Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-03 / 124. szám

ICé^ímimkacsodák, katű>tos<zefyi fra&úlc U Cfyy- utMMaíóan kedve* fnatpőo-Mzági sztái a tanátUíp-zó- fóUkaia IcéaUfnunUalúáttitásán (A Délmagyarország munkatársától) Színek és formák üdítő, szemet-szivct gyönyörködtető szépsége jegyében rendezte meg az idén is a Polgáriiskolai Tanárképző Főiskola növendékeinek kézimunkakiállitását. Ez a kiállítás minden esztendőben kiemelkedő érdekességet jelent és fényes bizonyítéka annak, hogy milyen komoly tanulmányok, néprajzi, sőt népköltészeti kutatások alapján történik ma már a magyaros motívumok felhasználásával előállított női kézimunka oktatása. Ez a kézimunka az, amely otthonossá, kellemessé, barátságossá és — magyarrá varázsolja otthonunkat és a népi szine.k, formák szeretetét, szépségét ülteti el ifjuságunk lelkében. A Tanárképző Főiskola Boldogaszszony-sugáruti palotájának dísztermében nyílt meg a kiállítás kedden délelőtt. Számszerint mintegy hatvan kézimunkaszakos növendék állította ki szebbnél-szebb munkáit, Hollóné Hatos Kornélia tanárnő rendezésében. A terem a magyar ízlés, munka és szépségszeretet felemelő képét mutatja. Nincs olyan parányi vászon, amelyből ne varázsoltak volna eiő apró teritőt. hamutartó betétet, könyvborító lapot, ozsonnatáskát, vagy egyéb hasznos és kedves kézimunkát. A bejáratnál hatalmas, ízlésesen és ötletesen elrendezett albumok mutatják be a négyosztályos kézimunka-studium beosztását, tanmenetét, szines rajzok pedig az öltések technikáját, mesterségbeli fogásait. A színtartó, erős fonalakat és finom vásznakat látva, önkéntelenül felmerül a kérdés: — Nem voltak nehézségek az anyagbeszerzés körül? Két bájos, fiatal »vezetőnk* — a kiállítás inspekciós növendékei — készséggel világosítanak fel: — Az anyagokat előre beszereztük s ezért az idén még nem voltak nagyobb nehézségeink. De színtartó fonalat és gyapjuárut nehezen kaptunk s kiállításunk anyaga még sokkal gazdagabb és színesebb lenne, ba nem féltünk volna a müroslanyagok felhasználásától. Sajnos, a mürostos anyagok nem szintartóak és ezek a kézimunkák nálunk egész életre szólnak... Valóban, van itt minden, ami egy fiatal, otthont alapító nő életét szebbé, színesebbé és kellemesebbé varázsolhatja. Először is rátétmunkás, magyaros díszítésű, bájos utcai ruhák, amelyeket a növendékek maguk terveztek s maguk készítettek el az elsőtől az utolsó öltésig. A ruhatervek mint vadonatúj divatlap oldalai sorakoznak a falakon, valóságos divattervezők ezek a szorgalmas és ügyes nővendékek! Azután az >urihinizéses« diványpárnák, terítők egész halmaza hirdeti a növendékek ízlését, kézügyességét. A mezőségi munkák közölt egy székelybaba ül, tökéletes néprajzi ismeretek alapján öltöztették tel csíkos •.zoknyácskába és varrottas ingvállba. ízedeii népi moiivumak — Ha majd lakásunkat akarjuk ékesíteni, csak elővesszük tervezéseinket, eredeti magyar motívumainkat és elkészítjük a diszpárnákat, teritöket, függönyöket s egyéb kézimunkákat — mondja az egyik kedves kis vezetőnk, majd megmagyarázza, mi az érték ezekben a népi kézimunkákban: — Az az érték benne, hogy a népiélekben gyökerező, eredeti formákat és színeket tartalmaz. Ez a magyar néplélek kincse, fantáziája, ezt nem veheti el senki tőlünk! Megcsodáljuk a hódmezővásárhelyi hímzéseket, egész külön hangulatot, színharmóniát képviselnek. Másik vezetőnk szinte poétikusan értékeli a hódmezővásárhelyi hímzések tónusát: Én alföldi vagyok nekem ez mindennél kedvesebb s jobban tetszik. Mások, hegyvidékiek, azt mondják, hogy monoton, nincs benne elég szin és képzelet, de én tudom, hogy az alföldi táj népének fantáziája ez: halk színek, egymásra torlódó árnyalatok, a formák és színek szerény, finom összhangja.,. Es ramutat arra, hogy a színek árnyalása a hódmezővásárhelyieknél tulajdonképpen egyedüli jelenség a magyar kézimunka színezése terén. ICaUtaszefr, Matpátes.<záty ... Tovább megyünk, hiszen annyi a látnivaló, gyönyörködnivaló! Komoly, értékes darabok a kalotaszegi >irásos* és >vagdalásos« munkák, olyanok, mintha Erdélyország egyik csücskét varázsolták volna a főiskola dísztermének szegletében! Népviseletükben olyanok a kisebb, nagyobb, néprajzi pontossággal felöltöztetett babák, mintha egyenesen Kalotaszegről érkeztek volna, vasárnap délben, templomozás után .,. A »sztárc mégis egy bódogi baba. Ezer szoknyácskájával, elbűvölő fejkötőjével és egyéb népviseleti kellékeivel ennivalóan kedves jelenség! A diszterem szemközti falát egész szélességben fővárosi fehérnemtikirakat foglalja el. A növendékek fehérne. mükiállitása ízlésben, formákban és ötletességben éppen olyan színvonalon áll, mint a legelső fővárosi fehérnemüHEtM'AüV AHDII > t A l> Szerda, 1942 janius 3. ** cég kirakata. Álomszerű, habkönnyű hálóruhák, kombinék és egyéb bájos, finom holmik gyönyörködtetik a szemlélőt; valamennyi a növendékek tervezése, munkája és ízlése. De vannak ott férfihálóingek is, szépen szegözve, jó bő nyakkal... Ellátogatunk még Matyóországba, a a legszínesebb, legfantáziadusabb holmik közé és megcsodáljuk egy sárközi menyasszony buzavirágdiszes pártáját, szépséges menyasszonyi ruháját is. Kedvesen mosolyog felénk egy palóc menyecske is, főkötője valóságos • mestervizsga*! A piros palóc színek, a rátétes munkák egész falat takarnak be, úgyszintén a buzsáki minták gyűjteménye. Órákat lehet eltölteni a Tanárképző Főiskola kézimunkakiállitásán, amely még szerdán és pénteken áli nyitva a nagyközönség számára. Érdekes és értékes tanulmányt jelent a kiállítás megtekintése, hiszen népünk ízlését és fantáziáját bizonyítja és propagálja tanult ifjuságunk értékelésének és szépségszeretetének tükrében ..: CSÁNYI PIROSKA Áz orvostudomány hősies küzdelme a tüdővész ellen a szegedi homokon „Bibikenőccsei" és „kukucskáló masinával" gyógyítják a tanyavilág gyermekseregét (A Délmagyarország munkatársától) Szalad velünk a városi autó a májusvégi reggelben, ki a városból, be a tanyák világába. Az autóhoz kapcsolva ládaszerü pótkocsi, benne gépek, bonyolult mehanizmusok, finom műszerek, a hozzájuktartozó emberek pedig, akik urai ennek a sok komplikált szerkezetnek, elől a sofőr mellett és a két hátsó ülésen; dr. Bános Alajos egyetemi tanársegéd és két asszisztensnője. És rajtuk kívül még valaki: az njságiró, aki a nyomtatott sorokon keresztül helyszíni közvetítést kíván adni egy csöndben folyó, de annál nagyobbjelentőségü munkáról. Arról, hogy a modern orvostudomány hogyan és miképpen hódítja vissza a tanyavilág giimőkórral fertőzött gyermekseregét az életnek és az egészségnek? Mert azért folyik az crömegfeszített küzdelem immár évek óta a szatymazi és csengelei homokon és szerte a tanyákon mindenütt: a jövő magyar generáció megmentésére. Kikerülve a vizes zónából, a másik kellemetlenség fogad: a feneketlen homoktenger. Nagyokat zökken az autó a süppedékeken: billeg, ugrik, csikorog, lehuppan, meg főiágaskodik, akár egy hullámverésdobálta csónak. Még egy-két ugrás, zökkenés, azután a kerekek elkezdenek egyhelyben forogni: se előre, se hátra. A motor leállt, a víz a hűtőben sisteregve forr; nincs tovább. Nem lehet mást tenni, mint kiszállni és — tolni a kocsit. Hölgyek és férfiak, ahányan csak vagyunk. nekifeszítjük vállunkat az autónak, nagy üggyel-bajjal végre sikerül kiemelni a kerekeket a kátyúbél, egy — másik kátyúba. Közben a motor felébred és ingerült morgással beadja a derekát: lassan megindulunk. Megfeszített izommunkával centiméterről centiméterre toljuk tovább a kocsit, jé félérai vesződés után végre a sivatagi terep végére jutottunk, ezen túl már a szikes következik, kemény talaj, ezen könnyebb az előrejutás. Az elvesztegetett negyven percet azonban már nem lehel behozni. A nemzetközi úton bizony könynyehli lenne a közlekedés, már régen ott is volnánk a célnál, dehát az utat építik, sajnos, már két év óta és éppen ez a szakasz van elzárva a forgalomtól. Igy azután csaknem két órába telik, amig a kerülőúton megtett viszontagságos döcögés után végre elérkezünk Felsőközpont lombok között barátságosan meghúzódó iskolájához. Mire azonban idejutunk, csupa por vagyunk, a lisztnél finomabb szemcsék vastagon beleptek autót^ utast, táskát és mindent Harc a tüdővész ellen Az iskola előtt a zöld füvön, a lombok árnyékában zsivajgó gyermekhad tanyáz, lehetnek vagy három-négyszázan, copfos kislányok és golyóbisfejü fiúk vegyesen. A környéki tanyai iskolákból sereglettek ide, tizenhárom iskolából az iskolaorvosi tisztet is ellátó kerületi orvos utasítására —vizsgálatra. A legközelebbi iskolák kéthárom kilométerre esnek innen, de a messzebbeső helyekről hat-hét kilométert is kellett gyalogolniok az apróságoknak, míg ideértek. Valamenynyien izgatottan, türelmetlen kíváncsisággal várják az érkezésünket. Nagy nap van ma, rendkívüli esemény az apró emberek életében: elmarad a tanítás, ami már maga is öröm, — mert a városból kikocsiznak a tudós doktor bácsik, hogy az iskola elsötétített szertárszobájában valami ármányos gépezettel »megkukucskálják« a tüdejüket, amelyről azt tanulták, hogy ott van a mellkasukban, a bordák alatt, csak nem lehet látni. A csodálatos gépezet azonban olyan furcsa fényt fejleszt, ami átvilágít a bőrön, a húson, az egyik hatodikos szerint még a csontokon is és a doktor bácsi, ha belenéz ebbe a masinába, rögtön meg tudja mondani: ki a beteg és ki az egészséges. A nagy eseményt így tárgyalgatják egymás között a gyepen kuporgó gyerekek, Bános tanársegéd úr pedig, mialatt a magunkkal hozott készüléket szorgos és gyakorlott kezek összeállítják és üzembehelyezik, a tudomány nyelvén emígy beszél a dologról: — A városi tiszti főorvosi hivatal évente kétszer szokott tartani ellenőrző röntgenvizsgálatokat az iskolakör teles gyermekek között, ősszel és tavasszal. Ezeknek a vizsgálatoknak az a céljuk, hogy akit betegnek találunk, azt kiemeljük a környezetből és gondoskodjunk a meggyógyitásáról. Ebben az egészen zsenge korban ezt a legtöbb esetben el is érjük, a reud=zores ápolás és szakszerű gondozás, helyes táplálás és észszerű életmód következtében a tüdőben a megtámadott gócok elmeszesednek és a baj nem terjed tovább. A másik fontos szempont, amiért ezeket a vizsgálatok st rendszeresítettük, hogy a betegm k talált gyermek elkülönítésével megakadályozzuk azt, hogy az más, egészséges gyermekeket is megfertőzhessen. — A röntgenvizsgálat a második etap a tüdővész elleni küzdelemben. Ezt megelőzi a szervezet reakciós vizsgálata. Bégebben úgynevezett »pirkeoltássaU végezték ezt a vizsgálatot, a kar felhámszövetét megkarcoltuk a vizsgáló anyagba mártott oltólándzsával és az oltási reakció mutatta meg, hogy beteg-e a gyermek. Ujabban egy jóval költségesebb, de célravezetőbb metódust vezettünk be, a dermotubinnal való bedörzsölést. Ennek a szernek negyvennyolc órán belül megmutatkozik a reakciója és akiket az iskolaorvos a dermotubin-bedörzsölés után fertőzöttnek talál, azokat röntgennel átvilágítjuk, észleleteinket előírt és jól bevált sémák szerint regisztráljuk és a vizsgálat eredményéhez képest intézkedünk. A röntgent megelőző dermotubinos vagy, akár a pirkeoltás nyomán mutatkozó pozitív reakció ugyanis még nem jelenti azt, hogy akinél az oltás nyomán a lobosodás jelentkezik, fertőző állapotban 'lévő beteg is, csupán azt, hogy az illető egyszer már keresztülesett tuberkulótikus fertőzésen. Az emberi szervezet ellenállóképessége szerencsére olyan erős, hogy az ilyen fertőzöttek túlnyomó nagy százaléka meg sem betegszik, mert szervezete elfojtja a fertőzést, akiknél azonban a röntgenvizsgálat kimutatja a tüdő megtámadását, azokat az állapot komolyságához mérten vagy kórházba utaljuk további Feltétlenül keresse fel a könyvnapon pun'os 1-2-3 a Szukit s könv vesbolí könvvsálorái a KIauzál-íére;i