Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-25 / 20. szám

MAGYARSÁG, EURÓPAISÁG, HUMANIZMUS Mindenekelőtt örömmel köszöntöm a IJélmagyarorszagnak azt a cselekedetét, hogy a cimben foglalt három, egymással természetszerűen egybefüggő kérdés nemzetnevelői célzattal való megbeszélésére cikksorozatot kezdett, bizonyságául annak, hogy ilyen komoly kérdések megvitatása egyáltalán nem szorítkozik a budapesti sajtóra és hogy Szeged keresztény értel misége, mindenkori hagyományaihoz ni ven, megértéssel és igy érdeklődéssel viseltetik az ilyen nemzetnevelői törekvések iránt Ha már most Kerényi nagyértéftü, bár erősen esztétikai jellegű índitó cikkének bevezetéséhez igazodok, ahogyan a parlamenti szónok igyekszik belekapcsolódni az elölte szólónak beszédébe, akkor én is abból a szempontból vetem papírra alapvető mondanivalóimat, hogy milyen legyen a magyar szellemiség a mostani világháború után kialakulandó Európágan? Feleletül mindjárt ideírhatom: találjon vissza a maga egyetemességében is ahhoz a jobbik énjéhez, amely állami és nemzeti létét Szent István király óta mindig is a szónál/ igazi értelmében értett európaisághoz és ezzel a humanizmushoz kapcsolta és amely, ha sokakban megfakult rs az utóbbi évek hányl/ódásai közepette, a nemzet nagy többségében és korunk legjobbjaiban változatlanul él, ha nem tud is mindig kellőképpen megnyilatkozni. Akármennyire elkopott is sokak bűnéből a keresztény megjelölés, azt kell mondanunk: legyen az uj Európa és benne Magyarország minél keresztényebb s akkor nemcsak igazságosabb, termékenyebb és boldogabb lesz az egyéni és nemzeti élet, hanem magyarabb lesz a magyar, európaibb az európai és emberségesebb az emberi élet általában. Aki a cikksorozat témájául fel irt bárom kifejezés mindegyikét lé nvegiles vizsgálja, mind a három Irta: Lendvai István nak mélyén a kereszténységet találja, mind a háromnak csak a valóban keresztény gondolkozás és érzület lény körében van meg az igazi értelme. A magyarságot nemcsak a kereszténység mentette meg a korai enyészettől, hanem egylelől történetének legszebb lapjait éppúgy nem lehet elválasztani a keresztény lélekalkattól, mint ahogy nemzetegyéni sajátossága a l/ercszlénység, ezzel a valóban európai élet megvalósításában adódik, másfelől történelmi hivatása a keresztény Európa őrálló bástyákéul való védelme, lehető továbbsugárzása Ázsia felé. Az európaiság ugyancsak elgoudolhatallan ama keresztény évszázadok nélkül, amelyek már a pár tatlan neml/atolikus kulturtörténészek beismerése szerint is a barbárság minden testi-lelki maradványa ellenére hatalmas nevelő, igyekezetet jelentettek a ' nemzeti különbségek mellett is lélekben egységes, a kereszténység nagy szellemi-erkölcsi erejével összefogott Európa, tehát az ^európaiság* kialakítására. Humanizmusról abban az értelemben, hogy az ember ne ordasfarkasa legyen ember testvérének, hanem Istenben testvére minden természeti elkülönböződés mellett is, hogy az ember jó patrióta legyen, de azért ne tekintsen mindenkit kétlábú állatnak a Vá. ros vagy az Impérium sövényein tul. Hogy az embereszmény a legmagasabh szellemi erkölcsi képességek kiélését, érvényesülését, uralmát jelentse és mégannyi háboius válságon át is a »par christiana*> a keresztény béke felé való igyekezet legven, megint csak azóta lebet egyáltalán beszélni, mióta a* Evangélium hirdettetik és csak addig és ott lehet, ameddig és ahol az Evangélium í/i nem rekesztődik az élet valóságaiból. Mindezzel nagyon megfér azoknak a szellemi értékeknek továbbkeringése az európai életben, amelyeket a klaszszikus Athén és Róma öröksége jelent s amelyek átmentése ismét az Egyház érdeme, de amelyek változatlan, nyers átvétele nemcsak erőszakolt, eleven életre képtelen ábránd volna, hanem ha tartósan megvalósulhatna: hátrálás attól a keresztényi magasságtól, amely te Európának felérkeznie kell, de ahova csak az örök elvek felé való előretöréssel és nem még a mai hely zethez képest is hátrálással lehel. Ami a magyarságot illeti: azon soha nem mull Szent Istvánnak és nemzetének megkeresztelkedése óta amaz igaz európaiság és vele humanizmus megvalósulása, amely a keresztény középkorban olyan nagy hajtóerő, olyan nemes törekvés volt s amelynek széthullását éppen nem az igazi kereszténység megvalósulása, hanem annak egyre ijesztőbb megfogyatkozása okozta. A magyarság minden csalódása és szenvedése után is az európai humanizmus szellemiségével volt alapjában átitatva azokban az esztendőkben is, amikor európai és humanisztikus szinezetü jelszavak örve mögül husz esztendő trianoni barbársága szakadt rá. Akármi történt is az elmúlt tiz esztendő a'at! a magyar lélekalkat nagyjában ma is olyan, ma is tud és akar »eniber fenni az embertelenségben* de egyre inkább állami és nemzeti érdeké is, hogy az uj Európa szeltsmet éiKezett I) £ | MAGI A H U H N /. A <> Vasárnap, 1942. január 25 WIENER MESSE (RICSI VÁSÁRI tiszta GYAPJUFONAL Paiíai hezlmnnkaüildbc KigQó-uíca 4. 1942. március 8.-15. Vízum- és vasúti kedvrzméflyeJt Jetenlkeíéw határidő: jcmyár 31. Clf'EAWLACtJSTTÁST WVtffti a WIENER MESSE magyamrszégi kirrnár'fsége, Budapest, V., Vörösmarty-tér I. T. 186-800. Kérjük az 1. t résztvevőket, hogy jelentkezésüket * legközelebb cső IBUSZ MÁV HÍV. Menetjegy irodában nyújtsák be, mert csoki* leme az övéhez hasonlatos legyem. Mert csak az a lelkiség, amely tudja, hogy a valódi, a mélyreható, a tartós átrendezés elszakíthatatlan feltétele az erkölcsiekben való megújhodás, megigazulás, amelyei _ X II. Pilis pápa karácsonykor meghirdetett, csak az tudja megérteni a pápa másik tételét is: azt, hogy a nemzetek létjogosultságát _ non? mennyiségi, hanem szellemi-erkölcsi szempontok szerint kell mecih ' ni, a Teremtő által minden égvén nek, családnak és nemzetnek meg adott természeti jog és nem a pillanatnyi hatalom álapján. íme, a valóban keresztény Eurc pa mint általános emberi és főkép pen magyar érdek. De a hozzá va ló jogán az egyéni és nemzeti életnek áz a kereszténysége, amelyben eleven egység az igazi magyarrá; európaiság, humanizmus. Juhász Gyula olvasmányai A Baross Gábor gyakorlógimnázium kitűnően felszerelt tanári könyvtárának van egy régi, időrágta, szakadozott könyve. Valaha ide jegyezték be a könyvkölcsönzők neveit" Nincs érdekesebb olvasmány, mint egy ilyen könyv. Bár a lapok felső részére bejegyzett kölcsönzők nevei alig mondanak többet, mint a síremlékre vésett nevek: legtöbbje már ismeretlen és egykori viselőjük régen por és hamu, de az alattuk felsorakozó könyvcirnek úgy állanak, mint hűséges barátok, akik mindenkor készek a régi, az >egyetlcn« barátról valami érdekeset, valami meglepőt mondani. Mert, ha közhely is, de igaz, hogy madarat tolláról, embert könyvéről lehet megismerni. Zrínyi könyvtára a költő messze kimagasló európai műveltségéről beszél, Rákóczi könyvtárának szellemi fényénél írogatta Mikes Kelemen leveleit, a fiatal Magyarország harcosai nagy szellemek alkotásainak lángjánál edzették lelküket harcra a közöny, a köznapiság, a műveletlenség rémei ellen. A könyv multunk, jelenünk, jövőnk őrzője . . Vele születünk és véle halunk meg, Egy napon, ahogy az említett könyvet lapozgatom, nem minden megilletődés nélkül — hiszen több, mint egy Félévszázadon át váltakozó tanárnemzedékek szellemi táplálékának és munkájának őrizője — egészen véletlenül egy névre bukkanok. Egyszerű és rövid, mint a legtöbb magvár név Hangzásában nincsen semmi előkelősködö hangzatosság. De van valami belső Fmwp, melv örök fénvfoi i 'isát viselőjének szenvedésekkel teli gazdag magyar életétől kapja. Juhász Gyula, Mennyi emlék sokasodik e név hallatára! Még mint kis gimnazista a Somogyi-könyvtárban sokszor láttam könyvel/be temetkezni,' vagy a Tisza partján egyedül sétálgatni fájó érzéseket ébresztgető őszi délutánokon. Hányszor megállt a Somogyi-könyvtár előtt, hogy lelkébe vésse százszor, ezerszer az ő háládatlan, szerelmetes városának kacér, megvesztegető képét a Dómmal, a hiddal. a Tiszával. Juhász Gyula. Mennyi vers kísért bennünket szomorú zenéjével. Rímek csilingelőse közben látómászszerűen suhan el előttünk az örök Anna szőkeségének fájdalmasan tündöklő szépségében. A név alatt sorakoznak a kölcsönvett könyvek címei. Az első két bejegyzés a költő írása, aláírással: 1913 aug 12., 1918 okt. 1. Az utolsó bejegyzés 1919. jul. 19. Ez időközben 30 egészen különböző, de a l/öltő általános irodalmi műveltségére nagyon jellemző könyveket olvasott. Kilenc szer kölcsönzött. Különben költészeté ben is az itt olvasott müveknek két ségtelen nyomai vannak. Az olvasott müvek között német, francia és magyar alkotások szerepelnek, de vannak magyar fordítású angol eredetű müvek is. Legnagyobb részük irodalomtörténeti vonatkozású tanulmány. Érdekes, hogv az első munka, melyet kölcsönvett. Saitit-Simon: Méinoires. A Napkirály nagy századának legérdekesebb, leghűbb képét ezekben az emlékiratokban kaphatjuk meg. A rendkívüli írói képzelet erejével, történeti alakok és pillanatok élednek [ njrn benne. Ez alkalommal veszi ki Zrínyi Miklós költői műveit is. A > könvv első Ionian Zrínvi srckönn van. mely versre ihleti a késő utódot. Az arckép egész tónusa sötét s kissé dülledt szemek mereven néznek. Sötéten csillogó bogyószemed Mély száaadok éjéből rám mered, Mint keserű vád és komor panasz, Csüggedt szivem mélyébe villan az! (Zrínyi, a költő.) 1918. nov. 25-én veszi ki Arany levelezését és 1919. május 31-én Arany összes munkáit. Juhász Gyula és Arany János között lelki rokonság van, mely az erősen szemlélődő természetben, a realista hajlamban és az örökké ideges érzékenységben s az ebből fakadó halk melankóliában nyilvánul meg. (Baróti Dezső: Juhász Gyula. Szegeti. 1933. 46. 1.) Különben nines modern magyar költő, akit Arany csodálatos művészete, zengő nyelvzencje ne ihletett volna, ne tanított volna nemes hangra és művészi önmérsékletre. Hátha még belső rokonságot is érez a költő á Mester iránt? EblhőO az Arany-tenulmányozásbóí születik meg az 'Arany Jánoshoz cimü költeménye. Falusi csöndben, termékeny magányban Megint utódod lettem, nagy előd. A nyugalomban gazdag aratás van És én megállok csűreid előtt: Te vagy a költő most nekem ... Kosztolányi: Modern költők című müvét 1918. november 25-én veszi ki. Az európai költészet minden szépsége tárul ebben a könyvben az olvasó elő, ha kissé Kosztolányi-hangulattal is, de művészi és tökéletes tolmácsolásban. A ma költőjének szüksége van irodalmi hatásra, hogy ráeszméltesse önmagát lelke mélyén rejlő eddig méír öntudatlan érzéseire, eszméire. gondolataira és a példán felbátoroci va felszínre hozza azokat A következő csoportba a különféle történeti müveket sorolhatnám. Éber L.: Művészettörténeti olvas* mányok. Cantu: Világtörténetem. Czógler A.: A csillagászat történelmi jellemvonása. Beöthy: A művészetek története. Éber és Beöthy művészettörténeteiből merít a köliő — a művészi alkotások ihlete mellett _ mtellektuá lis benyomást. Ez idővel egybeesnek, lgv szólt Michel Angelo (V, ö. Éber; Michelangelo levelei 115. 1.) Himnus egy csonka Vénuszhoz, Gioconda, 1< soho pittore, Tiziannak stb. cimü költeményeinek megjelenése. Cantu Cesare 1801—1895.i Storia universale nagy művének 12 köteté' is kölcsönvette' Juhász. A mű nem tárgyilagos, adatai gyakran tévesei, de nagyszerű korelevenítö leírás" érdekke'ltők. Juhász Gyula történet vonatkozású költeményei megszülető sében Cantn nagv müvének bizonyosan része van. A költőt mi nem érdekelné még, ha nem a csillagok? De nemcsak á> érzelem, hanem á tudomány síkjár. is Nem meglepő, de érdekes, hogy a köl. tőt az ég, a végtelenség titkai tu(Írni ányos vizsgálatainak eredményei feltevései is szerfölött érdekelték A harmadik csoportba a különféle irodalmi vonatkozású tanulmányokat sorozhatjuk. Szilágyi Sándor: Rajzok és tanulmányok. — Werner: Lviik und Lyriker.' _ Koeppel: Byron — Barine: Alfréd de Musset. — Róbert Hessen: Shakespeare. — Péterfy: összegyűjtött munkái. — Vogü^ orosz regény. — Páter: ftorog tariiitinányok és Brandes (Georg Móri? ffaheté: ime kasmuj i-őh. i *n sen a