Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-18 / 14. szám

I) £ L M A (1 1 ARUK1* / v l Vasárnap. IBtí janaár 16. A SZEGEDI UTCÁK FIGURÁIBÓL [ Szeged utcáinak mindig megvolt a « maga nevezetessége, eg^ egy fi ^uráért nem kellett a szomszédija mennünk. Voltak itt az idíík folyamán igeszen különös alakok, az ártalmatlan félfjolondtól kezdve az ártalmas színjózanig, bár határvonalat vor.ni veszedemes, mint azt a hires francia mondásból tanultuk. — Mennyi osloiba ember van a világon! — Es mindig egygyel több, mint gondoljuk. Mi, az utca figuráit elemezve, nem kivalósagokra gondolunk, hanem olyanokra, akik minduntalan elibenk seinlnek s jellegzetes tulajdonságuk. • /oltásuk revén halmozzák a népszerű ségeL Megy például gyanutianul s eszedin; sem jutna,-hogy valaki már észrevett, sÖI ki is szemelt. Ugy billen elébed egy kapu alól, mikor odáig isz, hog\ csaknem rád lép. — Agyisten, tekintetes ur. bizony rossz állapotban vagyok. Az ilyesmit manapság felesleges mondani. Először is sokkal többen Minik rossz állapotban, mint ahányan azt elárulni hajlandók vagyunk. De in cg minek azzal dicsekedni, amikor eléggé látszik? — Volna egv ócska nadrágja? — unszolt valamikor egy másik tisztelőm. — Nézze, öregem, leteltem, milyen finomak a megérzései, — kizárólag csak ócska nadrágjaim vannak! A kapualjból ram lépő egyéniség azonban fiz állapotokat emlegeti a nadrágok helyeit. Hóna alatt hegedűt szorongat, jelezni akarván ezzel, hogy valamikor a művészi pályához tartózott, mi el őt 1 ke.resztiil ugrottak rajta az idők, csakhogy akkor sem lehetett a pálya nevezetessége, ő ugyan mesél művészi babérokról. — banda élén mégse látta senki. Iigy emlékeztek valamikor kiöregedett kóristák arról sz időről, amikor >els6rendück« voltak, ám ragaszkodván valamely városhoz, lemondtak a vezelő szerepekről, miért is beálltak a kórusba. — Rippet énekeltem. Henry márkit, volt este. hogv húszszor is kihívtuk! — A Kékszakállú herceg marad legszebb szerepem! — sóhajtotta a másik. Az elragadóan kedves ezekben * meseinondásokban az volt, hogv mindenki ismerte a másik pályafutását, ludta, hogy önálló szerepkörhöz nem futott, mégis bólintással nyugtázta a történelmeket, mert cserébe az ő eseteit is vakon elhitte az ellen-mesélő. Mondhatnám, hogy a tények ellenére, rosszihszemüen. De itt minden van, csak rosszhiszeműség nincs. A megszépítő mnlt színházi kritikáknál is szebben beszél s ragyogó díszleteket fest a legsűrűbb köd páráiból. Egv azonban bizonyos és tanúságtételre hivők fel magám mellett idősebb évjáratú népeket annak igazolására, bogy a régi színházi kórusban annyi, de annyi szép, értékes, hang volt, amennyinek ma a tizedrészét sem tudják összegyűjteni áldozatkész igazgatók. A magara maradt cigány mindenesetre szomorú látvány, de nem le-, het érte a sorsot kárpálni, ba a jámbor lélek úgynevezett fénykorában is csak proletárja volt a pályának. Szivhomarkoló látvány volt. mikor Űrbéli Lajos mászkált egymaga kiskocsmából kiskocsmába s' egy pohár borért, egy lányér ételért elpengette — immár azt is gyengén — a hajdani szép nótákat _ a hajdani ifiuraknak. De a szegény sántikáló ember, aki el se fogad tiz fillérnél kisebb segélyt. művészi szempontból nem sajnálni való lelek. Egyszerű letörtje a pályájának Sose tanull mást (azt is gyengén), nincs mire átképeznie magát. járja az utcát és koldul. Föltétlenül diszkréten, igaz. azonban a célzás és a megkörnyékezés teljes raffinériá jávai. — A multam, a multam! A nagy konjuoktur* idején, mikor ntiböl s a pénzkei eseti alkalmaknál csak a nevcletlcnsegiik volt feltűnőbb, _ ismertem egy emberi, aki szokatlanul meggazdagodott s a parvenü szabályos"" életét élte. Kocsikat vásáM 11. mezítlábas kisasszonyokat kiölj ic /teteti, még a zsebkendő haszuáiatúhoz is hozzátanult. Jött aztán a másik év, mikor lecsúszott. visszatért a régi rendjébe, ellenben éktelenül jajgatott, hogy milyen igazságtalan vele a sors. Szokott nyájasságommal, amely bizonyos dolgokat nem tud elnyelni, azt mondtam neki. — Legyen szíves, mérsékelje magát. maga nem metil tönkre. — Én? Ilogy lehet ilyel mondani? — Úgy, hogy maga megért valami olyasmit, amihez se jussa, se igénye. ÉÍt a lényegtelenségben aránylag eiés jól, hiszen nem tudott az életéről senki. Aztán jött ez a kiszámíthatatlan, bolond, konjunktúra, amely felvetette és kapott tőle néhánv szép hónapot. Tegyük hozza, hogy érdemetlenül és illetéktelenül. " Térden csúszva adjon érte hálát az Istennek. Az megy Rönkre, aki kultúrában, jóban nő fel s egyszerre elveszít mindent, kénytelen reSukálni az igényeit, lemondani arról, amit beidegzett, ami a levegője. A pezsgő nem volt a maga levegője. A görlicéről nem is hallott, — hát ha rriost elveszitette, ne oIngasson tönkrcmenésről. Megmaradt annak, aki azelőtt volt. Senkinek. Valahogy igv vagyok a sánta cigánnyal is. mikor azt a multat akarja az érzékenységemhez dörzsölni, amelyhez semnii köze. mert nem vett benne szereplő részt. Aki cigány valamikor megríkatott, azl nem tudom elfelejteni soha. Viszont lehetséges, hogy szakkörökben művésznek nevezik azt is. aki a világ valamenynvi dallamának csak az utána billegő kontráját tudja eljátszani. Én hagyom, nevezzék őket... (szv.) Két asszony verekszik a Cserepes-soron ... Séta bizonyos cipŐK, ruhák, szobák és emberek között (A Délmagyarország munkatársától j Voltaképpen nem tudni és nem , is lehet megnyugtató bizonyságot s/.c| reziii arról, hogy miképpen kezdődőt! a dolog. Az események sorrendje szerinti ternyi, hogy 'egyik ház előtt, amelyben öt-hai szükséglakás ad 10 vagy 12 családnak menedéket, két asszony összeszólalkozott. A beszéd mind hangosabb, a vitaanyag egyre terjedelmesebb lett: mindennek természetszerű következmény volt, hogy a cselekmény nem merüít ki esupan a messzehangzóan lármás beszéd gyakorlásában, líanem tettlegességbe torkollott. Ennek az utóbbi szónak használata már csak azért is helyénvaló, mert csaknem hasonmása ama testrész szószerinti megjelölésének, amelyei a két ellenfél jóbb ügyhöz méltó buzgalommal szorongatott. Egymás torkának ugrott a két asszonyság s verekedésükben nem az a meglepő, bogy egyáltalán kirobbant, hanem az az ók serkent bizonyos fokn tűnődésre. amelv ezt az asszonvháborut előidézte. \ KÉT ASMRUNY ugyanis Av.om kezdett vitatkozni, hogy ma reggel, a városba való menetel céljából melyik család melyik tagja veszi majd fel a ház birtokában levő cipőt. A jobbláb számára kijelölt alkotmányt azonban csak a tulajdonjog teljes fenntartása mellett adta át a hat láb a jobblábnak. lévén mind a két cipő nallábas. Az anatómiai viszálykodás kiküszöbölése érdekében a cipők valamelyik ötletes hordozója akként cselekedett, hogy késével kimetszett egy féltenyérnyi bőrl a cipő megfelelő oldalából, hogy eképpen felhuzási akadályt jelentő nagyujja avatott szakértelemmel bújjék ki a cipőt körülvevő levegőbe Az »oldalvágas* minden valószínűség szerint nváron történt, amikor a lábujj kinti tartózkodása csak az elpiszkolódása szempontjából vehető tekintetbe, amelv kellemetlenséget nem okoz NYÁR UTÁN ősz jött S mint ahogy a természet rendje megköveteli: ősz után tél következett S a hó beköszöntésévej uj probléma látszott felmerülni a cipők használhatósága tekintetében. A lábujj ugyanis közvetlen érintkezésbe kerülvén a havas földdel. Van ugyan többszörösen meghirdetett fagyás elírni kenőcs, amelynek használatát több oldalról fölöttébb eredményesnek mondják, ez a kenőcs azonban igen sok tnás társával együtt benn, a cipő belsejében előállott lábfagyást van hivatva gyógyítani. Amiből önként következik, hogy ebben az em litett wetben igen csekély mértékű lehet a biztatás. Tgv a lábujj összes tartozékával együtt állni kenytelen a tél viharait Gondos megóvása csak ugy válna tehetségessé. ha a cipők tulajdonosai nem mennének ki tél idején az utcára. Kimenni azonban mindenképpen raohinetelle.n' senkii merültek fel a sem- • saái Azért, hoifv KirlosittutséV hizo- | atywr.tr nyos mennyiségű ellátmány, másrészt pedig azért, bogy a bárói' joggyakorlat szabályainak eleget téve megjelenjék az arra kötelezett egyén a kijelölt számú törvényszéki tárgyalóteremben. MINDEZT cl kellett mondanunk, hogy keltőképpen megvilágíthassuk a két asszony veszekedésének inditóokait. Mindkét asszony mezítláb volt. lábuk vörösen állt a hóban. Az asszonypái keserű szavakat keresett és talált, hogy egymás fejéhez vágja az egyidöben föllöd kapkod ott jégdarabokkal, kemény högöröngyökkel együtt. A város meszsze van ide, eléresébez kell vagy félóra, ha nem több. Ki menjen ma a városba, kit ér ma az a szerencse, hogy eme cipőket lábára huzza?... A TETTLEGES MTA meglehetősen hosszú ideig folyt, mig végül is mindkét asszony látási zavarok következtében meg nem szüntette a karmok használatát. A szemek ugyanis megleltek a homlokról lecsorgó vérrel. S a vér, ba a maga teljes valóságéban és fizikai kiterjedésében folyik a szembe, akkor megakasztja a látást és abbahagyatja a küzdelmet, ellentétben azzal az esettel, amikór csak mint látnivaló. miDt a retinahártyára fényképezett és az agyban érzékelt természeti jelenség jut a szembe. Ilyes esetben ugyanis még további küzdelemre ösztönöz, az emberi természet örök és íratlan s eléggé föl nem magasztositható törvényei szerint. A szóbanforgó esetben azonban * küzdelmet szakította félbe. A két aszszoqv abbahagyta a harcot s lassanlassan elült az a lárma is. amely C veszekedést kisérte. Az eldöntetlen vita hosszadalmasságát < kihasználva valaki felvette a cipőt, betalpalt a városba, célszerűen a sarkán járva s kinn mozgó nagyujját a magasság felé tartva és jelentette a népjóléti hivatal vezetőjének, hogy verekedés volt a Cserepes-soron. A hivatalos intézkedés annak rendje és módja sze rint elindult: a verekedőket büntetés bői kilakoltatták a Cserepes-sorról t a béke és nyugalom ismét beköszöntött az alacsony házak szürke falai közé. AZ ESETBŐL messzemenő következtetéseket levonni. rajzolni fölöttébb oktalan és helytelen is lenne. Mert hiszem tény. hogy nem ez az egyetlen cipő képezi a cserepessori összesség tulajdonát. Van olyan is. amely egykoron tökéletesen illeti a jobb. és hallábra és még ina is megkülönböztethető minden égve* darabon a jobb és halcipőt jellemző egyéni tulajdonság. Átlagosan mind-" házban van egv pár eipö. Alkalom tehát bőven adódik a cipőváltásra s ezzel együtt — ó ki szegülhet eredményesen ellen sz emberi természet tőrvén vei nak? — a veszekedésre isff alkalom* étté n i W b mewzflník I

Szükségleten lenne papírra vetni azok nevét, akik a vázolt verekedés résztvevői voltak. A verekedés említése amúgy is csak alkalom volt arra. ! hogy kövessük néhány ntcán és havas : uton keresztül a lyukas cipőket. Ezek a lyukas cipők nemrég betopogtak hozzánk is. Este volt. a szerkesztőségben kattogott az Írógép és égett a tüz. Valaki bizonytalan kezekkel kotorászott. kaparászott a szerkesztőség ajtaján. A kinyílt ajtó keretében ecy kisgyerek és égy asszonv állt meg, Valamit mondani akartak, de arra már nem volt idejük. Mert valósággal nekirohantak a kályhának. Ölelték, babusgatták körülölte a levegőt, szívták -magukba a szájukon, a bőrükön, i a csontiukon keresztül a meleert. Más ember alkalmasint megfőtt volna a vörösen izzó kályha mellett, ők. ha leheteti volna, tán még közelebb húzódtak volna a forró vashoz. VÖRÖS VOLT A KÁLYHA és vörös volt ennek a kisgyereknek is, ennek az asszonynak is az o.gész teste. Nyári rongyok takarták a bőifelületet. A ggver'ek lábán körültekeri rongy helyettesitette a cipőt. A feje divatos volt: sötétkék svájci sapka födte eleven bizonyítékaként annak, hogy ma ezen a kisgyereken volt a a sor, hogy a -apka gyönyöreinek birtokosa legyen. Az asszonytól lassan megtudtuk, hogy Szabó Imrénének hívják. Cserepes-sor II. számú épület 4-es számú ajtó mögött lakik. Három gyeieke él otthon: 14. II éves 'nagy-gyerek*.és egy másféléves poronty. Az asszonyon barnnszinü. szakadózott télikabát volt. Mentegetőzni kezdeti. Ez a kabát a férjemé. Most otthon van. inert én jöttem el a kabátjában. Harisnya nem volt rajta, csak cipö. A gyereken nem volt cipő. <te volt egy harisnya. Cseréltek. A gyereken nem volt' ing, csak egy rövid nadrág, egy mellény és egy rongyos' kiskabát. Vézna karja fi la volt a hidegtől. • — Hogy hivnak? — Szabó János. — Jársz-e iskolába? — Járok. Már harmadik elemibe, Mindig elmegyek, mikor énrajtam van a sor. Mikor én kapom meg a cipőt. meg a kabátot. Ez a' »ha rám kerül a sor* elv* érvényesül nyilván az étkezésnél is. AZ EMBER HISZÉKENY s a nyomor különös érzésekéi plántál beléje. Látni akarjuk mindazt, amit ez az asszony, meg ez a gyerek elmond a szavaivái. Mert a didergésük, a melegedésük sokat beszél. i Kimentünk Cserepessorra. A kefri tes számú ház négyes számú ajtajai mögött egy kamrában csaknem telje* sen meztelen ember ül egy ládán. A karara hideg, az ember várta a feleségét, akin ma a kabátja van, mert * városba ment a fiúval. Napszámom holnap majd elmegy, meri »rákcrüi a sor*. A kamra melletti konyhákéra 2 gyerek és egy asszony tartózkodik. Bclguádi menekültek. Amig lakásl nem találnak Szegeden, itt húzódnak meg. Ruhájuk van. hoztak magukkal, A kamra kisebb: nem férne el benne a 9 gyerekes, férjes, asszonyos család. Ezért kellelt átadni nekik a kony, hát s meghúzódni a kamrában, mert Szabóék csak öten vannak. Szabói'k 'vagyonos* osztályhoz tartoznak: az asszony dohánygyári monkásnft volt: havonta 21.17 pengő kegydijat >ap. A férfi is keres valamit olykor, amikor felveheti a ruhát, A konyhaablakon DÍDCS üveg, * többi ablakon rossz az üveg, papin M tömik be a lyukat. És az arcok, kezek, lábszárak miodenütt lilák. A szomszéd házból is beszivárg néhány ember, leány cs asszony. Mutatják magokat, mint a cirkuszi ak* robaták. — írja meg... írja meg... Írja Istenem, mit írjon meg az emberi Megkérhetek mindenkit, akivel talál" kozom hogy adjon néhány ruhadara* hot. adjon néhány pénzdarabot. A«R jon, hogv adhassunk Szabóéknak .. * Szabóéknak »«. Vagy menjen ki mink •Jenki egyszer a Cserepes-sorra lobiét Iái, mint amennyit megírhat a tolt, mint amennyit lekopoghat <w irógép. k * lm a r - m 4 r ön f erení