Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-08 / 31. szám

Ami uj, vagy ami jobb? Irta: Lendvai István I I cáécrnikwftMM mffiMa! »Nein az ujat, hanem a jobbat kívánjuk!* — ebben csendül ki Magyarország bíboros hercegprímásának újévi szózata, kifejezve mindazon felfogását, akik a mai riet némely jelenségeinek és a tőrénelemnek ismeretében bölcsen tudják, hogy ami uj, az meg nem ukvetlenül jobb, különösen, hamegiondoljuk, hogy sok minden csak i történelmi távlatokba nem tekintő, a pillanatnyi mában és annak Hők előtt látszik újnak, holott lényegileg már nem is egyszer megméretett és nem jobbnak, hanem rosszabbnak bizonyult más, esetleg szintén nem legjobb intczményekicz vagv módszerekhez képest. Sajnos, azoknak száma, akikben mgyon is él a XIII. Pius pápa állal már ötven évvel ezelőtt egy emlékezetes enciklikában szóvátcil »rerum novarimi cupiditas*, a mindenáron való újítások vágya, különösképpen a mai korszakban jóval nagyobb, mintsem egyesek gondolnák és mintsem kívánatos l olna. Ez az egvik oka annak, hogy j.orszakunk olyan lázasan nyugtalan, annyira zűrzavaros, bizonyos k lapfogaimakkal annyira tótágast Mlató, amilyennek a magyar Sión őre is jellemzi emiitett újévi szóraiában. Nem csoda. Hiszem az a felfogás is, amely az ujat okvetlenül jónak, sőt jobbnak vélelmezi, társadalmi vonatkozásban súlyos tévedés, tehát következményei is rsak zűrzavarosak, egészségtelenek lehetnek a társadalmi életben. A mindenáron való »uj dival« keresése az emberi közösségeken is megbosszulja magát. E sorok irója nem egyszer megvallotta szóban és Írásban, hogy időnkint »vedleni kell a világnak*, de mindig ugy értette, hogy ez egészséges, természetes folyamat legyen, aminő az állati és a növényi világban tapasztalható, ne pedig erőszakolt, mesterkélt, teliéi valóban megújhodást jelenlő vedlés és ne élvenvuzás legyen. A természetből vett hasonlatok ugvan nem vihetők végig mindenkor, mert a szellem világára csak r.agvon mód jával állanak, de az előbbi hasonlal eléggé rávilágít arra, hogy az állati irha vagy az erdei lombozat időnkint való vedlése állati vagy növényi életérdekeket •zolgál, "a részleges megújulásban a lényeg életmentését, restitulio in integrumát munkália. ellenben az erőszakos, természetellenes beavatkozás, az állati vagy növény létfeltételekkel ellenkező próbálkozás :sak pusztulást, legalább is súlyos kórságot okozhat. Eltekintve, hogy mi minden nem volna történelmi szemmel tekintve uj abban, amit a pillanatoknak élő ember a maga békalávlatában újnak gondolhatna:-az értelmes meggondolás nélkül, a sokszor keserves élettapasztalatoknak figyelmen kivül hagyásával kierőszakolt ujitás még egyáltalán nent jelenthet javulást. Semmi sem lehet okvetlenül üdvös csak azért, mert uj vagy annak vélik, mintahogvan semmi sem lehet csakis amiatt jó, mert valamikor már bekövetkezett, megtörtént. Az is bizonyos, hogy maga az élet világa szintén mulat a folytonos változás mellett sok konzervativizmust is. Évtizedekkel ezelőtt, amikor a mindenáron való ú jítások vágya a »t'ejlődés* (evolúció) és a Mialadásc (progresszió) jelszavával jelentkezett. ráolvastam egv kávéházi forradalmárra, hogy éppen saját természettudományos elmélete alapján nincs joga önmagát fejlődőit, haladott embernek tekinteni a barlanglakó ősemberhez kénest, hiszen alaktanilag semmivel sem fejlettebb annál: eppugy csak egy fejjel, két füllel, egy orral, két kárral, két lábbal rendelkezik, mint évezredekkel ezelőtt volt, tehát »elmaradU őse, és ő maga kérne legkevésbé abból, hogy másnaptól kezdve mint kétfejű, kétorru, háromfülü, háromlábú ^haladott* csodalényt bámulhassák meg irodalmi kávéházban. De még a mindennapi használati tárgyakkal is ugy van a normális ember, hogy amikor uj kalapot vagy uj cipőt szerez, akkor is voltaképp olyant akar, amilyen valamikor az azóta avéttá vált kalapja vagy elnyűtt cipője volt s még a világnézetileg mindenáron ujilók sem kérnének az üzletben oívan kalapot, amely nem illere fejükre, vagy olyan cipőt, amelyet nem tudnának ráhúzni a lábukra, pedig egyébként igazán vadonatúj volna. Sokak alapvető tévedését e tekintetben nyuván az okozza, hogy a tehnikai vívmányoknál valóban csak az érvényesül, csak azt fogadják el jobbnak, ami uj, illetve az azuj.ami az előző típushoz képest jobban megfelel gyakorlati rendeltetésének, jobban beválik a gyakorlatban. Már az organikus világban másképp van, — ott nem mindig az a jobb, ami uj, mert hiszen ahhoz a szokásomhoz képest, hogy eddig harminc esztendőn át mindig egy csésze feketekávét ittam ebéd után, kétségtelenül gyökeres újítás volna az, hogv holnap egy csésze ciankálit innék ebéd után, de ebbe az újításba nyomban bele is halnék. Nemcsak Deák Ferenc hires mondását lehet alkalmazni nem is egyszer, hogv tudniillik a rosszul gombolt mellénnyel csak ugy boliihgulunk. ha szépen kigomboljuk és újra kezdjük — most már helyesen — a mellénygombolást, hanem még a tudomány sem szégyell néha visszatérni rég elhagyott, de ismét helyeseknek felismert gyógyászati eljárásokhoz, mint például a hatezer évvel ezelőtt volt némely kinai gyógymódokhoz, vagy a valamikor hivatalosan elvetett, mert lenézett piócarakáshoz. A szellemi-erkölcsi világban pedig méginkább igy vagyunk: nemcsak a térben eltévelyedett utasnak áll érdekében- hogy visszatérjen a gőgösen elhagyóit »járt ut«-ra, ha valóban odaakar jutni, ahova szándékozott, hanem erkölcsi tekintetben is iobb visszatérnie az eltévelyedett embernek régi, de jobb szokásaihoz, kiábrándulva az igv vagy ugy szerzeit, időrendben és viselkedesileg kétségtelenül uj rossz szobásaiból s nagy oktalanság volna valami tó, hasznos, okos dolgot csak azért elvetni, mert azzal már a dédanám is élt és valami káros, lealiasitö beteg dologért csak azért lelkendezni, mert az komisz ugvan. de uj, legalább is annak látszik. A minél magasabbrendü értékek ugvan is annál kevésbé függenek az időtől, annál kevésbé mérhetők az idő kategóriájával, tehát annál időállóbbak. Évszázadok tapasztalatai bizonyítják, hogv ez igv van s a mindenáron. mondhatnók: esz nelkul ujitók maguk busulnának el legíóbban, ha például a Nap mint égitest arra az uiitásra szánná macát. hogv holnaptól kezdve pedig soha többé nem jelenik meg a bitóhaláron, mondván, hogy ő mar unia azl a régesrégi. tehát »elavuPés »maradi« nanfelkellét. Az erkölcsi világ Naoia pedig az a keresztény erkölcsiség, amelvnek több-kevesebb hiánya minden korszakban csak szenvedést, süllycavagy finomkodva „kontinentális kivé*: ez vsli á treve az európai úri társaság szalonjaiban annak az újfajta, finom, sötétbarna ízletes italnak, amelyet a cikória (CICHORIUM INTYBUS) illatos gyökeréből főztek. Az újfajta ital persze nem volt igazá< ban új, hiszen már a középkori klastromok barátlakói Í9 ismerték és becsülték. De a világ most újra felfedezte. Divatba jött az úri népnél a „kontinentális kávé". Amikor ugyanis Napoleon hadat viselt AngTia ellen, az európai szárazföld valamennyi kikötőjét elzárta a tengerem túli árucikkek behozatal.* elől. Vén kontinensünk lakosságát ezzel az intézkedésével arra kényszeritétte a franciák császára, hogy úgyszólván egyik napról a másikra átállítsák magukat és sok minden kellemes élvezeti cikk helyébe — amelyet a2 európai ízlés apránkint megszokott — máróbholnapra pótlást találjanak. Honnét is vegyék a dohányt, a kávét meg a cukrot, ha a tengerentúli szállítások egycsapásra megszűntek? Vájjon mivel is pótolják hiányukat? Sok mindenféle terv született meg akkor nagy hirtelenjéi ben, de nem mindannyija járt sikerrel. Viszont aztán akadt egész sora az olyan találmányoknak, amelyeknek nyomán lassankén! jhatalmas iparágak fejlödfek ki. Ezek az új iparok Európa sajátos életteréből nőttek ki és ennek a térségnek nyersanyagaiból teremtett élvezeti cikkeikkel mind nagyobb és nagyobb méri tékben látták cl a közszükséglctet. Bizonyos területeken Európa hovatovább önellátóvá vált: saját földje terményeiből megszül letett a répacukor, maga termelte a dohányt, a cikóriakávé pedig a polgárembernek hűséges kisérótársává vált Amikor a napoleoni nagy háborúk veget értek, kontineni sünk belátta, milyen áldás az, ha saját erejére támaszkodhatik. Ekkor létesült az a vállalkozás, amely a 4//,£f/jfJ^«cikóriakávél azóta is gyártja. 1828.at írtak, amikor ez a gyárválíalat alakult A vállalat abban az igaz meggyőződésben, hogy amit készit, valóban jó áru, állhatatosan és gondosan egyre csak azon mum kálkodott, hogy az egykori „kontinentális kávét" minél jobbá, minél ízesebbé tegye. Volt úgy, hogy nehéz idóket éltek át, volt úgy is, hogy jó idó járt erre ajtörekvésre, de a végső siker mégis csak a vállalatot igazolta: a S/}.anf^,cikóriakávé tökéle. tesen és teljes mértékben megfelel minden vele szemben támasztott tárgyilagos igénynek. Akár hozzákeverjük valamilyen más kávéhoz, hogy izét fokozzuk és zamatosabbá tegyük, akár pedig tisztán isszuk tejet öntvén hozz^-. igy is, úgy is csak örülhetünk annak, hogy feltalálták a *Franck .cikóriakávét. S élvezetünk még csak .nagyobb, ha ezenfelül arra is gondolunk, hogy az a magyax földnek, a magyar ipar szorgalmának gyümölcse