Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-22 / 43. szám

ítyty é&<zaUa a Díikantyábest... AUol ,,Uipötl<Mttcktyij. topját a U&Umusx tofM&tQyók ..* íléfi tHCítcáxtöcUndtek a „Tiilcs-katattdoU* vitájában (A Délmagyarország munkatársától) Alig több húrom lépésnél a helyiség szélessége, meg hosszúsága is, ilyenformán nem nagyobb ez a szoba egy börtöncellánál. A magassága még akkora sincs, érthető tehát némiképpen, hogy az a levegőmennyiség, amely pillanatnyilag ebben a helyiségben tartózkodik, alaposan elzárva a külvilág elöl, sokkal inkább teliive van holmi baeillusokkal és illatrcsieotkékkel, mint üdítő ózonná* Hust ember és három asztal A tyuknvi helyiségben mintegy hn'száJJ tartózkodunk. Hz már önmagában ts csodálatraméltó tény, az azonban még jobban magára vonhatja az emberi bámulatot, hogy miképpen tér el ebben a szobában a busz élőlény mellett még három asztal is. A három asztalt szintén az élőlények közé kell sorolnunk, mert egv pillanatig sinsenek abban a mozdulatlan nyugalmi állapotban, mint az asztalok általában lenni szoktak.- Lábukat esak » kegyelet tartja már összeköttetésben az asztallappal s így, ha egy-egy borospoharat, vagy egy-egy öklöt és kftiv ok öt ráhelyeznek ezekre a régi alkotmányokra, ugy hajladoznak, nye„erégnek. mozognak és lendülnek ki obbrg. balra, előre, hátrá. mintha valóban az élők világához és néni az élettelen anyagok kasztjához tartozónak. S ha az élőlények világában helyet keresnénk ezeknek az asztaloknak. mint a Linné-rendszerben a fövényeknek, akkor bízvást helyeztetnénk el őket a madarak között, tekintettel arra. hogy az asztalok a melléjük beosztott székekkel együtt cyafcartn repülni sz«M»k. Hivatalos látogatások TaUui a székek és asztalok gyakori repülésének lehet tulajdonítani azt a körülményt, hogy a helyiség neve a » Dühöngő* büszke ne\él viseli. Nem aIIalánosán ismert neve ez. ennek az 'vóheíyiségnek és ennek folytán limes is kilógatva cégérként piéhdarabra festve; ez a név csak ráragadt minden jóváhagyás nélkül. Elég messze fekszik a város központjától ahhoz, hogy bizonyos egyéni kezdeményezések sikerrel kecsegtessenek atekin1(1 ben, bogy a csendre és rendre ügyelő hivatalos közegek mar csak akkor jelennek meg, amikor a Dühöngő hihetetlen gyorsanággal kiürült és a környéken mindenütt csend és nyugalom uralkodik. Mert nagyritkán az. tó előfordul, hogy a szokásos látógutókon kivül oivan egyének is megjelennek a helyiségben holmi hivatalos ellenőrző körút során, akik bizonyos alkalmakkor mindent elkövetnek, hogv ezzel a heK iséggel térfogathelileg csaknem megegyező, lényegében azonban ettől teljesen különböző helyiségbe juttassák az ittenieket... „Ur manusz a lyukban..." Fel akartuk venni az, évek óta őrzött micisapkát és gyapjúsálat. Arcunk eléggé borostás volt ahhoz, hogy Maionképesnek véljük a Diihöngöbcn való megjelenésre. Cipőnk is pucolatlan. ruhánk is gyűrött kellő mértékben Mehetünk. Társunk: Okos Kara azonban azeliden fejhevert. — Hova gondolsz ipsze, igy akarsz •Ijönni?... Felvetette velünk a Jegféfltettebb" fc legszebben kivasalt ruhánkat, kiválasztotta a legdrágább nyakkendőt, fejőnkbe nyomta azt a kalapot, amelyben még a régi világból megmaradt eimke igazolta »/. eredetet, kisuvikszollatta cipőnket. Még a körmünket is meg kellett tisztítani sebesen. — Így la, fiksz a pofa — mondta Ol-os Kara. Neki voJt igaza. És nekivágtunk ketten az. éjszakának Gyalog mentünk, nem azért — mint ahogy Kara mondta —-, lioay egy-két pengőt beljebb tegyünk, va-, gyis megspóroljunk, hanem mert nem kell tudni a konflisnak azt, hogy hova megvünk. Mert a ló igen okos állat. A Diihöngőig jó háromnegyed óra volt nz ut. Először egy ajtón be kelleti menni, aztán le kellett menni és végül föl kellett menni. Helyben voltunk. Kara a lábával és könyökével lökte be az ajtót. Sűrű füstbe léptünk; mintha valamilyen tűzvész utófüstje terjengett volna a levegőben. Minden fej felénk fordult. „— Szervusz Okos! Hangok, köszönések lökődtek felénk innen is. onnan is. Kara szótlanul tett két lépést a szoba közepéig, aztán egyetlen intésére megürült hirtelenül az egyik asztal. Az asztal körül ülő öt-hat ember átlépett a szomszédos asztalokhoz. Ugy látszik. Okos Kara császár a Diihöngőben. A néhány percnyi csöndet morgó hang szakította meg. _ Ki e hé? — A kérdező szeme felém pislogott s aztán Okos Karára csúszott várakozóan. Kara eem felett azonnal. Előbb bort rendelt hangos szóval, hatalmas öklével az asztallapra ütve. Mikor fölvette az öklét, az asztalon maradt a bor ára. Itt előre kell fizetni, mert nemvárt események esetleg meggátolhatják a vendégeket abban, bogy fizessenek. Okos Kara csak ezután a müvelet után fordult a kérdező fele. — Barátom ez itt. — És rámmulatott. — Uj manusz a tyúkban... Matyi, a matróz Most már Végleg megtört a csönd. Ha valaki Kara barátja, akkor »Oké*. Az asztalok melletti emberek lassan felemelkedtek és mellénk léptek. Sorra kezet fogtunk egymással. — Van-e lé a frejernál? — kérdezte egy sötét pullóvcrbe öllüz.öti mSer. Bő, lebegő nadrágja volt, anteiv öv nélkül is megtartotta eredeti helyét a kissé legömbölyödő hason, ameiyet azonban n legnagyobb rosszakarattal sem lehetne pocaknak nevezni: inkább afféle segédeszköznek a verekedésnél, amely nem engedi túlságosan közel azt. aki ütni akarja a lebegő nadrághoz és a sötét pullóverhez tartozó embert. Ez az, ember Mátvi, a matróz. Sokszor ott lehet látni napközben a Tiszaparton Nézi a vizet és az uszályokat. Egész napon át nézi. Este aztán eljön a Dühöngöbe. Télen nem sok munkája akad, nyáron azonban nagy sürgésforgás az élete. Kirakodásnál, berakodásnál alkalmazzák és hasznosítják kétségtelen szaktudását. Régi matróz, Fiumében kezdte a szolgálatot: a sors később még Rélametika partjaihoz is elvetette. Regeket mesél erről a szárazföldi patkányoknak, hihetetlen lenézéssel a hangjában. — Van-e lé a frejernál? — kérdezte mégegyszer, nehogy azt Higyjük, bogy esetleg ez a kérdés el sem hangzott, vagy hogy ezt a kérdést más tette föl és nem ö. Lényegében azt jelenti, hogy van-e nálam, az uj fiúnál .pénz? — Van - jelentem ki határozottan. A csau . meq a tintás levegő Matyi ugy vette ezt a tényt tudomásul, mintha a vilᣠlegtermészetesebb dolga lenne. Mert ha történetesen azt telelem, hogy nincs és esetleg valóban nincs, akkor Mutyi, a matróz egy pillantásra sem méltatott volna tovább s legfeljebb az lett volna nz egyetlen cselekedete velem kapcsolatban, hogy »spitálba< küld egy jókora matrózökölcsapássai. — Egy zivatart — rendelte meg ellentmondást nem tűrő hangon az itókát A bor mellett aztán megered a nyelve. — Keptónál vesztegeltünk mesélte. — A bárka olyan tengeri t ragacs volt, amilyennel még egy kád vjzbe se lenne merszed öcsém ráereszkedni. Minden tagja rccsegc'.tropogott, mint a babámnak, ha betegre ölelem. Keptón, az magyarul Fokvárost jelent, lia nem tudnánd, oszt persze hogy nem tudod öcsém. Este értünk oda. Két ladikkal partra mentünk a kikötőben. Mit meséljek, milyen szép az a város!?... Hiába is mesélném, hülye vagy te ahhoz öcsém, hogy megértsd. Gondolkozott egy kicsit Matyi, a matróz. Aztán újra beszélni kezdett. — Mondom, kiléptünk a partra. Ilát belémkarol egy nő. Nem olyan nők vannak ott. mint itt. A bőrük öcsém olvan, mintha barna cipőpasztát kent vóna szét rajtuk a nap. Ruhára is kevesebbet kell ararfejé költeni, mer meleg van. meg oszt a ruha felesleges is, ha matrózzal tanálkozik a nő. Mondom, belémkarol. oszt megyünk. Irtó tintás volt a levegő (magyarul azt jelenti: sötét volt). Ahogy megyék a csajjal, a sötétben, elémvág ám egy ipsze. Nem láttam, csak abbu tudtam, hogv itt van. hogy a mejjemen ériztem ökíit. Vagy kettőt ütött Többet má nem üthetett. Behúztam neki i'ary fütyülőst. Mikor oszt feküdt, külön kitapogattam a sötétben á fejit; oszt belerúgtam. Elébb jól kimértem a távolságot. mer nem szabad téveszteni. A esaj szótlanul állt mellettem a sötétben, aztán heb'mkarolt a munka ( után. i — A tied vót e'? — kérdeztem tőle persze a saját hazája nyelvén. — Mer hogy ugy nézem, .ez se ko} pog be jó darabig hozzád... Tgy vót, A többit cl se mondom, A vén tengerész bahadáia Hallgattunk. A hallgatást gyanúsnak vélte Matyi, a matróz, mert megszólalt fojtott méreggel a hangjában: — Nehogy azt hidd, hogy gejlózni akarlak, kérdezd meg akármelyiket, hogy mind igy igaz. Bólintottunk. Elhittük az utolsó szóig, bizonygattuk. Erre az öreg matróz megnyugodva énekelni kezdett. Egymásután jöttek az ajkára a régi matróznóták. Őr búm izs tzs öusn Őr hóm izs tzs diiiiiip... Vili fiiil nóu imóóóusn ez on icsvi sliiip... — Magyarul nem is tudom, valaKeresse fel az első emeleti bútorcsarnokot Kárász-u. és Kölcsey-u. sarok " 1 Keresse fel az első emeleti bútorcsarnokot Kárász-u. és Kölcsey-u. sarok ahol szebbnél szebb k u rri b in á 11 szekrényeket, modern hálószobákat ebédlőket és iparművészeti stílbútorokat vásárolhat a legelőnyösebb árért. Az eladások kizárólag esak az emeleten történnek, mert utcai üzlethelyiség nincs. — Vételkényszer nélkül tekintse meg a gyönyörű bútorokat A » METEOR* GÖLLLÁRÜZLET FELETT. ' 177 ahol szebbnél szebb k u rri b in á 11 szekrényeket, modern hálószobákat ebédlőket és iparművészeti stílbútorokat vásárolhat a legelőnyösebb árért. Az eladások kizárólag esak az emeleten történnek, mert utcai üzlethelyiség nincs. — Vételkényszer nélkül tekintse meg a gyönyörű bútorokat A » METEOR* GÖLLLÁRÜZLET FELETT. ' 177 KESERŰVÍZ rá*;;' r~ •• v,, hogy ugv van. hogy: otthonuk a« óceán, a' mélység és nem félünk, haj alszunk rajta. Az.tán a Vén Tengerész balladája® énekelte cl Matyi, a matróz. •Rézsut dűlt az, árbóc. tat lemerül És mint aki vad hajszán menekül bár elér a hullám és tovább löki a hajót, mely egyre előre (art^ Ki látott ily vihaítv..* A tengerészdalt együtt énekelte vea lc a szoba minden szárazföldi patká? nya. Egy érthető előadás Most Lajcsi a kártyás kezd beszéli . ni. >Apró* élményei kerülnek teríték* re: hogyan Hiúzott be egy manuszi* a szolnoki állomáson. Hagyta nyerni először, aztán elvitt 800 pengőjét. Okos Kara is szóhoz jut. — Nagyon le voltam égve —-mondj ja általános figyelem közepette. Tiszla tre voltam. Vermagiirc leszek: a!>ha lett íré a jakkom, hogy egyszer hal* lom: ruhiszkodnak a Malom-utcában. Le* bújtam a késes vagabundok közéi oszt elkezdtük keverni franko a doR got. Belém is szaladt egy bicska. Mire a esingó jött, már tiszta tré volt * ruhára. Gondoltam: igy nem j&rkúlhutok az utcán, kell valahol ruhát pörkölni. I.ehajlakottam a gyenesre. !edobtam a jakkomat, föl a vizijakk' í és elkezdek a Dunába svimmelni. Nc» aztán látom, hogy egy bokor tövébert rakja egy nő a ruhát. Mikor elmenj kispriceeítem a partra, rácsapok a rctikre és elkezdem kcgljzni a matert: Ahogy lakizom, találok benne fél ki* lósat, meg egy kilósat. Hogy jön alet . a gyenesre az. akinek fél, meg egy! 'kilósa van a rétikben? Lé már volt, J netrt leszek már balbinusz toproitey. Nem fogok lejiuistálkodni sehol se. Először beujitottam a jakkot. Mikor már nadrág volt, kell egy topogó ir. Lehajlakoltam egy frájerhoz, topogóüzlete van a körúton, oszt kipörkőlletn egy topogót. Volt már mindenein, mellettem este a spibe surbliziri. Raj teszek a markocólók közt. El is ment* lem, volt ott zébak, mackós pajtás, meg minden egyéb. Lekevertünk frankó egy ferblit. a lé elúszott. Megérő® tozlák az ügyet, én már csak ütni tudtam. Levertem a pityókokon a veszteséget. Nem voltak erősek, csak ió futók. Az meg aztán a legjobb, hóuy Fülest rakták be a Hotel Jerikóba. & Marké-utcában .. f Va Kari gyűjtött) aztán doliánvt nekem. Igy jöttem le. „Eszik már,. ,'* Ájlatosau hallgatta mindenki a«" ivóban Okos Kara elbeszélését. Mi is megilletődve hallgattuk. Ha valaki nem értette volna ezt a beszédet, azi azonnal kihajították volna a hóba, A bor jó hatással van a lelkek ra cs igy egyre lelkesebb volt a hangulat. Okos Kara a fogával emelt fel egy széket és ugyancsak a fogával —« kézhozzáérintés nélkül — a sarokba! vágta, ila a fogában, az ajkaibail ennyi erő van, mennyi lehet a karjaiban? Ezért császár ö a Dühöngőbcrf, Egyszeresük megszólalt a Lapost — Frájer, lenn van egy émber4 napszámosféle, aszongya nem evett. Nem evett még máma. Nem szólt többel a Lajos, csak le* ült az asztalhoz. És lassan minden asztal mellől felemelkedtek a Hakók* és egy kalapba összegyűjtöttek sofcl megfeketedett és fényes pénzdarabot. Lapos felemelte a kalapot és eitüní vele. Nemsokára visszajött, újra leült — Eszik már... — jelentelte k| EGYSZERŰEN. MARON FERENC