Délmagyarország, 1942. május (18. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-09 / 105. szám

'tjt&TSSf Szenzációi fordulat a szinházügyben Kerefoss Géza hír szerint nem hajlandó telleslteni a szinügyí bizottság kívánságait - Fővárosi színházcsoporft érdeklődik a szegedi Városi Színház után — Hétfőre összehívták a színiigyi bizottság ülését Budapest, május 8. Az iparban, L~a­íjaszatbau foglalkuzlalolt munkatok létszáma az utolsó évtizedben mintegy 40 százalékkal növekedett, mely örven­detes jelenséggel nem tartott lépést a ruuukaslakasok termelése. Munkássá­gunk jelentős részének rosszkarhau levő és egészségtelen az otthona, m-.'iy állapolon mielőbb segiteni kell. A lakáskérdés a szociálpolitikának egyik legfontosabb problémája, amit az államnak kell irányítania, ha a magánkezdeményezés részint a lakbé­rek kötöttsége, részint pedig a tőke egvóbirányu elfoglaltsága miatt nem képes a munkálatokat megfelelően megoldani. Az egész munkáslakáskér­dést most természetesen nem lehet megoldani, mert háború van és ugy munkaerőben, mint anyagban hiány mutatkozik. A kezdeményező lépéseket as állam azonban máris megtette. A most megjelent kormányrendelet, amely a munkaadó ipari, kereskedel­mi és bányavállalatokra bízza az épít­kezést, de az állam olcsó építési köl­csönök biztosításával, valamint adó­és illetékkedvezményekkel és ezenfe­lül kamathozzájárulás alakjáBaa jelen­tős áldozatok hozásával a magántőke számára rentábilissá teszi azt. A ren­delet hosszúlejáratú kölcsönök folyósí­tásával az Országos Lakásépitö Hi­telszövetkezetet bizta meg. A hitel­konstrukció lényege abban foglalható össze, hogy az Országos Lakásépítő Hitelszövetkezet az építtető vállala­toknak az épitési költség és a telekér, ték együttes összegének 50 százaléka erejéig 95 százalékos árfolyamon busz év alatt 5.5 százalék kamatot magában foglaló évi 8.6 százalékos annuitással törlesztendő elsöhelyü kölcsönkövény nyújt. E célból az Országos Lakás­építési Hitelszövetkezet éverkint miat­egv 7—7.5 millió pengő névértékű köt­vényt fog kibocsátani, amelynek na .sryobb felét az OTI veszi át. Tly mó­don már két év alatt ezer—ezerötszáz munkáslakás felépítése válik lehetővé. Az állam adó- és illetékmentességet biztosit az építkezésnek és azt még anyagi áldozatok vállalásával is elő­mozdítja, de csak akkor, ha az épít­kezés megfelel a követelményeknek, réz épületnek legkésőbb 1918 november elejéig lakhatónak kell lennie és az építtető vállalat kötelezettséget vállal arra, hogy a lakbérek mérvét, vala­mint az általa felépitett házak vétel árát a Lakásépitö Állandó Bizottság hozzájárulásával állapitja meg. A la­kásépítési akció szolgálni kívánja kormány ipardecentralizálásj törekvé­sejt is, ezért csak azoknak a vállala­toknak teszik az akcióban való rész­vételt lehetővé, amelyek az illetékes fé­nyezők megítélése szerint megfelelő telephelyen működnek. A felsorolt fel­tételek fennforgása esetén a rendelet 30 éves adómentességet biztosit, ami a községi pótadókra is kiterjed. Az is­mertetett lakásépítési tevékenységben nemcsak az iparvállalatok vehetnek részt, hanem a vállalatok nyugdíj­pénztárai is. Igv hidalja át az irányí­tott gazdálkodás a zökkenőket ott. ahol az egyéni kezdeményezés bármi okból nem oldja meg a gazdasági és szociális kérdéseket. Meghalt Félix Weíngartner Winterthur, május 6. Félix Wein gartner, a világhírű karmester és zeneszerző, a winterthuri kórházban ahol hosszabb ideje kezelés alatt állt. az éjszaka meghalt Weingartner egyike volt a világ legnagyobb dirigenseinek. A zürichi Filharmonikus Társaság igazgatója volt s még most, hajlott korában is sokat vendégszerepelt külföldön és üögyiirottayigcío is gyakr&o baug­veraeayaett. Halálával pétalhutfiílaa veszteség érte a zenei világot. (A Délmagyarország munkatár­sától) Nagy megelégedéssel fogadta a város közönsége a Délmagyaror­szágnak a színiigyi bizottság leg­utóbbi üléséről szóló beszámolóját, amelyben megírtuk, hogy a bizottság feltételeket szabott Kardoss Géza színházi vállalkozó jövő szezonbeli működése elé. A szín ügyi bizottság ugyanis kénytelen volt megállapí­tani, amit a Délmagyarország már a tavalyi színiszezon dereka óta ál­landóan írt, az idén pedig mind­többször hangoztatott, tudniillik: a Kardoss-féle színtársulat létszáma Szeged igényeinek nem megfelelő, ebből folyóan a művészi színvonal nincs a kívánatos magaslaton, a, mű­sorpolitika szintén sok kívánnivalót hagy maga Után. Ennek következ­ményiéképpen dr. Pálfy György} kultortanácsnok javaslatára a sziuügyi bizottság kimondotta, hogy a jövő szezonra Kardoss színházi vállalkozót szerződéses kötelezettsé­geinek betartására szorítja, vagyis Szeged igényeinek megfelelő 80 tagú társulat megszervezésére kötelezi és felszólítja a műsorösszedllitásban megnyilvánuló művészi színvonal emelésére. Kimondotta a színügyi bizottság: megbízza dr. Pálfy György tanácsnokot, hogy a társu­lat szervezésénél a tagok szerződte­tését ellenőrizze, a polgármestert pedig arra kéri fel, hogy a szerződ­tetéseket jóváhagyja. Vagyis a szín­ügyi bizottság a polgármester jóvá­hagyásától kívánja függővé tenni minden egyes színész leszerződte­tését, amivel kélségteelnü] azt akar­ja elérni, hogy az igazgató társula­tát kiváló erőkből állítsa össze. Két­ségtelenül szigorú megkötések, ezek és szinte példátlanul állanak a vidé­ki magyar színészet történetében. Még az emlékezetes házikezelés ide­jén, amikor dr. Pálfy József akkori kulturtaná'csnok intendánsa volt a szegedi színháznak, sem volt ilyen szigorú városi ellenőrzés, igaz, bogy akkor nem is volt erre szük­ség, A színiigyi bizottság a tavalyi és az idei szezon keserű tapasztala­tai folytán volt kénytelen a rendkí­vüli megszigorításokhoz folyamod­ni. Tgaz, hogy ezzel szemben, mint értesülünk, illetéfecsek megígérték Kardossnak, hogy gondoskodnaK, szubvenciója felemeléséről, valamint a helyáremelést is indokoltnak lát­ják. Kardoss Géza, akinek a színügyl bizottság határozatát még azon az ülésen eléje tárták, úgy tudjuk, gon­dolkozást időt kért, hogy megadja válaszát a színügyi bizottság félté teleire. Amint értesülünk Kardoss most hosszas megfontolás után arra a meggondolásra jutott, hogy a szín­ügyi bizottság kívánságait nem tud ja honorálni és legfeljebb húszszáza­lékos költségvetési emelésére hajlan­dó társulata megszervezésénél. Ezt állítólag már be is jelentette dr. Pálfy György tanácsnoknak, aki kötelességszerűen referált a polgár­mesternek. A polgármester nyom­ban intézkedett, hogy a színügyi bi­zottságot hívják össze. A színügyi bizottság eredetileg szombaton dél­előtt 11 órára volt összehíva, de mi­vel ebben az időpontban több bizott­sági tag akadályozva van a megje­lenésben, az ülést hétfő délelőtt 11 órára halasztották. Ezekkel az eseményekkel egyide­jűleg, de ezektől gsaknem teljesen függetlenül rendkívül érdekes, figyelem­reméltó ajánlat érkezett Sze­gedre a színház ügyében. Az ajánlat Csak annyiban függ ösz­sze ezekkel az eseményekkel, ameDy­nyiben az ajánlattevő olvasta a la­pokban Kardoss igazgatónak azt a felháborodott nyilatkozatát, amit a Fricsay-féle tervről tett, hogy tud ni illik ez az elgondolás megvalósít­hatatlan és 6 szivesen félreáll egy esz­tendőre, hogv megmutassák mások, mit tudnak produ­kálni. Az ajánlattevő Szokoly Gyula, az országosan ismert nevű fiatal szí­nész, aki tavaly és az azelőtti esz­tendőkben Szegeden is működött, le­velet írt d». Pálfy György tanács­noknak, amelyben bejelenti, hogy Aratstszíiiiet Újszeged baloldalán (a Főfasortól átzaw-a.i va»4rnap 6—14 őriig. Új­szeged jobboldalán 6—8 óráig. komoly fővárosi tőkével a háta mögött, reflektál a sze­gedi Városi Színházra, ha Kardoss állja a lapokban tett ki­jelentését. Szokoly Gynla, aki mái­régen foglalkozik színházigazgató® vállalásának tervével, úgy tudjuk, igen tekintélyes fővárosi szin­házcsoporttaC illetve annak tőkésével került kapcsolatba s ajánlata mögött tulajdonkép­pen ez a fővárosi vállalkozás áll. A Délmagyarországnak egyéb­ként módjában állott érintkezésbe 'épnie Szokoly Gyulával, aki jelen­leg Debrecenben van vitéz Jakabffy Dezső társulatánál van szerződésben s megkérdezni őt ajánlata eflől. Szo­koly Gyula erre vonatkozólag a következőket mondotta: — Nemrégen olvastam a lapok­ban Fricsay karnagy úr tervezetét Szeged színházi és zenekultúrájának fejlesztése érdekében. Olvastam, hogy dr. Pálfy tanácsnok úr a szín- ^ ügyi bizottság tagjaival együtt örömmel tette magáévá a Fricsay­féle elgondolásokat és azokat nem­csak megvalósíthatóknak, de feltét­lenül megvalósítandókuak is tekinti. Annál meglepőbb volt Kardoss Gé­za igazgató úr nyilatkozata, amely­ben a tervezetet nem tartja megva­lósíthatónak, Nyilatkozatában kije­lenti, hogy hajlandó egy évre bárkinek áladni a szihliázai, aki a ter­vezetben lefektetett művészi programot meg akar a. vagy meg tudja valósítani. Erre a felhívásra vagyok bátor tisz­telettel jelentkezni, mint. olyan, aki­nek módjában áll a legmesszebbme­nő művészi programot megvalósí­tani és a szegedi színházat a régi ! műnésgi színvonlokra emelni. Ebben 1 az esetben garantálnám, hogy Sze­gedet nemcsak Kolozsvárral, hanem újból Budapesttel emlegetnék egp színvonalon. — Ebben a próbaévben nem óhaj® tanám igénybevenni Kardoss igaz­gató úr felszerelését, mert módom­ban áll azokat mindenben pótolni. Általában művézsi elgondolásaim keresztülvitelére és a beruházásoki fedezésére elegendő, sőt annál is na­gyobb tőke áll rendelkezésemre. Er­re azért hivatkozom, mert meggyő­ződésem, hogy megfelelő kultursetn­vonalat csakis áldozatkészséggel le­het teremteni. Ismételten hangoz­tatom, hogy művészi elgondolásai­mat anyagiak nem korlátozzák, mert a hozzám Csatlakozó tóba egyetlen célja: szolgálni c szinház­kul túrát. — Ezért módomban lenne — foly­tatta nyilatkozatát Szokoly Gyula — a vidék legnagyobb színtársu­latát megszervezni, minden poszton a legjobb művészi erőkkel. Művészi elgondolásaim keresztülvi­telére legkevesebb 14 elsőrendű szí­nésznőre, 15 elsőrendű férfi színész­re, 2 karmesterre, 2 ügyelőre és 2 súgóra, valamint megfelelő karsze­mélyzetre lenne szükségem. Ennek a társulatnak a havi gázsija hozzá­vetőleges számításom szerint több mint 13.000 pengőt tenni ki. Költség­vetésemben a díszletek, darabvásár­lások, görlruhák stb. havonta, leg­kevesebbet számítva 1000-1000 pen­gővel szeropelnek. Művészi együtte­sem nagysága, a társulat konstruk­ciója. a tagok egyéni kvalitása megengedné a legmesszebbmenő mű­vészi tervek és kulturális feélok megvalósítását. Elgondolásaimban szerepel legalább háromhetenként, de inkább minden két hétben egy-egy parádés operaelőadás, sok klasszikus operett és próza, az összes fővárosi újdonságok, valamint márkás szer­zőktől vásárolt eredeti próza és apm. rettbemu taták. Több érdekes tervéről beszélt még Szokoly Gyula aki egyébként vasár, nap tőkéstársa kíséretében, m'nt értesülünk. Szegedre érkezik. bogy ajánlata ügyében személyesen is tárgyaljon. Amint fentebb írtuk', Szokolyék ajánlata egyévi próba­időre vonatkozik, de ha a helyzet csakugyan olyan módon változnék meg, hogy Kardoss visszavonni, valószínű, hogy Szokolyék kiterjesz­tik ajánlatukat a továbbiakra is. Mindenesetre a Szokoly-féle aján­lat nemcsak megszívlelendő, hanem egyenesen csábító és a sziuügyi bi­zottságnak valószínűleg kapóra jön a szinházügy jelenelgi fordulata mel­lett. Alsóközponti Mozi vasárnap, május 10-én 3,5, 7 órakor Angyalvár

Next

/
Oldalképek
Tartalom