Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

MAGYARSÁG, EUROPAISAG, HUMANIZMUS E Három szó voltaképpen fogalmi egyseget jelöl. A humanizmus az európaiság lényege, a magyarság lenye pedig az európaiság. Ez így tény, történeti tény. De eszménynek is kell lennie és benne kell látnunk nemzeti hivatásunkat, jövőnk célját és teljesítményét. A humanizmusnak két jelentése van. Ertjük rajta azt a szellemi áramlatot, amely a görög kultúrával indult el és a római latinitáson keresztül, a középkori szerény ébrentartás után a renaissanceban uralkodóvá vált s azóta különböző irányokból jövő támadások tüzében bár, de töretlen hatalommal irányítja a fehér ember kulturéletét. Határozott szellemi tartalomról van itt szó, arról az irodalmi anyagról, filozófiai, esztétikai, erkölcsi, tudományos eszményekről, normákról, tehát bizonyos örökérvényűnek elismert mintaképekről, melyeket az úgynevezett klasszikusok alkottak meg egy nagyon határozottan egységes szellemben. Tudjuk, hogy éz a humanizmus európai kulturánk éltető lelke, miniig is ez volt az eszmény és ösztönző. ennek a görög-római indulásnak a folytatója az egész tömérdek évszázad azóta: az európaiság ez: ez a görög-római humanizmus. De van a szónak egy másik, nem ilyen történelmi jelentése. Ne az emberek iránti érzékeny könyörületességre gondoljunk, még kevésbé arra a mindent megbocsátó lanyhaságra. Az igazi humanista igényekkel lép fel embertársai iránt. Emberi magatartást vár tólük. Mert cz a tágabban értett humanizmus a humánumnak, az emberinek a megbecsülése. Az a felfogás, hogy az emberi, tehát minden emberi személyiség s alkotásai, érzései, gondolatai, cselekedetei védtelenül fontosak. Végtelenül jelentóségteljesek az egész mindenrégben is és ezért megérdemlik a .tiszteletet, az élethez való abszolút jogot, sőt a halhatatlanságot. Mindtz pedig azért van igy, ' tartja a humanista hit, mert az emberiben valami isteni fejeződik ki. Az emberben vált öntudatossá a lét értelme. S ebből a hitből fakad a humanista igénye is az emberekkel szemben: ehhez a nagy méltósághoz méltóképpen kell élniök. A humanista tisztában van vele, mily nagy feladat ez, mily nehéz a Lökelyt megközehteni. Ezért van az elnézés, szelídség, méltányosság, amit gyakran félreértenek vagy rosszul alkalmaznak. Legalább a jószándékot, az őszinte törekvést mindenesetre megköveteli a humanista- De ez a legfőbb erény is a szemében: az emberire való törekvés. Mert ez magában foglalja az isteni felé törekvést. A két humanista között azonban nincsen ellentét. Az a fentebb vázolt történeti humanizmus is ennek a humanizmusnak az eszményeit állította értékrendszere csúcsára. Az embereszmény, melyet a görög és latin klasszicizmus s nyomán az európaiság maga elé állított, ennek a • humanizmusnak a kidolgozott formája. De megerősíthette a humanizmus uralmát az európai szellemben az a körülmény is, hogy kultúránknak másik sarkDf. Joó Tibor a Pázmány Péter Tudományegyetem történetfilozófiai tanszékének magántanára, »A magyar nemzeteszme, nngvar laeioAalizmos* mű szerzője, pompás cikkben szót hozzá a Kerényi Károly által felvetett vitához. Irta: Joó Tibor köve a görög-római hagyomány mellett a kereszténység. Márpedig a kereszténység a legigazibb humanizmus, az emberinek legmagasabbra fokozott eszményevei. Kereszténység és klasszikus antikvitás tökéletes egységgé egyesültek a keresztény labilitásban és ez lett történetileg Európánk szellemi alapja. Éhhez csatlakozott a magyarság és ezt a szellemet fogadta magába. Európai nemzetté váll, keresztény labilitással eltelve s azóta ez a magyarság szelleme. A magyarság: az európai humanizmus. Amint itt vázoltuk, abban a for mában. S mindig tudtuk, mivel tartozunk ennek a méltóságunknak. Teljesítettük hivatásunkat. Mert a nemzet lényege: hivatása, melyet a többi nemzetek sorában, az emberiség körében ju tott osztályrészéül, s ő felismerte vállalta és teljesítette. A magyarság, midőn európai nemzet "léit, abban a formában ismerte fel cs ismerte el az emberiség egyetemes céljait és eszményeit, melyeknek szolgálatát hivatásként vállalta, amely formában az európai öniudat állapította meg: az európai keresztény humanizmusban. S milyen külön magyar feladatokat rótt ránk ez a hivatás Európa egészében elfoglalt helyünknek megfelelően? Közhely már az, hogy Európa délkeleti bástyája és védőpajzsa vagyunk. Közhely, de sajnos Európa részéről mkánb emlegetett, mint méltányolt igazság. Azt is emlegetik, hogy évszázadokon át Magvarország volt dél és kelet felé sőt gyakran északra is, az európaiság kisugárzó gócpontja. A középkori hatalmas Magyar Birodalmi fennállása idején addig terjedt Európa határa, míg e birodalom befolyása ért. A bizánci szláv orIhodoxiával szemben ő képviselte ? fölénnyel, a latin kereszténységet, Európát a Kelettel szemben. S ennek az Euiopának a szellemi : mozgalmaiban mindig tevékenyen résztvett. Keveset szokás azonban beszélni két módról, ahogy az európai eszményeket szolgálta nemzetünk. Mondtuk, hogy a humanizmus lényege az emberi személy megbecsülése. Ez egyel jelent a szabadság gondolatával. 1 ermeszelesen ez a humanista szabadság nem zabolátlan individualizmus. Nem ez »aki bíra, marja* darwinizmusa, amely szabadon hagyja az erősebbnek megsemmisíteni a gyengébbet. Ez a keresztény és humanista szabadsag a szellem szabadsága. Arra való szabadság, hogy a szellem szabadon igyekezhet a beléje rótt értékeket, a szépség, jóság, igazság és szentség értéked követni, azon a módon és úton. amely egyéniségében adatolt nek\ ebben semmiféle materiális erőszak, sem társadalmi, sőt tulajdon testi mivoltának alantas ösztönei sem akadályozzák. Vagyis az ember szabadon keresheti és vetheti em bervoltának értelmét. Az ember; személynek ezért kell szabadnak lenni. Ez is az európaiság parancsa. Keveset szokták emlegetni, mily mélyen eltölti a magyart ez az indiviudalizmus és szábbdságeszm'e f mily sokat tett ennek szolgálata ban. De nekünk tudnunk kell. hogy a hősök, kik vérezlek és éle tűkét adták az eszméért, melynek • itten hordozzák véres zászlóit* a legigazibb európai humanitásért éltek és hallak. S tudnunk keji hogv az a sokszor gvaiázott és eu nyelt rebellis* szellem « a s'-k ssor kineyetelt konok raaaszkotKi»az ősi alkotmányhoz és függetlenséghez* ennek az európai Humanizmusnak legmélyéről fakadt. S még valamit kell tudnunk. Tudnunk kell, hogy mit jelent az a sokat emlegetett szenüstvám birodalmi gondolat. Tudnunk kell. hogy ez nem valami imperialista erőlködés, hanem cz is az európai humanizmus individualizmusának cs szabadságeszméjének a szolgálata. Hivatástel jesiíés. Az emberiség egyeteme nem csak emberi egyénekbői, hanem nemzeti és népi egyéniségekből is áll. Az egyetemes emberi egyéni megvalósulásai ezek s ezért szent letjoguk van egyéniségük szabad éléséhez. A szeritistváni gondola' pedig ezt fejezi ki. Magyarország mindig népek hazáia volt, több nép lakóhelye. S a magyarság az zal bizonvította be valódi európai ságát, hogy e népeket meghagyta egyéni népiségük szabadságában bftl MAGYARORSZÁG C Vasárnap, 1912 februári. » Mi sem igazolja ezt jobban, mini az, hogy e népek fennmaradtak a maguk népiségében. A magyarsái a neki jutott földön őrizte az em beriség sokszínűségét igaz tiuma nistakent. line ez bomlik elénk, ha a magyarság, európaiság es humanizmus hármas egységét lörtenviűii leg elemezzük. Ezek voltak teljesít menyeink e uagy eszmény szolgalatában. S a jövő? Nem adiia'u..t fel sennni t belőle, sői még toko zolt hitlel és hűséggel kell kTarla nimk, nehogy egy szemernyi veszendőbe menjen örökségünkből a mai idők szörnyű viharában. Őrizzük Európát, a" humanizmust mimagunkat. Sokféleképp tehetjük. De nem utolsó módja az sem. ha ig> ek szünk öntudatossá lenni magunkban nemzeti szellemünket. Íz pedig nem megy másként, csak aín pos és részletes vizsgálatával: !tidománnyal. Talán mes lehet bocsátani a tudomány emberein k zt a rögeszméjét. Á városi muzeum sokszázados kőgyüjteménye továbbra is kint ázik és poriad a téli szabadban Sem a muzeumban, sem a Stefániái várban, sem a foga* dalmi templom alagsorában nem lehet elhelyezni az értékes gyűjteményt beugrásban. Erről nem nem tehet i múzeum vezetősége: jó néhány esztendővel ezelőtt megtette már a szükséges lépéseket az emlékkövek elhelyezése ügyében. Az akkori terv szerint a Stefánián lévő várat alakították volna át kisegítő múzeummá s ott helyezték volna el ezt az anyagot, . \ A vár „elejtése" .. , A tervet sürgette az a körülmény. hogy már jóelőre látható vol' hogy a múzeum épületének kibőví tésére nem nyújtanak alkalmat az események. Ezer más gondja-baje született a városnak s nem volt arr,-. ideje, hogy gondoskodjék arról a kincsről, amely birtokában van « amely egyszersmind ismét nagy ér rabja a nagyközönség rendelkezésé- téket képviseL A múzeum épületire álljon s ne legyen kénytelen meg- pedig — akármilyen kényszerű vál bújni akár a múzeumi padfás zugai- toztatásokat és átrendezéseket esz ban, akár a pince grádicsán és ho- közöltek is időközben — csökönvl< mályos folyosóin. Utoljára hagytuk sen szűknek bizonyult s így azt; • azt, hogy a múzeumi anyag egy ré- J érthető, ha a legnagyobb jóakarat sze, amely kövekbe vésve őrzi a le- mellett sem tudta a muzeum igaz tűnt ezredek történelmét, kinn kuk- ' gatósága máshová elhelyezni a so' sol hosszú idő óla a hónak, esőnek, , százéves emlékeket, mint a „szahalfagynák, zivatarnak kitéve a sza- térre". Ezért indítványozták, hov had ég alatt a muzeumbejárat alatti a lapidáris anyagot helyezzék el a (A Délmagyarország munkatársától) Közismert tény, hogy a szegcdi városi múzeum ma már túlságosan kicsiny ahhoz, hogy képes legyen befogadni azt a hatalmas anyagot, amely mint múzeumi érték rendelkezésére áll ennek a városnak. Hosszú idő óta a legkülönbözőbb megoldási tervek rajzottak a múzeum körül: szó volt egy időben — s ez a terv még ma sem alu-.lt el — a Somogyi-könyvtár és az Egyetemi Könyvtár egyesítéséről és egy másik épületbe való áthelyezéséről. Ennek a tervnek valóraválásával a múzeum hatalmas termeket nyerne, amelyeket berendezhetne a birtokában lévő anyag kellő átcsoportosításával, úgy, hogy a múzeumi értékek minden egyes da-