma fokozott mértékben ez a helyzet, bár tévedés volna azt hinni, hogy Szegeden azért nem lehet ma lakást kapni, mert ninös üres lakás. Igenis van, hlfde tik is őket és ha lakásügynökhöz fordul az ember, tucatjával kapja a Címeket, akár egy, akár két, vagy háromszobás lakásról van szó. Ilakás tehát van, válogatni is lehet közöttük, esak éppen megfizetni nem lehet azokat. A béreket a háztulajdonosok nem emelhetik magasabbra, mert kötött bérek vannak és szabadon csak a most épülő nj házak béreit lehet megszabni, természetesen azonban itt is van bizonyos felső határ. Igaz, hogy ez nem alacsony, de ma mégis ott tartunk, hogy a féllgkész, vagy most épülő öj házakban aránylag olcsóbban lehet lakást kapni, mint azokban a régi házakban, ahol a kötött bérek érvényesek. Ha nincs lelépés ... Szép csokorra való gyűjteményt állíthatnánk össze a hozzánkintézett panaszos levelek adataiból, amelyek elősorolják, mennyiféle turpissággal játsszák ki egyesek a fennálló rendelkezéseket. Béremelés nincs? Nem is emelik, régi bérért adják ki a lakásokat, jó háromszobás lakást lehet kapni már nyolcvan pengőért. De ... Lelépés? Dehogyis, ilyet nem kér senki, hiszen ezt tiltja a törvény! Azonban.., Az egyik helyen az a feltétel, hogy ki kell festeni az egész lakást, mázoltatni kell az ahlak- és ajtótokokat is, még pedig zománcfestékkel, háromszoros olajfestés ntán. A házigazda fenntartja magának a jogot, hogy ezt ő intézze, a költséget nála kel! lefizetni: kétezer pengő! Az ablak- és ajtómázolás azután többnyire elmarad, mert Hol lehet ma kapni annyi zománcfestéket! De a lakó akkor már beköltözött, a pénzt lefizette és kicsiségekre ki gondol? Fő az. hogy van lakás!) A másik helyen: >A parkettát most rakattam újonnan, ez nem a lakás tartozékai* Vagy: "A beépített cserépkál/tháhért külön megtérítés jár.* Van azután olyan eset is szépszámmal ahol a még ottlakó bérlő kér díjazást. Jogcím erfe is van. Például: — Kérem, én a lakást Csak akkor tudom átadni, ha Pestre költözbotem. Erre nekem nincs pénzem. Ha az uj hérlőreflektáns megfizeti a költözködésem költségeit, nagyon szívesen, minden lelépés nélkül, díjtalanul átadom! Ez csak kétséges nyilatkozat, nem? Ha azután megkérdezi az ember, hogy mennyi is az a költözködés! költség, szemrebbenés nélkül adják z választ: — Háromezer pengő! A leegvaköribh azonban. hóarv az üresedő lakás — nem áll íiresen. Azaz nem egészen. Az egyik szobában van egy elnyűtt kanapé, a másikban egy rozzant szekrény, a harmadikban egy asztal, két szék. •Csak butorozva adom ki!« — jelenti ki ezeken a helyeken a tulajdonos. No igen, mert bútorozott lakásra nem vonatkozik semmiféle bármegállapitás, ez szabad egyezkedés tárgya. Folytathatnánk még a felsorolást hasábokon keresztül, mert elképesztő az a leleményesség, ahogy élelmes emberek ma kijátsszák a hatósági rendelkezéseket. Biztosra mennek: vagy megfizeti a reflektáns a különféle jogcímen követelt összeget, akkor övé a lakás, vagy nem, akkor kiadják másnak, mert lakót, azt ma lehet kapni, még *butorozott*, vagy »költözködési általányos*, vagy »festetendő« lakásokra is. Amiből viszont az következik, hogy a mai felháborító lakásuzsora ijesztőméretü elburjánzásában elsősorban a lakásigénylő a hibás, aki megfizeti az uzsoraárat is. csakhogy lakáshoz jusson. De mit csináljon az, akinek nincs ezerötszáz, két-, vagy háromezer pengője burkolt lelépésre? Hiába fut a hatóságokhoz följelentésével, az nzsora tényét bizonyítani is kell, máskülönben könnyen visszájára fordulhat a följelentés és hatóság előtti rágalmazás lesz belőle. Ezt ki meri megkockáztatni? És különben is: ezzel még nem lesz lakása! A dolog ugyanis nem olyan egyszerű. Különösen nem az Szegeden, mert erre a városra nem vonatkozik az a lakásrendelet, amely lakáskatasztert és hatósági kiutalást ir elő a lakások igénybevételére. Kérdést intéztünk a lakásnzsora elleni hatósági intézkedések lehetőségével kapcsolatban dr. Telbisz István városi tiszti főügyészhez, aki a következőkben világította meg a helyzetet: — Szeged lakásügyét az 5777/ 1941. ME. számú rendelet szabályozza. Ez a rendelet megengedi Ugyan a hatósági igénybevételt, azt azonban a következő feltételek mellett: •Azokban a városokban, ahol arra a lakáshiány miatt elkerülhetetlen szükség van, a lakás öéljaira szolgáló, de nem lakott helyiséget a polgármester nyilvántartásba vesz! és felhívja a tulajdonost, illetőleg a helyiséggel rendelkezni jogosult személyt, hogy a helyiséget harminc napop belül adja bérbe. Ha a felhívott harminc napon belül nem tesz eleget a felszólításnak, a polgármester elrendelheti a helyiségnek az általa meghatározott személy részére való igénybevételét,* Ezt a miniszterelnökségi rendeletet a 730/ 1941. számú belügyminiszteri rendelet terjesztette ki Szegedre Azok előtt, akiknek a lakáskeresés szizifuszi munkájában már nemi gyakorlatuk van. nillannfrn sem Alsóközponti Mozi Vasárnap 8. 5, 7 órakor Fekete álarcos I) EL M AtiY AhOH b L A (. Szombat, 1943. j a n í n s £0. kétséges, hogy a rendelet gyakorlatilag ma már nem oldja meg a lakáskérdést. A polgármester ugyanis a hozzáintézett írásos bejelentés alapján nyilvántartásba veszi a lakást, ha annak használton kivüli voltáról meggyőződött. Itt van az első narancshéj, amelyen az igényle elcsúszhat. Mert mire irásos bejelentése alapján a polgármester elrendeli a kivizsgálást, addigra mái a legtöbb üresen álló lakásba bekerül az a bizonyos kanapé, ágy, vagy asztal a két székkel. Ha azonbn sikerül is megállapítani az igénybevehetőséget, a bejelentő akkor ae juthat hozzá, mert világos, hogy az előirt harminc nap alatt a tulajdonos ki fogja adni a lakást — csak persze másnak. És persze •bútorozva.* Dr. Telbisz főügyész egyébként kijelentette, hogy a hatóságok a legnagyobb szigorral sujtanak le a lakásuzsora űzőire és amit jó tudni a közönségnek, a törvény nemcsak a különféle áljogcimekeu lelépést követelőket bünteti, még pedig hat hónapig terjedhető fogházzal, de azokat is, akik ezeket a burkolt lelépésekct megfizetik. A lakásuzsorát tehát esak ugy lehet leküzdeni, ha a közönség a lelépés fizetésének megtagadásával és a lelépést követelő följelentésével segítségére siet a hatóságoknak a bűnös visszaélések kiirtásában. Felkerestük a város második ügyosztályának vezetőjét, dr. Katona István tanácsnokot is, akihez hivatalból tartoznak a lakásügyek. Kttowia tanácsnok a következőket mondotta; — A város, mindent elkövet a lakáshiány leküzdésére, de tartanunk kell magunkat a törvényes rendelke» zésekhez, ezeken túlmenően nincs jógunkbán intézkedni. A polgármester ur egy évvel ezelőtt összeiratta a városban feltalálható összes üres lakisokat. Az összeírás eredménye akkor mintegy hatvan üres lakás volt, legtöbbje egyszobás. Ennek túlnyomó részéről azonban utóbb tiszti orvoté vizsgálat kiderítette, hogy az egészségre ártalmas és emberi lakás céljára nem alkalmas. Másik részét a polgármesteri felszólításra az előirt harminc napon belül kiadták és összesen mindössze hatnyolc esetben kerülhetett csak sor arra, hogy polgármesteri kiutalás alapján juttathattunk az igénylőknek. — Ez év tavaszán újból összeírtuk a lakásokat, azonban ekkor már alig nyolc üres és igénybevehető lakás akadt az egész városban. A város vezetősége már kétizben élt felterjeszí téssel a kormányhoz, hogy a lakásforgalmat megszigorító és a lak.ishivatal felállítását elrendelő miniszteri rendelet hatályát terjesszék ki Szegedre is, azonban kérésünket mindkét esetben azzal utasították el, bogy a magánjogba való ilyen erélyes belebyulást csak rendkivül indokolt szükség esetén lehetne engedélyezni. A két illetékes nyilatkozathoz csak annyit füzünk hozzá, hogy a lakáskataszter felállítása, amely a város minden lakását nyilvántartaná, mégis csak segítene valamit a lakáshiányon, az uzsora letörésére pedig a közönségnek is támogatnia kell a maga bejelentéseivel a hatóságokat. Néhány drákói szigorral hozott sulvoa büntetés majd elrettentő példát statuál! k. a