Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-18 / 136. szám

Érdekességek Arany Jánosról Betű szerint nem éppen Aranyról van a^szó, csak mintának használom a legnagyobbat annak bemutatására, hogyan kapcsolódnak bele az emberek nevezetességekbe, hírességek életébe. Stendhal mondja, hagy >csak az tud visszaemlékezni, akinek érdemes ez és aki volt valaha valaki*. Szavait aztán magára vonatkoztatja mindenki, derüre-borura beszélve az emlékeiről, szen. zációs részleteket tárva fel a múltból. Teszem azt. öreg atya-batyával beszélgetve, kiejtem Arany János nevét, mire felvillan a szeme. — Arany János? — Hm. én még jól ismertem, feledhetetlen emlékek kötnek hozzá, bár most lesz hatvan éve, hogy meglNlt. Óda vagyok a gyönyörűségtől, hogyan mertem volna Ilyesmit remélni? Gyógyíthatatlan betegség, hogy az emberek megöregszenek, néha határozót tan túlozzák ezt a szokást, aztán meghalnak és magukkal visznek rengeteg kincset, ami az agyukban, a tekintetükben raktározódott el az idők folyamán. Ha aztán rábukkanok nagv idők egy szemtanújára, btzni kezdek a szerencsémben. — Milyen volt? Beszéljen róla. Nagy emlékezönk arcán mosoly suhan át. — Hát olyan öreguras, határozottan öreg hiszen tizennyolc éves voltam, mikor először hozott vele össze a jó sorsom. — A róla való írások ugy emlegetik. hogy komor volt és zárkózott, ke. rülte az embereket A betegsége is hozzájárult ehhez — Na igen, némely ember jobban szenved kis bajjal is, mint más nagysya'— Hol találkoztak? — Tetszik tudni, az ugy volt, bogy meghalt az apám és mivel rengetegen voltunk gyerekek, vagyon pedig nem maradt, szétosztottak bennünket az atyafiak között. Én Pestre kerültem a Maxi bácsihoz, akinek jólmenö füszerkereskedése volt a Kerepesi-utón. kö zel a Fehérló-szállodához. Eredetileg művészi hajlamokkal voltam tele, de választanom kellett, hogy vaskereskedő legyek-e. vagy fűszeres. Maxi bácsi nagyon szeretett, ő voltaképpen unokatestvére volt az anyámnak, egy régi osztályos egyességen összezördültek, évekig nem érintkeztek, mint ahogy azt megkívánja a magyar ember természete, de idővel kiderült, bogy az egész ramazurit a Málcsi néni csinálta, egy epés vénleány. Na, de meg ia járta a végén, ezt azonban máskor mondom eL mert nem szeretem szaporítani a szót, elég abból annyi, hogy a családi gyász felébresztette Maxi bácsiban a jó szivet és magához vett Igy kerültem Pestre, ahol egyik ámulásból a másikba estem, mert mit ta láltam én otthon a koszos kis mezővarosunkban? Azt tessék megmondani, szigorú tárgyilagossággal mérve a helyzetet, hogy mit lehet ilyen helyen találni? Ellenben Pest, az már* döfi WJ világ tárult elém, ujja születtem, változatosság az idő minden percéhen nem is napjaiban — Akkor tets/ett összekerülő Arany Jánossal? — Várjon csak öcsém, nagy sora van annak, ne rohanjunk olyan gyors iramban Biztosítom, hogy az emlék feledhetetlen, hiszen az ember nem ér meg ilyent sokszor s ha lega.ább egy szer hozzájut, hát elkíséri a sirig. Mondtam már. hogy jó alakn. egészséges legény voltam? Mert az voltam. Korán kezdeti serkedni a bajuszom s hizony nem egy nőszeméllyel nkaszkodott össze a tekintetünk Á Maxi bácsi füszerOzleléhcn. természetesen nekem is az. inasságon kellett kezdenem, ez olyan ut. amin ba átugrik valaki, nem lesz tökéletes a pályáján. Sok nő járt a holtunkba, gyakran bekukkantottak » közeli Nemzetiből a színészek is. hogy sajtol vásároljanak vacsoráravagy '-zársif kolbr-z' mert azt is tartottunk. hózzé róé.a miiven kitűnőt' Nyár jöttén a legjobb ez, az ember viszi magával egy darabot a Városmajorba, vásárol hozzá egy csomó zöld hagymát kész a boldogság. — Arany János is járt a Holtba? — Dehogy járt. Ha jól tudom neki meg volt a rendes háztartása, gondoskodtak róla, hát felesleges volt a beszerzésekkel törődnie. Neki nem volt más kötelessége, csak az, hogy verseket irjon. Ebben a tekintetben aztán ki is tett magáért. Egész sorokat tudok ma is a Toldiból, >ég a napmelegtől, satöbbi*, ahogy jön. — A Buda halála se kutyái — Mondják, de sose tudtam elolvasni, mindig közbejött valami. Napjainkban pedig részint az aktualitások kötnek le, részint az emlékeim. Elég abból annyi, hogy nagyon bele találtam nézni egy fekete szempárba. A tulajdonosa is ravasz volt. sose vásárolt be mindent egyszerre, mert igy. napjában négyszer is megfordult a boltunkban, hol sóért, hol gyömbérért, már amire szükség volt otthon a háztartásban. Hiszen tudja, öcsémuram, hogy megy az ilyesmi. Maga még nem látta otthon? — Dehogy nem. — Igv volt itt is a feketeszemüvel. aki csak velem szerette kiszolgáltatni magát. Nem volt cseléd, hanem szegény rokon, mint én. De nagyon csinos és mindig olyan tiszta, mintha a templom számára öltözködött volna fel, Szerelmesek lettünk egymásba, na. mii huzzam-halasszam, s megbeszéltük, bogy vasarnap délután találkozunk. Mert abban az időben vasárnap délig is nyitva voltak a boltok, akkor is szüksége lehet az embereknek árura, senkinek sem esett le miatta az aranygyűrűje. Most hétköznap délután hatkor már hujja, bezárnak mindent, cipőzsinórt se kaphatok fertály hétkor, akárhogy lóg a szakadt madzagom. Szóval találkoztunk kellő időben s mentünk át Budára a Lánchídon, ahol a mi időnkben még hidvámot kellett fizetni Hát akkor történt a feledhetetlen alkalom, az Akadémia kapuján belépett . -. — Arany János? — Én ugy láttam és azt hiszem máig is, hogy ö volt. De egyesek azt állították, hogy Hegedűs István, viszont mások Gvulai P.ál mellett kardoskodtak. — Mikor találkozott még vele? — Soha többet az életben, de az a pillanat örök időkre a lelkembe véső dött. Nagyon szivesen szolgáltam vele, ba az irodalomtörténet hasznát veszi Önzetlen ember voltam világéletemben, mondhatnám azt is, hogy tnlszcrény. engem nem bánt a hiúság, nem zavar rak egyéni érvényesülések. Alkalomadtán irja meg, ha fontosnak találja. Kidolgozhatja részlelesen. én csak elmondtam a nyers anyagot, rólam nem is muszáj említést tennie. (fW Rózsa Sándor mint „néphős"? Irta: Lendvai István Ama hírhedt Málnási Ödön, akinek egy régebbi könyvével elkövetett sorozatos történelemhamisítását a bíróság kellő büntetéssel honorálta, a könyvnapok alkalmából "Feladatok* címmel adott ki ugyancsak súlyos tévedésekben, ellenmondásokban, eszmei zűrzavarban bővelkedő írásművet. Ezt a tájékozatlan olvasók számára veszedelmes valóban mérgező hatású könyvet elsőnek a Magyar Nemzet Irályegezte meg, majd legutóbb még a vele iegtöbbször egészen igaztalanul hadilábon álló úgynevezett «népi» közírók egyike is, mint azt a Dél magyar ország olvasói e lap szombati számában olvashatták. Nagyon helyesen tette a lap, mikor ezt, az ellentétes politikai ol dalról elhangzott lesújtó kritikát csaknem teljes terjedelmében Ismertette. Már csak annak igazolásául is, hogy a történelmi igazság és a nemzeti érdek védelmében szembeszállni némely zöldiriges szellemi termékekkel egyáltalán nem jelent politikai baloldaliságot, zsidóbérencséget és egyéb sötét dolgokat, amelyek hangoztatásával a szélsőjobboldalról be akarnak feketíteni minenkit. aki bátorkodik nem az ő fejükkel gondolkozni, nem az ő szivükkel érezni. Amennyiben jól esett azonban éppen politika? ellenfél részéről a •törökös magyarság* megvédése, a magyar nemzeti öncélúság, függetlenség gondolatának igazolása, anynyira zavarta a belső elégtétel érzé sét az a tudat, hogy ennek a nyilvános rendreutasításnak, kioktatásnak írójn nemrég maga is vétett a magyar nép és azon át a magyar nemzet kellő megbecsülése ellen, ha nem is büntetőjogi paragrafusba ütközően. Ertem ezt arra a föllengző hangon megírt kritikájára, amelyben egy Rózsa Sándorról szóló regénnyel kapcsol atosan mint •tfevéketiij. tétmagaslA névhős*-1 mint a szociális igazságtevés bajnokát, mint *a magyar nép történelmi vágyálmát a leghűbben kifejező», hősnek ós embernek egyaránt nagy valakit magasztalta Rózsa Sándort, az Alföld egykori pusztai betyárvezérét, aki egy vonatrobbantás végső akkordjával fejezte be nyilvános szereplését, hogy azután a számos újvári fegyházban fejezze be szégyenletes életét. A mindenképpen, de főképpen komoly népi szempontból érthetetlen betyármagasztalás ellen a Nemzeti Újságban mindnyájunk helyeslése mellett tiltakozott Nyisztor Zoltán, a kitűnő tollú katolikus böziró, de cikke nyomán tiltakozott még* a zöldinges reggeli lap Is. amely "Népi betyárkodás, — betyár népieskedés* című cikkében megállapította: »Ritkán van alkalmunk arra, hogy egy véleményen legyünk Nyisztor Zoltánnal, most azonban tökéletesen egyetértünk vele.* E sorok Írója ilyen előzmények után esak néhány megjegyzésre szorítkozik, tudatában van annak, hogy Szeged keresztény közvéleményét érthető okokból külön is érdekli az a kísérlet, amely eszményi hőssé akar magasztosítani egy alföldi haramiavezért. Mindenekelőtt: szomorúan jellegzetes kortünet, hogy 1942-ben papírt és nyomdafestéket kell pazarolni annak bizonygatására, hogy Rózsa Sándort megtenni a magyar nép hősévé, legjellegzetesebb • kifejezőjévé nemcsak a tények arculosapása. hanem közeli és távoli ellenségeink örömére magyar tollal való megtámadása a magyarság ezerévj küzdelemmel és kultúrmunkával kiérdemelt jóhírnevének. Rózsa Sándor közönséges bűnöző volt s ha a másoktól elrabolt holmikból némi betyárgavallériával juttatott is egyet-mást szegény embereknek: ezért még nem lehet megtenni szociális hősnek őt * egyben az Alföld akkori népét afféle kollektív orgazdának, cinkostársnak. Akármit költött is Rózsa Sándor alakjához a népi képzelet: minden hősiség emberiesség meggyalázása volna hősnek és emberséges léleknek nevezni azt, aki a biatorbárgyi vonatrobbantó. Matnska előfutárja volt a maga módján és halálveszdelemre szánt gyanútlanul utazó embereket, az alattomos robbantás-al szemben védtelen utasokat, akik között lehettek igen szociálisan gondolkozó földesurak, de lehettek főképp nők és gyermekek is. Ha Rózsa Sándort szabadcsapatával esyütt igénybevette is a szubadságliarc kormánya, megbízva javulási ígéreteiben ós ha Arany János propaganda-okokból raegverselte is Rózsa Sándort, mint aki nem ismeri a félelmet: ez a rövid} mert hamarosan felülről beszüntetett szereplése nem törölte el addigi bűnözését s nem lehet örökreszóló mentslevé] a később elkövetett vonatrobbantás számára. Ellenben egy harmadát odaglorifikálni Kossuth Lajos- Széchenyi István, Batthyání Lajos és egyéb történelmi nagyságaink mellé, a magyar népet úgy tüntetni fel, mint virtuális pusztai betyárt, mert hiszen a kritikus szerint Rózsa Sándorban igazabb, mélyebb és örökebb kifejeződését látta volnfl önmagának, mint azokban, akik sokezer legsajátabb osztályérdekeik ellenére, a törvény, a jog, a meggyőződés, majd a személyes véráldozat, az életre-halálra szóló kockázatvállalás eszközeivel harcoltak a nemzeti és igy a népi jogokért isi ezt a döbbenetes eltévelyedést megérteni nem lehet, csak pszihopatológiai eltévelyedéssel — magyarázni. Nem először mondjuk: erőszakolt, hamis "népiség* az. amely a nemzeti élet egészéből kiszakítaná a népet. A népérdekek nem lehetnek ellentétesek a nemzeti érdekekkel ( nem lehet néphős.az, akit nem fogadhatnánk el nemzeti hősnek'. A magyar nemzet hősei a nemzetért kiizdvén a népért is küzdöttek. De Rózsa Sándor azzal, hogy rabolt és vonatot robbantott nem küzdött és nem áldozott sem a népért, sem a nemzetért, a benne megnyilatkozott bűnözés nem népi és nem nemzeti magyar vonás. Egy gonosztevő nem lehet hőse sem Árpád és Szent István nemzetének, sem annak a magyar népnek, amely nem a bűnözésben éli ki legmélyebb lelkiségét, nem a futóbetyárban látja legmagasabb férfieszményét. Különös tehát ez a kétarcú «népiség», amely egyik szájéval nagyon helyesen megvédi a magyar becsületet a Málnási Ödönök ellen, a másikkal maga tépázza meg a Rózsa Sándorok glorifikálásával — a nép nevében, de annak megbízása nékül. Fe! c fejjei . .. Temesvár, junius 17. A Bud. Tud. jelenti: A temesvári római katolikus magyar főgimnázium most tartotta meg évzáró ünnepségét, amelyen Vargha Ernő igazgató beszámolt az egész éven át előállott, de mégis leküzdött sok nehézségről, majd sajnálattal állapította meg. hogy a gimnázium harmadik és negyedik osztályának még mindig nem adták meg a nyilvánossági jogot Több beszéd, szavaint és énekszám után szétosztották a jutalomdíjakat. végiil a »Fiuk. föl a fejjel* kezdetű indulót énekelte az if júság és ezzel hivatalosan befejeződött a temesvári kafoliku* magyar főgimnázium mostani iskolaéve.