Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-15 / 84. szám

Elitéltek Karády Katalint és Mezey Máriát a zsidótörvény kijátszása miatt Réti L Pál színházi ügynököt 2000 pengő pénzbüntetésre és egyhavi fogházra itéitek Budapest. április 14. A zsidótör­vény kijátszása miatt került ked­den delelőn a rcndörbiróság ele a Réti színházi ügynökség három vezetője: Béli Lipót Pál. Béli György és Réti István. Rétiek ellen a Színművészeti Kamara részéről Kiss Ferenc kama­rai elnök tett feljelentést a zsidótör­vény kijátszása miatt, ugyanis Rétiék. akik —a vádirat szerint — 1940 már­cius 31. után nem foglalkozhattak vol­na színdarabok kiadásával és színé­szek szerződtetésének közvetítésével, a zsidótörvény rendelkezése ellenére is fenntartották működésűket. A színházi ügynökség összeköttetésben állott a szinészvilág több ismert tagjá­val, igv Karády Katalinnal, Mezey Máriával. Dayka Margittal és mások­kal. sőt Karády Katalinnal és Mezey Máriával 1910 március 31. után olyan szerződést kötött az ügynökség, amely­nek értelmében a művésznőknek az ügynökség hozzájárulása nélkül szín­padi fellépést vállalinok nem volt sza­bad. Még a kivánsághangversenyekre is kiterjedt ez a szerződés s ezeken is csak a Réti-ügynökség hozzájárulásá­val léphettek fel. A színházvilág több ismert tagját idézték meg a tárgyalás­ra tanúképpen, Igy Karády Katalint. Mezey Máriát. Dayka Margitot. Bókav Jánost. Fényes Szabolcs zeneszerzőt. Takács Antal filmproducert és másokai A tárgyaláson Réti Lipót Fái képvise­letében ügyvédje terjesztette elő az ügy­nökség legidősebb vezetőjének véde­kezését. Eszerint Réti Lipót Pálnak olyan engedélye volt a belügyminisz­tertől. amely semmiféle ipartörvény ilá nem esik. Ennek ellenére Réli fel­ment Kiss Ferenchez, a Színművészeti Kamara elnökéhez és megkérdezte, hogy a zsidótörvény rendelkezései után is dolgozhat-e. Kiss Ferenc azt válaszolta, hogv amig Réti Lipót Pál •létben van, addig dolgozhat Az ügyész előterjesztene a zsidótörvény rendelkezésein és bizonyította, hogv a 19 paragrafus Béliekre is vonalközük, miután mind Béli Lipót Pál, mind a növik kél Réti zsidó A rendöihiróság ezután elrendelte i bizonyilási eljárás lefolytatását. El­sőnek Bóka.y János irót, a Vigszm­láz igazgatója hallgatlak ki. Bókay elmondotta, hogy liMU-ben megállapo­dást kölött Béliekkel »Feleség* ciáiú larnbjunak vidéki elküzvelitésere, Fényes Szabolcs és Carlo de Fries zeneszerző azl vallották,hogy nem álllak összeköttetésben Rétiek­Kel. Takács Antal filmproducer eí­iiolulotta, hogy szerződtetni akaita egy filmszerepre Karády Katalint t a művésznő Réti Györgyöt küldte m.'ga helyett táigyalni. Tudomása szerint Karády juttatott pénzeket Rétinek szolgálataiért; hány százalékot, azt nem ludja. ö figyelmeztette a színész­nőt, hogy ne tartson fenn üzleti ösz­szeköttetést Rétivel, mert ebből kelle­metlenségei lehelnek. Amikor erről szó volt, Karády Katalin igen ingerült lett. Dayka Margit a következő tanu. Nem emlékszik, hogy 1938 óta üzleti kapcsolatai lettek volna Rétiékkel. A rendürbiró ezután Varga Rezső­dé Kanzlcr (Karády) Katalint hallgatta ki. Karády személyi adatai­nak felsorolásánál kijelentette, hogy 1910 ben szülelett. Arra a kérdésre, hogy mióta áll összeköttetésben Réti Györggyel. Karády igy felelt: — Amióta erre a pályára léptein. A továbbiakban elmondja, hogy a szerződései! ü maga köti, a filmszT­zcdésekel is. — Milyen Irhát az összeköttetése Ulti (jvörggyel? Levelezésemet csinálja. Naponra 1UU levelet kapok, ezekre válas/ol ** ségi munkakörben foglalkoztatta Rítf Györgyöt és ezt a körülményt nem je­küld fényképeket. Ezért havonta kö­rülbelül 130 pengőt fizetek. Karády Katalin tagadta, hogy ma­gyarszinházi szereplését, amely nem is történt meg és amely miatt a Szi­nészkamara fegyelmi vizsgálatot indí­tott, eredetileg Réti Gvörttv közvetítet­te volna. A tárgyalásnak ezután érdekes for­dulata támadt: az értelmiségi kor­mánybiztosság kiküldöttje vádat emelt Karády Katalin ellen a zsidótörvény kijátszása miatt, mert a 7720-1939. számú rendeletet megszegte, érfelml­lentettr be. Ezután Mezey Máriát hallgatta ki a rendörbiró. Mezey Mária vallomása egybehangzó volt Karády vallomásá­val. Réti Gvörgyöt ő is, mint magán­titkárt alkalmazta. Az értelmiségi kor­mánybiztosság ügyésze Mezey Mária ellen is vádat emelt. A Színművészeti Kamara képvise­lője ezután bejelentette, hogy a Réti­cég ellen tett feljelentését, amely arra vonatkozik: dolgozhatik-e a Réti-iro­da. visszavonja és az iparhatóságnál terjeszti majd be. A rendörbiró ezután kihirdette Íté­letét: Réti TJ. IJált zsidótőrvény kiját­szása miatt egyhavi elzárásra és 2000 pengő pénzbüntetésre, Karády Katalint •-'000 pengő pénzbüntetésre, vagy 30 napi elzárásra, Mezey Máriát 500 p*n­gő pénzbirságra, vagy tiznapi elzárás­ra Ítélték. Az itélet ellen ugv az elitéltek, mint az ügyész fellebbezést jelentettek be. Bravúros nyomozás után fogtak el a detektivek két zsebtolvajt Mulatozás közben ellopták egy szabadkai marhakereskedő 1200 pengőt tartalmazó pénztárcáját (A Délmagyarország munkatér- j vannak Sámi és Vörös. Arról érte­' sültek ugyanis, hogy a két zsebtol­vaj a városi gőzfürdőben piheni ki UELMAti'V ARüB N Z A (i e Szerda, 1942. Április lé. 9 sótól) A hétfőre virradó éjszaka ragy összegről szóló zsebtolvajlás­ról tettek .jelentést a szegedi rendőr­ié? központi ügyeletén. A panaszos, Phoner Antal 31 éves szabadkai tr arhakereskedő elmondotta, hogy a múlt héten két szép tinót adott el Szegeden egy itteni mészárosraes­ternek. A tinók árának felvétele vasárnap volt esedékes, át is jött Szabadkáról Szegedre s vevőjétől megkapta a tinókért járó 1200 pen­gőt. A jólsikerült vásár után vasár­nap este betért, a Rudolf-tér? Csóká­si-vendéglőbe, hogy egy-két pohár bort megigyék a sikeresen lebonyo­lítóit üzlet örömére. Az egy-két po­hárból azonban több pohár lett. a cigány is hamarosan előkerült, sőt ivócimborák is akadtak és jókedv­ben telt az idö egészen 1 óráig, ami­kor elkövetkezett a záróra és fize tcsre került sor. Phoner a nála lévő aprópénzből kiegyenlitctte számlá­ját, meglepve vette azonban észre, hogy pénztárcája, amelyet kabátja belső zsebében tartott, a benne lévő 1200 pengővel együtt eltűnt. Rögtön tisztában volt vele, hogy ivótársai közül lopta ki valaki zsebéből a pénztárcát, ezért nyomban a rend őrségre sietett és megtette feljelen- I a mulatozás fáradalmait. Vörös ép­pen a pihenőben szundikált, amikor Répás detektív megtalálta. A tolvaj nyilván a kocsmai mulatozás körül­ményeit élte át újra álmában, ami­kor a detektív felköltötte, mert dü­hösen így szólt: — Kifizettem mindent, hagyja­tok békén A következő pillanatban azonban felismerte a detektívet és meglepe­tés nélkül mondotta, mint aki tud­ja. miről van szó: — Maga az, Rcpás úr? Azonnal öltözők. Sámi István a meleg vízben lu­bickolt onnan hívta ki ftyólay de­tektív. ő is mindjárt tudta, hogy nincs menekvés és engedelmesen öl­tözködni kezdett. A detektívek elő­ször is azutáu érdeklődtek, hogy hol van az ellopott Í200 pengő. Vö­rös egy kulcsot nyújtott át Répás Tísoportvezelőnek. Kiderült, hogy az óra'+ts tolvajok a fürdő pénztáránál acéldobozt bérellek és abban helyez­tél• el pénzüket, nehogy a fürdőben ellopják tőlük. Tolvajt is érhet — baleset. teáét. A rendőrségen dr. Királyi Lajos rendőrtanácsos, a bűnügyi osztály vezetője a Tfépo's-detekTívgsoportot bízta meg a zsebtolvajlás kinyomo­zásával. Répás József csoportvezető Gyólay László detektívvel fogott hozzá a nyomozáshoz hétfőn dél­előtt. A Phoner által megadott sze­mélyleírások alapján elkezdték ke­resni azokat a személyeket, akikkel a marhakereskedő együtt mulatott. VégigraZziázták az egész várost és délutánra sikerült megállapítaniuk, hogy a zsebtolvajlást a szegedi rend­őrség két régi ismerőse, két rovoll­multú fiatalember: Sámi István 20 éves napszámos. Csuka-utca 29. szam alatti lakos és Vörös János 32 öves cipészsegéd, Usíökös-utea 3. szám alatti lakos követte el. A de­tektívek most valóságos hajszál in­dítottal a két fiatalember után és kedden reirsrol megtudták, hoou hol I A dobozban azonban a detektivek aak 300 pengőt találtak. Hogy hova lett a pénz többi része, azt már a rendőrségen megejtett, kihallgatásuk alkalmával mondották el Vörös ós Sárni. Elbeszélték azt is, hogyan b pilák ki nz erősen ittas Phoner z?ebéből a. pénztárcát. Addig ölel­gették a márkakereskedőt, részegsé­get színlelve, míg sikerült kiemelni z> ebéből a bukszát. Hétfőn, a pénz birtokában bevásárlókörútra indul­tak, ruhát, ballonkabátot, fehérne­műt, cipőt, nyakkendőt vásárollak a lopott pénzből, ettek, ittak, hétfőn este nagy mulatást csaptak, úgy, hrgy keddre már. csak 300 pengőjük maradt. Kedden reggel részegen mentek a fürdőbe, hogy ott kialtid­úk mámorukat. Az alvásból azon­ban keserű valóságra ébredtek. A két elfogott zsebtolvajt kihallgatá­suk befejezése után átkísérték az iigvészség fogházába. Távírafváltás Filov és Kállay min szíerelaők között Budapest, április 14. Filov bol­gár miniszterelnök abból az alkalom­ból, hogy a bolgár kormány átalakult és a külügyi tárcát átvette, a követ­kező táviratot intézte Kállay Miklós miniszterelnökhöz és külügyminiszter­hez; • Aulakor átveszem a bolgár kül­ügyek vezetését, örömmel fejezem ki Nagyméllóságodnak őszinte és bemö, séges óhajomat, hogy az országaink között örvendetes módon fennálló ba­ráti kötelékek még ETftRSabbá" váljak nak. Egyben kérem Nagvméltóságo­dat, fogadja személyes boldogságára irányuló őszinte jókívánságaimat.* Kállay Miklós miniszterelnök é? külügyminiszter a következő távirat­ban válaszolt: • Igen köszönöm Nagytnéllósógod szives közlését, amelyben tudatta, hogy a baráti Bulgária külügyeinek vezetését átvette. A legőszintébb szív­vel kívánom Nagyntéllóságodnak sze­mélyes boldogságát és egyszersmind örömömet fejezem ki afelett, hogy Nagyméltóságoddal együttműködhe­tünk népcink jobb jövője érdekében* 300 népszámláló fizetése (A Déhiiagjaruiszág munkatársától) A mult év februárjában tartottak na i országszerte a tizévenkint esedv .es népszámlálást és ehhez a munkához a város annakidején 3U0, tóként szellem, szükségmunkási alkalmazott, de a számlálók közt volt számos állásnél­küli taniió is. A népszántláióku3» több héten ál megfeszített munkával kelleti dolgo/niok, mert a város bu­tái időre terjesztette [el a népszámlá­lási anyagot a Központi Statisztá d Hivatalhoz. A népszámlálás befejezé­se után a népszámlálók járandóságuk­nak tiü százalékát kapták meg a la­tostól azzal, hogy az esetleges pótlás elvégzése után fizetik ki a még jd á összegeket. A pótlásra tényleg szükség is volt, a mult év decemberében a Statisztikai Hivatallói nagy tömeg számlálólapot küldtek le, mert hiányosan voltak ki­töltve. A hiányokat a régebbi nép­számlálók néhány nap alatt pótolták és a város december 15-rc ntár újból fel is küldhette a népszámláló lapo­kat. Ezek után a számlálók újólag kérték a várostól, hogy a visszatartott járandóságukat most már utalja ki nekik. Azóta már ujabb 4 hónap mult el és a számlálók — mint velünk közlik — ttiég most sem kapták meg vissza­tartott járandóságukat. A népszámlá­lók már több, mint egy esztendeje el­múlt, hogy becsületesen elvégezték munkájukat, mindannyian nehéz viszo. nyok közt élő emberek, köztük számo­san családosak, akik rá vannak utal­va arra a kis keresetre is, amit a népszámlálási munka jelent számuk­ra. Ideje volna, ha a város már ki­utalná szántukra a mult év február óta visszatartott járandóságukat, hi­szen a népszámlálási költségekre megvan a város fedezete. A népszámlálásnál alkalmazott szellemi sziikségmunkások különben elhatározták most, hogy beadványt intéznek a városhoz és soronkivü', kérik a visszatartott járandóságuk folyósítását, annál is inkább, meri más városban már régen megkapták a népszámlálók teljes járandóságuk-".

Next

/
Oldalképek
Tartalom