Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-20 / 15. szám

Nagy sfker jegyéken tartották meg a szegedi Vöröskereszt hétfői miisoros estjét {• Jíélniagyarorsság munkatársától) Ünnepi külsőségek kőzött folyt le héttőn este a Szegedi Vöröskereszt Egylet nagyszabású műsoros estje a színházban. A szánház nézőtere erre az ünnepi alkalomra jólesően megtelt, a hölgyek elegáns estélyi rnhái szinte dieatre parée-jelleget adtak a díszelőadásnak. A külsőségekben is megnyilvánult megbecsülés a Vöröskeresztnek szólt, amelv — különösképpen most. a háborús Időkben — nagyszerű munkásságot fejt ki és széleskörű ténykedésévél minden tekintetben kiérdemli I BftfflZICt háláját. Az est műsorát nagy gonddal és valóban szerencsés kézzel állította össze a fáradhatatlan, kitűnő rendezőség Mennyi buzgó igyekezet, szorgos és lelkiismeretes munka előzte meg a hétfő esti élőadást, milyen őszinte, nagy odaadással készült a rendezőség és a szereplőgárda erre a műsoros estre. Az előkészítő munkálatok már hetek óta folytak s a fáradozók étén ir. Csikós Nagy Józsefn& a Vöröskereszt délkerületi elnökasszonya kimeríthetetlen ötletességével, energiájával és munkabírásával mozdította elő az elmaradhatatlan sikert. De kitűnő segítőtársai is voltak: dr. Z s i vkovies Józsefné és örhalmy Károlyné. valamint Szabó János igazf

atő személyében, akik minden lelesedésükkel és képességűk legjavával munkálkodtak a hazafias célt szolgáló est előkészitésén. Valamennyiüknek szép jutalmuk volt az a melegé felejthetetlen siker, amely a Vöröskereszt műsoros estjet kisérte. A műsoros est zenekari nyitánnyal kezdődött, amelyet Fricsay Ferenc, a kitűnő karnagy vezényelt a tőle megszokott temperamentummal és ösz. szefogó tudással. Ezután Kiss Károly tanügyi főtanácsos, az erdélyi Vöröskereszt főmegbizottja mondotta el ünnepi beszédét a Vöröskereszt háhores munkájáról. A beszéd felölelte azt a nemes és áldozatkész munkaprogramot, amit a Vöröskereszt háború idején célul tűz ki maga elé és megvalósít Kiss Károly beszéde nyomán plasztikusan bontakozott ki a hallgatóság előtt a világégés tüzében emberbaráti szolgálatot teljesítő szerv, a Vöröskereszt nemes és áldozatos munkássága. A zsúfolt' ház közönsége őszinte tapsokkal köszönte meg a körültekintő és szemléltető előadást — amely után dr. Tóth Béláné szivhezszólo, csengő rimelésü verses-prológja aratott sikert Damássay Dóra hatásos előadásában. Megkapoan kedves és szép volt a vöröskeresztes élőkép, amelynek megjelenítői a következők voltak: dr. Nr agy őszi Ferenené, Lippai Józsefné, Jnhász Gyuláné, Horváth Edit, Rőhling Margit, Mikalecz Irén, Kátai Pál Erzsébet, Tichy Rózsi, Kerekes Aranka, Gallé Éva, Papp Péter, Széchenyi László, Naszocsik Viktor, Kovács Kálmán, Berta Pál, Kőit almy György, dr. Bokor Pál, Varga Zoltán. Matász Jenői, óaódi József, Szendrényi Emil és vitéz Könczöl László. Élményt jelentett Lengyel Gabriella hegedümüvósznö bárom koncertszáma. Schubert »Ave Mariac-ját, thoÍ

tin Mazurkáját és Huhay »Csárdaj«enotét* játszotta el kifejező, erőteljes tónusban és fejlett technikával; sok szívvel és brilliáns tolmácsoiókészségf

l. A simulékony zongorakiséretet ntos Kálmán látta el. Az ifin művésznő sok lelkes, forró tapsot kapott. Nagy sikere volt Bányász Emma magyar táncainak. Zenekari kísérettel, bajos magyar kosztümben és fiatalságának graciózitásáiva] adta elő szépen megkomponált táncait, őszinte tetszésnyilvánítás mellett A műsor egyik kiemelkedő száma vitéz Solymossy Jánosné közreműködése volt. Selymes, lágy alt-tónusu, hajlékony és tiszta, kulturált hangja a közönség legőszintébb elismerésevei találkozott. Verdi Trubadúrjának Asucéna-áriáját, a Carmen gyönyörű Habaneráját és két legszebb, régi mar

r énekünket, a »Szól a kakas már* a »Sej, haj, gyöngyvirág® kezdetű XVI. századbeli dalokat énekelte átérsatt r-*vé*»attel tm m isJ seeretetó•ek, mmeretémek ragyogó bizonyítékaként. Szünet ntáíi Strausz » Császár ke rtugő«-jét játszotta a katonazenekar F r icsay karnagy lendületes vezényletével. majd Munkácsy Mihály egyik halhatatlan romekmüvének, a »Tépéskészitők«-nek megelevenedésóben gyönyörködhetett ' a műsoros est közönsége. A szó nemes értelmében festői képet a következő szereplők jelenítették meg: örhalmy Károlyné, Orosz Zitta, Halmai Márta, Kovács Sándorné, Ne§ró Leóné, Szabó Erzsébet, Majsai Agláia, Leitner Herta, Mihalecz íren, Komlós Zsuzsa, Lugosi Klára, Erdélyi Erzsébet, dr Bokor Pál és ónödi József. A második részi is tartogatott művészi élményt: Tarjányi Ida. a kiI

uáló cunbalomrum eszuo A 11 a a a tjeza bangversenytaimlmányáí, CsajSkevszky Chanson triste-jét és Paf

anini: Capriceját játszotta azzal a ivételes tehetséggel, amellyel ez a fiatal művésznő a cimbalmot, ezt a magyarrá nemesfiit hangszert meg tudja szólaltatni és a tisztult zeneiség szolgálatába tudja állítani. A közönség kitörő tapsokkal jutalmazta teljesítményét. A kitűnőm sikerűit műsort Vándor Kálmán meghatóan szép, háborús tárgvn színműve, az »özvegv Varga Abrisné* zárta be. Az egyfelvonásos dramolettet a Kardoss-társnlat tagjai adták elő; Homm Pál, Somogyváiry Rudolf, Szánté Mária érdemelnek játékukért dicsérete! A« est jövedelme természetesen .a Vöröskereszt céljait szolgálja. A HO JATEKAI a szegedi utcákon, tereken és szobrokon Nyomozó utóm eltűnt, betakart és megtréfált képek wtán a téli fehér világban |> i- I. MA f. V A HO |t - l. A Í- P kedd, 1942. január 80. 3 (A Délmagyar ország munkatársától) Esztendők óta nem esett anynyi hó olyan rövid idő alatt Szegeden, mint a mostani télen. Január 6-án, Vízkereszt napján kezdett sűrű pelyhekben hullni az ég fehér pihóje s azóta alig néhány órányi, vagy ogy-kétnapi szünettel csaknem állandóan ontják a magasságok a téli „paplanbélést". A földet lassan-lassan méteres vastagságban takarja be a hó. Hermann Ottónak van egy megkapóan kedves leírása a havas mezőről, amelyen a vastag hóban megmaradnak az állatok lábnyomai. Küzdelmek, vad menekülések emlékei ezek a lábnyomok; mindent feltárnak. mindent megmutatnak, minden titokról fellebben tik a takarót. Megmutatják az állatok életét a téli mezőségen. Buzduljunk fel mi le ezen a hermannottói példán és sétál" junk végig a hó birodalmán: nézzük meg, mi mindent takart bc, mi mindenről rántja le a leplet a szegedi utcákon a hó, A jótékony hótakaró Állapítunk meg mindjárt a legelején, hogy a városnak, különösen s mérnöki hivatalnak ,jól jött" a hóesés. Menjünk végig, mondjuk, a Szentháromság ntíán: azonnal megtudjuk, műért.. Emlékezünk rá, hogy ezen az nrtcán sok más ütcatársával együtt — hatalmas lyukak tátonganak aa útközépen: az aszfaltburkolat folytonossági hiányai. Nos, ezeket a hiányokat jóakaró kezekkel takarta most be a tél. Sehol egyetlen mélyedés, sehol semmi lyuk: az egész utca összefüggő, nagyszerű, rendezett útburkolat kópét mutatja Amit a város nem tudott megcsi nálni esztendők alatt: megcsinált:, a tál néhány röpke hét folyamán. Brávó! Egy problémával keve sebb ..c A felffletwes lepel Vizsgálódjunk most tovább és nézzük meg: mit temetett el eddig a szegedi hó! ... A felsőbb ma gyár vidékekről befutó hójelentések arról szólnak, hogy a hómagasság ott csaknem elérte már, sőt egy-két helyen túl is haladta az egy métert. Szegeden erősen közeledik a félmé terhes: aíhst néhány dentímétar hiányzik már. Félméteres magasságban — mondhatnánk úgy is hogy mélységben — eltemetett ti' hát a hé minden éW és élettelen lényt A parkokban befödte a téli hónapokat is szabadon átélő növényeket, virágokat A Stefánia néhány alacsony bokra most a hó alatt éli téli életét. A park tükröket az útaktól elválasztó alacsony kis kerítések is eltűntek a szem elől. Moet egybefutó végtelen fehérség m egész park. nincs út és nincs ..Tilos m átjárás"-os terület A hó alá bújt a* a virágpárkány is, amely a Sjtefáuián a vár előtt őrizte néhány téli növény gyökerét ós zöld folyondárjait. A fehér takaró alá menekültek azok a tábláeskák is, amelyek a növénymagvak reklámjaiként szerepeltek a virágok között a régmúlt nyár idején. Jobb is, hogy a paplan alá húzták magukat ezek a táblák: emlékezünk még, hogy lenge kis nyári ruhába öltözött kisleány hirdette a virágmagvak kitűnőségét ezeken a reklám rajzokon. Most a hó alatt melegszik a nyárnak ez a kis pirosképfi kisleánya az ölében tartott virágcsokorral együtt. A hó alá került az egyik parkba* a írverekjdtseőtéren m a táblácska is, amely a játszóeszközök használatára való utalással hirdette, hogy „esak hat év®* aluliaknak" ... Ez a tábla leszakadt a Ián" oáról s most jóízűen piheni m mrrtt nyári fáradalmakat a játékokkal együtt. Mert a játékok is hó alá kerültek. Nagy halom hó jelzi az öreg fák alatt azt a helyet ahol nemrég még hatalmas homokvárak álltak. Gyerekek építették, gyerekek rohamozták meg és gyerekek dúlták szét Játszottak. Most hó van a homokvárak között Tói van, süvít a szól s a hó eltemette a nagy csaták színhelyét. A padok ülőkéjét is befödte a hó. Egynémelyiknek esak a támlája látszik már. Saerelmespárok aligha vetemednek most arra, hogy jobb ügyhöz méltó buzgalommal nyesegessenek szíveket és jelmondatokat a padokra. Mert hát nines az a nagy szerelem. amit le nem hűtené kellő fokra a hó és a hideg, ami körülöleli most a padokat a pparkban. —11 fok Celáig»t mutat a Egyik külvárosi utcában teljesen elmerült a hóban minden kút A fogadalmi templom előtt pedig eltűnt a lépgső. Sima domboldal lett a feljáróből. Virágok, padok, reklámtáblák, bokrok, játékok, tilost jelző tábláH és korlátok mind a hó alatt élik most az életüket. Külön világ es most: nagy az öröme, mert sikerfiit tökéletesen elrejtőznie a* emberek elől. A téli napokra megszűntek ismerőseink leifní, egyszerűen eltfrntö^, sut sem tudjuk, hogy a világon vannak. Lebet. hogy éjféli órán, amikor minden tisztességes emberfia m igazak álmát alussza, ezek az eltűnt, hó alá temetkezett dolgok bizalmas összejövetelt tartanak 9 megvitatják az aktuális kérdéseket., TJebiet, hogy nagy vigasságot, téK dárídót is Csapnak annak örömére, bogy a hó megőrzi és elkülöníti most őket az emberek világától. Brülnek a Csöndnek, arai elterül most főimét erre! a világ valósága hó-maeók I>e azért a hótakaró fölött Is szövöget a tél furcsa, kedves kis meséket. A Somogyi-Utcai apró parkban öreg fa áll, amelynek ősztől kezdve a ttyári melegig megmaradnak fürtös, piros gyirmölflseí. Most ezeket a fürtökben lógó piros bogi/ókat betakarta a hó. A hósapka alól élénk színben buggyanna€ ki a fa termései olyan valószínűtlenül szép képet adva ennek ez öreg, kopott fának, amilyen tán a meséskönyvek rajzai köesött fordul felfc. Az örökzöld fenyőkből is me*«élyes alakokat forrná! a tál. Némelyik olyan, mint valami behemót óriás, ami éhesen várja, hogy egyszeres bekaphassa a szomszédos törpe növényeket A másiknak csaknem emberi alakja van, jobb vele nem szóba állni. A harmadiknak meg éppen egy puposteve formáját kfitosBnőats a hó, a mellette levő bokoriak ntáS éppen kapirgáló tyúk-artuk-jíe van. Valóságos állatvilág m * purkak flórájában Szobrok herrrteWnbefi A legmtrlatságoeabb asonhml mégis az, amit * szobrokkal művel * tél. Danltó Pista.hegedűje egyszerűen eltűnt s hogy a ..vén eiiráry" szíve ne fájjon annyira a szerszáma után, őt magát megvakított* a hó, hetemetvén * szemét ós *t. arcát vastag fehér szem fedővel. Dugonics Andrásnak a róla elnevezett téren lévő szobrával már kegyetlenebb volt a tél. Thága fólbundával, amolyan nyakhavetős hermelinpalásttal ajándékozta meg. S hogy a felszerelés teljes legyen, hatalmas Vífeemát le rakott a fejére. Széchenyi Irtván fehér háránybőrzapkát kapott. Nem teljesen szabály szerű némi geometriai szabály* talanság fellelhető a sapkán: ez azonban annak tulajdonítható, hogy m legnagyobb magyar szobra legjobban ki van téve a szelek járásának. így aztán amit egyik oldalon rá¥ak a szél, azt a másik oldalon hamar leharapja. Kossuth Lajos arcát teljesen betakarta a bÓ. A tél kegyes, elföü Kossuth el« a világot. Móra FercnoM tnéfúHa meg Wúebbsr a Hóesés.