Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-10 / 7. szám

l> E I. M A li í A K W H > /. 1 <. | Szombat. 1942 jannár 10. Beszélgetés a bíróval iascblor József Uiro ur igen neveit ies férfiú volt, hívták öt olykor a iép apjának is. Szeretett az emberekkel elbeszélgetni a dolgaik felül akkor is, ha nem bezáratásról volt a szó, tanácsot kértek tőle, megházasitsúk-c u gyereket, aki fencmód veszekedös és " szoldásővegckkel gavarkodik a táncban, — egyszóval kimondták Jóskára, hogy liiiön alkalmatos férfiú. De ismert is mindenkit, a kertelésre azonnal rájött és a hosszú szónoklatokat ugy liallgatta végig a félkar. iára támaszkodva, hogy bólintott is közbe. Aztán nagyot csapott az asztalra. — Nem igaz ebből tatám egy szó se! • — Nono, bökken meg Fekete Katufiék Márton. Hogy tudja igy kitalálni? A hosszú jegyzökönyveket nem szerette Józsep. akit lehetett, azt kiogyeztette, azzal is mennyi vesződség van. Ehun e, már elharangozták a delel. megtisztult a folyosó, pedig zsúfoltig volt néppel, szigorú haragosokkal, irigyekkel. A bíró maga is ki van merülve, seregszemlét tart az Írásai felett, mikor észrevesz a sarokban valakit — Hát kend? Tán megidéztem? — E/ngem? _ kérdi Istenes Lőrinc. Éppen hogy nem. — Akkor mit akar? — Csak begyüttem. Magesik ez inaskor is. mással is, sincs benne fcitünőség. Lőrinc azonban közelebb lép, némi konfidenciával az asztalnak támaszkodik. — Mert tuggva, ez az idő a legrosszabb. A földmunkát elvégeztem, a szöllőt betakartam, hát mit csináljak? — Hm, mondja a biró és máris nem hallgat oda. Gondolja magában: beszélni akar az atyafi, hát tessék Istenes Lőrinc töröl egyet a homlokán, ugy folytatja. — Akinek nincs jószága, aludni mehet a tyúkokkal. Á petról drága, maguknál is csak ugy, mint minálunk, de hát igaz is, a botos sc adja olcsóbban a pántlikát. Mindenét feleszi az ember — Fel az, mert ahhun van kedv-e, — mondja biró és tovább bogarássza az írásokat. Lőrinc nyel egyet. — Mindég aszbnta az édesapam, hogy legjobb idehaza s ha nincs az smher rákényszerítve, ne menjen idegenbe Láti-e, hogy a félszemem hibás? Régótátul nem jó, a hátam közepin is cipó van, azér nem köllöttom katonának. Mit csináltak volna ott a magamfajtával? — Az már igaz, hagyja ra a biró, körülbelül belenvuaodva a szóáradatba. — De mii lehessen tenni? — kesereg Lőrinc. Mongva. maga okosabb, mert oskolákat inrl. mit lehet tenni? — Semmit, feleli sarokhaszoritottan a biró és kézmozdulattal seper, a szavait megerősítvén. — Semmit? — támad Lőrinc., abból nom cinek meg a gyerekek A semmiből szeleteljek nekik kenyeret? — Igaza van. atyámfia, nem ngy gondoltam. De bizni kell a josagos atvnuristenben. majd kiegenyeseaik minden. Legyen maga is békességben, os/t menjen most szépen haza a csaló rdjúhoz. — Haza? üda nem mck. — Hát? — Kubikba akarok menni, nagyon liinak. meg is fizetik a fáradságomat Ez a legalkalmalosabb keresel, mert haza is lehet helüle küldeni. Igaza van tatám, sóhajt nagvot n biró. mióta a világ megvan, aikalmatosahh kereset ennél nem találtatott. Lőrinc felveti a fejét. — Maga is azt mondja, hogv menjek ? (Nó. gondolja Józsep hiró. immár híreimének utolsó roncsaival, itt a jó alkalom s ha ezl is ftlszalaszto-r végem van.) — De még mennyire mondom! Ha kendnek volnék, árva minutát se várnék. hanem repülnék már is. mint s puskagolyó. — Jó napszámot adnak. — Akkor meg éppenséggel síelni tel), mert elkapkodják az orra eiül. — Igazán menjek 1 — faggatózik s-ig fpvr» Lőrinc. — Hallja, tatam. kiált most mérgesét a biró, V8n ám nekem más dolgom is, nem azért fizetnek, hogy magával aprítsam haszontalanul a szót. Hát Isten áldja, hasznos munkát, esztendeig ne is lássam. Istenes Lőrinc kezet nyújt. — Aztán semmi harag! — Nem vagyok én olyan ember, mondja a biró, ne féljen semmitől, amig engem lát. Végre elmegy. A követke/.ö héten pedig csendörök keresik Istenes Lőrincet. mert nem jelentkezett bizonyos hat hónapok kitoitesére, amit egy mtsik biró szabott ki rá. — Jaj, lelkem, mondja a felesege. I egy tapodtat sc fárasszák magukat." A tekéntetes Taschlér Józsep járásbiró ur eresztette el szömélyesen jelenleg és megesküdött a hét szentségre, hogy nem haragszik meg. akármi történik is. | gas-zkodiiak minden lap árastfáeühoz. A rikkancsháborúság végső kimenetele elé érdeklődéssel tekintenek. jW RikkoMsUá&óAU itotdÍMSCtyi tHÍUtne<z#6Mll A vz&tytdi iikkoHCS&k kUnöndották, Hton UUtl tnegüttoHÍ nekik tyyes lóságok áeusitÓAÓt (A Délmagyar ország munkatársától) Különös rikkancs háború fejleményeiből születtek móst akták a szegedi rendőrségen. Az ügy szálai néhány héttel ezelőtti eseményekre nyúlnak vissza, amikor Szeitz Ferenc szegedi hírlapbizományostól több budapesti lap megvonta a szegedi terjesztésre vonatkozó megbízatást és átadta azt egy másik hírlapterjesztési vállalkozónak. Az ügy fejleményeinek megértéséhez tndni kell, hogy a budapesti lapok terjesztését a szegedi hirlapbizományosok nagyrészt közös rikkancsszervezet útján bonyolítják le, vagyis a rendlkezésre álló rikkancsgárda egyformán kihord és árusít minden lapot, tekintet nélkül arra, hogy azt melyik szegedi bizományos terjeszti. Az említett esemény után néhány napra a szegedi rikkancsok panasz tárgyává tették, hogy a Szeitz-cóff részéről azt a felszólítást kapták, hogy ne hordják ki és ne árusítsák szokat a lapokai — többek között a Magyar Nemzetei —, amelyek a Szeitz-ccgtől megvonták a megbízatást, mert ellenkező esetben nem kapják meg árusításra azokat az újságokat.. amelyeket továbbra is a Szeitzeég terjeszt. Mivel keresetük egy része a Szietz-cégtől származik, kénytelenek engedni a felszólításnak és beszüntetik az új bizományosnál lévő lapok árusítását. Ugyanilyen felszólítást kaptak a szegedi trafikok is, amelyeknek egy része szintén beszüntette azoknak a lapoknak árusítását, amelyeket nem a Szeitz-cég terjeszt Szegeden. Időközben azonban néhány rikkancs saját kereseti lehetőségének megrövidítését látla ebben az akcióban s ezérl ki jclentetle, hogy továbbra is árusít és kihord minden lapot, tekinlrl nélkül a bizományos kilétére. A harc most azt az ujabb eredményt sziilte. hogy ezek a rikkancsok nem kaptak árusításra újságot a Szeitzcégtől. Tgy elestek keresetük egy jelentékeny részétől, ugyanakkor azonban a budapesti lapok is elestek attól a lehetőségtől, hogy Szegeden mindenhol és minden rikkancs árusítson minden njságot. A kitört rikkanősháború közben a ..Pesti Újság" című nyilas lap önálló működésbe kezdett, megvon va megbízatását az új szegedi biztunáuyi vállalkozótól Ténykedésében azoubau szembetalálta uzagát azzal az, in!#x,ko.l«ssel. * ru< I v rint a rikkancsok nem kapnak más lapot, ha azt árusítják, amely nincs a Szeitz cég birtokában, hogy a lap árusításában fennakadás nc történjék, azért a szegedi nyilas szervezet szembehelyezkedett — a Szeitz-eég intézkedésével és harcot kezdett Szeitz Ferenccel, a nyilaskeresztes párt helyi szervezetének tagjával. A most már teljes erővel dúló rikkancsháborúság újabb eseményeként a szegedi rikkancsok megbeszélést tartottak egyik feketesas-utcai vendéglőben. A megbeszélés eseményeképpen kihirdették egymás között, hogy minden lapot árusítanak s ha emiatt Szeilz Ferenc. megvonná löliik a nála levő lapok árusítását, akkor vállalják az ezzel járó veszteségei. mert nem ha'Iundók csak egyetlen bizományos rendelkezésére állani. Emiatt feljelentés érkezett a rikkancsok ellen a rendörségre gyűléstartási, munkabeszüntetést és egyéb rímeken. A rendőrség folyosóját pénteken délelőtt ellepték a szegedi rikkancsok. Ugyanakkor Szeitz i Ferenő megjelent a rendőrségen és , új rikknnesszervezet létesítése céljából rikkancsigazolványok kiállítását kérte az általa megnevezett új rikkancsjelöltek részére. Ezzel tehát a meglévő szegedi rikkancsokon kívül új rikkancsszervezet felállítását kezdte meg. amely már Vsak az ö rendelkezésére áll majd és csak az ő lapjait árusítja. A rendőrségen kihallgattak több nyilas szervezőt is. akikre vonatkozóan az a gyann merült fel. hogy - ők buzdították a rikkancsokat a munka abbahagyására. A rikkancsok hangoztatják az eseményekkel kapcsolatban, hogy nem ők szüntettek meg a munkát, hanem Szeitz Ferenc hírlapbizományos nem adott részükre lapot azért, mert a nem nála lévő lapokat — többek között a Magyar Nemzetet — is árusították. Erre vonatkozóan írásos bizonyítékokat is terjesztettek az illetékesek elé. bejclentvény, hogy kötelezvény aláírásával akarták rábírni őket arra, hogy más lapot, ne árusítsanak, Csak amelynek terjesztési joga a Szeitz-Cég birtokában van. Hangoztatják. bogy az ügy bátamögött semmiféle politikum nincs, csupán kenttérkercseliik biztosítása érdeké ben voltak kénytelenek azt a batá rozatot hozni, hogy minden lupa árusítanak Szegeden. Mindnyájai szegéuy emberek, akiknek tuindei fillárr» srüktétrük van és íjtv r«^ "ÜX evőeszközök kaphatók Berndorfí alpakka 1Ő2 Hungária edényházban Tisza Lajos körút 55. (Mihályi fűszerüzlet mellett) Fillérekért dolgoznak a színházi jegyszedők és ruhatárosok (A Délmagyarország munkatársától) Egyik budapesti a napokba* cikket iri a színházi jegyszedők és ruhatárosok kicsiny keresetéről. A cikkíró rámutatott, hogy a jegyszedők és ruhatárosok elete csaknem teljesen a borravalóra van alapozva, mert az a néhány fillér, amit a színháztól, illetve a ruhatái bérlőjétől kapnak munkájukért, legelemibb életszükségleteik kielégítésére sem elegendő. A szinházi jegyszedö és ruhatáros helyzete vidéken sem j°bb, sőt ha egyáltalán lehetséges nagymértékben rosszabb. Szegeden, az ország második városában például, ahol a szinházi vállalkozó hatalmas városi szubvenciót élvez, rezsiköltségeihez merten elég nagy bevételekkel rendelkezik, pár fillérért dolgoznak a szinházi jegyszedők és ruhatárosok. A szegedi Városi Színháznál 1® jegyszedö dolgozik, a legnagyobb részük már évek, sőt évtizedek óta alt a színház szolgálatában még most isi azért a pár fillérért, mmt óvtekei ezteJMl az >olcsó világban- megszabtak számukra. Esténként 4U fillért, délutáni előadások után pedig 00 lillérfl kap egy-egy jegyszedő. Ez az összeg még a boldog békében sem volt nagy, most pedig, amikor báromszorosára drágult az élet, túlságosan is eljelentéktelenedett. Már akkor is méltánytalanul kevés volt ez a pár fillér, amikor megszabták ezeket a fizetéseket, most pedig a szociális lelkiismeret felébredésének korában, amikor a korniányhatóságok rendeletekkel és törvényekkel biztosítják az alkalmazottak" jobblétét, szinte hihetetlennek tűnik ilyen alacsony munkabér. Különösen akkor, amikor a színház olyan vállalkozó kezében van. aki léptennyomon szivesen hangoztatja, hogy, ennek a felébredt lelkiismeretű kornak az embere és színházát keresztényi szellemben vezeti. Vájjon a kereszténység szellemével egyező félnapos éjszakába nyúló munkáért 70 fillért fizetni — ha történetesen délutáni cl<L adást is tartanak? Még inkább kitűnik ennek a helyzetnek az antiszociális volta, ha tekintetbe vesszük, bogy hetenként 10—11 előadás után 3 pcagö 35 fillért kap egy-egy jegyszedö. Azért csak ennyit, mert még az OTIjárulékot is levonják fi/.etescböl. A szegedi jegyszedők még ma is szeretettel és becsülcsscl beszélnek vifea Bánkv Róbert igazgatóról, ö volt az egyetlen Szegeden működő színigazgató. aki nem fogta le tőlük az OTI-t Csodálatosképpen a 30 százalékos fizetésemelés áldásaiban sem résiesiilnek a szinházi alkalmazottak. Minden foglalkozási ágban, a legkisebb kisegítő munkaerőnek is megfizetik • rendeletileg előirt 30 százalékos pótlékot, a szinházi alkalmazottak azonban nem kapták meg ezt az őket i« megillető emelést. Szükséges volna, hogy illetékes hatósági közeg tisztázza a szinházi jegvszedők helyzetét és a szociális lelkiismeret is felébredjen velük szemben.