Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-30 / 97. szám

B neEMAGYAFOR SZA n Csütörtök, 1942. április éO. Toil-heggyei A világháború egyik hőséről me­sélne* fantasztikus dolgokat. Léi/.­Ügyekkel loglalkozo ember volt a ne­feben, tartalékként került a frontra, mikor idehaza már lendületbe jött volna a pályája, részt vett a legszi­gorúbb harcokban, éppen tizenucgy sebet kapott. — Ugy össze-vissza van az lö­völdözve, mint a szita. Legalább ba­rom golyó még mindig bujkál benne, jelenti* előre a rossz időjárást. Van svbe a Iában, a mellén, a derekán, a karjan, ahol akarod. — Most egészséges? — Látszólag semmi baja. — Milyen szerencse a szercncsél­'••nséglien. hogy a szivét nein érte go­lyó. Mert érhette volna — Hdt van azon a tájékon is sebe­sí lése vagy hálom, de a szivét nem •ihettu baj. Tudniillik soha nem volt szive. « I 11 y József szegedi felsőkereske­delmi iskolai tanár, ez a kedves, sze­nny barátja mindenkinek a század • éjen, nxgyon szerette a statisztikát. Víg is ragadott kínálkozó alkalma­kat, liogy gyakorlati példákkal szol­gáljon s számtani müveleteket haitsou Végre az iskolában. — Ha. teszem azt, a jelenlevőket osztunk kettővel... Máskor ilyeneket mondott. — Veszlek benneteket háromszor, Htogv igv együtt vagytok. Plasztikussá telte a magyarázatait, vért is szerették a diákjai" Egyszer valami nagyobb tételt ké­szüli bebizonyítani, lendülettel fogott inzzá. mert a rendelkezésére álló niyagcal mindent be ludott bizonyita. .ii, amit akart. — Alliatok csak fel. szólt a gyere­kekhez A helyzet tiszta. Már most képzeljük el, hogy... Nézi a kis csoportot, számvetést régez magában, aztán egyszerre c>eti­les lesz a hangja: Fgv üljön lel Az osztályon akaratlanul is vég:g­szántott a derű, Józsj bácsiban azon­son volt annyi humor, hogy maga is - mosolyodjék. De attól fogva száll.v ae lett s'hangoztatták is, mikor lüy •rlé|* tt valamely baráti körbe. — F.ov üljön lei f-h) veged *•/•. kir. város polgármestereid l089D-1Ma IV. a. Tárgy: Selyemgubó|ermelé«i ju­talom kitűzése. Hirdetmény Közhírré teszem, hogy Szeged sz. kir. város Közjóléti Szövetkezet igaz­an tósága a szegedi legtöbb és legjobb minőséget termelő selyemhernyöíe­nyésztönek az 1942, évvi tenvészié<i évre 50 pengő selyemtenvészlési jutal­niat tűzött ki. Szeged. 1912. évi április 24 Pr. Pálfy József, polgármester Szeged sz. kir. ráros közellátási hivatala, $41—942. b. é. szám. Hirdetmény A petróleum forgalma és szabá­fyozása tárgyában kiadott, rendele­tek alapján sz 1942. ér május hóra egy-egy háztartás részére kiadható petróleum mennyiséget másfél li­terben állapilom mesr, így a petró­teijiuutalrány 3. számú szelvényére «pv litert, a 4-es számú szelvényére pedig fel litert tartozik kiszolgálni. Szeged. 1942. április 28. POLGÁRMESTER. Sauer a szegedi Talán tíz évvel ezelőtt járt Sze­geden egy világjáró olasz mario­nett-szinház, — ha emlékeznek rá: Theafro Pictoli. Az ördöngös és lie­Ivenkint magasrendű megjelenítő és művészi erővel dolgozó kis társa­ság a színházban lépett fel. a ma­ga számára átalakította a színpa­dot, különféle furcsa berendezéseket állított fel és rendkívül ügyes, okos és mókás bábuin harsogva kaeagott a nézőtér cyermekserege és a tiszta öröm jóízű fényeiben gyermekké át­alakult komoly felnőtt társadalom is. Ennek a. marionettszinbáznak egyik legelevenebb, legnemzetközibb száma, mondhatnánk főattrakeiója, műsorának piéec de resistance-a egy harsogóan mókás, pcrszifláló „így írtok ti"-játéka volt —. amely az iide mókánál mégis sokkal komo­lyabb volt —, ez volt a címe: „Sauer zongorázik". A marionett,-színház külön szín­padi pódiumán megjelent egy hosz­szú fekete zongora, fellépett a szín­re egy alacsony, őszes agg. majd­nem komikusan könnyed és ifjú figura, frakkjának két szárnya messzire lebegett, könnyedén és közvetlenül meghajtotta magát, szinte rászállt zongoraszékére, ráha­jolt a billentyűkre és elkezdett zon­gorázni. Feltűnően magas aron szin­te elütött apró és agg alakjától, szinte gyermeki arccal fordult n billentyűk felé. olykor esak a kéz felé és hátrafésült, már gyérülő szürke-ezüst „művész-haja" látszott belőle, ahogy beletemetkezett a já­tékba. Es mialatt a bábu utazni kez­dett a billentyűkön, a kísérő muzsi­ka szenvedélyes tűzzel egy Chopin­ntiidöt. intonált. A bábil zongorázott. A perszi­flúzs egyik bravúrszáma volt a báb­színháznak. — a bábu először e«ak suhant-svhogott a billentyűk fölött, a'/tán egyre szenvedélyesebben itta­sul? meg a játéktól, vnló«ágga1 lán­colni kezdett parányi székén, szinte lobogó mozdulataiban játszotta el Chopin szenvedélyét. Talán enba alkalmasabb és találóbb nem volt a bábot mozgató drót. amely kápráza­tos mozdulatokkal rángatta az agg zongoristát . . . olykor nemcsak be lefeküdt a billentyűkbe, hanem szin­te le lebegett rájuk, egész lényével, karjával, testével, hajával, sőt hibá­val is zongorázott, szenvedélyesen és olthatatlanul. Végül is a nézők harsogó kacagása mellett úgy fejez­te he a Chopin-etűdöt, a bábu a ma­gasba emelkedett, szinte felszállt ö pódiumról a zongora fölé, bogy az­tán az utolsó akkordokkal o zongo­ra mellett, n feddön fejezze be játé­kát. ellnhogra és kiégve, túl szín­padon és földi valóságon, con brio — con fuoco . . . Egész Európa kacagott ezen a bábjátékon, egész Európa harsogva tapsolta a Thealro Piccoli bravúr­számait és a jóleső kitörő kacagás­ban benne volt. Emil Sauer ünnep lése. a esodálat ós a forróság az ősz mester iránt, A legszuggesztivrbb hangverseny­'lmény volt Emil Sauer zongorajá­téka. Ezt példázla az olasz mario­nett-szinbáz híres bábjátéba is. Ez a szenvedélyes tűz, az ítélés­nek ez a forró varázslata, az öreg kornak ez a csodálatos ifjúsága tűnt • • • most el abban a jelentésben, amely­ma reggel hírül adja, hogy Emil Sauer, Liszt óta talán a legnagyobb zongoravirtuóz sn éves korában meg­halt Bécsben. A hírrel eltűnik egy Csodálatos varázslat, egy századon­kin t.' csak egyszer-egyszer jelentke­ző tünemény, aki nyolcvan évével is ifjabb, kisülő napjaival is forróbb tudott lenni, mint sok húszéves ifjú. Es forró ifjúsága, lebirhatatlau szenvedélye, játékának lobogása most mégegyszer visszajár azok szá­mára, akik valaha is hallották őt longorázni ós akik egy életre ma­gukkal vittek a zongorajátéknak azt a villámlását, amit Emil Sauer jelentett több mint félszázadon át öt világrész hangversenytermeiben. Hetvenhét éves elmúlt már, .iái­kor Utoljára zongorázott. Szegeden, n feljegyzések szerint 1939. decem­ber 7-én játszott utoljára a Tisza­szálló nagytermének zongorája előtt. Az ember azt gondolná, hogy a nyolcvan év felé forduló aggastyán botra támaszkodva, szolgáinak se­gítségével nyújtózott fel nehezen és megtörten a pódiumra, bogy még­egyszer megpróbálja leütni a ma­kacs billentyűket. Valami összetört, lassú, lihegő, fáradt és erőtlen aggastyánra gondol az ember a 8(1 év küszöbén, ilyen szenvedélyek és ilyen romantikus regények. Ilyen izzó élet után, különösen ha a hall­gató nem felejti el. mondjuk Jav Kubelik tragikus vívódását, amikor alig ötven évével mégegyszer meg­próbálta felemelni vonóját csoda­tevő hegedűjéhez és reszkető kézzel alig találta el Időnként a következő hangokat . , . Ám Sauer nyolcvan­éves öregségének forró ifjúságával érkezett és mellette húszéves ifjú felesége ült.' . . , Es ez a hangverseny a legforróbb estéje volt a szegedi koncertterem­nek. a szó fizikai értelmében. Sauer suhanni és suttogni, dübörögni és villómlani. ugrálni és táncolni kez­dett a billentyűk előtt, a hallgató elragadva PS megbűvölve hallgatta és nézte az ifjúság cs a, művészei e csodáját és néhány pillanat múlva azt vette észre, hogy az 6 arca is ki­gyúlt. lángolni kezd a homloka és perzselni fiilének pereme ... A szuggeszti vitásnak olyan Csodája jelentkezett ennek a nyolcvan éves ifjúnak játékában, amely a legna­gyobb Csodára képes. Az ember a párisi lázas ifjúra, Chopinra gon­dolt és a dübörgésekben Liszt wei­rnari titán! zenéjét hallotta . . . Kétségtelen, a játékon túl a nyolcvan év csodálatos ifjúsága is velejátszotttjpzzel a szuggesztióval, de aki korábban, a fizikai lót. csodá­ján kíviil is hallotta valaha Sanert. az emlékszik arra is. hogy a zongo­rának ez az emberfölötti lénye ötven éves korában — a kor csodája nél­kül is — képes volt a legnagyobb zenei csodára. Nemcsak műrésze volt a fehér és fekete billentyűknek, nemcsak bű­vésze és virtuóza, hanem költője volt. Nála talán senki sem improvi­zált többször és elevenebben a zon­goránál, w frakkos haneTcpsenyte rémben a rögtönzés legjobb költője volt, — aminthogy vérbeli művész csak a rögtönzés pillanatában képes a legnagyobb alkotásokra. Távol .. rt* fin w . KESERŰVÍZ volt egyéniségétől a gépszerű pon­tosság, a kipróbált szabályosság, az egyhangú tökéletesség, valósággal romantikus lélek volt, akinek legna­gyobb szenvedélye az impresszió köl­tészete volt. Voltak félreütött ak­kordjai és tisztátlan passzázsai, de voltak esezményi festményei, Utá­nozhatatlan formálásai, amelyek esak a perc nagyszerűségében és él­ményében születhettek. Csak ezzel a nyugtalan, szenvedélyes, romanti­kus és lobogó lélekkel; fsak a mu­zsikának ezzel az állandó és újra meg újra megismétlődő átélésével érhette el a szuggesztiónak ós a fizi­kum földi kötöttségeit, megszokott szabályait, A legnagyobbat valósí­totta meg batvanötéves pályáján: muzsikus és ifjú maradt nyolcvan­éves korában is. Elete: egyetlen szenvedély. Meg­adatott neki. liogy Liszt, tanítványa lehetett, azontúl végigszárnyalta Chopin és Liszt zenéjével a világot, Állandóan harcban volt, állandóan lobogott, opponált, szembeszállt és állandóan új szépségeket szólaltatott meg a változatlan billentyűkön. Szenvedélyes és romantikus lélek volt. hon ne egyesült Chopin és Liszt emléke és hallgatói egyszerre me­rültek el zongorahangjainál Chopin lírájában. Liszt dübörgéseiben és Sauer szenvedélyében. Hány harcot jegyzett fel róla a krónika, legutóbb talán azt a közelharcot, amit a bé­csi és a budapesti zongoraversenyen vívott egy ifjú hölgyért: Angelika Morales-ért. aki akkor indult a pianistaművészetben és akit, nem­sokkal később n 76 éves művész fele­ségül vett . . . Képes volt. az agg titán közelharcot vívni ezekben az időkben még egy Dohnányival is, hogy a Liszt-verseny díját szívének és művészetének húszéves hölgye vi­gye el szemben azzal a kis szőke és sápadt magyar zongoristával, aki mellett Dohiiúnyi szavazott, szemben Fischer Annie-val . . . De ezek már a Saucr-mesékhez, helyesebben regényekhez tartozunk. A harcok és lángolások elmaradnak és a bécsi sír nem vihet magával többet, mint egy nyolcvan éves, föl­di élet porhüvelyét. Játéka és költé­szete, agg korának ifjú csodája, zongorajátékának hangjai, Chopin­tolmáösolásúnak tüzei, művészeié­nek" páratlan tüneménye megmarad mindazok számára, akik ravatala mellett is tovább hallják Csodatevő művészetének lobogását. Es ezt a já­tékot. ennek a művésznek emlékét megőrzik mindazok, akik tanúi lo­hetfpk annak az estnek, amikor 1919. december 7 én. vagy majd tíz évvel korábban, 1930. januárjában Emil Sauer zongorázott Szegeden a Ti­sza-szálló nagytermében. A külső képből nem marad meg más, mint az a mnrionett-jálék, amelyben a fheafro Piccoli bábui utánozták halhatatlanul Emil Sauer alakját, de a legforróbb est emléke és élmény* most is itt perzsel a szivünkben és i\ homlokunkon. biöti/rioms navi 30 fillérért mindennap cserélhetnek könyvet a DÉLM AGVAKOKSZAG kölcsönkönvv tárában. zongorázik pódiumon

Next

/
Oldalképek
Tartalom